Görög katholikus szemle, 1916. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-09 / 1. szám

4. oldal. TANÜGY. Tanárok és tanítók felmentése. Főpásztorunk legutóbbi körlevelében a kö­vetkezőket olvastuk: A nagym. vallás és közoktatásügyi mi­niszter úrnak 14970/1915. évi. szám alatt kia­dott körrendeletét, melyben a fegyveres hadi (front) szolgálatra alkalmatlannak s segéd, irodai szolgálatra alkalmasnak osztályozott legénységi állományú tanárok és tanítók nem tényleges vi­szonyba való áthelyezése, illetve polgári foglal­kozásukba való visszabocsátása ügyében kö­vetendő eljárást illetőleg ny­újt kimerítő tájékoz­tatást. Nagyon tisztelendőségiekkel tudomásvétel és további eljárás végett másolatban közlöm. Ungvár, 1916. évi december 21. Másolat: A vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. 14.979/1915. évi. szám. Kör­rendelet. A cs. és kir. hadügyminiszter ur 111.634/10—1915. szám alatt, valamint a m. kir. honvédelmi miniszter úr 298.738/3—1015. szám alatt kiadott rendeletével akként intézke­dett, hogy a cs. és kir. hadsereg, illetve a m. kir. honvédség kötelékébe tartozó katonai (nép­­fölkelői) szolgálatra bevonult legénységi állo­mányú tanszemélyzet (az összes tanárok és ta­nítók) közül azok, akik arcvonalbeli (front) szolgálatra alkalmatlanoknak és segéd (irodai) szolgálatra alkalmasoknak osztályoztattak, a to­vábbi katonai (népfelkelői) szolgálat alól bi­zonytalan időre felmentendők és polgári foglal­kozásukba való visszabocsátás céljából késedelem nélkül a nem tényleges viszonyba áthelyezen­dők , ellenben a katonailag kiképzett, arcvonal­beli szolgálatra alkalmatlannak és őrszolgálatra alkalmasnak minősített tanszemélyzetnek hasonló értelemben való szabadságolását általában nem találta elrendelendőnek. Épp azért, ha az utóbbi kategóriába tartozó tanár avagy tanító felmentése iránt Címedhez kérelem intéztetnék, úgy a kellően indokolt konkrét javaslat az illető csapattestének és ille­tékes katonai parancsnokságának megjelölése mellett, minden esetben hozzám terjeszten­dő fel. A fentiek szerint a katonailag kiképzett hadbavonult tanszemélyzet közül azoknak a szabadságolása, akiknek polgári foglalkozásukba való visszabocsátását a a hadügyi érdekek meg­engedik, elrendeltetett s ehhez képest az ilykép osztályozott s hadbavonult tanárok és tanítók minden további közbenjárás nélkül az illetékes katonai parancsnokságok által fognak szabad­ságoltatni, illetve a nem tényleges viszonyba áthelyeztetni. Egyben közlöm Címeddel, hogy amennyiben a fegyveres hadi szolgálatra alkalmatlannak osz­­­­tályozott tanár avagy tanító segédszolgálatra történt osztályozását követőleg a fent idézett hadügy illetőleg honvédelmi miniszteri rendeletek értelmében 30 napon belül nem szolgáltatnék, illetőleg a nem tényleges viszonyba való áthe­lyezése a mondott határidőig meg nem tör­ténnék, úgy ily esetben Címed a szabadságolás kieszközlését a szabadságolandó tanár avagy ta­nító csapattestének s illetékes katonai parancs­nokságának feltüntetése, valamint a segédszol­gálatra való osztályozást igazoló katonai bizony­lattal felszerelt s hozzám intézett felterjesz­tésben szorgalmazhatja. Közlöm egyben Címeddel, hogy katonailag képzett póttartalékos, avagy nép­fölkelő tanár vagy tanitó felmentése érdekében ezentúl nem vagyok hajlandó lépéseket tenni s ez alapon felkérem Címedet, hogy az esetleg ez irányban Cime­dh­ez intézett kérelmeket jelen rendele­­temre való hivatkozással visszautasítani méltóz­­tassék. Végül tisztelettel értesítem Címedet, hogy az 1865 —1872 ben született, valamint a pót­szemléken népfölkelői szolgálatra alkalmasnak minősített B. alosztályú népfölkelésre kötelezet­tek felmentése iránt a szokásos módon, a nél­külözhetetlenség kellő indokolása mellett, ja­vaslatok ezentúl is minden esetben hozzám ter­­jesztendők fel, megjegyezvén, hogy azok a B. alosztályú népfölkelésre kötelezett tanárok és ta­nítók, akiknek felmentési ügyét a vezetésem alatt álló m. kir. vallás és közoktatásügyi mi­nisztérium tárgyalja, az 1914. október hó 24-én 59. szám alatt megjelent honvédelmi Rendeleti Közlönyben foglalt 16.600/1914. számú Utasí­tás XV. pontja 2. bekezdése értelmében mint közszolgálati alkalmazottak egyelőre felmentet­teknek tekintendők és polgári foglalkozásukban mindazideig megmaradnak, míg felmentési ügyük­ben ezen minisztérium részéről értesítést nem nyernek. Mégis abban az esetben, ha a felmentésre javaslatba hozott korosztályának a­ népfelkelési tényleges szolgálatra való behívása — a felmen­tés­ elintézése előtt — megtörténnék, úgy jogo­sított az illetőnek közvetlen hivatali felsőbb ha­tósága elyszerű igazolvány kiállítására, a­mely­ben az előbb említett honvédelmi miniszteri Utasítás mondott pontjára való hivatkozással igazoltatik az a körülmény, hogy a szóban levő népfölkelésre kötelezettnek a felmentése a m. kir. vallás és közoktatásügyi minisztériumnál tárgyaltatik. Ezen igazolvány mintáját idezárva csa­tolom. Budapest, 1915. évi december hó 16. Jankovich s. k. ő akkor belépett a kápolnába és az örökmécses­nél cigarettára gyújtott. — Erre jó a te örökmécsesed ! — mondotta gú­nyosan — és amint nagyot szippantott, a mécses azon­nal kialudt. Vallásos fivére megbotránkozva igy szólt: — Megszentségtelenítetted a lámpát Kuno­s most vége köztünk minden kapocsnak addig, mig te magadba nem szállsz és itt a megsértett Istenanyja előtt nem kérsz térdenállva bocsánatot s mig ismét nem gyűl ki szivedben az örök szeretet örök mécsese. Kuno pedig megfenyegetve távozó fivérét, ezt kiál­totta utána : — Bernhard halld meg, amit most mondok : Ha holnap reggel nem lesz az oltár mögött a pénz, akkor én szétszakítom azokat a láncokat, amik téged az ég­hez kötnek. S minthogy másnap reggel nem találta ott a pénzt, ördögi gonoszsággal puskaport tett az Istenanyja szobra alá és a levegőbe repítette azt, mely robbanás által az egész kápolnát megrongálta s aztán elmenekült. Ezt a kápolnát Bernhard szüleik által e célra ha­gyott összegből építtette hálából annak emlékéül, hogy egy alalommal az isteni Gondviselés által csodálatos módon menekültek meg a lavina elől. A robbanás után nem építtette fel újból, hanem meghagyta felrobbantott állapotában, hogy mindenkit emlékeztessen a gonosz­tettre. Ebben a kápolnában térdelt most valaki és sírva imádkozott: »Miatyánk ki vagy a mennyekben. Szentel­tessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod miképen a menyben, azonképen itt a földön is... És bocsásd meg a mi vétkeinket, miké­pen...« — Megbocsáttatik a te bűnöd ! — hangzott egy reszkető hang az imádkozó háta mögött és a kápolna ajtajában feltűnt a főerdész alakja. IV. • A térdeplő nagy meglepetéssel, szinte ijedten né­zett hátra s a következő percben már a főerdész nya­kába borult, majd megragadva a kezét könnyel és csókkal árasztotta el azt. A főerdész jobb kezét a síró ember vállára tette s mély megilletődéssel nézte elzül­­lött testvérét. — Kunó — te imádkoztál — ez a fa — ez a ki­világítás mit jelent? — Megtaláltam az Istent! 22 gyertya ég a fácskán, az én elveszett s a bűn posványában töltött 22 eszten­dőm kiengeszteléséül. — Megtaláltad az Istent ? Hogyan ? A megtért lehorgasztott fejjel, lassan, el-el csukló han­gon beszélni kezdett: »Bernhard... én messze dél Algériában voltam. 22 év alatt az egész világot bejártam... voltam földműves, kereskedő, aranyásó, napszámos, éjjeli mun­kás... nem volt szerencsém... idegen légionárius is vol­tam... Mintegy négy hónappal ezelőtt összeütköztünk a beduinokkal... lábamba lőttek... s mint sebesültet be­tegszállító kocsin Szebduba vittek... Az után egy másik kóborló beduin csapat támadta meg a sebesültszállító­kocsit... már két napja deliriumban voltam... A kocsit felgyújtották... egy betegápoló nővér állott mellettem... olyan nagyon ismerős volt előttem... s akkor az égő kocsi világánál megismertem a te faludbeli Hildát, kit én elhagytam... Mennyei szelidségü szemeit még most is látom magam előtt... Vad ütközet fejlődött... Egy beduin hosszú lándzsával felém döfött... Hilda, az ir­­galmas nővér elém ugrott és őt döfte át a lándzsa... Láttam folyni szivevérét s kétségbeesetten kiabáltam: Életedet áldoztad fel értem? Mire éljek én? »Térj vissza Istenhez!« sóhajtá és meghalt... Az ő halálhör­­gése térített vissza Istenhez. Felépültem, siettem haza... Szentestén nem mertem kopogtatni ajtódon... újjá­születésemet a 22 elvesztett év után itt akartam meg­ünnepelni Isten hajlékában, itt az általam összetört Szűzanya szobra előtt. Örök mécset gyújtottam szivem­ben Istenemnek. — Gyér öcsém! — mondotta szelíden a főerdész s magához ölelte őt. Menjünk haza! V. Még égtek a karácsonyfa gyertyái, amikor a fő­erdész a tékozló fiút kézenfogva bevezette a szobába. — Ma nagy örömünnep van, mondotta övéinek. — Az Istenember visszahozta testvérünket s ismét ke­gyelmébe fogadta. Ma éjjel, mikor minden ember meg lett váltva, én megtaláltam az én elveszett testvéremet, az én Kuno testvéremet«! GÖRÖG KATO­LIKUS SZEMLE 1916. január hó 9. előfizetési felhívás: Lapunk múlt havi szántához minden előfizetőnknek egy-egy postai befizetési lapot mellékeltünk, melyen felül trónnal jelezve volt a beküldendő előfizetési díj összege. A jelzett összegből 4 kor. előfizetési díj 1916. január—júniusi félévre, míg a többi hátralék 191­6. végéig. Kérjük ezen összeget még ez év folyamán beküldeni, mert különben a hátra­lékosoknak a lap küldését újévtől be fogjuk szüntetni. Kiváló tisztelettel: UNIÓ KÖNYVNYOMDA R. , Ungvár. Helyi és vidéki hírek. Rokkant katonákért. Újabb adományok : Csuszka.................................................. 7 K 6­­f Alsóbisztra......................................................■ 27 K 50 f Alsókőrösmező..............................................150 K 2­f Eddig begyült összesen : 13370 K 22 f Vasvári Pál alapítvány, melynek kifejezetten egyedüli célja: a Kárpátokban meg­rokkant, megvakult, avagy elesett, nyelvében ruthén, de szívében színtiszta magyar hősök serdülő árváinak ezen most lelkesülő tanulmányi alap segélyével — az ungvári gör. kath. alumneumban — katonákká való ki­­képeztetése. Kárpátok szülötti: legyenek annak védői! * * * Legutóbb a következő adományok folytak be a Vasvári-alap növelésére: Sereghy Emil taraczközi esp. lelkész .... 10 . Nyisztor János havasmezői esp. lelkész ... 10 K Összesen : 20 K Múlt számunk kimutatása 3232 K Eddig begyült összeg 3252 K * Munkatársainknak, olvasóinknak s minden jó emberünknek boldog újévet s boldog kará­csonyi ünnepeket kívánunk. * Kitüntetések. Lipót Szalvator főherceg a kato­nai egészségügy körül szerzett kiváló érdemeik elisme­réséül Dudits Endre esperes-lelkésznek és Romanecz Aladár tb. kanonok esperes-lelkésznek, mint a bereg­szászi és a bilkei Vörös-Kereszt Egylet elnökeinek a Vörös-Kereszt Ir-od osztályú díszjelvényét adományozta. * Egyházmegyei hírek. Megyés püspökünk­­méltósága Sztojka Sándor püspöki levéltárost h. szent­széki jegyzővé és az ungvári kir. kath. főgimnáziumhoz a gör. szerz. kath. tanulók segédhitszónokává, Papp Sándor tanulmányvégzett papnövendéket meg püspöki levéltárossá nevezte ki.

Next