Görög katholikus szemle, 1914. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1914-07-05 / 27. szám

l Ungvár, 1914. julius 5. 27. szám. Tizenötödik évfolyam. EGYHÁZI, TANÜGYI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőségi iroda: Ungvár, (vár). Kiadóhivatal :„­Jnno Könyvnyomda Részvény-Társaság" Ungvár(vár) A lap elfogadása előfizetésre kötelez. — Hirdetési és előfizetési díjak a kiadóhivatal címére küldendők. — Főszerkesztő: Kaminszky Géza. Felelős szerkesztő: Duliskovich Elek. Könyvnyomda- és lapkiadótulajdonos: Az „Unió Könyvnyomda Részvény-Társaság" nevében : KAMINSZKY G­É­Z­A. Előfizetési árak: Egész évre ................................................................................... 8 kor. Fél évre......................................................................................... 4 kor. Negyed évre................................................................................... 2 kor. Amerikába 10 korona. Egyes szám ára 10 fillér. A szerajevói tragédia. Megdöbenéssel vettük a hírt, hogy trónörökösünket Ferencz Ferdinánd főherceget és nejét Serajevóban meggyilkolták. Az első pillanatban hinni sem akartuk e rémhírt, ennyi gonoszságot, ilyen aljasságot nem tudtunk feltételezni még a legelvetemültebb gonosztevőről sem. Fájdalom, a hir valónak bizonyult s június 28-án a délutáni órákban a sürgönydrót el­vitte az értesítést a monarchia minden városába, hogy a trón­örököspár gyilkos merényletnek esett áldozatul. Nagyobb csapás nem érhetett minket, a Gondviselés jobban nem sújthatott le reánk! Várakozással néztünk a trón várományosa, az ország jövendő királya elé. És nézhettünk is. Fenkölt gondolkozású, nemesen érző, népének sorsát szívén viselni akaró uralkodót nyertünk volna benne. Szép, munkás élet állt mögötte, de ő érezve azt a nagy felelősséget, hogy milliók és milliók sorsa lesz kezébe letéve, folyton készült, tanult, hogy méltó utóda lehessen majd nagy elődjének. Kiváló egyéni tulajdonságokkal, tehetséggel volt megáldva s a Habsburgok hagyományos vallásossága benne öntudatosan ápolva, igazi mély gyökeret vert szivében. Családi élete is pél­dányképe volt a katholikus ideális házaséletnek, mintha érezte volna, hogy róla fognak alattvalói példát venni s hogy neki kötelessége jó példával járni elő. Minden előjel arra mutatott, hogy ideálisabb uralkodója lett volna hazánknak, mint a néme­tek nagy népszerűségnek örvendő Vilmos császárja. Még borzasztóbb a tragédia, hogy az elvetemült gyilkosok angyali jóságú nejének Zsófia hercegnőnek életét is kioltották. Ennek az igazi tisztalelkű fejedelemasszonynak pedig de sokat köszönhettünk volna. Ő volt vezérlő csillaga megboldogult trónörökösünknek, a­ki női bájainak pompájában, anyai méltó­ságának, jogainak és kötelességeinek teljesítésében átalakító hatást gyakorolt férjére. Angyali jóságának áldást hozó hatása érezhető volt mindenütt. Élet fakadt nyomában, melyet a keresz­tény szeretet szelleme hatott át. Ily körülmények között mit vesztettünk mi e tragédia al­kalmából, azt talán kimondani sem tudjuk! Egyszerre szerte­foszlott, összedült minden reményünk. Megsemmisítette azt a nyomorult orgyilkosok galád merénylete. Gyászunk nagy, veszteségünk kimondhatatlan! De gyászol velünk minden kultúrnép. Kell, hogy gyászoljon. Ilyen alka­lommal nem lehet közönyös senki sem, kell, hogy átérezze a tragédia nagyságát és az emberi eltévelyedés borzasztóságát. Gyászol az ország apraja-nagyja, siratja azt a férfiút, a­kinél alkalmasabb embert nem egy­hamar lehet találni a trónra, ki legméltóbb utódja lett volna nagy elődjének, agg kirá­lyunknak. Egyházmegyénk is kiveszi részét a gyászból. Megyés püs­pökünk a következő körlevelet adta ki papjainak: Mélységes megdöbbenéssel és könnyező szemekkel vettük azon gyászos hírt, hogy a trónörökös, Ferencz Ferdinánd Ő Fensége és neje, Hohenberg Zsófia hercegnő folyó hó 28-án gyilkos merénylet következtében váratlanul elhunytak. A megrendítő csapás, mely a trónörökös pár tragikus halálával a császári és apostoli Királyi Felségét és az egész uralkodó házat érte, a legmélyebb gyászba borította hazánkat. Hiszen boldog emlékű Ferencz Ferdinánd Ő Fenségében láttuk azt a férfiút, akinek fejére kerül Szent István koronája. Vele fűztük össze, szinte tőle tettük függővé édes hazánk jövendő sorsát. És mert mély vallásossága, erős egyénisége és ural­kodói rátermettségében továbbra is biztosítva láttuk hazánk fejlődését, a csapás, mely halálával mindnyájunkat ért, két­szeres súllyal nehezedik ránk. Az egész birodalom fájdalma öszpontosul a Fenséges halottak ravatalánál, népek millióinak szive vérzik együtt Fel­séges Királyunk sok csapástól megpróbált vérző szivével, a­ki ma ismételten végig szenvedi azt a lelki megrázkódtatást, amely szivettépő részvétre indítja az egész művelt világot. Szeretett apostoli királyunk Őfelsége, az uralkodó Ház, édes hazánk és az egész birodalom népeinek mély gyászában való legbensőbb részvételünk kifejezéséül a következőket ren­delem el: I. A központban, egyházmegyém székhelyén: 1. A székesegyház és a cehornyai egyház összes harangjai naponkint háromszor meghúzandók a temetés napjáig be­zárólag. 2. Gyászlobogók tűzendők ki a templomokra, iskolákra és a középületekre. 3. A temetés napján, mely a hírlapokból tudható meg, ünnepélyes gyászmise tartandó a Fenséges halottak lelki üdvé­ért, melyre a hatóságok meghivandók. II. A városokban levő lelkészetekre nézve az előbbi három pontban közölt intézkedések az irányadók. III. A falusi lelkészetekben az alábbiak tartandók szem előtt: 1. Jelen körrendeletem vételétől folyó évi július hó 6-áig bezárólag az anya- és fiókhitközségek templomainak összes ha­rangjai naponkint háromszor meghúzandók. 2. Gyászlobogók tűzendők ki a templom-, iskola- és lel­kész­­lakra. 3. Felhívom Nagyon tisztelendőségteket, hogy a legköze­lebbi vasárnapon, vagyis 1. évi július hó 5-én a szószékről ad­ják tudtukra a híveknek a hazánkat ért megrendítő csapást, buzdítsák őket Isten, a Felséges Trón és a Haza iránti szere­­tetre és hívják fel őket, hogy minél nagyobb számban jelen­jenek meg a tartandó engesztelő szentmiseáldozaton és buzgó imával esedezzenek a jó Istenhez hazánk nagy halottainak lelki üdvéért. 4. Az összes falusi lelkészetekben folyó évi julius hó 6-án panachidával összekötött gyászmisék végzendők a Fenséges halottak lelki nyugalmáért. * A nemzeti gyásztól mélyen áthatott szívünk legbuzgóbb imájával kérjük a Mindenhatót, a királyok Istenét, hallgassa meg mindnyájunk esdeklő szavát: adjon boldog nyugalmat az elhunytaknak, az igazak örömére méltassa és tegye őket a menyország örököseivé; áldott lelkű uralkodónk, apostoli ki­rályunk Ő Felségének nagy lelki erejét, balsorsokban meg­­edzett szivét őrizze meg, hogy Isten akaratában megnyugodva, békével viselje a szenvedett nagy veszteséget, adjon számára vigasztalást, mély fájdalmára enyhülést, hogy e véres tragé­dia látományán meg nem rendülve, még igen sokáig bölcsen kormányozhassa országunkat. Mélyen megrendülve és eliszonyodva az emberi elveteme­­dettség legalsóbb fokán álló gonoszságtól, mely a nemzetek legnemesebb és legtiszteletreméltóbb alakjaira is képes volt felemelni gyilkos kezét, kérjük egyúttal imáinkban a jó Istent, hogy nagy irgalmasságánál fogva az igazságtól eltévelyedettek számára adja meg a megtérés kegyelmét, adja vissza sziveikbe a hitet, vallásosságot, minden államnak s igy szeretett hazánk­nak támaszát és talpkövét. Püspöki áldásom adása mellett vagyok Ungvárott, 1914. évi junius hó 29-én Krisztusban szives atyjok: Antal püspök.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék