Görög katholikus szemle, 1914. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-04 / 1. szám

Kotorok, de azzal az elfogadható Hogy hiányzik egy irányitó vezér- Hgyegyes énektár, amelyhez alkal-Kan esetekben, mikor a fül elté- Haz ének eredeti dallamától. Hí minősített kívánalomnak egyház- Hak hozzájárult egy zsinórmértékül Bi könyv kiadásához, de arra lelkiisme- Hsjtanék nyerni, várjon hányan és hány­kodnak hozzá? E kidobott pénz volt a Boksay és Mali­­jogjegyekre lerakott­­ énekkönyv beszel- Kak részéről, mert azokat még azért sem­­rokan, hogy a reájuk tapadt portól szaba-B meg, mivel egyik helyen a szerzők szaktudása ellen merül fel kétség, míg a másik helyen a kottában találtak kivetni valót, a harmadik helyen pedig a kotta szerinti éneket nem találják szépnek. Ily, vagy ehhez hasonló alaptalan mentegetőzések miatt a nagy munka és a készséggel meghozott áldozat nem hozta meg a kívánt eredményt, énekeink pedig maradnak és ki tudja, meddig lesznek még — magasz­tos vallásunk nagy kárára — az elfajult állapotban. Megállapítható tény még, hogy egyházi énekeink többféle dallamát, részben a különféle dallamot éneklő úgynevezett ritustanároknak is lehet tulajdonítani. Pl. Két évtizeddel ezelőtt képzett kántorok, a mai kántori generációval összhangban, már azért sem­ képes éne­kelni, mert az újabb nemzedék pl. csak háromszor is­métli az alleluját, míg az idősebb kántorok annyiszor ismétlik, ahányszor az általuk tudod dallam megkívánja. Arra való tekintettel, hogy ma már a hitéletet illetőleg is mások a kívánalmak, mint egy-két évtizeddel ezelőtt voltak, ne vitassuk, hogy a «Miatyánk»-ot a tropár hangjára-e, vagy Uram hozzád önhangjára cél­szerűbb énekelni, hanem vallásos érzelmektől áthatottan úgy adjuk elő egyházi énekeinket, hogy azokon ne csak a túlbuzgó, de a kevésbbé imádságos lelkületüek is ön­­kénytelenül az ájtatoskodásra hangolódjanak. A mai hithideg korszakban nekünk — hivatássze­­retetből — a felekezetek kebelében levő tanítóknak, akik legtöbbnyire kár­torsággal is foglalkozunk, fokozott buz­galommal azon kell lennünk, hogy az anyagiakért túl­ságos mértékben lelkesülő hivősereget az Úr szent haj­lékába vonzzuk, hol is a sok tekintetben teljesíthetetlen kívánságok a szent igék hatása alatt veszítenének ma­kacsságukból. A magyar nép egyik kincse az ének szeretete. Egy hatásosan előadott énekdarab következtében, ha egy A GÖRÖG KATH. SZEMLE TÁRCÁJA. OP BObolOOD POOD POOD POOP POOD POOH POOD noon no Két hónaljnyi könyv. A Szent István­ Társulat karácsonyi könyvei. (Vége.) Most egy nagyon komoly könyv következik. «Sorsok» címezi munkáját Pethő Sándor, akiről eddig is tudtuk, hogy kiváló essay iró, de hogy ilyen beállítást tud adni a belső s­till ser­ü ki festését t­emplomok egyszerűlb és díszesebb kivitelben, menyeset- és faliképekkel elvál­lalom és a legmagasabb igényeknek megfe­lelően végsem. Továbbá megrendelhetők tem­plomi IKONOSZTÁZION, ELŐKÉSZÜLETI OLTÁR-, OLTÁR- és KERESZTKÉPEK, PLASCSENICÁK művészies kivitelben, se­lyemre vagy vászonra festve 100 — 800 K-ig. időre is, de feledi a magyar a földi élet ezerféle bajait s a kedélyművelés e legsikeresebb eszközével, mint egy szoros kapoccsal, a gazdagot, a szegényt, kicsit és na­gyot össze lehet fűzni. Nem rendelkezik minden kántor a foglalkozásához megkívántató jó hallással és finom zenei érzékkel, de vallásos buzgósággal feltétlenül rendelkeznie kell, ha pedig a vallásos buzgóság legalább közepes fokú vala­melyik kántor lelkületében, akkor a jó hallás és a leg­finomabb zenei érzék részben pótolva van. Nem lenne szabad senki lelkületében kételkednem s nem is az a szándékom, csupán a néha-néha akarat­lanul észlelt türelmetlenségek azt a gyanút keltik föl bennem, mintha sokszor csak kényszerszülte közremű­ködés lenne az, amit sok kántor a szertartás időtartama alatt tanúsít. Elismerem én is, hogy a felekezetek többet tehet­nének tanítóik érdekében, hogy az állami tanítókkal szemben fennálló javadalmi különbözetet legalább rész­ben megszüntethetnék, ha többel nem, akkor a nép­oktatás ingyenességéről szóló 1908. évi XLVI. t.-cikk életbelépése előtt tandij címen fizetett csekélyke összeg­nek családi pótlék címen való továbbfizetése által, de azért nem lenne szabad éppen a templomi, vagy egyszóval az ájtatos alkalmakkor nemzetünk nagy kincsét, az éneket a szépség kellékeitől megfosztani. A görög szertartású egyház énekei az istenes tu­dományokban otthonos költőknek oly fenséges termékei, hogy hasonlókat a művelt XX-ik század egyetlen szü­löttje sem produkál. E nagybecsű költemények értelmét lebilincselő hatásúak csak úgy lehetnek a hallgatóságra nézve, ha átérezve és mély érzéssel adatnak elő. Ott azonban, ahol tizenhatodos, harminckettedes vagy hatvannegyedes ütemek szerint adják azokat elő, elvesztik áhitatotkeltő hatásukat. Egyházi énekeink lassú tempóban való előadásá­ból nem kell arra következtetni, hogy kizárólag vontatva énekeljünk, mert akkor elvesztenék élénkségüket, de az úgynevezett gyorsaság csak egyedül 2z élénkség határáig terjedjen. Nem szándékom a vallásos ténykedésekben túlsá­gosan szegény reformátusok példáját követni, mert ők szép és fenséges szertartás vagy ének tekintetében reánk, gör. kath. vallásuakra vannak utalva, de buzgóságban helyenkint felülmúlnak minket, mivel énekeik szépsége és egyöntetűsége kedvéért «Kántus-egyesületet­ létesí­tettek és tartanak is fenn, ahol évenként egyszer meg­a világtörténelem és a magyar történelem legérdekesebb és legváltozatosabb embereiről és korairól, ezt csak a mostani kötete árulja el. Azt mondottam róla, hogy komoly könyv, de nehogy azt higyje valaki, hogy unal­masat értettem. Dehogy is. Nem mondom, hogy »izgató” olvasmány, hiszen ilyeneket mi nem is keresünk, de a legtöbben úgy lesz­nek vele, hogy nem igen tudják letenni, ha egy-egy essay olvasásába belefognak. Komoly könyv után vig kerül a kezembe. Lan Béla (eláruljam-e, hogy az Alkotmány szellemes lb. br. jegyű írója rejtőzködik itt még mindig álnév alatt?) «Háborgó vasúton» visz bennüket végig fél Európán, miközben a maga módján állít be nem torzítva, csak a torzságokat aláfestve és az életből kikapva «embereket és dolgokat». Nem komikusan torzító tükör az ő humora, hanem bizonyos fel­séges irónia, mely azt a bizonyos önkéntelen, de annál jobbízű mosolyt váltja ki az emberből. Ettől a könyvtől már csak egy lépés a szorosan vett szépirodalmi termékekhez. Nem mintha az ő könyve nem lenne szépen írva, de még mindig a való élet ta­laján mozog, míg most »A fehér turul« szárnyain Kertész Kálmán átröpít bennünket a képzelet világába. Az első magyar aeroplan-regény olyan írótól, mint Kertész Kálmán, azt hiszem ez minden dicséretnél töle­próbálják énekeiket és azokból az időben hozzátapadt idegen részeket közös elhatározással eltávolítják. Évenkint kétszer tartatni szokott gyűléseink egyike kántori, de vájjon mi annak a tárgysorozata? Bizonyára minden egyéb, csak az ének nem. Pedig kántori gyű­léseink mily könnyen megvalósíthatnák énekeink egy­öntetűségét, ha az öndicsekvés és a kicsinyeskedés helyét egy parányi jóakarat váltaná fel. Mily áhite­tetkeltő és fenséges emlék maradna a hívek emlékezetében, ha egy ilyen gyűlés alkalmából az ott megjelent képzelt tanítói testület egy szép összhang­­ban előadott szent­misével működne közre. De miután telítve vagyunk a farizeusi kevélységgel, csak oldalról vagy a hátsó padokból hallgatjuk a helybeli kántor énekét. Énekeink egyöntetűsége kedvéért legelőbb áldozzuk föl szeszélyeinket és azután térjünk vissza az ősiséghez, a cselekvés terére lépve alkalmazkodjunk a Boksay és Malinics-féle egyházi énekkönyv dallamához, nincs benne olyan legyőzhetetlen nehézség, melyet egy kis jóakarat és egy kis buzgósággal leküzdeni nem lehetne. Nem kell feladni a reményt arra nézve, hogy a múlt hibáit feltűnés nélkül pótolni talán nem is lehet, mert az eredeti énekek tervszerűséggel visszahozhatók, ha eleinte csak 1—1 új Kerub-énekkel figyelmessé tennék a hallgatóságot s amikor beleélné magát a helyzetbe s már némileg óvatos is lenne a közreműködésben, egy­­egy újabb darab beállítása által időről-időre apasztani lehetne a kevésbbé megfelelőt és fokozatos térfoglalással egy-két év lefolyása alatt észrevétlenül, de határozottan megvalósíthatnók azt a nagy és égetően szükséges kí­vánalmat, melyre évtizedek óta áhítozva vár a görög katholicizmusért vagy annak tekintélyéért rajongó köz­vélemény. Énekeink egyöntetűségét gyűléseink a legsikereseb­ben valósíthatnák meg, ha nem hiányoznék a megkí­vántató buzgóság, mert ott az elferdítések fölött egy kis jóakaratú eszmecsere is a jó ügy érdekében haszonnal járna. Az egyházf ének a vallásos érzelmű szívnek dalla­­mosított beszédje lévén, az előadó saját vallásos érzel­meit és hangulatát tolmácsolja akkor, amikor áhitatot­keltő dallamot kölcsönöz a legfölségesebb Istenhez in­tézett hálaadó, vagy kérő könyörgéseknek. Meggyőzve önmagunkat, mutassuk meg, hogy az őseinktől drága örökség gyanánt reánk maradt, szivet­eg lelket gyönyörködtető templomi énekeink egyöntetűségét meg tudjuk és meg akarjuk valósítani. Nádassy Mihály, bet mond. Azok közé a könyvek közé tartozik, melye­ket »el kell olvasni« már csak azért is, mert beszélni fognak róla. Újszerű a tárgy, belevisz a modern tech­nika talán legcsodásabb vívmányának világába, ahol a veszély mindennapi, amelyek jövője még bámulatos perspektívákat nyújt... egyszóval érdekes téma és hogy jól van feldolgozva, arról kezeskedik a szerző jó neve. Kertész a jövőbe néz, a múltba pillant vissza a kitűnő írónő: S. Bokor Malvin. »Virradat« a címe an­nak a történelmi regénynek, melyben a XVIII. század­ba vezet vissza bennünket. Történelmi regény? Nem egészen jól mondottam, mert valamiképpen nem tudom beleskatulyázni abba a sémába, hogy »történelmi regény.« Korrajz? Megint nem merném ilyen kategorikusan mondani. Hanem tudok egy uj meghatározást. (Legalább én azt hiszem, hogy uj.­­Poézis történelmi keretben. Én ilyennek látom Bokor Malvin új regényét és mint tiszta poézist, szép, kicizellált történelmi keretben fogják él­vezni azt hiszem az olvasók is. Az invenciózus és szorgalmas Tarczai György szintén a történelemben operál. »Öt novella« címe a kötetének, mellyel régi barátait megörvendeztette és öt nemes patinájú történelmi elbeszélést ad különböző ko­rokból és országokból. Csak azt­ sajnáltam, hogy itt a fővárosban kellett­ elolvasnom. Milyen jó lett volna, valami vidéki áriház-l­ ­­­esztfeszületek 7 csidamentes, horganyzott pléhből kivágva, olajfestékkel tartósan és szépen festve, fel­írással és szegekkel a következő árak mellett: magassága 100 cm 136 cm 160 cm 180 cm kartávolság 85 cm 120 cm 130 cm 140 cm ára ............30 K 40 K 60 K 76 K Dicsőség Te neked Én Uram, Istenem, Te legfőbb Akarat, Te örök Értelem! Sorsomban mindenütt Bölcseséged látom, Vezérlő kezedet, Ha büntet is,­­ áldom! Te adtad lételem, Áldjak, Atyám, érte ! Tied minden, mert Te Hoztál mindent létre. A Tied az égi, A földi hatalom , Ima . . . Nálad a büntetés, Nálad az irgalom. Hűn követem mindig Útmutató kezed, Akár fényözönben Vagy vak éjben vezet. Oh örök Igazság, Látatlan imádlak, Végtelen Bölcseség, Mindörökre áldlak! Te vagy a Mindenség, Te az örök Élet, Én Uram, Teremtőm, Dicsőség Te néked ! Szendrői Holozsnyay Cyrill. Egyházi képfestő! Vrirályi Ificla UNGVÁR, KÉPEZDE­ II. 2. sz. (a szent Bazil-rendi internátussal szemben.) Egyházi képfestő! 26—11 GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE 1914. január hó 4.

Next