Görög katholikus szemle, 1914. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-04 / 1. szám
1914. január hó 4. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE 3. oldal. EGYHÁZI HÍREK. Lelkészi kinevezések. Masztyánovits Emil kelecsényi h.-lelkész Tarujfaluba h.-lelkésznek, — Dolinay Sándor ungvár városi I. s.-lelkész az ungvári főreáliskolához hitoktatónak kineveztetett. Spanyolország uj prímása. A kormány Valencia érsekét, Guisasola y Menedes-t, Toledo érsekévé és Spanyolország hercegprímásává kinevezte. Katholikusok nemzeti ajándéka. A német császár jubileuma alkalmából a katholikusok által összegyűjtött s a császárnak felajánlott készpénzadományt, mely kamataival együtt 1,425,209 márkára nőtt fel, a német fenhatóság alatt álló vidékek katholikus misszióinak támogatására fordítják. A gyűjtést rendező bizottság felterjesztést tett ez ügyben a császárhoz, aki még a megosztásra vonatkozó javaslatot is elfogadta. A mariavita-mozgalom Lengyelországban. Az orosz kormány nagy szeretettel támogatja Lengyelországban a mariavita-felekezetet. Igyekezete azonban csődöt mondott. A nép teljesen elfordult tőlük, híveket egyáltalában képtelenek szerezni maguknak. Az orosz kormány pénzén megkezdett szervezkedés nem haladt előre egy lépéssel sem. Még egy-két templom és kápolna építését sem képesek befejezni, mert a nép anyagiakban sem támogatja. A halottégetés ügye Oroszországban. Az Egyházi Közlönyben olvastuk . A szent szinódus most nyilatkozott először a krematóriumban elégetett holttestek hamvának eltemetése tárgyában. Svájcban meghalt Vaiszman orosz kereskedő, akinek teste az özvegy kívánságára a krematóriumban el lett égetve és az urna a hamvakkal temetés végett el lett szállítva Oroszországba, a kurszki kormányzóságba. Tekintetbe nem véve a svájci hatóságoknak Waiszman holttestének elégetésére vonatkozó bizonyítványát, az orosz lelkész megtagadta a temetés elvégzését ; az ügy fölebbezés folytán István kurszki érsekhez került, aki a lelkész eljárását szabályszerűnek találta. Az ügy föl lett terjesztve a szent szinódushoz, amely kijelentette, hogy a görög-keletiekre az egyedül megengedett temetés abban áll, hogy a holttest a földnek adassák át és ne a megégetésnek ; hogy a megégetés által már megvalósult a tény, hogy nem lett betartva az egyházi törvények által előírt temetési szertartás és azért a második temetés a szabályszerű egyházi halotti énekek mellett meg nem engedhető. Mivel azonban az elhunyt görög-keleti volt és mikor meghalt, nem volt elszakadva az egyháztól, a szent szinódus lehetségesnek találta, hogy a halottért elvégezzék a panihidát és a lelki nyugalmáért való liturgiát a proszkomidiánál való megemlékezéssel. A norvégiai katholikusok helyzete. Kuriózum kedvéért az alábbiakban közlünk egy pár sort Norvégia és Spitzbergák apóst, vicariusának msgr. Falizének egy leveléből, melyből érdekes képet alkothatunk az ottani állapotokról, a katholikusok helyzetéről a kör. mondja: «Igaz, hogy a norvégek nagy többsége lutheránus, de jóllehet nem tagjai az egyház közösségének, amitől őket elődeik csellel és erőszakkal elszakították, mégis igazi keresztény szellemükkel és igaz hitükkel az egyházhoz tartoznak. Szívből keresik és szomjúhozzák az igazságot s minden évben sok százan lesznek az anyaegyház hűt fiaivá. Norvégiában majdnem teljesen ismeretlenek az egyház ellenségei. A norvég nép úgy törvényei, mint szokásai által minden téren — a katholikus egyház, főpapja, papjai s intézményei — olyan korlátlan szabadságot biztosított, hogy Európa minden országa megirigyelheti őket. Ha ennek a protestáns ország királyának, kormányának és minden auktoritásának előzékenységét és a nép állandó barátságos jóindulatát összehasonlítom azokkal a támadásokkal, amiket szent egyházunknak a katholikus országokban kell eltűrniük, a hála könyei találnak szememben bűn, csendes téli estén, lobogó tűz mellett, szelidfényű lámpánál belemerülni a ferrarai álmokba vagy elképzelni a szienai farsang színpompáját. Most két idegen író következik. Amerika küldötte az egyiket, ahonnan Barklay L. Florenc diadalmas hódító útra indult azzal a munkájával, melyet Pogány Kázmér »Az őszi dal« címen fordított le készséggel. A Szent István Társulat érdeme, hogy ezt a munkát, melynek poétikus bájait ilyen szűk keretekben igazán nem lehet méltatni, decens kiállításban teszi a magyar olvasóközönség között is hamarosan kedveltté. Méltó társa ennek a »Hercules vendégei«, a Williamson testvérek munkája (kiket az Arany csend révén már a múlt karácsonykor megismert és megszeretett a katholikus olvasóközönség). Amabban a csendes és bensőséges poézis, ebben az érdekes cselekvény az erős vonalú jellemrajzolás, a leírások szépsége nyújt megbecsülhetetlen élvezetet az olvasónak. A Szent István Társulat irodalmi pályázatának nyertesei külön kis csoportot alakítnak a karácsonyi ajándékok között. Törökné Kovács Hermin elbeszélése, »A breznóti takács« nyerte el az első díjat és a formás, bensőséges kis elbeszélés, azt hiszem, a kitüntetés nélkül is hamarosan megnyerte volna a közönség tetszését. A »Bárd-leányok« szerzője itt is megtudta találni azokat a hangokat, melyek lelkébe beférkőznek és sok karácsonyfának egyik legkedvesebb ajándéka bizonyára ez a meleg szívvel írt elbeszélés lesz. Bodonyi Nándor »Marika szerencséje« című elbeszélése, a második díj nyertese méltóképpen sorakozik melléje. Nem szépirodalom, hanem népies történelmi olvasmány a harmadik pályanyertes »A tatárjárás« Ackermann Kálmán műve, mely a népkönyvtáraknak lesz egyik dísze. A negyedik pályanyertes munka a költészet birodalmába vezet át. »Hunyadi János« acélvértes hatalmas alakját rajzolja meg Drávai János költői elbeszélése. De versei nem csikorognak, mint a vértek acélja, hanem lágyan csengenek és a tiszta epika barátainak bizonyára sok gyönyörűséget fog nyújtani. Epikát és lírát váltogat Kiss Menyhért »Az örök tűz«-ben. A fiatal költőgenerációnak ez a tehetséges tagja újabb költeményeiben még kristályosabban és lendületesebben mutatja készségeit, meleg szívét, sok szép elgondolását, plasztikusan festő erejét. Utolsónak egy nagy kötetet hagytam. Nem is igen mertem belekapni, meg aztán a címtáblája is olyan volt, hogy azt gondoltam : ezt elteszem a végére »pour la bonne bouche«. Özv. Báthory Nándorné ifjúsági regénye ez: »Tündérvirág a Városligetben«. Hogy mi van benne? Kérem, nem árulom el, csak annyit, hogy bár nem vagyok már ifjú, a tündérek nem tartoznak a szakmámba, cserkésznek már megöregedtem, de bizony én le nem tettem a nagy könyvet, míg végig nem olvastam. A szöveget, kérem. Mert mikor ezzel végeztem, akkor nekiálltam és végiglapoztam mégegyszer és a szöveg alapján alakult »megértő lélekkel« gyönyörködtem Nagy Sándorék szebbnél-szebb rajzában, mely nemcsak a katholikus, hanem az egész karácsonyi magyar könyvtermelés legértékesebb darabjává tette ezt a munkát. Íróhoz és művészekhez itt teljes erejével járult a nyomda. Athénba baglyot hordana, aki a Szent István Társulat nyomdájának tökéletes technikáját dicsérni akarná. A társulat vezetősége gondoskodott arról, hogy a nyomdaiparnak minden vívmányával fel legyen szerelve az intézmény és az eredmény : az ilyen díszmunkák, mint ez, melyre büszke lehet a Társulat is, de a magyar katholikus közönség is. Az a munka, melyet a közvetlen vezetésben Giesswein alelnök, Erdősi vezérigazgató és Kohl nyomdaigazgató végeznek az egész éven át, most a karácsonyi alkalomra teremtette meg legszebb virágait és a katholikus társadalomnak honorálni kell ezt a munkát azzal, hogy nem lesz katholikus családnak karácsonyfája, mely alatt ne lenne legalább egy-kettő a Szent István-Társulat »kéthónaljnyi« karácsonyi könyvtermeléséből. Früchtl Ede: TANÜGY. A fegyelem nevelő hatása Mint fiatal kezdő tanító, állásom elfoglalása után legelső sorban azon gondolkoztam, hogy miképen tudjam majd a fegyelmet fentartani ily elbizakodott gyermekekkel szemben, mint az én tanítványaim. A képzőben hallottak még akkor is emlékezetemben voltak s azokat igyekeztem iskolámban feleleveníteni, mert ott — úgy emlékszem — a szeretettel párosult szigorúsággal fentartott fegyelmet ajánlották, ami többször be is válik, de magában nem mindenkor. Az én próbálkozásom pl. meddő volt. Ha tanítványaimmal szemben a fent említett fegyelmet gyakoroltam, elbizakodtak s szigorúbb fellépésemnek alig volt valami eredménye. Még — a testi fenyítést kivéve — a fegyelem összes előírt és kombinált eszközeinek felhasználásával is hatástalan volt minden igyekezetem addig, míg azon gondolat nem fogamzott meg agyamban, hátha nevelőleg lehetne fegyelmet gyakorolni, ugyanis észrevettem, hogy tanítványaim fegyelmezetlenségének a rossz házi nevelés a szülőanyja: kellett gondoskodni oly fegyelmi eszközről, amelynek nevelő hatása van. Ilyenről azonban talán álmodni sem lett volna szabad: ismerni kell a gyermek lelkét. A tanítóképzőben tanulnak ugyan lélektant, az azonban csak az alapismereteket adja meg a hallgatóknak, tapasztalati lélektanról szó sem volt, mert talán nem volt rá idő. Pedig be szerettem volna a kis gubás nebulók lelkébe látni: várjon mi hiányzik onnan s hogy volna a legalkalmasabb oda bepillantani, hogy egy kis balzsamot csepegtessek, mely izzóvá legyen s legalább egy pici fényt árasszon... a gyermeki lélek tündökölne ugyan — az ártatlan — de mi haszna, ott a gonosz mostoha: a rossz házi nevelés. Honnan vegyem hát a fegyvert, mellyel öldöklés nélküli győzelmet biztosítsak? Hol a kincses bánya, melyből a legdrágább érc még nincs kiaknázva, ahol bátran kutathatok s onnan csillogó gyémántokat hozzak napvilágra, hogy mint dúsgazdag az élet ezer bajával megbirkózva célomat elérjem és boldoguljak ? ! Fejem önkéntelenül lehajlik s szomorúan hallgatom a gyermeksereg érthetetlen zsibongását. Agyamban a vizió összes jelenetei lerajzottak. Ezreket számláló kis gyermek tátongó szájjal figyel... én beszélek. — A szülőt szeressétek s mindenben engedelmeskedjetek nekik... S a sok arc mintha haloványabb lenne, a sok szem maliciózusan tekint rám, mintha kérdeznék: — Hát lopni szabad? — Engem a szüleim lopni is küldenek nem egyszer, pedig a tanító úr azt mondta, hogy a szülőknek engedelmeskedni kell és lopni nem szabad. — A tanító úr azt mondta, hogy jól viselkedjek, mert a Jézuska csak a jó gyermekeket szereti, apám meg biztatott, hogy ne féljek, akárhogy viselkedem, a tanító úr nem fog semmit szólni, mert apám kurátor és még azt is mondta, hogy a Jézuska engem szeret úgy is, ha úgy leszek, ahogy voltam. Tanító úr, hát kire hallgassak jobban ? — Én azt mondtam apámnak, hogy a tanító úr azt mondta, hogy csak a jót kell cselekedni, a rosszat nem kell s anyám elküldött volt, hogy a szomszédasszony ablakát kiverjem kővel — mert anyám haragudott rá — de én nem akartam rosszat cselekedni, hát nem akartam menni. De a mamám virgácsot húzott a seprűből s nagyon megvert, még most is fáj... De jött apa s panaszomra azt felelte, hogy derék katona lesz belőlem, mert erős leszek. Nem bánnám, ha már katona Szabadon álló, rendkívül praktikus TEMPLOMI PADOKAT Mindennemű templomi és iskolai bútorfelszerelést ♦♦ jutányosan készít ♦♦ OLCSVIlRY GYULA műasztalosmester, gk. intézetek szállítója UNGVÁRT. (RÁKÓCZI U. 22). Az érdeklődőknek díjtalanul küldi meg a kívánt mintát és rajzokkal ellátott költségvetést. = Uj kiállítású, erős és csinos ]