Görög katholikus szemle, 1915. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1915-07-04 / 27. szám

1915. július hó 4. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE * Nagylelkű adomány. Megyéspüspökünk­­méltó­sága 1000 koronát adományozott oly célból, hogy ezen összegből az 1915/16. tanévben egyenkint 200 koroná­val segélyeztessék őt oly lelkészünk, a­kikre e tanév­ben több gyermek neveltetése nehezedik, az ellenséges betörés folytán nagyobb kárt szenvedtek s gyermekei­ket az ungvári intézetekben helyezik el. Ezen összeg­ből Dutka Mihály ujkemenczei lelkésznek 200 K-t (Kon­­viktus), Firczák Sándor harcosi és Szluk Gyula vere­­besi lelkészeknek 200—200 K-t (Alumneum), Ernői Já­nos jászai és Stefán Emil lipcsei lelkészeknek 200—200 K-t (Leányintézet) juttatott főpásztorunk. * Lelkész­ kinevezés. Csucska Elek ujdonszen­­telt áldozópapot a megyés püspök ur Máramarosszi­­getre nevezte ki segédlelkésznek. * Belépés a munkács e. m. nyugdijegyesületbe. Régi mulasztást hozott helyre a munkács e. m. pap­ság, mikor megalapította az e. m. nyugdijegyesületet és a ny. papok és a papözvegyek nyugdíjügyét ren­dezte. A nyugdijegyesületbe beléphetnek azok a hajdu­­dorog e. m. áldozópapok is, a kik ezelőtt a munkács e. m. kötelékébe tartoztak. Érezve az ügy nagy jelen­tőségét s szem előtt tartva azt az óriási előnyt, a­mit ezzel nyújthat az egyesület a lelkészeknek, Papp János hajdúböszörményi és Gönczy Antal szatmárnémetii es­peres-lelkészek beléptek a nyugdíjegyesületbe. * Halálozások. Özv. Szitár Jánosné balazséri tanító édesanyja f. évi június hó 29-én 85 éves korában Ung­­várt elhunyt. Temetése július 1-én nagy részvét mellett ment végbe. S­ándor Szilveszter siketnéma-intézeti tanár, az ungvári dalárda karnagya, ki mint póttartalékos altiszt vonult be a mozgósításkor a hadsereghez s a szerb harc­téren küzdve december elején fogságba került, f. évi feb­ruár 28-án tífuszban elhunyt. Hivatalos értesítés csak most érkezett haláláról. * Konkur­zus: A szokásos évi konkurzuális szent­széki ülés f. hó 1-én lett megtartva. A jelentkezők közül kilencen vétettek fel a munkácsegyházmegyei papnöven­dékek közé. Ezek közül első évre öten lettek felvéve: Chira Sándor és Pavlik János a budapesti központi papneveldébe küldettek fel, Kampó József, Orosz Béla és Melles János az itteni papnevelő-intézetben fogják végezni tanulmányaikat. Püspöki írnokok lesznek: Firczák János, Gyurkovics Endre, Mandics és Szuchy László végzett VIII-ad gimn. oszt. tanulók. Informá­torokat kineveztettek: a) a konviktusba : Baulovics Zoltán tan. végzett papnövendék, Sereghy Andor és Iván Andor III. éves theologusok, b) az alumneumba: Mihálovics Antal III., Sztavrovszky Mihály és Melles János I. éves theologusok. * Pályázat a sz. Bazil-rend internátusába. A szent Bazil-rend ungvári internátusában Papp Antal megyés püspök ur őméltósága által fenntartott stipen­diumok egyike üresedésbe jutott s az 1915—16. tan­évben betöltés alá kerül. Felkérem az ezt elnyerni óhajtó középiskolai tanulókat (gimnasiumi I—IV. oszt. tanulók), hogy ez iránti kérvényeiket a püspök ur őméltóságához nyújtsák be. P. Maxim Athanáz internátusi igazgató. * Szökés a fogságból. Zázulinecz Demeter szu­­d­ai lakos Przemyslnél muszkafogságba esett, a honnan a muszkák Lembergbe vitték; innen megszökött és két heti gyaloglás után hazaért és a dolhai csendőrömön jelentkezett. * Bevezetik a helyi telefont. Ungvár város mindazon távbeszélő előfizetőit, kik egyelőre csak a helyi távbeszélő forgalomban részt venni óhajtanak, ebbeli kívánságukat akár írásban jelentsék be az ungvári 1. sz. postahivatalnak. * Népünk hazafias gondolkozása. Egy felvidéki lelkészünk írja, hogy híveitől eddig 36 szent­misét kapott a meghalt honvédek lelki üdvéért, kik a kárpáti harcok­ban elestek. * A hadi árvák ügye. Az Országos Katolikus Szövetség a háborúban elesettek árváiért indított moz­galom érdekében első lépésként az illetékes egyházmegyei főhatóságokhoz fordult. Boromisza Tibor dr. szatmári püspök erre Zichy János grófnak, az Országos Kát. Szövetség elnökének következőleg válaszolt: »Nagyméltó­­ságú Gróf, Elnök Úr! Örömmel üdvözlöm az Országos Katolikus Szövetségnek, mint erre leghivatottabb tényező­nek ama kezdeményezését, amelyről Nagyméltóságod e hó 15-én értesíteni kegyeskedett, a háború folytán árva­ságra jutott katolikus gyermekek vallásos nevelésének biztosítását. A vallási tekintetben színtelen, sőt ellen­séges irányú alakulásokkal szemben a katolikus társa­dalomnak szigorú kötelessége az országos akcióra teljes befolyását olyan irányban érvényesíteni, hogy amikor az árvák elhelyezéséről gondoskodás történik, ugyanakkor legnagyobb kincsüknek, szent vallásoknak megőrzéséről a katolikus vallás elvei szerint való neveltetésükről tör­ténjék gondoskodás. Ebben az irányban várok sokat az Országos Katholikus Szövetségtől, amelynek feladata a katolikus társadalom ilyen irányú mozgalmának a szer­vezéssel erőt adni és így sikereit biztosítani. A szervezés kezdete gyanánt megalakítandó nagy bizottságba egy­házmegyém területéről kiszemelt egyének neveit a mel­lékelt jegyzékben idezárom és a Nagyméltóságod bölcs vezetése alatt megindult mozgalom sikere érdekében készségesen ajánlom föl erkölcsi és anyagi támogatásomat. * Drágaság a máramarosi Verh­ovinán. Egy tojás ára 20 fillér, egy pár bocskor 10 korona, egy liter pálinka 8 korona 80 fillér, egy tavaszi bárány 16 korona, egy véka krumpli 6 korona, egy köböl tengeri 72 korona. A népnek kenyere nincs, azért éhség elé néz. * A cséplés eredményét be kell jelenteni. A kormány újabb rendeletet bocsájtott ki a cséplés ered­ményének kötelező bejelentése tárgyában. A rendelet kötelező mindazokra, kik benzinnel, petróleummal, vila­­mos, vagy más motorikus erővel hajtott csepplőgéppel, vagy járgányos cséplőgéppel a maguk, vagy más részére az 1915. évi termésből búzát, rozsot, kétszerest, árpát, vagy zabot csépelnek. Kötelesek az általuk végzett csép­­lésekről községenként és gabonanemenként pontos fel­jegyzéseket vezetni és az általuk elcsépelt búza, rozs, kétszeres, árpa és zabmennyiségeket a cséplés helyének községi elöljáróságánál bejelenteni. Ha a cséplőgép bérbe van adva, úgy a bejelentésre a bérlő köteles. * Az ércpénzhiány. A belügyminiszter felhívta a hatóságokat, hogy minden rendelkezésükre álló módon hírlapok, hirdetmények, falragaszok és dobszó útján vilá­gosítsák fel a közönséget arról, hogy a bankjegyek tel­jesen egyenlő értékűek az ércpénzzel és az értékcsök­kenésükről terjesztett hírek teljesen alaptalanok, hogy végül a váltópénz elrejtése mennyire káros és hazafiat­­lan cselekedet, amely szigorú megrovást és megtorlást érdemel. Kívánatosnak tartja továbbá, hogy azok is vilá­gosítsák föl erről a népet, akiknek befolyásuk van a közönség hangulatára, mint például a lelkészek, tanítók, tekintélyesebb polgárok stb. * Háziasszony kerestetik. Az ungvári grath. papnevelő-intézet konyhavezetőnői állása augusztus hó 1-én meg fog üresedni, melyre éh­esebb, teljesen ma­gányos, kellően képzett, kifogástalan előéletű, kath. nők julius hó 20-ig pályázhatnak. Igazgatásig: 2—2 * Katona imakönyv ruthén nyelven. „Molitvennik Voina“ a cime azon kedves kis alakú imakönyvnek, melyet főt. Volsovi Ágoston képezdei cimz. igazgató ur gondos szerkesztése nyomán lapunk kiadóhivatala e napokban a nyilvánosság elé bocsátott. Kisebb alakú, mint az Anhel Hoszpodeny, de kiállítása tetszetősebb, tartalma rendkívüli, mert katonáknak szól, főkép a há­ború idejére. Tartalmazza a napi imákat, a bűnbánat­­tartáshoz és sz­­áldozáshoz való előkészületeket és összes imákat, a katona imáit Szt. György vértanúhoz, a háború idejére, a csatába indulásra, az egyházért, a pápáért és lelkipásztorokért, királyért, hazáért, győze­lemért, békéért, bajtársakért, ellenségért stb. A mise­imádságok után a különféle alkamakra való imákat, a búcsúval egybekötött rövidebb fodlászokat és a keresztény katona lelki kötelmeit tartalmazza. 88 oldal terjedelmű a könyvecske, de tartalma oly bő és megkapó, hogy lehetetlen nem mélyedni bele és meg nem szeretni e kedves könyvecskét. Jóságát mi sem bizonyítja jobban, mint azon körülmény, hogy püspök urunk­­méltósága egyszerre 1000 példányt rendelt belőle. Most, midőn a papiros ára és a munkabér óriási mértékben megnöve­kedett, midőn a nép szegénysége a könyv­vásárlással nem kecsegtet, a lelkész és kántortanító urakra háram­lik a feladat, hogy ezen katona imakönyv minden ruthén nyelvű magyar katona kezébe jusson. Felhívni a templomban a hívek figyelmét arra, hogy ezen ima­könyvnek a harctérre való küldésével a legkedvesebb emléket és meglepetést szerezzük szeretteinknek. A sze­gényebb sorsú katonáknak a lelkész, az egyház, vagy kántortanító úr küldheti el. 30 filléres könyvecske 10 fillér bélyeg alatt küldve a katonának legkedvesebb ajándék. Eladási feltételeket lásd a hirdetési rovatban. * Az „Őrangyala“. Megyés püspökünk Őméltó­sága az egyházmegyei szentszéknek 1914. évi november hó 18-án kelt határozata alapján elrendelni kegyeske­dett, hogy a búcsúk nyerésével egybekötött „Úrangyala“ című imádságot ezentúl az ó-szláv nyelvű imakönyvekbe és katekizmusokba is vegyük be. A jövőben készséggel teszünk eleget ezen főpásztori rendeletnek, azonban a jelenleg már a nép kezében levő könyvekbe nem tudjuk azt beilleszteni, már­pedig annak imádkozása különösen a mai időben nagyon sok lelki haszonnal jár. Elhatá­roztuk, hogy az Úrangyala imádságnak széles körben való elterjesztése és megismertetése céljából azt külön képes kiadásban fogjuk lenyomtatni. Olcsóra szabtuk annak árát, hogy mindenki megvehesse, az angyali üd­vözlet (BnaroBlememe) képével láttuk el, hogy tetsze­tősebb legyen. Kinyomattuk ó-szláv nyelven cyrill betűs és magyar kiadásban, nemkülönben magyar nyelven a jóváhagyott szöveg szerint. Mind a három szövegűből vegyesen is eladunk 100 őrbot 2 koronáért 200 őrbot 3 koronáért, 300 őrbot 4 koronáért, 500 őrbot 5 koro­náért és azontúl feljebb minden 100 drbot 1 — 1 koro­nájával. A nép között 2 fillérjével adható el. Nagyon alkalmas az iskolás gyermekek között karácsonyi juta­lomkép gyanánt való szétosztásra. A pénz előre kül­dendő, hogy mi portamentesen szállíthassuk. Kiváló tisztelettel: Unió Könyvnyomda Részvénytársaság, igen szimpatikus arcába. Arra hivatkozott, hogy ő még a cár katonája. Újabb kapacitálásra azonban szinte drá­mai jelenetben letépte egyenruhájának vállszalagját s kijelentette, hogy megmondja az üteg helyét. Egy katonai térképet tettek eléje, ezen azonban nem tájékozódott, hanem egy papírlapra szépen lerajzolta az üteg fekvését. Szinna előtt egy gyárépület van, a mellett az iparvasut keskeny vágánya halad át a Ciróka patakon s a hid melletti part szakadékban van az üteg beásva s­zifa­­hasábokkal maszkírozva. Szinte könnyített lelkén e val­lomással. Most már örömmel látott hozzá a gazdag vacsorához s különös kegyből még fedél alatt is alud­hatott, elkülönítve a többi fogolytól. Másnap reggel megkezdődött a vadászat az orosz nehéz ütegre. A faluvégi dombokon levő két ütegünknek jutott a feladat, megsemmisíteni az orosz üteget. A meg­figyelő tiszt mellé maga a tüzér brigadéros is felment. A novemberi köd igen lassan szállott fel. Tíz óra felé Szinna felől már hallatszott a nehéz üteg tompa moz­gása. Közvetlen a szélső ágyuk mellett várakoztunk. — Űrlövedék, 56. jön a parancs telefonon a tüzér­­brigadérostól. Az összes ágyuk srapnellel töltenek 5600-s távolsággal, megfelelő időzítéssel. Az ütegparancsnok vezényszavára eldördül az első ágyú. Azonnal megszólal a telefon s a megfigyelő tiszt 57-t mond be. Az összes ágyuk 5700 méteres távolságra irányítanak s ismét egy ágyú dördül el. Ez az úgynevezett villa közé vétel. Az első esetben rövidre becsülte a megfigyelő a távolságot s a löveg a cél előtt robbant fel, most pedig már hosz­­szura becsülte s ezért a két távolság középarányát veszi s 56 és 50-t jelent telefonon. Egymás után két ágyú dördül el s a megfigyelő látja, hogy a lövegek m­ég min­dig a cél előtt robbannak, azért még finomabb belövést jelent 56 és 70-s irányzókkal. Most már a sortüzek egész áradata zúdul Szirna felé s hogy eredményesen, bizonyítja az, hogy az orosz tarackok egymásután hal­­gatnak el. A parancsnok most gránáttal töltöt­t két sor­tüz után örömmel jelenti, hogy egy gránátunk telibe talált, egy nehéz ágyút szétrombolt, meggyujtotta a fafe­dezéket s a még ép három ágyút sietve viszik biztosabb helyre. Még egy néhány srapnel lövés s a lejövő briga­­dérost élénk ováció fogadja. A szegény foglyot pedig, ki azóta csendesen ballag Berezna felé, mindenki elfe­lejtette, már ezüst kopejkák s rubelek is hevertek. Egy hétig figyelte a templomot. Egész három korona és rubel gyűlt már össze az asztalkán, az örök mécses s a gyertyák továbbra is szépen égtek. Amolyan hallgatólagos meg­egyezés jött létre a két ellenfél között a templom birtok­lását illetően. Estétől éjfélig a mi katonáink keresték fel a templomot s leltek ott nyugalmat és békét, éjfél után pedig az oroszok végezték ott áj­tatosságukat. Egy­mást sokáig nem zavarták. A szent hely elnémította szívükben a haragot, az ellenséges indulatot. Megtörtént, hogy az oroszok elszámították magukat és korábban jöttek s a két fél a cinteremben alig pár lépésnyire volt egymástól, még­sem lőttek egymásra. Végül is az oroszok zavarták meg a rendet, amikor álnok módon egy gépfegyvert akartak a toronyba csempészni. Ezt azonban már nem nézhették szó nélkül katonáink s nappal bent a templomban fogták el az elrejtőzött oroszokat. * * * Nem messze a galíciai határunk felett állandó csetepatéjuk volt Nyíregyháza huszárjainak az oly rémes­nek hirdetett cserkesz kozákokkal. A magas hegyek között a nagy hóban ember és állat rendkívüli munkát végzett. A lovasság gyalog harcolt a lövészárkokban. Egy árkot a nyíregyházi huszárok, egy ausztriai ulá­­nus eskadron s a veszprémi népfelkelők egy százada védte. Az orosz gyalogság alig adott életjelt magáról, ellenben a cserkesz kozákok állandóan kellemetlenkedtek az oldalakon. Egy napon a cserkesz kozákok megkísérelték azt, hogy hirtelen rajtaütéssel kizavarják csapatainkat az árokból. A legvadabb vágtatással intéztek rohamot. Természetesen az éber védők gyorstüze egy-kettőre a földre szállította őket, a megmaradtak azonban gyalog támadtak tovább. Egy éles termetű tiszt volt élükön. Rövidesen magára maradt. Kozákjai vagy elestek, vagy visszaszaladtak, ő azonban egyes-egyedül csak revol­verrel s egy felkapott dárdával a kezében rohant az árok felé bősz ordítással. A hatalmas termetű üvöltöző alak rohama valósággal megdöbbentette a védőket. Ilyet el sem lehetett képzelni, egy ember több száz ellen ! A nagy ámulattól senki sem lőtt, a tiszt pedig már az árok előtt ordítozott. Egy népfölkelő tért először magához s elkiáltotta magát: — Lőjjék már valaki, mert megdöf ! — Sortűz dördült el s a kozáktiszt több lövéstől találva össze­rogyott. A hozzá siető tisztekre azonban többször rálőtt. Ismét közvetlen közelről több lövést kapott, de a szét­lőtt fejű kozák még utolsó vergődésében is folyton üvöltözött s kapálózott, úgy, hogy a szó szoros értel­mében agyonveréssel kellett megszabadítani rémes kín­jaitól. A przyslupi templom mellett az út kanyarodásánál temették el katonáink megkülönböztetett tisztelettel. * * * * A múlt év novemberében történt. Szent Mihály napkor az orosz horda elöntötte a zempléni Cirókavöl­­gyet. Az áradat Hom­onnán akadt meg. A velünk szom­szédos Takcsány község zsúfolva volt orosz tartalékok­kal s hozzánk egy kozák különítmény szállásolta el magát. Ungmegye felől érkező hadosztályaink nálunk kezdték az oroszok kiverését, akik már Homonna felől is vissza­vonulóban voltak. Erős és véres harcokat láttunk. Az oroszoknak Szinna mellett sikerült egy nehéz tarack üteget felállítani s azzal igen érzékenyen kellemetlen­kedtek nekünk. Az üteg kitünően volt elrejtve, egész napi keresés dacára sem akadtak rá ütegeink. A tüzér­­brigadéros a végsőkig izgatott volt. Este egy fogoly­szállítmányból egy kielcei lengyelt kerestek ki, aki értel­­mességénél fogva (droguista volt) alkalmas lehetett arra, hogy a rejtett ütegről felvilágosítást adjon. A generáli­sok elé hozták s bár azonnal a legjobb ételekkel kínál­ták, semmihez sem nyúlt, a fényes társaság igen meg­zavarta. Egy vezérkari tiszt németül kérdezgetni kezdte az üteg felől, a fogoly azonban álhatatosan semmit sem tudott, úgy látszott, hogy a hosszas faggatás teljesen céltalan. Most egy lengyel nemzetiségű tiszt lépett a fogoly elé s lengyel nyelven szólt hozzá: Testvér ! Te lengyel­nek mondod magadat? te nem vagy az, mert nem vagy segítségünkre ősi ellenségünk leverésében ! Nem tudod, mennyit szenvedtek apáink, nagyapáink a zsarnok ura­lom alatt? Mit mondasz majd anyádnak, ha a szabad lengyel hazába visszatérsz, mivel segítetted elő a haza felszabadítását? Te nem vagy lengyel ! A kemény beszéd alatt a fogoly hol sápadt, hol elpirult, haja az izzadtságtól csapzottan lógott különben 3. oldal.

Next