Görög katholikus szemle, 1913. július-december (14. évfolyam, 27-51. szám)

1913-07-06 / 27. szám

4. oldal. GÖRÖG KATO­LIKUS SZEMLE 1913. julius hó 6. ha bele nem is pusztul — ami pedig a leggyakoribb — elgyengül a teste s azért későbben is megérzi a leg­kisebb hülést s más bajokat; ezen bajokat nem tudja legyőzni s vagy elpusztul, vagy pedig mindig gyenge satnya marad. Szomorúságára bajára lesz szüleinek. Láthatjuk ebből, hogy a csecsemőkor olyan a gyermek fejlődésében, mint a házépítésnél az alaple­rakás. Ha jó erős alapot adunk a háznak, hiába jön a kisebb szél, vihar, abban semmi kárt sem tesz, sőt még a nagy erős viharoknak is ellent áll. Ép­­gy ha a csecsemő gyermekre vigyázunk, hogy az erős, jól kifejlődött legyen, akkor jó alapot raktunk s hiába jönnek a kisebb viharok, vagyis a kisebb betegségek, ezek a gyermekben semmi kárt sem tesznek, sőt a nagy betegségekkel is szépen megbirkózik s legyőzi azokat. Igyekezzünk tehát minél jobb alapot rakni, vagyis gondozzuk, ápoljuk minél jobban a csecsemőt. Hogy pedig miben áll a csecsemő gondozása, azt teljesen leírni nem lehet, de egy pár olyan dolgot, amit láttam, halottam, a szülők elé tárok s ha látják, hogy az jó, igaz, ne mulasszák el az aszerint való cselekvést. Orvostól hallottam, de magunk is tapasztalhatjuk, hogy a gyermek egészségének legfontosabb feltétele a tisztaság. A legnagyobb tisztaságnak kell fogadni már az újszülött gyermeket. Tiszta legyen a ház, az ágy, az ágynemű, az anya ruhája, a gyermek bölcsője, egy­szóval minden, ami a gyermeket érintheti. Szigorúan, nagyon szigorúan kellene ezt a tisztaságot betartani a felnőtteknél is, de különösen be kell tartani a csecsemő gyermeknél. Hogy pedig miért kell a tisztaságra annyira ügyelni, ennek meg van az oka. Biztosan vannak akik hallották már, hogy az egyes betegségeket apró, szemmel nem látható kis állatok okozzák, melyek ha belekerülnek a testbe, ott rövid idő alatt nagyon elszaporodnak, megtámadják a testet s azt el is pusztítják. Ezeket az apró állatokat baci­­lusoknak (baktériumoknak) nevezik. Ezeknek a bacilusok­­nak a piszok, a por, a sötétség a tanyája s legnagyobb pusztítója, megölője a tisztaság, a világosság, különösen a napfény. Tehát a tisztasággal elűzzük házunkról, ruhánkról s minden más helyről a bacilust s ezáltal elűzzük, elkergetjük magát a betegséget is. Ezért kell a tisztaság, ezért kellene ezt nagy betűkkel házunk falába vésni, hogy soha róla meg ne feledkezzünk. A tisztasággal gyermekünk, saját magunk egész­ségét mentjük meg s házunkat mindenki előtt kívánatossá tesszük, nem pedig utálatossá. A másik igen fontos tudnivaló, a gyermeknek mi­módon való táplálása. A helytelen módon való táplálással ártanak leg­többet a gyermeknek s igy ezzel tesznek legtöbbet a sírba. Megkezdik a rossz táplálást az első naptól s ez folytatódik jóformán egész életében. Már az első napok­ban beteggé teszi a gyermek gyomrát a saját anyja a folytonos szoptatással. Nem gondol arra, hogy az a csecsemő nem tudja mennyi az elég s szopik mind­addig, mig az anyja emlője a szájában van. A gyomra gyenge, a sok tejet nem bírja megemészteni s ami felesleges azt kihányja. A gyermek hányása, legyen az akár kicsi, akár nagy, jót sohasem jelent. Az, hogy a csecsemő-gyermek úgynevezett, «köpése» (ami nem más mint hányás) hízást jelentene, nem egyéb mesénél. Ha a gyermek hány, mely legtöbbször azért van, mert több eledelt kapott, mint kellett volna, ritkábban kell szoptatni, szóval kevesebb táplálékot kell neki juttatni. Ne törődjön azzal az anya, hogy sír a gyermek, hadd mondják kegyetlennek, a gyermeke legyen az első, nem pedig a mások mende-mondája. Alig hogy egy kicsit megerősödik a gyermek, sok szívtelen anya már szabadulni szeretne a szoptatástól, megveszi új anyának a «dudlit» (cuclit) s ezzel kínozza a csöpséget. «Art a szoptatás. Fáj a hátam» mondják az ilyen anyák. Pedig az orvosok szerint a szoptatás a legtöbb anyának nem hogy ártana, de használ. A hát­fájás is nem a szoptatástól, de a vele járó üléstől van. Igen sok anya van továbbá, ki hamarosan meg­ismerteti gyermekével a túróscsuszát, a paprikás­ csirkét, a töltött­ káposztát s más hasonló kitűnő ételeket s igen elcsodálkozik azon, hogy a gyermek ezen finom eledelek­től beteggé lesz. Próbál ekkor fát-lát. Megcsinálja mindazt, amit a «Néném asszony» a «Komám asszony» s mások ajánlanak. Mikor pedig mindezektől a gyermek még rosszabbul lett, csak akkor jut eszébe, hogy orvos is van a világon , viszi ahhoz. Az orvos azonnal látja, hogy a gyermeken már nem lehet segíteni. Kérdi, hogy miért nem vitték hozzá előbb? A felelet: «azt hittem, hogy amúgy is jobban lesz.» — * *Mit adott enni eddig a gyermeknek, kérdezi tovább az orvos. — Hát kérem, ami szokás : tejet, levest, kávét. — Most semmit sem adott? — Csak egy kis zsemlét adtam neki. — De egyebet is kapott a gyerek ? — No, hát csak néha kis káposztát, meg azután, hát már csak megmondom, azt ette, amit mi ettünk. — De hát miért adott neki ilyen ételeket ? — Mert kívánta, meg sírt érte a lelkem. — Nagyon rosszul tette, ettől lett beteg a gyerek. — Dehogy kérem, hiszen olyan kövérke és piros volt a lelkem, hanem a foga gyütt, az árthatott meg neki, mert egyre nyálzik, meg azórától fogva van has­menése. Nemsokára ezután egy új kis fejfa emelkedett a temetőben. Hibás persze a gyermek fognövése volt. Legalább az anyja azt mondja... Nagyon sok gyermeket visz a sírba az ilyen fajta fognövés. Felhozhatnánk még nagyon sok hibát, mellyel a gyermek testét, egészségét gyengítik még s pusztítják­ a sírba. Elégnek tartottuk felemlíteni a tisztaságot és a gyermek helyes táplálását, mert ez ellen vétenek a legtöbbet. Ha tehát a szülő gyermekét valóban szereti s azt akarja, hogy az erős, egészséges legyen, tartsa be szigorúan a tisztaságot mindenben s ügyeljen a gyermeke helyes módon való táplálására. Az eddig elsoroltak fő­képen a gyermek testi állapotáról szólottak. Szükséges azonban pár szót a gyermek lelki állapotáról is szólani-A gyermeknek az a kora, melyről eddig szó volt, vagyis a születéstől hat évig, nemcsak testileg, de lel­kileg is igen fontos. Ekkor tanul meg beszélni. Ekkor ismerkedik meg a tárgyak alakjával, színével, tulajdon­ságaival. Tapasztalatból rájön a tűz melegítő erejére és sok más egyébre. Szóval ekkor kezd értelmes lény­­nyé, emberré lenni. Kutat mindent, tömérdeket kérdez, folyton beszél, mindent szeretne tudni. Ilyenkor semmi képen sem szabad a kérdéseket megunni. Felelni kell rá, akármilyen furcsát kérdez is. Nem nagy fáradságába kerül ez a szülőnek, a gyermek­nek meg igen sokat használ vele. — Engedni kell, hadd beszéljen kedvére, sőt mi magunk is beszéljünk vele minél többet, daloljunk neki, mesélgessünk is s ezeket próbáljuk vele is elmondatni, elénekelni. — Az nem baj ha nem is a legszebben, nem a legjobban megy. Fő az, hogy az eszét foglalkoztassuk, gondolkozzon minél többet s próbálja minél gyakrabban a szavak kimondását, vagyis gondolatai kifejezését. Fontos még ebben a korban a szoktatás. Szoktassuk a tisztaságra, illedelmes viseletre, imádkozásra és sok más egyébre. Ez ugyan nehezen megy, de ha türelmesen igen sokszor intjük, figyelmez­tetjük, s ha szükséges meg is büntetjük, célt fogunk érni. Türelemmel még az állatokat is sok mindenre megtanítják. Kérem a szülőket, igyekezzenek az itt elmodotta­­kat fontolórá venni s ha belátják annak jóságát, csele­kedjenek a szerint. Saját vérüknek, saját gyermeküknek a javán munkálkodnak ezzel s ezáltal lehetővé teszik, hogy gyermekükből egészséges, vallásos, tisztességtudó ember legyen. Lódy György tanító. TANÜGYI HÍREK. Kántori kinevezés. Závidfalusi Bazil rónaszéki kántor kineveztetett Havasközre id. kántorul. A főispán és a tanítói kinevezés. Az állami tanítók kinevezése sokféle beszéd tárgya volt Jankovich Béla kultuszminiszter egy képviselőházi beszédével kap­csolatban. A miniszter erre vonatkozóan azt a kijelentést tette, hogy „a tanítókat kinevezésre az iskolatanács * Dr. Lévai Imre. így beszél az arany. így sejtem, amíg nézem azt a bágyadt, fonnyadt embert, aki legörbedve kopácsol a dús feh­éren, úgy liheg ! Aztán lomhán fáradtan bebújik az odúba, amit kivágott. Még kopácsol, aztán elhallgat. Talán pihen. Nem. Nagy ijedten sietve búvik elő, föl­­ugrik, szemében őrült tűz lobog, arcán beteges pir ömlik el az erőlködéstől. Aztán nagyokat kurjantva futni kezd. — Hahó ! Hahó ! Hahó ! A tárna megujrázva, gúnyosan veri vissza a hango­kat. Én nem értem. Talán jajgat, talán sir ez a futó ember. Igen sir. — Szegény — gondolom és utána nézek. De már nem látom. Senkit sem látok itt a tárnában. Mint valami borzalmas jelszóra, mindenki elfutott innen erre a nagy jajgatásra. Láttam mint imbolyognak mécseik egyre messzebb, egyre távolabbról és megijedtem. Szétnéztem. Mécsem kísértetiesen világított és tá­volról zűrzavaros hangok i­ogtak felém. — Hahó ! Ha....... ! Borzasztó volt. Valami rémes villanás és egy irtóz­­tató dörej. Előbb leestem, aztán újra fölkapott s úgy éreztem, mintha az űrben lebegnék és a végtelenség min­den szelleme belém ragadt volna. Megforgattak és én félájultan zuhantam le a felém s köröttem röpködő szikladarabokkal együtt. És ott feküdtem , mécsem ki­aludt, nem volt már nálam. Fejem zúgott. Próbáltam föltápászkodni, de visszaestem. Arcomon valami édes melegség ömlött keresztül és nedves lett tőle. Csend volt, nem láttam, nem hallottam semmit. Aztán fölültem. Valahonnan sietve jönnek felém. Kiál­tani akartam, de nem bírtam és csak néztem, néztem azt a közelgő pisla mécsvilágot, mint Noe a remény galambját. Mikor hozzám érnek s meglátnak engem a kő­rakás között, úgy elijednek. — Szent Isten! Mi ez? Mi? Jaj, jaj! — És jaj­gatnak, néznek, itatnak vízzel. Letörlik arcom , kérdik, mért nem futottam ? Mutatják a kendőt , véres. — Nem bírtam. Nem akartam. Miért fussak ? És újra jajgatnak. Nézik a kezem, a fejem, az arcom. Véres vagyok, betört a homlokom. Egy kő repült oda. Azután felemelnek. Egy kicsit szédülök. Karonfog­­nak és segítenek menni. Egyik kezeimet lóbálja és azt kérdi, hogy fáj-e? — Nem. Nem fáj. — Dynamit volt, miért nem futott ? — Nem tudtam. Dynamit? Nem tudtam. Csak azt hallottam: hahó ! — Bizony futni kell. Leültettek, hogy pihenjek. Az egyik mellettem marad és beszél, bus, tompa hangon arról a sok bajról, ami itt megtörtént. Mert sok baj esett itt. Minden tár­nának van vértanúja. És én hallgatom ezt a sok bus beszédet, amely oly jól illik ebbe a bus, szomorú világba. Itt minden emlék szomorú. Olyan ez a nagy üreg, mint egy sír, amelyikben járnak-kelnek a halottak és sóhajtoznak. Néha elzördült előttem egy-egy megrakott kocsi. Ló volt elébe fogva. Szegény lovak, ti sohasem látjátok a fényes napot! És amikor így elgondoltam, nagy szo­morúság szállta meg szívem, valahol a veresvizi bányákban. És sirt is egy kicsit. Sirt, én meg hallgattam. Mintha mi sem volna. Olyan sötét, rikató rideg itt minden. Eszembe jutott, a nappal, a viradat, hívó orgonabokrok és a napsugaras gömbakácok. Valami nagy vágy fogott el, hogy fönn legyek. Futni szerettem volna innen. Futni ebből a sötétből. Fölálltam. Megfogtam a beszélő bányász durvult, érdes kezét és szóltam : — Fussunk ! De nem jött. — Most nem kell, mert nem robbantanak — szólt, — de nemsokára fölmegyünk. Fölállott és lassan megindultunk a följáró tárna felé. Ő közömbösen, én meg futni szerettem volna örömömben. Egyik sem örült, csak nézett, nézett egy­szerűn, közömbösen, busán, mint amikor idejöttünk. Rászálltunk a fölhúzóra. — Szerencse föl ! * * * És újra megállunk, letérdeltünk a lehajtott fejű, a fölfeszített vas Krisztus előtt. Egyik közülünk fönhan­­gon imádkozni kezd, a többi meg úgy lassan utána susogja. És én újra szedem magamba ezt az imádságos, áhitatos hangulatot, de imádkozni megint nem tudok. Csak úgy nézem ezt a napsugárba fürdő Krisztust s ezeket a sáppadt bús arcokat. Nézem és nagy diadal­mas sejtések töltik meg a lelkem : te ragyogó, al­ A bányász meg sokat beszélt. Hogy bányász volt­­ a nagyapja, apja és ő is az. Testvére is ott halt meg konyi nap, te rózsás, pompás, ragyogó világ! Élet... napsugaras élet. Czmór Béla Toronyórákat és villamos­órákat elsőrendű­ modern kivitelben a Villamosóra- és toronyóragyár Budapest, VI., Szív-utca 32., gr. Thorotzkai és Társa, ROZGONYI és LEHOVAY. ===== Több aranyéremmel kitüntetve.­­ —­ Budapest székesfőváros szerződéses toronyórásai. Költségvetés díjtalan. — Előnyös fizetési feltételek.

Next