Görög katholikus szemle, 1905. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1905-07-02 / 27. szám

Ungvár, 1905. julius hó 2. 27. szám. Hatodik évfolyam. GÖRÖG KATHOLIKUS SZERKESZTŐSÉGI IRODA. (Ungvár, Káptalan­ utca 8. sz. KIADÓHIVATAL: Az „Unió Könyvnyomda Részvénytársaság“ Ungvárt, (a várban.) Hirdetmények s az előfiztési dijak a kiadóhivatal címére küldendők. ------ -------- Im­pla stir cpfr­­equ­isilZs, és rrhetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A lap elfogadása előfizetésre kötelez. SP ! ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre .... 8 kor. Fél évre.................4 kor. Negyedévre .... 2 kor. Kántor-tanítóknak egész évre ... 4 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Kicsinyességek. Olyan jó emberek vagyunk, olyan kevéssel lehet minket kielégíteni. Kérünk valamit? Egy-két szép szóval is megelégszünk kérelmünk teljesítése helyett. Pa­naszkodunk? Egy-két szép szó is megnyugtat minket. Dekab­álni tudunk a végtelenségig, de csak úgy, hogy valahogy kellemetlenség ne szár­mazzék belőle, mert főelvünk: mire x, y, z-t magunkra haragítani? Látjuk, hogy ez vagy amaz kárunkra van, de hát mert ennek is, annak is rokona, sógora, jó barátja, mire bántsuk, mire huzakodjunk vele, inkább köszönetet szavazunk neki. És így megy ez nálunk gyakran, nagyon gyakran. Utoljára minden téren találkozunk olyanok­kal, a­kik vagy képesség, vagy akarat hiányá­ban semmiképen sem felelnek meg állásuknak. Vannak nálunk is ilyenek, vannak nálunk is papok és tanítók, a­kiknek ha egyéb hibájuk sem volna, mint az, hogy a néppel nem tudják megszerettetni magukat s igy a népet nem vezethetik, még akkor is a célszerűség az volna, hogy minden melléktekintet nélkül segítsünk ezen, mert végre is a közjó előbbre való egy ember érdekénél. Régen volt az, a mikor a pap, a tanító despota volt a maga falujában, ma már ember a paraszt is, vannak jogai s ha nem akarjuk, hogy előhaladásunk visszafejlődjék, ha nem akarjuk, hogy sorainkban nagyon nehezen gyó­gyítható bajok üssék fel fejüket, nagyon-nagyon kell ügyelnünk arra, hogy milyen viszony van a pap, a tanító és a nép között. S ha nem jó, nem háladatos, nem olyan, a­mely a közjót előmozdíthatná, okunk van arra, hogy segítsünk a bajon még akkor is, esetleg helycserével, ha a háladatlan viszony létrehozásában az a pap, vagy az a tanító nem is hibás. Megjegyzem, hogy nem főbenjáró dolgokra gondolok itt, hanem olyanokra, a­melyek kicsi­nyesek ugyan, de akadályai az egészséges hala­dásnak. És ilyeneket találhatni minden intézményünk­nél, mint találhatni mindenütt. Van ilyen egyházi, tanügyi és társadalmi kicsinyes hibánk. Miért hagyjuk őket életben ? Miért ne törekedjünk kiirtásukra? mikor tudjuk, hogy a főbenjáró bajt nehéz kiirtani s a főbenjáró baj kicsiből származik. Több panaszt hallottam leányintézetünkben éveken át fölmerült egyes érdességek miatt. Nem nagy dolgok, és ha előfordultak, bizonyára volt ok reá, de én azért mégis azt mondom, hogy ilyeneknek előfordulniok nem szabad, mert ott gyöngéd, érzékeny leány­sziveket kell nevelni, melyek mentek minden durvaságtól. Az élet elég durva, a legfinomabb szivet is megkeményíti s ha idő előtt elősegítjük az élet eme munkáját, elfásítjuk a fiatal szivet. Elég példa annak a fiatal szívnek a durva­ságra az, hogy nem tudunk megférni egymással, hogy rágjuk egymást, hogy keresve keressük egymásban a hibát, hogy azt aztán négyszeresére felfújjuk. Különben minden intézetnek a hivatása ne­velni s ha természettől, vagy elhibázott családi nevelés folytán már durva szívvel jön be vala­mely növendék az intézetbe, kötelességünk azt finomítani s nem még kérgesebbé tenni. Valaki azt mondhatja, hogy ha a vezetők mindig csak jók lesznek, akkor nem lesz fegye­lem. Tagadom ennek igazságát, mert lehetünk szigorúak a­nélkül, hogy érdesek legyünk, bün­tethetünk, korholhatunk a nélkül, hogy szere­tet­lenséget, érdességet keltsünk fel a megbünte­­tettben. Kis ez áll arra az esetre is, ha a pap híveit állandóan csak korholja. Van sok hely, a­melyre igazán elmondhat­juk, hogy »rossz a népe«. De hát jobb lesz, ha szeretet, jó bánásmód helyett, szeretetlenséggel és állandó korholással találkozik papja részéről ? Ha eddig rossz volt, ezután makacs is lesz s a makacsságnál már majdnem megszűnik a javulás lehetősége. Nincs ember, a­ki következetes rosszaság láttára ne jönne ki a türelméből, de a nevelő azért nevelő, hogy legyen pedagógiai türelme, legyen pedagógiai tapintata s csak akkor adjon kifejezést türelme vesztésének, a­mikor ezzel is hathat, de akkor se feledkezzék meg arról, hogy neki javítani kell. Ha Jézus durván eltaszította volna magától a bűnös Magdolnát, ma nem lenne bűnbánó Magdolnánk, ha Jézus durván elfordult volna a káromló latortól, bizonyára nem lett volna alkalma megígérni a paradicsomot a másik latornak. Nem volt alkalmam elmondani ezeket ott, ahol kellene, tehát sorokba foglaltam vélemé­nyemet s kérem a fedő szerkesztő urat, közölje le soraimat. Legyen róla meggyőződve, hogy nem pa­nasz akar ez lenni, hanem erős hit abban, hogy a közjónak szolgálhatok vele. Amicus. A GÖRÖG KATH. SZEMLE TÁRCÁJA. -^4--*'*'*' A madarak szerepe Tompa, Petőfi és Arany költészetében — Irta : Kaminszky László. — (Folytatás.) Ha észrevette prédáját villámgyorsan reá csap s „Lassan, nehézkesen úgy szárnyra kel, Mint béres sas, ha nagy zsákmányt cipel.“ (Arany : Vojtina ars ) Zsákmányát azonban nem mindig ily módon lesi ki, inkább repülés közben tartja szemmel. Ilyenkor oly magasba is emelkedik, hogy Petőfi szavaival élve: „Ott van a sas, fölröptében közeliti a napot“. (A sivatag lakói.) Arany kiegészíti s mintegy megmagyarázza e képet: „Ne hidd, hogy a sas néz a napba, Tamás voltam, leszek is abba. Csak földre néz, prédára les, Nyulat, juhot, libát keres“. (Sárkány.) Találóan van kifejezve e sorokban a sas táplálko­zási módja és tápláléka is, mely a mezők félénk nyu­­lából, jámbor juhokból s szárnyasokból áll leginkább. Ezeket kémleli a sík puszta kiemelkedő helyeiről, a magas tölgy tetejéről, az ösztövér kihágásról vagy nagy sugarú közben méltóságosan keringve a magasból. Gyors és a felhők magasságába való repülése több költeményben jut kifejezésre. Gyorsaságát Petőfi a kép­zelethez hasonlítja: „A képzelet gyors szárnyú sas“. (A hazáról ) Az utánzókhoz c. költeményében pedig az eszmény magasságában szárnyaló költészetet hozza a sassal kap­csolatba : „Sas a költés, hol nem járt senki sem, Ő arra indul fennen, szabadon.“ Repülésének magasságára vonatkoznak Arany ide­vágó sorai: „ . . . miként a sas, röptiben merész, Felhőt eszik s bátran a napba néz.“ (Írjak ? Ne írjak ?) E gyors és magasbatörő repülésében, valamint vak­merő ragadozásában van tulajdonképen kidomborítva merészsége, jellemének bátor oldala. Általános természetét Petőfi adja vissza a leghí­vebben Három madár c. költeményében, melyben ked­vesének lelkét a bátor, magasban szárnyaló sashoz ha­sonlítja : „A harmadik madár egy ifjú sas, Szárnyának röpte merész és magas, A villámokkal egy tanyán lakik S tekintetét felküldi a napig. Nyugodt időben alszik, elvonul, De ha vihar jön és üvölt vadul, Fölébred a sas szendergésiből És a viharnak karjaiba dől. És vinni hagyja magát általa, Mint viszi a lovast a paripa, Rémitő bátran, szörnyű sebesen.“ Ámde a jég királyi ura, sokszor küzd a viharos széllel, mely farkát oldalba csapja . „Mint egy hátravert vitorlás sajka, Nem bir a szél ellen fészkéhez szállani.“ (Tompa : Zivatar.) Tompa helyt ad azon népies vonatkozásnak is, melyben a sas, mint a madarak hatalmas királya szere­pel, így A csalogány és a sas románcában a madarak gyűlésén elnököl s hatalmának megfelelően: „Vén cserágon ül a király maga“. Innen osztja fejedelmi parancsait s mond ítéletet a kis csalogány pőrében. A sasnak az égbenyúló sziklabércek között a nyik­­röpiűi sólyom a szomszédja. Jelleme főbb tulajdonságai­ban megegyezik fejedelmi társáéval, de költőink szebb és nemesebb oldaláról is megvilágítják azt. Harcias és merész lelke sokszor gyöngéd szeretetté s önfeláldozó hűséggé olvad. Tompa A sólyom románcában megható mese keretében emeli ki nemesebb vonásait. A bércek csúcsán fészkelő sólyompár himje fogságba kerül s a tojásokon ülő anyamadár egyre nyugtalanabbul várja. Csü­ggedésében a kánya és ölyv jelennek meg fészke előtt s hűtlenségre akarják bírni; az anyamadár azonban visszautasítja a csábítók ajánlatát s étlen-szom­­jan, hű anyai gonddal őrzi tojásait. Végre­­megjön a hím, de a kotlóst már haldokolva találja. Elkeseredésé­ben a csábítóknak fordul s legyilkolja azokat fiaikkal együtt. Ha eltekintünk a mesés részletektől, élethiven áll előttünk a sólyom valója. „Kősziklák közt, biztos helyre van a sólyom fészke rejtve.“ (Tompa : A sólyom). A puszta kőszál magas ormáról szokta martalékát lesni s ha meglátta azt, a földre csap hirtelen. „Még a nád se száll gyorsabban, Mikor a kéziv lecsappan“. (U. o.) Repülése gyors, nyilsebes, vágása biztos úgy, hogy ha zsákmányt talál, „Dús prédául esik a vad“. Párja iránt odaadó hűséggel viseltetik. Költés ide­jén martalékát meg sem ízleli, „Haza siet minden ízzel; S hű párjának odarakván, Övé csupán a maradványa. (U. o.)

Next