Görög katholikus szemle, 1914. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1914-07-05 / 27. szám

2. oldal. Főpásztori szózat.­ Főpásztorunk a pópözvegyek­ és nyugdíjas papok nyugdíjügyének rendezésére összehívott gyűlésen nagyszabású megnyitó beszédet mon­dott. Ez a beszéd a maga aktualitásával egye­nesen megköveteli tőlünk, hogy leközöljük :­­ «Krisztusban kedvelt Testvéreim és Fiam ! ] Gondjainkra bizott, lelki vezetésünk alatt álló hit é­veink hazánk történelmének tanúsága szerint atyáiktól két drága kincset örököltek, melyeket­­ a legutóbbi időkig értékes talizmánként meg-­­ őriztek: először a lángoló forró hitet Istenben , s a törhetetlen gyermeki ragaszkodást az Ú­j katholikus Anyaszentegyházához , és másod- , szór­a tántoríthatatlan, hűséges ragaszkodást sze­retett magyar hazánkhoz.­­ A legutóbbi évtizedben oly jelenségek kezdtek­­ mutatkozni híveink körében, mintha e jó nép hittelen kezdene lenne őseitől nyert eme drága­­ örökségéhez. Külföldi lelketlen izgatók ámító, hízelgő, hitegető szavaikkal közel férkőztek egyes hiveink szivéhez és elhitették velök, hogy papjaik hitü­ket elrontották és ősi görög szertartatásuktól­­ meg akarják őket fosztani. ( Hogy ezen gonosz üzelmek a ruthén ajkú hívek között kedvező talajra találtak, annak két­ségtelenül több oka van, melyek részletezésébe most nem bocsátkozom, — csak egyet említek fel, amit a máramarosszigeti por aktái igazolnak, hogy az ott tárgyalt állam- és egyházellenes mozgalomnak szegény híveink szomorú anyagi helyzetéből kifolyólag első­sorban szociális hát­tere van. A máramarosszigeti perben a delegált bí­róság meghozta bölcs körültekintéssel a maga ítéletét. De ezen ítélettel nincs befejezve a mi működésünk, s mutatkozott veszedelmes moz­galmakkal szemben kötelező védekező, a népet felvilágosító, jó útra terelő és hitében megerő­sítő munkánk! Sőt épen most kell kezdődnie a mi apostoli buzgó tevékenységünknek ! A bíróság bölcs ítélete csak figyelmeztetés híveink részére, hogy az egyház és hazaellenes izgatás nem maradhat büntelenül.­­ De nekünk még bővebb tanulságot kell meríteni a lefolyt peranyagából: mindent el kell követnünk, hogy az eltévelyedett hívek megin­gott lelki egyensúlyát helyreállítsuk, őket az igazság útjára atyai szeretettel visszavezessük és összes híveinket ősi örökségében a katholikus Anyaszentegyház és a magyar haza szeretetében megtartsuk. Ezen szent és felelősségteljes állásunkból kifolyó kötelességünkre figyelmeztet bennünket az örök Igazság ezen megrázó szavakkal: »Em­ber fia­­ őrállóul adtalak téged Izrael házának, és az én számból fogod az igét hallani és hir­desd azt nekik tőlem. Ha én mondom az isten­telennek : Halállal halsz meg , s te nem hirde­ted neki és nem szólsz, hogy istentelen útjáról eltérjen és éljen : az istentelen ugyan az ő go­noszságában meghal, de az ő részét a te ke­zedből fogom követelni. Ha pedig te megjelented az istentelennek és nem tér meg istentelenségéből és istentelen út­járól , ő gonoszságban meghal ugyan, de te lel­kedet megszabadítottad. "Ha pedig az igaz is eltér az igazságtól és gonoszságot cselekszik, akadályt teszek eléje; ő meghal, ha te nem figyelmezteted, bűnében hal meg, és nem lesznek emlékezetben az ő vé­rét a te kezedből fogom követelni. Ha pedig te megjelented az igaznak, hogy ne vétkezzék az igaz, és ő nem vétkezik, élvén élni fog, mivelhogy megjelentetted neki, és te megszabadítottad lelkedet.“ (Ezekiel 8., 17.) Krisztusban szeretett Testvéreim és Fiam ! íme, nem én, hanem az örök Igazság írja elő és szabja meg Önöknek szent kötelességüket úgy az eltévelyedett, mint a jó úton haladó hí­vekkel szemben ! Az élet tanítómestere , az egyháztörténelem tanúsága szerint vallási mozgalmakat, hitbeli el­tévelyedéseket csakis önfeláldozó, apostoli mun­kával és krisztusi lángoló szeretettel lehet meg­szüntetni. Ezt a krisztusi lángoló szeretetet, amely az apostol szavai szerint: »tűrő, kegyes . . . nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gon­dol rosszat, nem örül a hamisságon, hanem az igazságon örvend, mindent elvisel, minden elhisz, mindent remél, mindent elszenved.« (I. Kor. 13., 4—7.) — ezt a nagy szeretetet vigyék bele apostoli munkájukba, buzgó önfeláldozó lelki­pásztori működésükbe. Hogy e szeretet töltse el az Önök szivét állandóan, Kr. K. T. és fiam 1 I. ébresszék fel minél többször magukban a hivatásérzetet, gondoljanak minél többször a papi rend méltóságára, gondoljanak arra, hogy Önök az Úr Jézus által vannak kiválasztva aZ emberek közöl s az emberekért rendelve Isten előtti Ügyekben, (Zsid. 5 , 1.) miért is Isten em­berének és a lelkek emberének kell lenniök. II. Hogy a krisztusi szeretet lakjék szívünk­ben, küzdenünk kell az önös szeretet, magunk túlságos szeretete, saját kényelmünk szeretete ellen. »Aki utánam akar jönni — mondja az Üdvözítő — tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét és kövessen engem». (Máté 16., 24.) «Győzzétek le már egyszer önmagatokat — szokta volt mondani Loyola sz. Ignácz hall­gatóinak — törjétek meg akaratotokat. Higg­­jétek el, ez az oka a nagy lelki tespedéseknek, az imádság kerülésének; a tökéletesség utján azért nem járnak sokan, mert még nem szánták el magukat önmaguk legyőzésére­. Ha a lelkész csak a maga kényelmét ke­resi, aszerint osztja be az isteni tiszteletek vég­zését, hívei lelki kiszolgálását, bizalmatlanság, sőt zúgolódás és ellenszenv fog támadni hívei szí­vében vele szemben. Azért főkép nekünk papoknak szól szent Pál apostol ezen intelme: «Tartozunk... nem ma­gunknak kedvezni, —­ mert Krisztus sem ked­vezett magának». (Róm. 15., 1.) III. Hogy hivatásunk érzete élénken éljen szívünkben s az önös szeretet, a kényelem ke­resése ellen küzdhessünk, — szeressük az imád­ságot. «Szüntelenül imádkozzatok» igy inti tanít­ványait szent Pál apostol. (Tess. I. 5.) Legyen a pap az imádság embere saját megszentülésére, lelki tökélyeinek, erényeinek gyarapítására és vonzó például saját híveinek. »Lehetetlen, — úgymond aranyszáju sz. János — hogy soha se vétkezzék az ember, aki nem megfelelően buzgó az imádságban. Üdvünk ellenségei mihelyt látják, hogy mi imádkozunk, azonnal eltűnnek». «Boldog ember, — mondja Dávid próféta — aki éjjel nappal az Ur törvényében elmélke­dik; leszen mint a fa, mely folyóvizek mellé ültettetett, mely gyümölcsét megadja idejében, levele le nem hull és amit cselekszik, minden sikerült. (J. Zsolt.) A lelkésznek tehát, aki azt akarja, hogy az ő szent ténykedései áldást hozzanak híveire, szeretnie kell az imádságot és nap-nap mellett minél buzgóbban imádkoznia ! Az egyház mint gondos anya ezért írja elő papjai számára a sz. misék végzésénél kötelező­­ papi zsolozsmákat, a HpaBHJlO-t. Ne mulasszuk azt el sohasem sz. miséink előtt ! IV. A pap is mint a világi hívek, törékeny testben hordozván halhatatlan lelkét, sors gyarló­sággal van telve. Ki van téve ő is, mint az orvosok a ragálynak, a lelki betegségek ragá­lyainak. «Ha azt mondjuk, hogy nincs vétkünk, ma­gunkat csaljuk meg és igazság nincs bennünk», mondja sz. János apostol (I. 1., 8.) Igyekeznünk kell azért gyakorta megtisz­títani lelkünket a bűn salakjától, hogy a szent gyónás gyakori végzése által külön szentségi malasztban részesülvén, elteljék lelkünk az édes­ség vonzó illatával s a papi szelídség, buzgóság és a lelkek ü­dvéért hevülő fáradhatatlan mun­kásság szellemével. A jól végzett szent gyónás után mily köny­­nyűvé válik a lélek, mily megnyugtató égi béke tölti el a szívet? Önkéntelenül is hálaimára nyíl­nak ajkaink: »Áldjad én lelkem az Urat és ne feledd el semmi adományát, ki megkegyelmez minden gonoszságodnak, ki meggyógyítja minden be­tegségedet, ki a veszedelemből kiszabadítja él­tedet, ki téged megkoronáz irgalmassággal és könyörülettel, ki betölti jókkal kívánságodat, hogy megújuljon ifjúságod, mint a sasé.« (102. Is. 2—5. V. A lelkileg ekképen megtisztult áldozó­papot a szentségi malaszt újból megerősíti és képessé teszi, hogy „Istennek tökéletes embere legyen, felkészülve minden jó cselekedetre“ (Tim. II. 3­, 17­) Élénken fog élni benne a hivatásérzet és a­z vágy, hogy híveinek mindene legyen. Örömmel fogja felkeresni nap-nap mellett templomát, hogy hódolattal, imádattal boruljon le a legméltóságosabb Oltáriszentségben trónoló Ur Jézus előtt és az Ő szent kegyelmét kérje hivatása buzgó teljesítésére; lelki összeszedettség­­gel, áhitattal fogja végezni hivei épülésére a szent ténykedéseket, égni fog a vágytól, hogy az Úr hajlékának ékességét emelje. Örömét fogja lelni iskolája színvonalának emelésében, nem lesz fárasztó reá nézve a hit igazságainak és az erkölcs tanainak az ifjú szí­vekbe való becseppegtetése, jól tudván, hogy az örökkévalóság, az örök üdvösségnek dolgozik. Örömmel fogja felkeresni híveit otthonuk­ban, részekre hasznos ismereteket terjesztő fel­olvasásokat rendezni, olvasóköröket alapítani, hogy mint a nagy Aichner hercegpüspök mondta, ezáltal is ügyeljen a család megszentülésére,­­— a férfiaknak istenfélelmet, igazságérzetet, taka­rékosságot, mértékletességet, — a családanyák­nak a gyermeknevelésben gondosságot kössön lelkekre, — az ifjúságot pedig különösen a tisztaságra és a tisztességre oktassa«. Mai összejövetelünkre gondolva, az elmon­dott eszmék nyomultak lelkemben előtérbe. Elmondtam azokat Önöknek, hogy szívökbe véssem azokat opportune, importune a nemzetek apostolának intelme szerint. Krisztus első földi helytartója, szerint Péter apostol szavaival zárom beszédemet: »Arra kérlek titeket én egyházi szolgatár­satok . . . legeltessétek az Istennek rátok bizott nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerűség­ből, hanem szabad akaratból Isten szerint, sem a rut nyereség kedvéért, hanem jószándékból, sem úgy, mint uralkodók az Úr örökségén, ha­nem példája lévén a nyájnak szívből. És mi­kor megjelenend a pásztorok fejedelme, — el­nyeritek a dicsőség hervadatlan koszorúját .« — amit atyai szivem melegével kívánok az én összes lelki fiaimnak — és mai napra összehí­vott kibővített szentszéki ülésünket az Ur Jézus szent Nevében ezennel megnyitom. GÖRÖG KATHOULIKS SZEMLE 1914. Julius hó 5. ■ -.......... — —— ■ ■ - ------—— - —a Jemyiomon Egyházi képfestő!­ff keresztfeszületent ZZftZ kivitelben, menyeset- és faliképekkel elvál- — óra •­r a rossdamentes, horganyzott pléhből kivágva, lalom és a legmagasabb igényeknek megfe- 4/1Czftdi’k­V olajfestékkel tartósan és szépen festve, fel­lelően végzem. Továbbá megrendelhetők tem- ° írással és szegekkel a következő árak mellett: Horni IKONOSZTÁZION, ELŐKÉSZÜLETI UNGVÁR, KÉPEZDE-U. 2.. 136 cm 160 cm 180 cm -r­­­re /ittid V- 77 n E- 07 TTC fr Pír IC (a szent Bazil-rendi internátussal szemben.) magaSSága 100 Cm löOCm IOU Cm löutm OLTÁR, OLTÁR-és KERESZTKÉPEK, _________________________________kartávolság 85 cm 120 cm 130 cm 140 cm PL A SCSENICAK fttH'vesztes kivitelbeti, se­ v 9 \ F | j. i —---------------—- ............................... lyemre vagy vászonra festve 100—800 h.-ig. K0|pT0SlO • ára ..........jo K 40 A 60 A 7o A. ___________________________________________________________________________1913. 134—26—11 _.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék