Görög katholikus szemle, 1911. július-december (12. évfolyam, 27-53. szám)
1911-07-02 / 27. szám
Ungvár, 1911. junus 2. 27. szám. Tizenkettedik évfolyam. _____________________ 11)---------------------------------|& 0125 =--------------------lüö SZERKESZTŐSÉGI IRODA: Ungvár, (Vál.) ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre .... 8 kor. Fél évre.................4 kor. Negyedévre .... ?, kor. Kántor-tanítóknak egész évre ... 6 kor. Egyes szám ára 16 fillér. KIADÓHIVATAL: ki „Unió Könyvnyomda Részvénytársaság“ Ungvári, (a várban,} A lap elfogadása előfizetésre kötelez. Hirdetési és előizetési díjak ! a kiadóhivatal címére küldendísk. ; ! j »is y* its; a®? .sch"3rs-.Á.Z3X, rr^-XTXxcs-^rx iéss t-A-XSS^.xd-^.x-.xucx hetilap. ^ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Tiltakozó gyűlés Szatmáron. Múlt vasárnap Szatmár katholikussága igazán impozáns kifejezést adott hitéhez való törhetetlen ragaszkodásának azon a tiltakozó gyűlésen, amelyet a keresztényellenes támadások erőszakoltak ki az oly sokáig alvó katholikusságból. Megrázkódtatások kellettek a fölébredéshez, piszkos támadások, a vallástalanság és erkölcstelenség szemérmetlen propagálása, vallásunk aljas kigúnyolása. Habár elég késői a felébredés, de annál méltóságosabb, annál örvendetesebb, annál több reményt nyújtó. És milyen más volna a kép, ha nemcsak Szatmár, hanem vidékünk minden városa, hazánk minden katholikus helye fölemelné szavát az antichristianizmus ellen, kibontaná a győzelemre hívó lobogót s lelkes munkával megteremtené a keresztény erkölcsök uralmát, a családot kereszténnyé és a nemzet erősségévé tenné, a kultúrát visszavezetné az isteni törvényekhez s hazánkat azzá tenné, a mi volt, Mária országa. Hisszük, hogy az a lelkes példa, amit Szatmár nyújtott a maga hitvallásával, vonzani fog és egymás után gyulnak ki a katholicizmus ébredésének őrtüzei s szent hitünk megvédése, megerősítése erősebben indul meg. A gyűlésről a »Heti Szemle« különben a következőket közli: Szatmár katholikussága megelégelte a sokáig tűrt, és mind vakmerőbbé vált támadások szemérmetlenségét, amely gúnyolt és tagadott minden szentet: Istent, egyházt, hitet, lelket, örökkévalóságot, erkölcsöt, a hazát, a altat, jelent, jövőt; megelégelte az őrült agyak vadul mboló eszméit, amelynek gyilkos párázata sorvasztó halált vitt a szívekbe, családba, nemzetbe és az ajkakról száműzni, a lelkekből kiirtani akarta a kereszténységet ezért hihetetlen felbuzdulással tiltakozó gyűlés tartását határozta el. Az egész országban folyó támadásokon kívül Szatmár katholikusságát különösebben fölháborította az a keresztény érzületét mélyen sértő, képviselője részéről ért, többszörös támadás a parlamentben, valamint a helyi sajtó egy részének hitét támadó, vért forraló, féktelen gúnyolódása — ezek ellen a védelmet, a tiltakozást látta szükségesnek egy katholikus gyűléssel. A gondolat a legélénkebb tetszéssel találkozott. Berenczei Kováts Jenő földbirtokos köré agilis rendezőbizottság csoportosult, amely fáradhatatlan buzgósággal szervezte a tervezett arányokon jóval nagyobb szabású gyűlést. Szónokul: Lengyel Alajos dr. ügyvédet, Ratkovszki Pál főigazgatót és Zboray Miklós ország képviselőt -kérte föl, a gyűlés napjául pedig jan. 25-ét tűzte ki. Vasárnap már kora délután nagy elevenség forrongot a lobogókkal földiszített Czeczil-egyesület előtt. Míg a rendezőség hosszú kocsisorral vonult ki az állomásra a délután 3 órakor érkező képviselők elé. A pályaudvaron Hedelein Károly praelátus-kanonok üdvözölte a megérkezett Zboray Miklós és Haller István képviselőket, akiket a fogadtatásra megjelentek a magánfogatok hosszú sorával kísértek a püspöki aulába. A tiltakozó gyűlés 4 órára volt kitűzve, de már jóval előbb szorongásig megtelt a Czeczil-egyesület nagyterme, két kis terme, sőt folyosója is. A megjelentek száma az ezret túlhaladta. A városinak tervezett gyűlésen a vidékről is megjelentek többen. Ott láttuk a polgárság sűrű soraiban városunk vezető egyéniségeit, orvosokat, ügyvédeket, tanárokat, kereskedőket, iparosokat, tanítókat, papságot, a gör. katholikusok tiszteletreméltó táborát. 4 órakor küldöttség ment Boromisza Tibor megyés püspökért s a képviselőkért, akiket a közönség lelkes éljenzéssel fogadott. Ekkor berenczei Kovács Jenő indítványára a gyűlés elnökül Korányi János ügyv. kamarai elnököt, társelnökül Horvát Bertalant, jegyzőül Haraszthy Béla drt választotta meg. Korányi János: „Dicsértessék a Jézus Krisztus“ köszöntéssel megnyitván a gyűlést, fölkérte Lengyel Alajos dr. ügyvédet a népgyűlés első szónokául. A hatalmas, tartalmasan szép, lelkes tűzzel előadott beszédet állandó, élénk figyelem kisérte és sokszor szakította meg a tetszés kitörő éljene és tapsa. Amennyire gyorsírói följegyzéseinkből sikerült, a beszédet a lehető részletességgel alább közöljük. Tisztelt gyülekezet! Régi vágyam volt, hogy mint a nagy kath. egyház egyik kicsiny, de szent hitünk igaz bajnoka, mint szülővárosomnak szerető polgára egyszer tekintélyesebb gyülekezet előtt kifejezést adjak egy óhajnak, egy magasztos gondolatnak, amelynek megvalósításáért lelkem egész erejével tudnék síkra szállni. Az alkalom végre megjött. A rendezőség felkért, hogy a mára hirdetett tiltakozó katholikus gyűlésen résztvegyek, s kifejezést adjak annak a felháborodásnak, melyet a képviselőházban és egyebütt, egyházunk belső hitéletét ért, minden legkisebb jogcímet nélkülöző, méltatlan támadások miatt mi katholikusok valamennyien éreztünk. (Úgy van! Helyeslés.) Engedtessék meg nekem, hogy a méltatlan megtámadtatást elítélő jogos kritika elébe odahelyezzem önök elé, katholikus társadalmi életünk megteremtése, fejlesztése szükségességének feladatát, amely feladatban egyesülni és közreműködni minden jó katholikusnak kötelessége. (Élénk helyeslés.) Ha a felekezetek viszályai mögött a katholicizmus igazi szellemét keressük, ez a testvériség, a szeretet szelleme. Ez az eszmény azt a súlyos kötelességet rótja reánk, hogy mindazokkal szemben, akik velünk közös gazdasági rendszer alatt élnek, igyekezzünk a testvériségnek és a keresztény szeretetnek elvét megvalósítani, az egymás iránti közönyt és részvétlenséget megszüntetni. Mennyi lelki örömet fakaszt jól átgondolt élete annak, aki többet juttat másoknak, mint amennyit maga vár. Aki magához öleli az emberiséget. Aki az erőt az egyetértésben keresi, a szeretetet ápolja s a gyűlölséget visszafejleszti : az ilyen áldása az emberiségnek, a nemzetnek, a társadalomnak, mert megtermékenyítette a kort, amelyben élt és nemesen töltötte be a hivatását. Ha ebben valamennyien egyetértünk, megszületik legforróbb vágyam : ,,a keresztény katholikus társadalom“. (Éljenzés.) A pogány epikureus arra oktatott: bene qui latuit, bene vixit, aki jól elrejtőzött, jól élt. De nekünk tilos elrejtőzködnünk, ellenkezőleg : kötelességünk a közösség minden törekvésében, munkájában, minden örömében és kínjában részt venni. A közös vérnek, hitnek, a közös vallásnak egy közös egységes társadalomban kell összeforrasztani a keresztény katholikus hívők minden tagját. Ebben a feladatban egyesüljünk az egész hazában és ebben itt e városban egyaránt. Mind szorosabbá és szorosabbá tegyük e közösséget az anyagi és szellemi kultúra minden terén, támogassuk a kath. sajtó működését azon magasztos eszmék és irányok terjesztésének igyekezetében, melyre a múltúnk hagyományainak megőrzése és jövő fejlődésünk útjainak kijelölése körül hivatott. Rendíthetetlen összetartásnak kell lennie szellemi életünk minden megnyilvánulásában. Felemelt fejjel, bátorsággal telített szívvel, munkára termett izomtól erős karral, hozzánk méltó és tiszteletregerjesztő felbuzdulással teremtsük meg ezt a katholikus társadalmat és tartsuk ébren mai társadalmunk alvó lelkiismeretét. (Nagy tetszés.) És tisztelt gyülekezet! mi történik körülöttünk? Ember küzd ember ellen, felekezet felekezet ellen. Orgyilkos szenvedelemmel tör a nálánál külömb lerántására az alacsony, mivel hogy munkával, becsületességgel hozzá felemelkedni nem képes. Minden bokorból mérgezett nyíl érheti a gyanútlant, aki nem sejt igaz lelkével támadást. Egy veszett, kárhozatos pestis támadt fel a poklokról: a pusztítás szelleme, amely ráéhezett arra, amit múltunkkal sikerült megmentenünk. (Taps). És mivel a rosszat, mert rossz, senki sem teszi s az ördög is jogcímeket idéz : a rombolás apostolai is szentnek, az állam érdekében állónak hirdetik a kereszt ellen való keresztes hadjáratokat. Ilynemű támadásokban volt része a közel napokban is a katholikus egyháznak. (Úgy van !) Tudjuk, hogy a képviselőházban a beszédek nem maradtak válasz nélkül. Alapos választ adott azokra nemzeti büszkeségünk, Apponyi Albert (lelkes éljenzés) aki választékos beszédében hasonló támadásoktól való óvakodásra kérte fel a felekezeti béke zavartalansága érdekében a képviselőház tagjait. Majd a jogos felháborodás szenvedelmével mondott beszédben Rakovszky I. képviselő úr (nagy éljenzés) érdemleges elbánásban részesítette a felekezeti béke retinens bajnokainak mélyen sértő kifakadásait. (Lelkes éljenzés.) Mi, mint Szatmár város keresztény választópolgárai, mint püspöki székhely kötelékébe tartozó katholikusok, külön is kifejezzük tiltakozásunkat hitéletünkbe való ezen illetéktelen beavatkozásért. (Úgy van. Helyeslés.) Kifejezzük annál is inkább, mert a szónoki debatterek egyike épen a mi megbízó levelünkkel jutott arra a helyre, ahol az egész katholikus társadalmat szántszándékkal mélyen sértő beszédet mondott. (Le vele!) S ahol nem átallott szentségtipró kezekkel belemarkolni abba, ami nekünk, keresztény nemzetnek legdrágább kincsünk, legszentebb ereklyénk: hitünk szentségébe. (Úgy van! Élénk tetszés. Taps.) De kipróbált egyházunk erősségének nem árt e merény. Xerxers is dühében megkorbácsoltatta a háborgó tengert, de annak mit sem ártott a lecke, mert a büntetés helyén ma is felváltja az apályt a dagály. Rakovszki a képviselőházban azt mondta, hogy a katholicizmus elleni ilynemű kirohanásra csak lámpással lehet embert találni. És tovább fűzöm s mondom, hogy az ilyen lámpással talált férfiúnak is csak a Diogenes lámpájával kezében lehet támadása célpontjául egyrészről olyan ártatlan, másrészről olyan jótékony intézményt választania, mint épen a teljes tudatlansággal megbolygatott kongregációk áldásos ügyét. (Hosszantartó élénk tetszés.) S hogy miként juthat valakinek eszébe épen a kongregációk működése miatt panaszt és kifogást emelni, nehéz megérteni. A kis szentjános bogárka ugyan kinek árt? Az éj sötétében feltűnő fénye poétikussá teszi a hangtalan ijesztő sötétséget. A kongregációk is hitéletünk világában a szentjános bogárkák csillogó fényével árasztanak világosságot a fölvilágosultnak nevezett modern kor vallástalanságának sötétében. (Lelkes éljenzés.) A Szűz Mária különösebb tiszteletét tanító eme kongregációknak hazánkban van épen különösebb létjogosultságuk a szent királynak, Szent Istvánnak fohásza folytán, melyben halálos ágyán, lelkét a Teremtőnek visszaadva, országát, népét, az egyházat, a papságot, az egek királynéjának pártfogására bízta. Ez az intézmény a szeretet legerősebb kötelékével egyesíti a keresztényeket, fentartja köztünk az áhitat szellemét, fejleszti a hitéletet. Nem