Görög katholikus szemle, 1911. július-december (12. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-02 / 27. szám

Ungvár, 1911. junus 2. 27. szám. Tizenkettedik évfolyam. _____________________ 11)---------------------------------|­­& 0125 =--------------------lüö SZERKESZTŐSÉGI IRODA: Ungvár, (Vál.) ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre .... 8 kor. Fél évre.................4 kor. Negyedévre .... ?, kor. Kántor-tanítóknak egész évre ... 6 kor. Egyes szám ára 16 fillér. KIADÓHIVATAL: ki „Unió Könyvnyomda Részvénytársaság“ Ungvári, (a várban,} A lap elfogadása előfizetésre kötelez. Hirdetési és elői­zetési díjak ! a kiadóhivatal címére kül­dendísk. ; ! j »is y* its; a®? .sch"3rs-.Á.Z3X, rr^-XTXxcs-^rx iéss t-A-XSS^.xd-^.x-.xucx hetilap. ^ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Tiltakozó gyűlés Szatmáron. Múlt vasárnap Szatmár katholikussága iga­­z­án impozáns kifejezést adott hitéhez való tör­hetetlen ragaszkodásának azon a tiltakozó gyűl­é­sen, a­melyet a keresztényellenes támadások erőszakoltak ki az oly sokáig alvó katholikus­­ságból. Megrázkódtatások kellettek a fölébredéshez, piszkos támadások, a vallástalanság és erkölcs­telenség szemérmetlen propagálása, vallásunk al­jas kigúnyolása. Habár elég késői a felébredés, de annál méltóságosabb, annál örvendetesebb, annál több reményt nyújtó. És milyen más volna a kép, ha nemcsak Szatmár, hanem vidékünk minden városa, hazánk minden katholikus helye fölemelné szavát az antichristianizmus ellen, kibontaná a győzelemre hívó lobogót s lelkes munkával megteremtené a keresztény erkölcsök uralmát, a családot keresz­ténnyé és a nemzet erősségévé tenné, a kultúrát visszavezetné az isteni törvényekhez s hazánkat azzá tenné, a mi volt, Mária országa. Hisszük, hogy az a lelkes példa, a­mit Szatmár nyújtott a maga hitvallásával, vonzani fog és egymás után gyulnak ki a katholicizmus ébredésének őrtüzei s szent hitünk megvédése, megerősítése erősebben indul meg. A gyűlésről a »Heti Szemle« különben a következőket közli: Szatmár katholikussága megelégelte a sokáig tűrt, és mind vakmerőbbé vált támadások szemérmetlenségét, amely gúnyolt és tagadott minden szentet: Istent, egyhá­­z­t, hitet, lelket, örökkévalóságot, erkölcsöt, a hazát, a altat, jelent, jövőt; megelégelte az őrült agyak vadul mboló eszméit, a­melynek gyilkos párázata sorvasztó halált vitt a szívekbe, családba, nemzetbe és az ajkakról száműzni, a lelkekből kiirtani akarta a kereszténységet ezért hihetetlen felbuzdulással tiltakozó gyűlés tar­tását határozta el. Az egész országban folyó támadásokon kívül Szat­már katholikusságát különösebben fölháborította az a keresztény érzületét mélyen sértő, képviselője részéről ért, többszörös támadás a parlamentben, valamint a helyi sajtó egy részének hitét támadó, vért forraló, féktelen gúnyolódása — ezek ellen a védelmet, a tiltakozást látta szükségesnek egy katholikus gyűléssel. A gondolat a legélénkebb tetszéssel találkozott. Berenczei Kováts Jenő földbirtokos köré agilis rendező­­bizottság csoportosult, amely fáradhatatlan buzgósággal szervezte a tervezett arányokon jóval nagyobb szabású gyűlést. Szónokul: Lengyel Alajos dr. ügyvédet, Rat­­kovszki Pál főigazgatót és Zboray Miklós ország­ kép­viselőt -­kérte föl, a gyűlés napjául pedig jan. 25-ét tűzte ki. Vasárnap már kora délután nagy elevenség forron­­got a lobogókkal földiszített Czeczil-egyesület előtt. Míg a rendezőség hosszú kocsisorral vonult ki az állomásra a délután 3 órakor érkező képviselők elé. A pályaud­varon Hedelein Károly praelátus-kanonok üdvözölte a megérkezett Zboray Miklós és Haller István képviselőket, akiket a fogadtatásra megjelentek a magánfogatok hosszú sorával kísértek a püspöki aulába. A tiltakozó gyűlés 4 órára volt kitűzve, de már jóval előbb szorongásig megtelt a Czeczil-egyesület nagy­terme, két kis terme, sőt folyosója is. A megjelentek­­ száma az ezret túlhaladta. A városinak tervezett gyűlé­sen a vidékről is megjelentek többen. Ott láttuk a pol­gárság sűrű soraiban városunk vezető egyéniségeit, orvosokat, ügyvédeket, tanárokat, kereskedőket, iparoso­kat, tanítókat, papságot, a gör. katholikusok tiszteletre­méltó táborát. 4 órakor küldöttség ment Boromisza Tibor megyés püspökért s a képviselőkért, akiket a közönség lelkes éljenzéssel fogadott. Ekkor berenczei Kovács Jenő indítványára a gyűlés elnökül Korányi János ügyv. kamarai elnököt, társelnö­kül Horvát Bertalant, jegyzőül Haraszthy Béla drt válasz­totta meg. Korányi János: „Dicsértessék a Jézus Krisztus“ köszöntéssel megnyitván a gyűlést, fölkérte Lengyel Ala­jos dr. ügyvédet a népgyűlés első szónokául. A hatalmas, tartalmasan szép, lelkes tűzzel előadott beszédet állandó, élénk figyelem kisérte és sokszor sza­kította meg a tetszés kitörő éljene és tapsa. A­mennyire gyorsírói följegyzéseinkből sikerült, a beszédet a lehető részletességgel alább közöljük. Tisztelt gyülekezet! Régi vágyam volt, hogy mint a nagy kath. egyház egyik kicsiny, de szent hitünk igaz bajnoka, mint szülővárosomnak szerető polgára egyszer tekintélyesebb gyülekezet előtt kifejezést adjak egy óhaj­nak, egy magasztos gondolatnak, amelynek megvalósí­tásáért lelkem egész erejével tudnék síkra szállni. Az alkalom végre megjött. A rendezőség felkért, hogy a mára hirdetett tiltakozó katholikus gyűlésen részt­­vegyek, s kifejezést adjak annak a felháborodásnak, melyet a képviselőházban és egyebütt, egyházunk belső hitéletét ért, minden legkisebb jogcímet nélkülöző, mél­tatlan támadások miatt mi katholikusok valamennyien éreztünk. (Úgy van! Helyeslés.) Engedtessék meg nekem, hogy a méltatlan meg­­támadtatást elítélő jogos kritika elébe odahelyezzem önök elé, katholikus társadalmi életünk megteremtése, fejlesztése szükségességének feladatát, amely feladatban egyesülni és közreműködni minden jó katholikusnak kötelessége. (Élénk helyeslés.) Ha a felekezetek viszályai mögött a katholicizmus igazi szellemét keressük, ez a testvériség, a szeretet szelleme. Ez az eszmény azt a súlyos kötelességet rótja reánk, hogy mindazokkal szemben, akik velünk­ közös gazdasági rendszer alatt élnek, igyekezzünk a testvéri­ségnek és a keresztény szeretetnek elvét megvalósítani, az egymás iránti közönyt és részvétlenséget megszüntetni. Mennyi lelki örömet fakaszt jól átgondolt élete annak, aki többet juttat másoknak, mint a­mennyit maga vár. Aki magához öleli az emberiséget. Aki az erőt az egyet­értésben keresi, a szeretetet ápolja s a gyűlölséget vissza­fejleszti : az ilyen áldása az emberiségnek, a nemzetnek, a társadalomnak, mert megtermékenyítette a kort, amely­ben élt és nemesen töltötte be a hivatását. Ha ebben valamennyien egyetértünk, megszületik legforróbb vágyam : ,,a keresztény katholikus társadalom“. (Éljenzés.) A pogány epikureus arra oktatott: bene qui latuit, bene vixit, aki jól elrejtőzött, jól élt. De nekünk tilos elrejtőzködnünk, ellenkezőleg : kötelességünk a közösség minden törekvésében, munkájában, minden örömében és kínjában részt venni. A közös vérnek, hitnek, a közös vallásnak egy közös egységes társadalomban kell össze­forrasztani a keresztény katholikus hívők minden tagját. Ebben a feladatban egyesüljünk az egész hazában és ebben itt e városban egyaránt. Mind szorosabbá és szo­rosabbá tegyük e közösséget az anyagi és szellemi kul­túra minden terén, támogassuk a kath. sajtó működését azon magasztos eszmék és irányok terjesztésének igye­kezetében, melyre a múltúnk hagyományainak megőr­zése és jövő fejlődésünk útjainak kijelölése körül hiva­tott. Rendíthetetlen összetartásnak kell lennie szellemi életünk minden megnyilvánulásában. Felemelt fejjel, bá­torsággal telített szívvel, munkára termett izomtól erős karral, hozzánk méltó és tiszteletre­­gerjesztő felbuzdu­­l­­ással teremtsük meg ezt a katholikus társadalmat és­­ tartsuk ébren mai társadalmunk alvó lelkiismeretét. (Nagy tetszés.) És tisztelt gyülekezet! mi történik körülöttünk? Ember küzd ember ellen, felekezet felekezet ellen. Or­gyilkos szenvedelemmel tör a nálánál külömb lerántá­sára az alacsony, mivel hogy munkával, becsületesség­­­­gel hozzá felemelkedni nem képes. Minden bokorból mérgezett nyíl érheti a gyanútlant, aki nem sejt igaz lelkével támadást. Egy veszett, kárhozatos pestis támadt fel a poklokról: a pusztítás szelleme, amely ráéhezett arra, amit múltunkkal sikerült megmentenünk. (Taps). És mivel a rosszat, mert rossz, senki sem teszi s az ördög is jogcímeket idéz : a rombolás apostolai is szentnek, az állam érdekében állónak hirdetik a kereszt ellen való keresztes hadjáratokat. Ilynemű támadásokban volt része a közel napok­ban is a katholikus egyháznak. (Úgy van !) Tudjuk, hogy a képviselőházban a beszédek nem maradtak válasz nélkül. Alapos választ adott azokra nemzeti büszkeségünk, Apponyi Albert (lelkes éljenzés) aki választékos beszédében hasonló támadásoktól való óvakodásra kérte fel a felekezeti béke zavartalansága érdekében a képviselőház tagjait. Majd a jogos felhábo­rodás szenvedelmével mondott beszédben Rakovszky I. képviselő úr (nagy éljenzés) érdemleges elbánásban ré­szesítette a felekezeti béke retinens bajnokainak mélyen sértő kifakadásait. (Lelkes éljenzés.) Mi, mint Szatmár város keresztény választó­pol­gárai, mint püspöki székhely kötelékébe tartozó katholi­kusok, külön is kifejezzük tiltakozásunkat hitéletünkbe való ezen illetéktelen beavatkozásért. (Úgy van. Helyes­lés.) Kifejezzük annál is inkább, mert a szónoki debat­­terek egyike épen a mi megbízó levelünkkel jutott arra a helyre, ahol az egész katholikus társadalmat szánt­­szándékkal mélyen sértő beszédet mondott. (Le vele!) S ahol nem átallott szentségtipró kezekkel belemarkolni abba, ami nekünk, keresztény nemzetnek legdrágább kincsünk, legszentebb ereklyénk: hitünk szentségébe. (Úgy van! Élénk tetszés. Taps.) De kipróbált egyházunk erősségének nem árt e­­ merény. Xerxers is dühében megkorbácsoltatta a háborgó tengert, de annak mit sem ártott a lecke, mert a bün­tetés helyén ma is felváltja az apályt a dagály. Rakovszki a képviselőházban azt mondta, hogy a katholicizmus elleni ilynemű kirohanásra csak lámpással lehet embert találni. És tovább fűzöm s mondom, hogy az ilyen lámpással talált férfiúnak is csak a Diogenes lámpájával kezében lehet támadása célpontjául egyrész­ről olyan ártatlan, másrészről olyan jótékony intézményt választania, mint épen a teljes tudatlansággal megboly­gatott kongregációk áldásos ügyét. (Hosszantartó élénk tetszés.) S hogy miként juthat valakinek eszébe épen a kongregációk működése miatt panaszt és kifogást emelni, nehéz megérteni. A kis szentjános bogárka ugyan kinek árt? Az éj sötétében feltűnő fénye poétikussá teszi a hangtalan ijesztő sötétséget. A kongregációk is hitéle­tünk világában a szentjános bogárkák csillogó fényével árasztanak világosságot a fölvilágosultnak nevezett modern kor vallástalanságának sötétében. (Lelkes éljenzés.) A Szűz Mária különösebb tiszteletét tanító eme kongregá­cióknak hazánkban van épen különösebb létjogosultsá­guk a szent királynak, Szent Istvánnak fohásza folytán, melyben halálos ágyán, lelkét a Teremtőnek visszaadva, országát, népét, az egyházat, a papságot, az egek király­néjának pártfogására bízta. Ez az intézmény a szeretet legerősebb kötelékével egyesíti a keresztényeket, fentartja köztünk az áhitat szellemét, fejleszti a hitéletet. Nem

Next