Görög katholikus szemle, 1908. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-05 / 1. szám
4. oldal. Gyula gróf belügyminiszter most egy igen üdvös rendeletet adott ki, amely alkalmas arra, hogy az áldozatok hátramaradottjainak jogos érdekei károsodást ne szenvedjenek. Az érdekes rendelet, amelyet a miniszter valamennyi törvényhatósághoz intézett, a következő: Hírlapi közlések szerint, a pittsburgi Coal Company Dare tárnájában történt robbanás következtében, négyszáz magyar munkás vesztette az életét. Ez ügyben a közös külügyminiszter úr a mai napon táviratban arról értesít, hogy a pittsburgi cs. és kir. konzulátustól érkezett távirat nyomán megállapítható, hogy a bányaszerencsétlenség alkalmával valóban számos magyar ember vesztette az életét, az illetők neve és kiléte azonban ez idő szerint még nem volt megállapítható. Minthogy attól lehet tartani, hogy lelketlen ügynökök ezt az alkalmat is föl fogják használni, hogy a szerencsétlenül jártak hozzátartozóival meghatalmazásokat és egyéb okiratokat aláíratva, a részükre kijáró kártalanító összegből maguknak minél nagyobb összeget visszatarthassanak — közbenjárás és egyéb díj fejében —fölhívom az illető első tisztviselőt, hogy alkalmas módon figyelmeztesse a nagyközönséget, hogy külképviseleti hatóságunk a hátramaradottak érdekeinek a megóvása céljából minden tőle telhetőt elkövet és hogy a bányaszerencsétlenség folytán károsodottak a saját érdekükben cselekesznek, ha olyan okiratokat, amelyek nem az illetékes képviseleti hatóságtól érkeznek, alá nem írnak, s azokat visszautasítják, vagy azokat, legalább is az okiratokat küldők megbízhatóságának a megállapítása végett a saját illetőségi hatóságuknál előbb bemutatják. * Autonómiai képviselő választás. A máramarosszigeti gör. kath. ruthén autonómiai kerületben, mely Bukovszky Endre elhalálozása folytán megüresedett, autonómiai képviselővé egyhangúlag Leövey Sándor közigazgatási bírót, miniszteri osztálytanácsost ,Máramaros vármegye szülöttjét s a görög katholikus egyház büszkeségét v álsztották meg. * Kilépések. Az a sajnálatra méltó egyenetlenkedés, mely a budapesti gör. kath társadalomban a közel elmúlt időben lejátszódott, a utókövetkezményeiben még mindig jelentkezik. Ennek a testvéri torzsalkodásnak következménye "az is, hogy a gör. kath. egyháztanácsból és a képviselő testületi tagok sorából kiléptek : Dr. Leövey Sándor és Dr. Daemjanovich Emil, mely kilépéseket tudomásul vevő prímási válasz épen e napokban érkezett le. Nagy foka az elkeseredésnek, hogy a közügy harcosai sorából épen az a két ember lép ki, akik tevékenységükkel mindig a tűzvonalban állottak. * Tűz a bútorgyárban. Múlt hétfőn este 12 7 órakor harangok félreverése s jó hír, hogy ,,a bútorgyár ég!“ okozott Ungvárt nagy riadalmat. Tényleg tűz támadt a petroleum raktárban, ami úgy keletkezett, hogy Vidai Elemér nevű gépápoló gyári alkalmazott égő lámpával akart a petroleum raktárba hatolni, ahol a helyiség akkor nyers petroleum gázzal annyira telítve volt, hogy a gáz meggyűlt , tüzet fogott a munkás testén az egész ruha, úgy hogy égő testtel futott ki, amely azután halálát okozta,mivel testén annyi seb keletkezett, hogy másnap délután kiszenvedett. A raktár is lángba borult, amit azonban a tűzoltóság és az ezred tűzoltó szakasza gyors és erélyes mentéssel lokalizáltak, úgy hogy a gyártelep épületeit megmentették. A kár 55 ezer korona. A gyárban a tűz utáni napon a munka zavartalanul folyt. * Helyreigazítás. Lapunk múlt számának vezércikkébe értelemzavaró hiba csúszott be. A harmadik hasáb első sorában ,,foglalkozásunk helyett „jogalkotásiunk olvasandó. * Újévi üdvözlések. Az újév alkalmával az emberek a jókivánatok egész özönével keresték föl egymást névjegyek és képes levelezőlapok útján. A szokásos tisztelgések is megtörténtek, amiben a hatóságok vezetői, egyesületek és társulatok fejei részesültek, így elsősorban kell fölemlítenünk püspökünk őnagyméltóságánál lezajlott tisztelgéseket, amely alkalommal a káptalan tagjai s a központi klérus, a vármegye, a város, kincstár, a pénzügyi stb. hatóságok tisztelegtek Főpásztorunknál, őszinte jó kivánatokkal árasztva el a szeretett püspököt. A közigazgatási közegek alispánjukat, a városi tisztviselők polgármesterüket üdvözölték s a többi hivatalokban is a főnökök előtt is lezajlottak a jókívánságok. * Egészségi okból cserélni óhajtok közvetlen város szomszédságából Munkács, vagy Beregszász vidékére. Vasúti állomás V1 órányira. Sürgős ajánlatok, jövedelem megjelölésével „Gk. tanító, Szőlősvégardó, p. Nagyszőllős,“ küldendők. * Választás Szobráncon. December 30-án egy megyebizottsági tagságra volt választás Szobráncon, melyen Kende Mihály volt o. gy. képviselő választatott meg. Ugyanott dec. 31-én segédjegyzővé Halasi Lajost választották meg. * A tüdővész áldozatai. A statisztikai kimutatás szerint 1907. év szeptember havában: Beregmegyében 36, Ungmegyében 32, Zemplénben 67, Máramarosban 66 áldozata volt a tuberkulózisnak. * Alázatos kérelem a máramarosi főt. papsághoz és tek. tanítói karhoz. Folyó évi március 12-és tiz éve lesz, hogy szeretve tisztelt vikáriusunk Balogh Mihály vármegyénkbe jött és megkezdte áldásos működését! E 10 év alatti működésére ráillik méltán a sztkás eme mondása: In brevi explevit tempóra ámulta. Az alumheum ügye, ipar, közügy, egyház és fijnügy terén hervadhatatlan érdemeket szerzett. — Egyházunknak, népünknek, papságunknak legbátrabb szószólója, és mentora volt! Ezért tegyük emlékezetessé e napot neki, az én nézetem szerint ily formán: 1. gyűjtsünk adományokat népünk között, és vegyünk neki egy kelyhet e jubileum emlékére, követve a koronás zsoltárost a ki mondja: „Mit adjak vissza az Urnak mindazokért miket nekem adott? az üdvösség kelyhét veszem és az Úr nevét segítségül hívom.« (P. 115. 3 és 4. vers.) E kehelyre az adományokat összegyűjtené valaki és lapunkban nyugtázná nyilvánosan. 2. Mondjunk folyó évi március 12-én vikáriusunkért egy „Te Deumos“ misét minden máramarosi templomban. 3. Fügesszük ki képét iskoláinkba, hiszen Ő az, ki minden elődjénél legtöbbet tett hegyvidéki népünkért. Megérdemli tehát, hogy a nép is ismerje őt, mint együk legnagyobb jótevőjét! így gondolnám én e napot megünnepelni, de kérném másokat is ehhez hozzászólani e lap becses hasábjain, mert meglehet másnak jobb eszméje támad. Még csak azt jegyzem meg, hogy a fénykép árából befolyó jövedelem egy része a szigeti alumneumra menne, így jótékony célt is szolgálnánk a vikáriusunk képének iskola pénzén való megvételével. A jubileumi kelyhet egy 3 tagú bizottság nyújtaná át az ünnepeknek, melynek vezetőjévé barankai Demjanovich Endre kanonokot kérnek fel, mint a megyénk legidősebbesperesét. Indítványozza : Egy mármarosi pap. * Új fűrésztelep. Kaszómezőn (Máramarosm.) a múlt őszön Mayer Louis strassburgi gyáros nagyobbszabásu fűrésztelepet épített, melyben az ottani úrbéres gazdáktól vásárolt mintegy 2000 holdnyi erdőterület bükk-, kőris- és juharfa tömege fog bútoranyagokká feldolgoztatni. A gyár, mely nemcsak a község mintegy 200 munkását fogja foglalkoztatni, hanem az egész völgy forgalmának nagy élénkséget kölcsönöz, teljes modern berendezéssel és villámvilágítással már készen áll s az üzemet folyó hó 2-án kezdte meg. * Húsz Ábrahám bűne. A máramarosszigeti törvényszék értesítette a debreceni törvényszéket, hogy Húsz Ábrahámot, akit a petrovai gyilkosság és postarablás bűntette miatt halálra ítéltek, Debrecenbe fogják szállítani. Húsz egy pénzhamisítási pörben mint vádlott áll a debreceni törvényszék elé. Ebben a pörben százötven tanút fognak kihallgatni. * Mit jelent a déli harangszó ? A déli harangozást 111. Kalixtusz pápa rendelte el, még pedig bennünket, r magyarokat különösen érdeklő okból. Midőn 1456-ban Hunyadi és Kapisztrán vezetése alatt a keresztény hadsereg összegyűlt az Aldunán, hogy II. Mohamed szultán Belgrád ellen nyomuló hadseregének útját állja. III. Kalixtus pápa elrendelte, hogy az összes keresztény templomokban szólaljanak meg a harangok déli tizenkét órakor s a harangszóra minden keresztény ember mondjon imát a keresztény fegyverek győzelméért. AZ 1456-iki véres csatában Hunyadi és Kapisztrán egyesült hada fényes diadalt aratott a törökön. A győzelem híre augusztus 6-án jutott a pápához, aki azonnal elrendelte, hogy a győzelem emlékére a déli harangozásról kiadott bullája örök időkre szóljon. Azóta minden délben hirdetik a harangok Hunyadi János dicsőségét. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE '8. január hó 5. CSARNOK. Karácsony estéjén. Kunyhós palotában Gyűl a gyertyavilágt, Karácsony estéjét Ünnepli a világ. Zajtalan a város, Csöndes minden utca, Elpihent a lélek Szenvedése, búja. Csak egy ifjú bolyong Künn a csöndes éjben, Halavány az arca, Mint a hold az égen. Jár-kél az utcákon S önmaga se tudja, Hová, merre viszi Bus, céltalan útja ? Majd megáll, betekint Egy fényes ablakon, S elmereng az édes Angyali hangokon. Ékes karácsonyfán Piciny gyertyák égnek, Körötte oly vidám, Oly boldog az élet! Míg nézi hosszasan, Könybe lábad szeme, S egy fájó sóhajba Tör bánatos lelke: „Kunyhós palotában Boldogság, szeretet, A mai szent estén Csak engem feledtek!“ Azután tovább megy, Özi nehéz buja, S keserű könnyektől Ázik sötét útja. Szendrő! Holozanyay Cyril. Karácsonyest. — Irta: ifj. Hegedűs Ágoston — V. város főutcáján fényben úsznak az emeletes paloták. Jó kedv, vidámság s öröm hangjai halatszanak ki az utcára. Csak egyetlen ház ablakai sötétek, sehol egy fénysugár sem látszik, csak a kályha barátságos meleget árasztó lángjai lobognak. A kályha mellett karosszék áll s benne ül egy őszbe csavarodott hajú ur. Szivarjából időnként szippant egyet-egyet s mély gondolatokba merülve néz a villogó kályhába. Gondolataiból az inas rezzenti fel. — Nagyságos úr, talán felcsavarhatnám a vilanyt ? — Jó, nem bánom, de csak az oldal lámpákat, mert az erős fényt rontja a szememet. S evvel Az esti át, ki ez alkalommal családjával . Az óránórája volt a vonatérkezésig. Csengeti — Öt ajnathoz megyek. Az inas eltávozott. Már bébiját, mert férjével a külföldön tarti Találgatnnéz ki ? Vajon, hogy élnek, jól-e ? Derék az öreg meg volt győződve, hogy h Az öreg vidám volt, hirtelen elborult, fájó rívét. Feleségéig, évek óta nincs, elhalt. S azótársaságba sem járt, kerülte az em kiváltkéjan oly borzasztóan csalódott. Pedig, kezdetben s tisztán a rossz társnő az apja, oly meggondolatlanul a világba, ki tudja hol van most. Igazán s az öreg úr ebben a pillanatban. Fia, mint városba. Jóravaló,hahaza, édesapjánál nevekedett. De amit ment az egyetemre, mohón nekiáll s ezek a züllésbe kergették. Apja, igesságak, de utóvégre, mikor már válmodett, elkergette a házából s kita, Ezek, a bántották most az öreg urat. S épen estéjén. Köny sze Végre is ölt magára, a szivart pedig elhajított Becsenge — Add !! Savval lement a lépcsőkön. Pár percigeléssel elindult a szán a vasútig Csendesének, az egész látóhatár fehér metorgó a hideg. A országférfi lépked, nyomorúságos ruháját előre. Arca máről, csoszogva húzza maga után fára kalapja a dacára a rettenetes hidegnek dudorban — néha-néha megáll egy pil annál gyorsabban nekiinduljon a nak. A közelbe. — Biztosija magában a szerencsétlen. — Csak fék jutni odáig — beszéli tovább ,de van a város s ott valaki csak — Uram imorult vándor. Már közel Egy nagyieki s ha a korcsmáros idejében mára csúffá teszi a szerencsétlent. — Óh! te fel az öreg, — mit ténferegsz ilyen! A rongyos biztatás, hálásan tekintett fel a dal előre bukott — elájult. Mikor az óba s lefektette a a padra, összert — Hé anent Isten! Hisz ez Pista urfi. Nevének a szerencsétlen s majd ismét lehutó idő rmnagához. Kőrösyényben úszik. A vonat erkezett. Megjöttek, a kiket várt s Helyüket sem lelte. — Drága Ithogy már itthon vagytok! Sokfektatok, beszéljétek csak el a tapaszpatoknak! S azok bes Bejárták ejfrikában is voltak s igy bőven voltze az elbeszélést, számtalan tárgy E közben a hó nagy pelyhekben hullott ily annyira, hogy valóságos hózirat még csendes idő. — Rettenet-- szólt közbe az öreg Kőrösy, fázós székét közelebb tolta a kályhához Az inas telt van. Vidám kedve a vacsora, a jókedv fokozatosé . Esti tiz óra Csengettek. Az orvosi cseléd hirtelen rosszul lett.