Görög katholikus szemle, 1914. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-04 / 1. szám

1914. január hó 4. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE 3. oldal. EGYHÁZI HÍREK. Lelkészi kinevezések. Masztyánovits Emil kele­­csényi h.-lelkész Tarujfaluba h.-lelkésznek, — Dolinay Sándor ungvár városi I. s.-lelkész az ungvári főreálisko­lához hitoktatónak kineveztetett. Spanyolország uj prímása. A kormány Valencia érsekét, Guisasola y Menedes-t, Toledo érsekévé és Spa­nyolország hercegprímásává kinevezte. Katholikusok nemzeti ajándéka. A német csá­szár jubileuma alkalmából a katholikusok által össze­gyűjtött s a császárnak felajánlott készpénzadományt, mely kamataival együtt 1,425,209 márkára nőtt fel, a német fenhatóság alatt álló vidékek katholikus missziói­nak támogatására fordítják. A gyűjtést rendező bizott­ság felterjesztést tett ez ügyben a császárhoz, aki még a megosztásra vonatkozó javaslatot is elfogadta. A mariavita-mozgalom Lengyelországban. Az orosz kormány nagy szeretettel támogatja Lengyelor­szágban a mariavita-felekezetet. Igyekezete azonban csődöt mondott. A nép teljesen elfordult tőlük, híveket egyáltalában képtelenek szerezni maguknak. Az orosz kormány pénzén megkezdett szervezkedés nem haladt előre egy lépéssel sem. Még egy-két templom és kápolna építését sem képesek befejezni, mert a nép anyagiakban sem támogatja. A halottégetés ügye Oroszországban. Az Egy­házi Közlönyben olvastuk . A szent szinódus most nyi­latkozott először a krematóriumban elégetett holttestek hamvának eltemetése tárgyában. Svájcban meghalt Vaiszman orosz kereskedő, akinek teste az özvegy kí­vánságára a krematóriumban el lett égetve és az urna a hamvakkal temetés végett el lett szállítva Oroszor­szágba, a kurszki kormányzóságba. Tekintetbe nem véve a svájci hatóságoknak Waiszman holttestének elégetésére vonatkozó bizonyítványát, az orosz lelkész megtagadta a temetés elvégzését ; az ügy fölebbezés folytán István kurszki érsekhez került, aki a lelkész eljárását szabály­szerűnek találta. Az ügy föl lett terjesztve a szent szinódus­­hoz, amely kijelentette, hogy a görög-keletiekre az egye­dül megengedett temetés abban áll, hogy a holttest a földnek adassák át és ne a megégetésnek ; hogy a meg­­égetés által már megvalósult a tény, hogy nem lett be­tartva az egyházi törvények által előírt temetési szer­tartás és azért a második temetés a szabályszerű egy­házi halotti énekek mellett meg nem engedhető. Mivel azonban az elhunyt görög-keleti volt és mikor meghalt, nem volt elszakadva az egyháztól, a szent szinódus le­hetségesnek találta, hogy a halottért elvégezzék a pani­­hidát és a lelki nyugalmáért való liturgiát a proszkomidiá­­nál való megemlékezéssel. A norvégiai katholikusok helyzete. Kuriózum kedvéért az alábbiakban közlünk egy pár sort Norvégia és Spitzbergák apóst, vicariusának msgr. Falizének egy levelé­ből, melyből érdekes képet alkothatunk az ottani állapotok­ról, a katholikusok helyzetéről a kör. mondja: «Igaz, hogy a norvégek nagy többsége lutheránus, de jóllehet nem tagjai az egyház közösségének, amitől őket elődeik csellel és erőszakkal elszakították, mégis igazi keresztény szelle­mükkel és igaz hitükkel az egyházhoz tartoznak. Szívből keresik és szomjúhozzák az igazságot s minden évben sok százan lesznek az anyaegyház hűt fiaivá. Norvégiá­ban majdnem teljesen ismeretlenek az egyház ellenségei. A norvég nép úgy törvényei, mint szokásai által minden téren — a katholikus egyház, főpapja, papjai s intéz­ményei — olyan korlátlan szabadságot biztosított, hogy Európa minden országa megirigyelheti őket. Ha ennek a protestáns ország királyának, kormányának és minden auktoritásának előzékenységét és a nép állandó barát­ságos jóindulatát összehasonlítom azokkal a támadások­kal, amiket szent egyházunknak a katholikus országok­ban kell eltűrniük, a hála könyei találnak szememben bűn, csendes téli estén, lobogó tűz mellett, szelidfényű lámpánál belemerülni a ferrarai álmokba vagy elkép­zelni a szienai farsang színpompáját. Most két idegen író következik. Amerika küldötte az egyiket, ahonnan Barklay L. Florenc diadalmas hódító útra indult azzal a munkájával, melyet Pogány Kázmér »Az őszi dal« címen fordított le készséggel. A Szent­ István­ Társulat érdeme, hogy ezt a munkát, mely­nek poétikus bájait ilyen szűk keretekben igazán nem lehet méltatni, decens kiállításban teszi a magyar ol­vasóközönség között is hamarosan kedveltté. Méltó társa ennek a »Hercules vendégei«, a Williamson testvérek munkája (kiket az Arany csend révén már a múlt ka­rácsonykor megismert és megszeretett a katholikus olvasóközönség). Amabban a csendes és bensőséges poézis, ebben az érdekes cselekvény az erős vonalú jellemrajzolás, a leírások szépsége nyújt megbecsülhe­tetlen élvezetet az olvasónak. A Szent­ István­ Társulat irodalmi pályázatának nyertesei külön kis csoportot alakítnak a karácsonyi ajándékok között. Törökné­ Kovács Hermin elbeszélése, »A breznóti takács« nyerte el az első díjat és a for­más, bensőséges kis elbeszélés, azt hiszem, a kitüntetés nélkül is hamarosan megnyerte volna a közönség tet­szését. A »Bárd-leányok« szerzője itt is megtudta ta­lálni azokat a hangokat, melyek lelkébe beférkőznek és sok karácsonyfának egyik legkedvesebb ajándéka bizo­­­nyára ez a meleg szívvel írt elbeszélés lesz. Bodonyi Nándor »Marika szerencséje« című elbeszélése, a má­sodik díj nyertese méltóképpen sorakozik melléje. Nem szépirodalom, hanem népies történelmi ol­vasmány a harmadik pályanyertes »A tatárjárás« Acker­mann Kálmán műve, mely a népkönyvtáraknak lesz egyik dísze. A negyedik pályanyertes munka a költészet biro­dalmába vezet át. »Hunyadi János« acélvértes hatalmas alakját rajzolja meg Drávai János költői elbeszélése. De versei nem csikorognak, mint a vértek acélja, hanem lágyan csengenek és a tiszta epika barátainak bizonyára sok gyönyörűséget fog nyújtani. Epikát és lírát váltogat Kiss Menyhért »Az örök tűz«-ben. A fiatal költőgenerációnak ez a tehetséges tagja újabb költeményeiben még kristályosabban és len­dületesebben mutatja készségeit, meleg szívét, sok szép elgondolását, plasztikusan festő erejét. Utolsónak egy nagy kötetet hagytam. Nem is igen mertem belekapni, meg aztán a címtáblája is olyan volt, hogy azt gondoltam : ezt elteszem a végére »pour la bonne bouche«. Özv. Báthory Nándorné ifjúsági re­génye ez: »Tündérvirág a Városligetben«. Hogy mi van benne? Kérem, nem árulom el, csak annyit, hogy bár nem vagyok már ifjú, a tündérek nem tartoznak a szakmámba, cserkésznek már megöregedtem, de bi­zony én le nem tettem a nagy könyvet, míg végig nem olvastam. A szöveget, kérem. Mert mikor ezzel végez­tem, akkor nekiálltam és végiglapoztam mégegyszer és a szöveg alapján alakult »megértő­ lélekkel« gyönyör­ködtem Nagy Sándorék szebbnél-szebb rajzában, mely nemcsak a katholikus, hanem az egész karácsonyi ma­gyar könyvtermelés legértékesebb darabjává tette ezt a munkát. Íróhoz és művészekhez itt teljes erejével járult a nyomda. Athénba baglyot hordana, aki a Szent­ István­ Társulat nyomdájának tökéletes technikáját di­csérni akarná. A társulat vezetősége gondoskodott ar­ról, hogy a nyomdaiparnak minden vívmányával fel le­gyen szerelve az intézmény és az eredmény : az ilyen díszmunkák, mint ez, melyre büszke lehet a Társulat is, de a magyar katholikus közönség is. Az a munka, melyet a közvetlen vezetésben Giesswein alelnök, Erdősi vezérigazgató és Kohl nyomdaigazgató végeznek az egész éven át, most a karácsonyi alkalomra teremtette meg legszebb virágait és a katholikus társadalomnak honorálni kell ezt a munkát azzal, hogy nem lesz ka­tholikus családnak karácsonyfája, mely alatt ne lenne legalább egy-kettő a Szent­ István-Társulat »kéthónaljnyi« karácsonyi könyvtermeléséből. Früchtl Ede: TANÜGY. A fegyelem nevelő hatása­ Mint fiatal kezdő tanító, állásom elfoglalása után legelső sorban azon gondolkoztam, hogy miképen tud­jam majd a fegyelmet fentartani ily elbizakodott gyer­mekekkel szemben, mint az én tanítványaim. A képzőben hallottak még akkor is emlékezetem­­ben voltak s azokat igyekeztem iskolámban felelevení­teni, mert ott — úgy emlékszem — a szeretettel páro­sult szigorúsággal fentartott fegyelmet ajánlották, a­mi többször be is válik, de magában nem mindenkor. Az én próbálkozásom pl. meddő volt. Ha tanítvá­nyaimmal szemben a fent említett fegyelmet gyakorol­tam, elbizakodtak s szigorúbb fellépésemnek alig volt valami eredménye. Még — a testi fenyítést kivéve — a fegyelem összes előírt és kombinált eszközeinek fel­­használásával is hatástalan volt minden igyekezetem ad­dig, míg azon gondolat nem fogamzott meg agyamban, hátha nevelőleg lehetne fegyelmet gyakorolni, ugyanis észrevettem, hogy tanítványaim fegyelmezetlenségének a rossz házi nevelés a szülőanyja: kellett gondoskodni oly fegyelmi eszközről, amelynek nevelő hatása van. Ilyenről azonban talán álmodni sem lett volna szabad: ismerni kell a gyermek lelkét. A tanítóképzőben tanulnak ugyan lélektant, az azonban csak az alapismereteket adja meg a hallgatók­nak, tapasztalati lélektanról szó sem volt, mert talán nem volt rá idő. Pedig be szerettem volna a kis gubás nebulók lelkébe látni: várjon mi hiányzik onnan s hogy volna a legalkalmasabb oda bepillantani, hogy egy kis balzsamot csepegtessek, mely izzóvá legyen s legalább egy pici fényt árasszon... a gyermeki lélek tündökölne ugyan — az ártatlan — de mi haszna, ott a gonosz mostoha: a rossz házi nevelés. Honnan vegyem hát a fegyvert, mellyel öldöklés nélküli győzelmet biztosítsak? Hol a kincses bánya, melyből a legdrágább érc még nincs kiaknázva, ahol bátran kutathatok s onnan csil­logó gyémántokat hozzak napvilágra, hogy mint dús­gazdag az élet ezer bajával megbirkózva célomat elérjem és boldoguljak ? ! Fejem önkéntelenül lehajlik s szomorúan hallga­tom a gyermeksereg érthetetlen zsibongását. Agyamban a vizió összes jelenetei lerajzottak. Ezreket számláló kis gyermek tátongó szájjal fi­gyel... én beszélek. — A szülőt szeressétek s mindenben engedelmes­kedjetek nekik... S a sok arc mintha haloványabb lenne, a sok szem maliciózusan tekint rám, mintha kérdeznék: — Hát lopni szabad? — Engem a szüleim lopni is küldenek nem egy­szer, pedig a tanító úr azt mondta, hogy a szülőknek engedelmeskedni kell és lopni nem szabad. — A tanító úr azt mondta, hogy jól viselkedjek, mert a Jézuska csak a jó gyermekeket szereti, apám meg biztatott, hogy ne féljek, akárhogy viselkedem, a tanító úr nem fog semmit szólni, mert apám kurátor és még azt is mondta, hogy a Jézuska engem szeret úgy is, ha úgy leszek, a­hogy voltam. Tanító úr, hát kire hallgassak jobban ? — Én azt mondtam apámnak, hogy a tanító úr azt mondta, hogy csak a jót kell cselekedni, a rosszat nem kell s anyám elküldött volt, hogy a szomszédasszony ablakát kiverjem kővel — mert anyám haragudott rá — de én nem akartam rosszat cselekedni, hát nem akartam menni. De a mamám virgácsot húzott a seprű­ből s nagyon megvert, még most is fáj... De jött apa s panaszomra azt felelte, hogy derék katona lesz belő­lem, mert erős leszek. Nem bánnám, ha már katona Szabadon álló, rendkívül praktikus TEMPLOMI PADOKAT Mindennemű templomi és iskolai bútorfelszerelést ♦♦ jutányosan készít ♦♦ OLCSVIlRY GYULA műasztalosmester, gk. intézetek szállítója UNGVÁRT. (RÁKÓCZI­ U. 22). Az érdeklődőknek díjtalanul küldi meg a kí­vánt mintát és rajzokkal ellátott költségvetést. = Uj kiállítású, erős és csinos ]

Next