Görög katholikus szemle, 1905. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1905-07-02 / 27. szám

GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE 1905. július hó 2. olyan szép és áhitatra indító, mintha a díszes templomi tárgyak környezetéből — a képállvány mögül — fehér­­szinü oltár emelkedik s tűnik ki, fehér térítővel, gyertyáival stb. II. De különösen gondozza a pap az oltárt, mint az áldozat helyét, Jézus trónját és fenséges lakását mindama készletekben, amelyek az oltár felszerelését illetik Az oltár szabályszerű és mély értelmű symbolikus szerelvényeit képezik a következők: 1. az egyrétű és és kétrétű gyolcskendő, mely utóbbiban az »antimension« — mely nélkül misézni nem szabad — van befoglalva. 2. A négyszögű gyolcslepelke, vagyis a kehely-abrosz; továbbá: 3. az evangélium; 4. a feszület; 5. a szentség­ház a benne levő szentségtartó kehelylyel; 6. a netáni oltár­kép ; 7. a misekönyv. Általában óvja a pap az oltárt a por- és el­piszkolódástól. Különösen pedig éberül vigyázkodjék, hogy a legméltóságosabb oltári szentség meg ne romoljon, miért is változtassa hívséggel olyan időközökben, me­lyeket a pastoralis előír. Nagy gondatlanságot és Jézus Krisztus iránt súlyos hanyagságot mutatna fel az is, ha sem a ciborium, sem a mise-kehely nem lenne időközileg purificálva s az utóbbi tiszta kendőcskével ellátva — sem ha arra elég gond nem fordittatnék, miszerint az oltár teljesen ment és tiszta legyen a gyakran változtatandó kehelyabroszon és kívül is az el­hullatni nem szabadott morzsáktól. Az oltár-szekrény belsejének minden mocsoktól megőrzöttnek kell lennie. Egyházi rendszabály az is, hogy az oltár-szekrényben szent olajokat, ereklyéket, vagy üres edényeket tartani tiltva van. Az oltár-teritek védelmére — melyeknek épp és tisztántartása szintén főbenjáró — szabály szerint tisztes viaszos vásznat illeszteni megengedve van ugyan, de ezen felső takarót az isteni szolgálat idején az oltárról eltávolítani kell. Tartsuk távol a primitív papír­­rózsákat s a profán hímzésű oltárterítőket. Por és pók­hálótól tisztíttassuk meg legalább hetenkint az oltár­képet, gyertyatartókat, melyeket »de regula« viasz­gyertyákkal lássunk el. Szóval hittel és isteni félelemmel gondozzuk az oltárt, mint a templom szivét, mert édes Megváltónk ott választott magának maradandó helyet s betű szerint ott teljesednek be a szavak, melyeket szeretett tanítványaihoz intézett mondván: »íme én veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig.« (Máté 28.26.) Mindezek alapján gör. kath. egyházunk, s ó­ hitünk szabályainak ilyetén szem előtt tartásával s képzett mű­­izléssel intézzük templomaink belső berendezését, kü­lönösen képfestészetét s oltárgondozását. így bízvást remélhetjük, hogy a reánk bízott s üdvözitendő hívek a mai kor sokféle előhaladásában is szeretni s buzgón vonzódva látogatni fogják templomainkat, igy sóhajtozva fel ott a szent zsoltárossal: »Mily kellemesek a te hajlékaid erők Ura. Kívánkozik és eped lelkem az Ur tornácai után« (83. Zsolt. 2.­3.), é­s rajtunk is papokon igy bizonyulnak a szent írás ezen szavai: »Mert a buzgóság házadért megemészt engem.« (68. Zsolt. 10.) ____ Petráskó Endre, lronviklusi informátorok lesznek: Mo­solygó József II. é. h. h. és Medve Mihály I. é. h. h.,­­­alumneumi informátorok pedig: Dankulinecz Gyula IV. é. h. h. és Véghseő Dániel III. é. h. h. Keresztmegáldás. Junius hó 11-én szép ünnepet ült a lasztoméri gör. kath. hivősereg. U. i. az ottani hitközségnek egyik Amerikában élő híve, Kuzma Andrásné szül. Kosikár Anna 260 korona költséggel egy szép kőkeresztet állított fel az ottani templom mellé. A megáldási szertartást Bilkei Gorzó Bálint somogyi esperes­­lelkész és id. Azary András helybeli kiérdemült esperes­lelkész végezték. Gorzó espereslelkész alkalmi szónok­lata fejtegetve benne a kereszt jelentőségét, minden jelenlevő szemébe könnyeket csalt. Isten fizessen meg a jószivűi asszonynak! Duplán fizetné meg annak, a­ki a község határába is állítatna egyet, mert bizony külö­nösen veszi ki magát, hogy 700 gör. és róm. kath. lelket számláló község határában egyetlen-egy kereszt sincsen. EGYHÁZI HÍREK. Papnövendékek fölvétele. A junius hó 29-én megtartott concursualis szentszéki ülésen a következők vétettek föl az e. m. papnövendékek közé püspöki írno­koknak: Berecz István, Dobos Mihály, Kustán Ágoston, Lyachovics Bazil, Kabáczy Rezső, Medvigy Cyrill, Miha­­lovics István, Zseltvay Viktor, a­m.-szigeti tápintézeti informátornak pedig Szabó Jenő. A budapesti központi papnevelő intézetbe küldetnek Grigássy Gyula és Kossey Tódor, az esztergomi érseki papnevelő intézetbe pedig Tompa még egy eleven erdei tájrajzban röviden érinti repülését is, midőn az erdők felett keringve, vagy apró szárnycsapásokkal egy helyen függve zsákmányát kémleli. „S hol a becek hűs árnya rejt el, Búg a galamb, fenn vércse héjáz“. (Ha . . .) A héja, ölyv és vércse repülésének egy figyelemre méltó mozzanatáról kell még megemlékeznem, melyről Arany Bolond Istókjában ad az éles kirajzolásig hű képet. Megfigyelhettük azt, hogy e ragadozó szárnyasok, különösen egerészés közben majdnem egy helyben „függve“ lebegnek a mezők felett. „ . . . a lég csöndes néptelen, Kék távolában itt-ott függ vala Egy barna szárnyas a híg éb­eren, Mint pár szemöldök írott vonala“. Kiváló természetismeretre vall e leírás ; élethűen kifejező, mint egy mesteri tájkép, melyen teljesen e költői rajz­nak megfelelően van beillesztve a távlat szabályai szerint egy-egy fönlebegő szárnyas. A közegészségügynek hasznos munkája, a ke­selyű is megemlítést érdemel tételem kifejezésénél. Élet­módja az, melylyel fölkeltette költőink figyelmét; holt­tetemekkel él ugyanis, azokat kutatja éles szemeivel s ezen táplálkozásmódja­ révén elmaradhatatlan társa a háborúknak, így lett a népfelfogásban a háború, vagy más nagyobb veszély előhírnökévé. Erre vonatkozólag a legmegragadóbb példát Arany szolgáltatja, midőn Keve­­háza c. hőskölteményében a bekövetkezendő veszedel­met festi: „Miért vijjog a saskeselyü, Miért szállong turul, ölyü, Hadintéző, baljós madár Széles Dunának partinál?“ Majd magyarázatát adja a saskeselyü vijjogásának : „Azért vijjog a keselyű, Azért szállong turul, ölyü, Mert holnap ilyenkor halott Százezrivel fog veszni ott“. Abban a közhasznú munkában, melylyel a keselyű a fertőző állati, emberi tetemeket fölemészti, kitűnő szag­lása is segélyére van. Erre utal Tompa : „Kit a kincs vagy űz, csalogat, Mint a szag a saskeselyűt“. (Adós, fizess !) Messze vidék rejtett hulláit is fölkeresi, rátalál azokra a vadonban is, a hol elszórt, temetetlen testek, Mikre és keselyük s hollók gyülekeztek“. (Arany: Álom-való.) A sasok és keselyük csoportjában utoljára hagy­tam a turult, amennyiben mint magyar mithologiai ma­dár az eddigi kutatások nyomán nem önálló fajt kép­visel, hanem mint gyűjtő­név szerepel. A három nagy költő között Arany hivatkozik reá Keveházában a már idézett helyen : „Miért vijjog a saskeselyű Miért szállon a turul, ölyü ?“ Szükségesnek tartom, hogy részletesebben kiterjeszked­jem a turul-madár fejtegetésére, melynek nemzeti törté­netünk, az ősmagyar mondakör, de madártani szempont­ból is jelentősége van. Ismeretes előttünk azon körül­mény, hogy a ragadozó madarak a népek történetében, különösen a mithosz világába nyúló elsődleges korsza­kokban igen jelentékeny szerepet játszanak, így van ez a magyar őstörténetben is. )Folyt. köv.) TANÜGY. Felhívás egyházmegyénk kántor-tanitóihoz. Örömmel teljesítem a vásárhelyi esperesi kerület tanítóinak azon kérését, miszerint június 20. tartott kerületi gyűlésünkből kifolyólag a munkácsegyházmegyei általános tanító-egyesületről írjak. Ha más ehhez hasonló egyesület a tanítók szellemi és anyagi érdekét szolgálja, a megalakítandó kántor-tanítói egyesület is ezt fogja tenni. Nem kell tehát sokat bizonyítgatnom, hogy meg­győzzem azokat, a­kiket illet, miszerint kántor-tanitói általános egyesületünk megalakítása elodázhatatlan ügy. S ha fölszólalok ez ügyben, higgyék el nekem kar­társaim, hogy az ügy jó érdekében dolgozom. Beláttam azt, hogy minket munkácsegyházmegyei kántor-tanitókat semmi sem érdekel. A munkát kiki másra fogja, mint ha csak ezt hallanám, mit hallattak régen ős apáink: »Menjen a király kedves kunjaival!« így leszünk mi is. Török, tatár helyett felgyülemlett bajainkkal semmit sem törődünk, pedig azt hiszem volna mivel. Nálunk ez már egészen megszokott dolog, hogy hallgatunk, ha tenni kell, kiabálunk, ha nincs is miért. Itt a baj kedves kartársak! Nálunk gör. kath. kántor-tanulóknál nem eszmék­ben, hanem teltre kész, komolyan dolgozó emberekben van a hiány. Sokkal nagyobb bennünk a kényelem­­szeretet, a közöny, semmint kántor-tanitói ügyünk szent érdeke. Változzunk meg! Legyünk olyanok, kik a lettek mezején is tudnak dolgozni. Legyünk olyanok, kik mindenre készek, ha anyagi, vagy szellemi nagyságról van szó. Van-e köteleségszerűbb feladata az embernek, mint a saját énjéről való gondoskodás úgy szellemi, mint anyagi téren? Nincs! Nem-e a mi érdekünk tehát az is, hogy a munkácsegyházmegyei általános kántor-tanítói egyesület minél előbb megalakítassék. Hogy szellemileg javunkra lesz, azt felesleges bi­zonyítanom. Minden egyesületnek egyenes célja, tagjait szellemi­leg képezni. Ezt a célt minden egyesület nemesen szolgálja. Bizonyítsa be valaki az ellenkezőjét. Talán az anyagiakban a fenti egyesület azt a nemes célt, a­mit zászlajára ír, nem fogja szolgálni ? Nagyon is ! Tehát itt is hasznunk lenne belőle. Fizetésügyünnk rendezetlensége, nyugdíjügyünk méltánytalan rendezése, szóval a felekezeti tanítóság javadalmazásának az állami tanítók fizetésével leendő méltányos arányosítása nem-e munkára hív? Ezek javítása, illetve megváltoz­tatása érdekében fel kell emelni szavunkat! Ha odahaza kiabálunk, sírunk, panaszkodunk, csak a falu tudja, de ha egyletet alakítunk, sírásunkat, panaszunkat és kiabálásunkat hallani fogja az, a­ki bajainkon segíteni is tud. 300—400 taggal bíró egyesület élén szeretett főpásztorunkkal, a tanítóképző érdemes igazgatójával és tanári karával, egyházmegyénk fő­tanfelügyelőjével rendezetlen ügyeink érdekében mindig többet fog tenni, mint a »kerületi szoborok.« Valjuk meg őszintén, hogy azokon semmit sem tettünk, semmi mást mint vendégeskedtünk. Föl tehát a munkára! Föl­di névtelen hősök a tettek mezejére. A zászló ki van bontva, a cél reá van írva. A zászlót vinni, a célért küzdeni kell. Ne veszte­­tegeljünk a kibontott zászló alatt, melyre a magunk és családunk szt. érdeke, boldogabb jövője írva van. A vásárhelyi esperesi kerület tanítósága ezennel munkába lép. Kövessétek őket ti is. A kezdet nehézségeit magukra vállalták, szerény anyagi áldozattól sem riadnak vissza. Tőletek nem kérnek anyagi áldozatot, csak segítő kezet a munkában. Értesítsétek külön-külön egy levelezőlapon a vásárhelyi kerület jegyzőjét, e cikk íróját, (Lasztom­ér u. p. Nagymihály) akarjátok-e, hogy az egyesület meg­alakuljon, ha megalakult, lesztek-e tagjai ? Tegyetek szt, fogadást, hogy egyetértve, egy akarattal fogjátok szolgálni szent érdekünket. Isten áldását kérem munkánkra. Leviczky Emil lasztoméri­akath. k.-tanitó. TANÜGYI HÍREK. Néptanítók ünneplése. Lewandovszky István és Terebessy Ferenc ungvári róm. kath. iskolai tanítók 40 éves szolgálati jubileumát ünnepelték Ungvárt junius 25-én. Az ünnepély helye a megyeháza terme volt, ahol az ünnepelteknek nemcsak kollegái és a róm. kath. iskolaszék tagjai, akik az ünnepélyt rendezték, hanem a helyi társadalom nagyszámú tagjai is megjelentek, hogy az ünnepelteknek fáradságos munkáját méltányolják. A dalárda énekének elhangzása után Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő méltatta a jubilánsok érdemeit, Fü­löp Árpád gimnáziumi tanár alkalmi költeményét szavalta, Lőrinczy Jenő alispán átadta az ünnepeiteknek a kul­­tuszminiszter üdvözlő iratát, Göndi Ede tanító kartár­sai nevében üdvözölte őket, Benkő József apát-főesperes pedig a hitközségi iskolaszék részéről ajándékul arany órát adott át nekik. Az ünnepeiteket mindenfelől meleg óvázióban részesítették. Tanév vége leányintézetünkben. F. hó 28-án tartotta meg leánynevelő-intézetü­nk évzáróját, mely al­kalommal úgy a bizonyítványok, mint a jutalmak kiosz­tottak. — Jutalmazva lettek: 1. Firczák Gyula-féle alap ez évi kamataiból egyenkint 30 koronával jutal­mazva lettek : Sereghy Bella III. é. t. j. és Fenczik Vira I-s. é. t. j. 2. Turjay János-féle alap ez évi kamataiból egyenkint 20 kor. jutalomban részesültek: Lukács Irén, Sereghy Mária, Dolinay Mária, mint árvák,­­ továbbá Lyachovics Gizella, Kaminszky Olga és Vaszócsik Ilona mint nem árvák. 3. Danilovics János-féle alap ez évi kamatát 12 koronát Azary Anna III. é. t. j. kapta. 4. Mondok János-féle alap ez évi kamatával 12 koronával Smajda Jolán jutalmaztatott. 5. Szkunzevics János-féle alap ez évi kamatát 12 koronát Viszánik Olga kapta. 6. Lövey Margit-féle alap ez évi kamata 12 korona Va­szócsik Emmának adatott. 7. Vaskovich Sándor-féle alap ez évi kamatát 4 kor. 80 fillért Szoták Anna kapta. 8. Hodinka Ágostonná szül. Varga Lujza-féle alap ez évi kamatával 6 koronával Szabad Malvin jutalmaztatott. 9. Roskovics Emmánuel c. kanonok által adományozott 1 drb. 10 frankos arany Zseltvay Ilona 111. é. t. j.-nek adatott. 10. Bóbita Endre kassai főreál­iskolai tanár által adományozott 10 korona Véghseő Margit III. é. t. j.-nek adatott, mint a ki a fizikában legjobban tűnt ki. 11. Dr. Reism­ann Arnold orvos által adományozott 50 korona a következő 3 árva növendék közt osztatott fel: Dulis­­kovich Bella és Barna Annának 20—20 korona, Sere­­gélly Amáliának pedig 10 korona. 12. Popovics Miklósné őnagysága által adományozott 10 koronát Megela Anna 1. é. t. j. kapta. 13. Vaszócsik Emma internátusi igaz­gatónő 10 koronával Szabados Anna I. é. t. j. jutal­mazta, mint jó énekest. — Könyvekkel jutalmaztat­tak: a) A tanitónőképző-intézeti növendékek közül: 1. Leiner Malvin »Fabiola« c. könyvet. 2. Lőrinczy Mária »Költők Lugasa«. 3. Minay Jolán »Babérerdő«. 4. Zachár Anna »Pompeji pusztulása«. 5. Jakab Anna »A sződy lányok«. 6. Karczub Mária »Törökvilág Magyarországon«. 7. Rimák Ilona »Petőfi költeményei«. 8. Burdács Irén »Endrődy Sándor költeményei«. 9. Románecz Ilona »Bok­réta«. 10. Rektor Mária »Színjátékok«. TI. Dobra Andrea »A boldogulás útja«. 12. Zsigora Erzsébet »Pokorny Színjátékok«. — b) a polgári iskola növendékei kö­zül : 1. Fedeles Olga »Matini Gusztáv élete«. 2. Kápusz­­tej Ilona »Genovéva«. 3. Lyachovics Lenke »A torony története«. 4. Papp Jolán »Laurencia«. 5. Tarnay Margit »Édes mostoha«. 6. Tóth Irma »A lelkiismeret«. 7. Lövy Szeréna »Millenniumi emlék«. 8. Bacsinszky Olga »Tan­­nenburgi Róza«. 9. Burdács Ilonka »Juliánka«. 10. Gorzó Neszta »Eusztáchiusz«. 11. Kaminszky Katinka »Beppó, a lazaroni fiú«. 12. Kiss Aranka »Hasznos mulattató«. 13. Peltsárszky Anna »Fülemile«. 14. Smajda Ilona »Szent Imre herceg«. 15. Szmerekószky Bella »Tisztító tűzön át«. 16. Kaminszky Neszta »Testvérek vagyunk«. 17. Kaminszky Erzsébet »Virágcsokor«. 18. Király Mar­git »Aranka«. 19. Neviczky Ilona »Piros és fehér rózsa«. 157. oldal.

Next