Görög katholikus szemle, 1916. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-09 / 1. szám
4. oldal. TANÜGY. Tanárok és tanítók felmentése. Főpásztorunk legutóbbi körlevelében a következőket olvastuk: A nagym. vallás és közoktatásügyi miniszter úrnak 14970/1915. évi. szám alatt kiadott körrendeletét, melyben a fegyveres hadi (front) szolgálatra alkalmatlannak s segéd, irodai szolgálatra alkalmasnak osztályozott legénységi állományú tanárok és tanítók nem tényleges viszonyba való áthelyezése, illetve polgári foglalkozásukba való visszabocsátása ügyében követendő eljárást illetőleg nyújt kimerítő tájékoztatást. Nagyon tisztelendőségiekkel tudomásvétel és további eljárás végett másolatban közlöm. Ungvár, 1916. évi december 21. Másolat: A vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. 14.979/1915. évi. szám. Körrendelet. A cs. és kir. hadügyminiszter ur 111.634/10—1915. szám alatt, valamint a m. kir. honvédelmi miniszter úr 298.738/3—1015. szám alatt kiadott rendeletével akként intézkedett, hogy a cs. és kir. hadsereg, illetve a m. kir. honvédség kötelékébe tartozó katonai (népfölkelői) szolgálatra bevonult legénységi állományú tanszemélyzet (az összes tanárok és tanítók) közül azok, akik arcvonalbeli (front) szolgálatra alkalmatlanoknak és segéd (irodai) szolgálatra alkalmasoknak osztályoztattak, a további katonai (népfelkelői) szolgálat alól bizonytalan időre felmentendők és polgári foglalkozásukba való visszabocsátás céljából késedelem nélkül a nem tényleges viszonyba áthelyezendők , ellenben a katonailag kiképzett, arcvonalbeli szolgálatra alkalmatlannak és őrszolgálatra alkalmasnak minősített tanszemélyzetnek hasonló értelemben való szabadságolását általában nem találta elrendelendőnek. Épp azért, ha az utóbbi kategóriába tartozó tanár avagy tanító felmentése iránt Címedhez kérelem intéztetnék, úgy a kellően indokolt konkrét javaslat az illető csapattestének és illetékes katonai parancsnokságának megjelölése mellett, minden esetben hozzám terjesztendő fel. A fentiek szerint a katonailag kiképzett hadbavonult tanszemélyzet közül azoknak a szabadságolása, akiknek polgári foglalkozásukba való visszabocsátását a a hadügyi érdekek megengedik, elrendeltetett s ehhez képest az ilykép osztályozott s hadbavonult tanárok és tanítók minden további közbenjárás nélkül az illetékes katonai parancsnokságok által fognak szabadságoltatni, illetve a nem tényleges viszonyba áthelyeztetni. Egyben közlöm Címeddel, hogy amennyiben a fegyveres hadi szolgálatra alkalmatlannak osztályozott tanár avagy tanító segédszolgálatra történt osztályozását követőleg a fent idézett hadügy illetőleg honvédelmi miniszteri rendeletek értelmében 30 napon belül nem szolgáltatnék, illetőleg a nem tényleges viszonyba való áthelyezése a mondott határidőig meg nem történnék, úgy ily esetben Címed a szabadságolás kieszközlését a szabadságolandó tanár avagy tanító csapattestének s illetékes katonai parancsnokságának feltüntetése, valamint a segédszolgálatra való osztályozást igazoló katonai bizonylattal felszerelt s hozzám intézett felterjesztésben szorgalmazhatja. Közlöm egyben Címeddel, hogy katonailag képzett póttartalékos, avagy népfölkelő tanár vagy tanitó felmentése érdekében ezentúl nem vagyok hajlandó lépéseket tenni s ez alapon felkérem Címedet, hogy az esetleg ez irányban Cimedhez intézett kérelmeket jelen rendeletemre való hivatkozással visszautasítani méltóztassék. Végül tisztelettel értesítem Címedet, hogy az 1865 —1872 ben született, valamint a pótszemléken népfölkelői szolgálatra alkalmasnak minősített B. alosztályú népfölkelésre kötelezettek felmentése iránt a szokásos módon, a nélkülözhetetlenség kellő indokolása mellett, javaslatok ezentúl is minden esetben hozzám terjesztendők fel, megjegyezvén, hogy azok a B. alosztályú népfölkelésre kötelezett tanárok és tanítók, akiknek felmentési ügyét a vezetésem alatt álló m. kir. vallás és közoktatásügyi minisztérium tárgyalja, az 1914. október hó 24-én 59. szám alatt megjelent honvédelmi Rendeleti Közlönyben foglalt 16.600/1914. számú Utasítás XV. pontja 2. bekezdése értelmében mint közszolgálati alkalmazottak egyelőre felmentetteknek tekintendők és polgári foglalkozásukban mindazideig megmaradnak, míg felmentési ügyükben ezen minisztérium részéről értesítést nem nyernek. Mégis abban az esetben, ha a felmentésre javaslatba hozott korosztályának a népfelkelési tényleges szolgálatra való behívása — a felmentés elintézése előtt — megtörténnék, úgy jogosított az illetőnek közvetlen hivatali felsőbb hatósága elyszerű igazolvány kiállítására, amelyben az előbb említett honvédelmi miniszteri Utasítás mondott pontjára való hivatkozással igazoltatik az a körülmény, hogy a szóban levő népfölkelésre kötelezettnek a felmentése a m. kir. vallás és közoktatásügyi minisztériumnál tárgyaltatik. Ezen igazolvány mintáját idezárva csatolom. Budapest, 1915. évi december hó 16. Jankovich s. k. ő akkor belépett a kápolnába és az örökmécsesnél cigarettára gyújtott. — Erre jó a te örökmécsesed ! — mondotta gúnyosan — és amint nagyot szippantott, a mécses azonnal kialudt. Vallásos fivére megbotránkozva igy szólt: — Megszentségtelenítetted a lámpát Kunos most vége köztünk minden kapocsnak addig, mig te magadba nem szállsz és itt a megsértett Istenanyja előtt nem kérsz térdenállva bocsánatot s mig ismét nem gyűl ki szivedben az örök szeretet örök mécsese. Kuno pedig megfenyegetve távozó fivérét, ezt kiáltotta utána : — Bernhard halld meg, amit most mondok : Ha holnap reggel nem lesz az oltár mögött a pénz, akkor én szétszakítom azokat a láncokat, amik téged az éghez kötnek. S minthogy másnap reggel nem találta ott a pénzt, ördögi gonoszsággal puskaport tett az Istenanyja szobra alá és a levegőbe repítette azt, mely robbanás által az egész kápolnát megrongálta s aztán elmenekült. Ezt a kápolnát Bernhard szüleik által e célra hagyott összegből építtette hálából annak emlékéül, hogy egy alalommal az isteni Gondviselés által csodálatos módon menekültek meg a lavina elől. A robbanás után nem építtette fel újból, hanem meghagyta felrobbantott állapotában, hogy mindenkit emlékeztessen a gonosztettre. Ebben a kápolnában térdelt most valaki és sírva imádkozott: »Miatyánk ki vagy a mennyekben. Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod miképen a menyben, azonképen itt a földön is... És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen...« — Megbocsáttatik a te bűnöd ! — hangzott egy reszkető hang az imádkozó háta mögött és a kápolna ajtajában feltűnt a főerdész alakja. IV. • A térdeplő nagy meglepetéssel, szinte ijedten nézett hátra s a következő percben már a főerdész nyakába borult, majd megragadva a kezét könnyel és csókkal árasztotta el azt. A főerdész jobb kezét a síró ember vállára tette s mély megilletődéssel nézte elzüllött testvérét. — Kunó — te imádkoztál — ez a fa — ez a kivilágítás mit jelent? — Megtaláltam az Istent! 22 gyertya ég a fácskán, az én elveszett s a bűn posványában töltött 22 esztendőm kiengeszteléséül. — Megtaláltad az Istent ? Hogyan ? A megtért lehorgasztott fejjel, lassan, el-el csukló hangon beszélni kezdett: »Bernhard... én messze dél Algériában voltam. 22 év alatt az egész világot bejártam... voltam földműves, kereskedő, aranyásó, napszámos, éjjeli munkás... nem volt szerencsém... idegen légionárius is voltam... Mintegy négy hónappal ezelőtt összeütköztünk a beduinokkal... lábamba lőttek... s mint sebesültet betegszállító kocsin Szebduba vittek... Az után egy másik kóborló beduin csapat támadta meg a sebesültszállítókocsit... már két napja deliriumban voltam... A kocsit felgyújtották... egy betegápoló nővér állott mellettem... olyan nagyon ismerős volt előttem... s akkor az égő kocsi világánál megismertem a te faludbeli Hildát, kit én elhagytam... Mennyei szelidségü szemeit még most is látom magam előtt... Vad ütközet fejlődött... Egy beduin hosszú lándzsával felém döfött... Hilda, az irgalmas nővér elém ugrott és őt döfte át a lándzsa... Láttam folyni szivevérét s kétségbeesetten kiabáltam: Életedet áldoztad fel értem? Mire éljek én? »Térj vissza Istenhez!« sóhajtá és meghalt... Az ő halálhörgése térített vissza Istenhez. Felépültem, siettem haza... Szentestén nem mertem kopogtatni ajtódon... újjászületésemet a 22 elvesztett év után itt akartam megünnepelni Isten hajlékában, itt az általam összetört Szűzanya szobra előtt. Örök mécset gyújtottam szivemben Istenemnek. — Gyér öcsém! — mondotta szelíden a főerdész s magához ölelte őt. Menjünk haza! V. Még égtek a karácsonyfa gyertyái, amikor a főerdész a tékozló fiút kézenfogva bevezette a szobába. — Ma nagy örömünnep van, mondotta övéinek. — Az Istenember visszahozta testvérünket s ismét kegyelmébe fogadta. Ma éjjel, mikor minden ember meg lett váltva, én megtaláltam az én elveszett testvéremet, az én Kuno testvéremet«! GÖRÖG KATOLIKUS SZEMLE 1916. január hó 9. előfizetési felhívás: Lapunk múlt havi szántához minden előfizetőnknek egy-egy postai befizetési lapot mellékeltünk, melyen felül trónnal jelezve volt a beküldendő előfizetési díj összege. A jelzett összegből 4 kor. előfizetési díj 1916. január—júniusi félévre, míg a többi hátralék 1916. végéig. Kérjük ezen összeget még ez év folyamán beküldeni, mert különben a hátralékosoknak a lap küldését újévtől be fogjuk szüntetni. Kiváló tisztelettel: UNIÓ KÖNYVNYOMDA R. , Ungvár. Helyi és vidéki hírek. Rokkant katonákért. Újabb adományok : Csuszka.................................................. 7 K 6f Alsóbisztra......................................................■ 27 K 50 f Alsókőrösmező..............................................150 K 2f Eddig begyült összesen : 13370 K 22 f Vasvári Pál alapítvány, melynek kifejezetten egyedüli célja: a Kárpátokban megrokkant, megvakult, avagy elesett, nyelvében ruthén, de szívében színtiszta magyar hősök serdülő árváinak ezen most lelkesülő tanulmányi alap segélyével — az ungvári gör. kath. alumneumban — katonákká való kiképeztetése. Kárpátok szülötti: legyenek annak védői! * * * Legutóbb a következő adományok folytak be a Vasvári-alap növelésére: Sereghy Emil taraczközi esp. lelkész .... 10 . Nyisztor János havasmezői esp. lelkész ... 10 K Összesen : 20 K Múlt számunk kimutatása 3232 K Eddig begyült összeg 3252 K * Munkatársainknak, olvasóinknak s minden jó emberünknek boldog újévet s boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk. * Kitüntetések. Lipót Szalvator főherceg a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemeik elismeréséül Dudits Endre esperes-lelkésznek és Romanecz Aladár tb. kanonok esperes-lelkésznek, mint a beregszászi és a bilkei Vörös-Kereszt Egylet elnökeinek a Vörös-Kereszt Ir-od osztályú díszjelvényét adományozta. * Egyházmegyei hírek. Megyés püspökünkméltósága Sztojka Sándor püspöki levéltárost h. szentszéki jegyzővé és az ungvári kir. kath. főgimnáziumhoz a gör. szerz. kath. tanulók segédhitszónokává, Papp Sándor tanulmányvégzett papnövendéket meg püspöki levéltárossá nevezte ki.