Görög katholikus szemle, 1908. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-05 / 1. szám

4. oldal. Gyula gróf belügyminiszter most egy igen üdvös rende­letet adott ki, a­mely alkalmas arra, hogy az áldozatok hátramaradottjainak jogos érdekei károsodást ne szen­vedjenek. Az érdekes rendelet, a­melyet a miniszter valamennyi törvényhatósághoz intézett, a következő: Hírlapi közlések szerint, a pittsburgi Coal Company Dare tárnájában történt robbanás következtében, négyszáz magyar munkás vesztette az életét. Ez ügyben a közös külügyminiszter úr a mai napon táviratban arról értesít, hogy a pittsburgi cs. és kir. konzulátustól érke­zett távirat nyomán megállapítható, hogy a bányasze­rencsétlenség alkalmával valóban számos magyar em­ber vesztette az életét, az illetők neve és kiléte azonban ez idő szerint még nem volt megállapítható. Minthogy attól lehet tartani, hogy lelketlen ügynökök ezt az alkalmat is föl fogják használni, hogy a szeren­csétlenül jártak hozzátartozóival meghatalmazásokat és egyéb okiratokat aláíratva, a részükre kijáró kártalanító összegből maguknak minél nagyobb összeget vissza­tarthassanak — közbenjárás és egyéb díj fejében —­­fölhívom az illető első tisztviselőt, hogy alkalmas módon figyelmeztesse a nagy­közönséget, hogy külképviseleti hatóságunk a hátramaradottak érdekeinek a megóvása céljából minden tőle telhetőt elkövet és hogy a bánya­szerencsétlenség folytán károsodottak a saját érdekük­ben cselekesznek, ha olyan okiratokat, a­melyek nem az illetékes képviseleti hatóságtól érkeznek, alá nem ír­nak, s azokat visszautasítják, vagy azokat, legalább is az okiratokat küldők megbízhatóságának a megállapí­tása végett a saját illetőségi hatóságuknál előbb bemu­tatják. * Autonómiai képviselő választás. A márama­rossz­igeti gör. kath. ruthén autonómiai kerületben, mely Bukovszky Endre elhalálozása folytán megüresedett, autonómiai képviselővé egyhangúlag Leövey Sándor közigazgatási bírót, miniszteri osztálytanácsost ,Máramaros vármegy­e szülöttjét s a görög katholikus egyház büszke­ségét v ál­sztották meg. * Kilépések. Az a sajnálatra méltó egyenetlenke­dés, mely a budapesti gör. kath társadalomban a közel elmúlt időben lejátszódott, a­ utókövetkezményeiben még mindig jelentkezik. Ennek a testvéri torzsalkodás­nak következménye "az is, hogy a gör. kath. egyházta­nácsból és a képviselő testületi tagok sorából kiléptek : Dr. Leövey Sándor és Dr. Daemjanovich Emil, mely kilépéseket tudomásul vevő prímási válasz épen e na­­pokban érkezett le. Nagy foka az elkeseredésnek, hogy a közügy harcosai sorából épen az a két ember lép ki, akik tevékenységükkel mindig a tűzvonalban állottak. * Tűz a bútorgyárban. Múlt hétfőn este 12 7 órakor harangok félreverése s jó hír, hogy ,,a bútorgyár ég!“ okozott Ungvárt nagy riadalmat. Tényleg tűz támadt a petroleum raktárban, ami úgy keletkezett, hogy Vidai Elemér nevű gépápoló gyári alkalmazott égő lámpával akart a petroleum raktárba hatolni, a­hol a helyiség akkor nyers petroleu­m­ gázzal annyira telítve volt, hogy a gáz meggyűlt , tüzet fogott a munkás testén az egész ruha, úgy hogy égő testtel futott ki, a­mely azután halálát okozta,­­mivel testén annyi seb keletkezett, hogy másnap délután kiszenvedett. A raktár is lángba borult, amit azonban a tűzoltóság és az ezred tűzoltó szakasza gyors és erélyes mentéssel lokalizáltak, úgy hogy a gyártelep épületeit megmentették. A kár 55 ezer korona. A gyárban a tűz utáni napon a munka zavartalanul folyt. * Helyreigazítás. Lapunk múlt számának vezér­cikkébe értelemzavaró hiba csúszott be. A harmadik hasáb első sorában ,,foglalkozás­­unk helyett „jogal­kotásiunk olvasandó. * Újévi üdvözlések. Az újév alkalmával az em­berek a jókivánatok egész özönével keresték föl egy­mást névjegyek és képes levelezőlapok útján. A szoká­sos tisztelgések is megtörténtek, amiben a hatóságok vezetői, egyesületek és társulatok fejei részesültek, így első­sorban kell fölemlítenünk püspökünk őnagyméltó­­ságánál lezajlott tisztelgéseket, a­mely alkalommal a káp­talan tagjai s a központi klérus, a vármegye, a város, kincstár, a pénzügyi stb. hatóságok tisztelegtek Fő­pásztorunknál, őszinte jó kivánatokkal árasztva el a sze­retett püspököt. A közigazgatási közegek alispánjukat, a városi tisztviselők polgármesterüket üdvözölték s a többi hivatalokban is a főnökök előtt is lezajlottak a jókíván­ságok. * Egészségi okból cserélni óhajtok közvetlen város szomszédságából Munkács, vagy­ Beregszász vidé­kére. Vasúti állomás V1 órányira. Sürgős ajánlatok, jö­vedelem megjelölésével „Gk. tanító, Szőlősvégardó, p. Nagyszőllős,“ küldendők. * Választás Szobráncon. December 30-án egy megyebizottsági tagságra volt választás Szobráncon, melyen Kende Mihály volt o. gy. képviselő választatott meg. Ugyanott dec. 31-én segédjegyzővé Halasi Lajost választották meg. * A tüdővész áldozatai. A statisztikai kimutatás szerint 1907. év szeptember havában: Beregmegyében 36, Ungmegyében 32, Zemplénben 67, Máramarosban 66 áldozata volt a tuberkulózisnak. * Alázatos kérelem a máramarosi főt. papsághoz és tek. tanítói karhoz. Folyó évi március 12-és tiz éve lesz, hogy szeretve tisztelt vikáriusunk Balogh Mihály vármegyénkbe jött és megkezdte áldásos működését! E 10 év alatti működésére ráillik méltán a sztk­ás eme mondása: In brevi explevit tempóra ámulta. Az alumheum ügye, ipar, közügy, egyház és fijnügy terén hervadhatatlan érdemeket szerzett. — Egyházunknak, népünknek, papságunknak legbátrabb szószólója, és mentora volt! Ezért tegyük emlékezetessé e napot neki, az én nézetem szerint ily formán: 1. gyűjtsünk ado­mányokat népünk között, és vegyünk neki egy kelyhet e jubileum emlékére, követve a koronás zsoltárost a ki mondja: „Mit adjak vissza az Urnak mindazokért miket nekem adott? az üdvösség kelyhét veszem és az Úr nevét segítségül hívom.« (P. 115. 3 és 4. vers.) E kehelyre az adományokat összegyűjtené valaki és lapunkban nyugtázná nyilvánosan. 2. Mondjunk folyó évi március 12-én vikáriusunkért egy „Te Deumos“ misét minden máramarosi templomban. 3. Fügesszük ki képét iskoláinkba, hiszen Ő az, ki minden elődjénél legtöbbet tett hegyvidéki népünkért. Megérdemli tehát, hogy a nép is ismerje őt, mint együk legnagyobb jótevőjét! így gondolnám én e napot megünnepelni, de kérném másokat is ehhez hozzászólani e lap becses ha­sábjain, mert meglehet másnak jobb eszméje támad. Még csak azt jegyzem meg, hogy a fénykép árából be­folyó jövedelem egy része a szigeti alumneumra menne, így jótékony célt is szolgálnánk a vikáriusunk képének iskola pénzén való megvételével. A jubileumi kelyhet egy 3 tagú bizottság nyújtaná át az ünnepeknek, mely­nek vezetőjévé barankai Demjanovich Endre kanonokot kérnek fel, mint a megyénk legidősebb­­esperesét. Indít­ványozza : Egy mármarosi pap. * Új fűrésztelep. Kaszómezőn (Máramarosm.) a múlt őszön Mayer Louis strassburgi gyáros nagyobb­­szabásu fűrésztelepet épített, melyben az ottani úrbéres gazdáktól vásárolt mintegy 2000 holdnyi erdőterület bükk-, kőris- és juharfa tömege fog bútoranyagokká fel­dolgoztatni. A gyár, mely nemcsak a község mintegy 200 munkását fogja foglalkoztatni, hanem az egész völgy forgalmának nagy­­ élénkséget kölcsönöz, teljes modern berendezéssel és villámvilágítással már készen áll s az üzemet folyó hó 2-án kezdte meg. * Húsz Ábrahám bűne. A máramarosszigeti tör­vényszék értesítette a debreceni törvényszéket, hogy­ Húsz Ábrahámot, akit a petrovai gyilkosság és posta­rablás bűntette miatt halálra ítéltek, Debrecenbe fogják szállítani. Húsz egy pénzhamisítási pörben mint vádlott áll a debreceni törvényszék elé. Ebben a pörben száz­ötven tanút fognak kihallgatni. * Mit jelent a déli harangszó ? A déli haran­gozást 111. Kalixtusz pápa rendelte el, még pedig ben­nünket, r magyarokat különösen érdeklő okból. Midőn 1456-ban Hunyadi és Kapisztrán vezetése alatt a keresz­tény hadsereg összegyűlt az Aldunán, hogy II. Moha­med szultán Belgrád ellen nyomuló hadseregének útját állja. III. Kalixtus pápa elrendelte, hogy az összes ke­resztény templomokban szólaljanak meg a harangok déli tizenkét órakor s a harangszóra minden keresztény ember mondjon imát a keresztény­ fegyverek győzel­méért. AZ 1456-iki véres csatában Hunyadi és Kapiszt­rán egyesült hada fényes diadalt aratott a törökön. A győzelem híre augusztus 6-án jutott a pápához, aki azonnal elrendelte, hogy a győzelem emlékére a déli harangozásról kiadott bullája örök időkre szóljon. Azóta minden délben hirdetik a harangok Hunyadi János di­csőségét. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE '8. január hó 5. CSARNOK. Karácsony estéjén. Kunyhó­­s palotában Gyűl a gyertyavilágt, Karácsony estéjét Ünnepli a világ. Zajtalan a város, Csöndes minden utca, Elpihent a lélek Szenvedése, búja. Csak egy ifjú bolyong Künn a csöndes éjben, Halavány az arca, Mint a hold az égen. Jár-kél az utcákon S önmaga se tudja, Hová, merre viszi Bus, céltalan útja ? Majd megáll, betekint Egy fényes ablakon, S elmereng az édes Angyali hangokon. Ékes karácsonyfán Piciny gyertyák égnek, Körötte oly vidám, Oly boldog az élet! Míg nézi hosszasan, Könybe lábad szeme, S egy fájó sóhajba Tör bánatos lelke: „Kunyhó­­s palotában Boldogság, szeretet, A mai szent estén Csak engem feledtek!“ Azután tovább megy, Özi nehéz buja, S keserű könnyektől Ázik sötét útja. Szendrő! Holozanyay Cyril. Karácsonyest. — Irta: ifj. Hegedűs Ágoston — V. város főutcáján fényben úsznak az emeletes paloták. Jó kedv, vidámság s öröm hangjai halatszanak ki az utcára. Csak egyetlen ház ablakai sötétek, sehol egy fénysugár sem látszik, csak a kályha barátságos meleget árasztó lángjai lobognak. A kályha mellett karosszék áll s benne ül egy­ őszbe csavarodott hajú ur. Szivarjából időnként szippant egyet-egyet s mély gondolatokba merülve néz a villogó kályhába. Gondolataiból az inas rezzenti fel. — Nagyságos úr, talán felcsavarhatnám a vilanyt ? — Jó, nem bánom, de csak az oldal lámpákat, mert az erős fényt rontja a szememet. S evvel Az esti át, ki ez alkalommal családjával . Az óránórája volt a vonat­érkezésig. Csengeti — Öt ajnathoz megyek. Az inas eltávozott. Már béb­iját, mert férjével a külföldön tarti Találgatnnéz ki ? Vajon, hogy élnek, jól-e ? Derék az öreg meg volt győ­ződve, hogy h­ Az öreg vidám volt, hirtelen elborult, fájó rívét. Feleségéig, évek óta nincs, elhalt. S azótársaságba sem járt, kerülte az em kiváltkéjan oly borzasztóan csalódott. Pedig,­­ kezdetben s tisztán a rossz társnő az apja, oly meg­gondolatlanul a világba, ki tudja hol van most. Igazán s az öreg úr ebben a pillanatban. Fia, mint városba. Jóravaló,hahaza, édesapjánál nevekedett. De amit ment az egyetemre, mohón nekiáll s ezek a züllésbe kergették. Apja, igesságak­, de utóvégre, mikor már válmodett, elkergette a házából s kita, Ezek, a bántották most az öreg urat. S épen estéjén. Köny sze Végre is ölt magára, a szivart pedig elhajított Becsenge — Add !! S­avval lement a lépcsőkön. Pár perc­igeléssel elindult a szán a vasúti­g Csendesének, az egész látó­határ fehér metorgó a hideg. A országférfi lépked, nyomo­rúságos ruháját előre. Arca máről, csoszogva húzza maga után fára kalapja a dacára a rettenetes hidegnek dudorban — néha-néha megáll egy pil annál gyorsabban nekiinduljon a nak. A közelbe. — Biztosija magában a sze­rencsétlen. —­ Csak fék jutni odáig — beszéli tovább ,de van a város s ott valaki csak — Uram imorult vándor. Már közel Egy nagyieki s ha a korcs­­máros idejében mára csúffá teszi a szerencsétlent. — Óh! te fel az öreg, — mit ténferegsz ilyen! A rongyos biztatás, hálásan tekintett fel a dal előre bukott — elájult. Mikor az óba s lefektette a a padra, összert — Hé an­ent Isten! Hisz ez Pista urfi. Nevének­­ a szerencsétlen s majd ismét lehu­tó idő rmnagához. Kőrösy­ényben úszik. A vonat e­rkezett. Megjöttek, a kiket várt s Helyüket sem lelte. — Drága Ithogy már itthon vagytok! Sokfektatok, beszéljétek csak el a tapasz­patoknak! S azok bes Bejárták ejfrikában is voltak s igy bőven voltze az elbeszélést, számtalan tárgy E közben­­ a hó nagy pely­­hekben hullott ily annyira, hogy valóságos hózirat még csendes idő. —­ Rettenet-- szólt közbe az öreg Kőrösy, fázós székét közelebb tolta a kályhához Az inas telt van. Vidám ked­ve a vacsora, a jókedv fokozatosé . Esti tiz óra Csengettek. Az orvos­i cseléd hirtelen rosszul lett.

Next