Görög katholikus szemle, 1917. július-december (18. évfolyam, 26-51. szám)
1917-07-01 / 26. szám
2. oldal. jeitek a legnagyobb becsületet szerzik nektek és az egész hazának. A tábori lelkészek azt írják : „A sebesültek magaviselete nagyon jó, a vágyakozás a szentségek felvétele után igen nagy. Az emberek általában nagyon hálásak, hogy fájdalmaik közt a vallási vigaszban részesülnek. A mi katonáink úgy viselkednek, mint hősök . A sebesültek mintái és képmásai a türelmes Jóbnak, oly hősök a szenvedésben, mint a harctéren. Az ember elcsodálkozik, mily önmegadók, mily áhítattal viselik az Istenszülő érmét és mily bensőséggel könyörögnek „Máriához, a betegek üdvösségéhez“. És Mária nem hagyja el őket! De azért a kórházban levő sebesültjeitekről nem szabad megfeledkeznetek imáitokba, és ha lehetséges, szóval vagy írásban kell őket bátorítani, hogy tartsanak ki a szenvedések súlyos napjaiban. Névleg Máriához, a betegek üdvösségéhez kell szüntelenül imádkoznotok, hogy kedveseiteknek keresztényi lelkierőt adjon. Hisz a türelmes betegeket és névleg a sebesült katonákat is, akik oly súlyos fájdalmakat szenvednek, meglepik a bátortalanság, a szomorúság és kedvetlenség órái. Sokan attól félnek, hogy többé nem látják meg övéiket, hogy nem heverik ki sebüket vagy arra gondolnak, hogy mint egy rokkant tér vissza az életbe. És azt gondolják: „Akkor rá lesz szorulva idegen segítségre, várnod kell majd, amíg valaki rád gondol, amíg valakinek kedve lesz neked szolgálni, miközben számolnod kell rossz kedélyhangulattal és az emberek talán a halálodat várják.“ Éppen te vagy hivatva, keresztény anya, elűzni a fiadnak, a férjednek ezen nyomasztó gondolatait. Mutass rá Máriára, a betegek üdvösségére, ki mindig enged nekünk utat és módot találni, hogy a betegségeket és azoknak a következményeit, amiket az Úr ránk küld, önmegadással viseljük el. Mária együtt szenved velünk. A kedves Istenszülő megért minket. Ennek a meggondolása elviselhetővé teszi ránk nézve is szenvedéseinket. Mi sem tesz oly jót a szomorkodónak és a szenvedőnek, mi sem nyújt nekik annyi vigasztalást, mintha talál valakit, aki őt megérti, aki az ő szenvedéseit felfogja. Máriában mi egyesülve találjuk mindezen szent, ezen nemes előnyöket és tulajdonokat. Azért a betegek úgy jelölik őt meg, mint a szenvedők vigasztalóját, mint a betegek üdvösségét. És ha a te megsebesült fiad azt gondolná „már én többé semmi hasznot nem csinálhatok, ha mint rokkant megyek haza“, úgy mondd meg neki, hogy ő több érdemet gyűjthet magának, mint a legtöbb egészséges ember. Mondjad neki, „kedves fiam, ne csüggedj, te képes vagy a te jó példád által mások épülésére szolgálni, barátságos, szelíd szóval nem egy embert megvigasztalni, imádságod által másokon segíteni. Vedd a kezedbe a rózsafüzéredet. Talán tehetsz valami apró szolgálatokat is felebarátaid részére, vagy magad máskép hasznossá tenni“. Könyörögj Máriához, a betegeküdvösségéhez, hogy kedves fiad ne legyen kislelkű. Ha meg szíve nagyon szomorodott, tekintsen az olajfák hegyén levő Üdvözítőre. A Krisztus szenvedése mindnyájunkra nézve olyan vigasztaló és bátorító. A kehely keserű, de az Üdvözítőnek ki kell azt ürítenie. Boldog az a lélek, amely sokat és igazán szenved. A kereszt egy oly biztos jele az irgalmasságnak és oly gazdag kegyelemaratás a lélekre nézve, hogy nekünk a természet vonakodása ellenére ujjongnunk kell a hitben. A hegyek, amelyekre a nap egész napon át forrón süt, a nap végén elbájoló alpesi tüzet mutatnak. A valójában nagy lelkek, az önmegadó betegek, akik az élet hevét viselik, kik a harc mezején bátran a halál szemébe néznek, meg lesznek jutalmazva benső, elenyészhetlen örömökkel. Ilyen gondolatokra, ilyen elmélkedésre vagytok ti, kedves hallgatóim kötelesek, a ti megsebesült katonáitokat irányítani, hogy ők minden helyzetben bátran kitartsanak. Mindenekelőtt azonban kötelesek vagytok segítséget kérni számukra Máriától, a betegek üdvösségétől. Amen. (Folyt. köv.) TÁRSADALOM. Rokkantak és hadiárvák gondozása. Az „Országos Hadigondozó Hivatal“, mely a hadi rokkantaknak és családjuknak, a hadiárváknak és özvegyeknek gondozását intézi s melynek szervezése a háborús jótékonyság rendszeresítését, a társadalom segítő munkájának egyöntetű irányítását jelenti, vállalkozásának támogatását kéri tőlünk. Az intézmények egész sorára van szükség, hogy a hadirokkantakról, a hadiözvegyekről és hadiárvákról méltóképen gondoskodjunk. Ezen a téren azonban az államnak, a hadigondozás ellátására létesített külön államszervnek, az Országos Hadigondozó Hivatalnak, melybe a Rokkantügyi Hivatal beleolvadt, főleg csak az irányítás, felügyelet és kisegítés lehet hivatása és a munka zöme a társadalomra vár. Tág tér nyílik itt egyeseknek és társadalmi szervezeteknek az áldozatkészségre és a szociális munkára. Az országos szervezet semmi irányban sem állít merev korlátokat a szabad társadalmi tevékenység elé. Szívesen elvállalja az adományok és ezekből létesítendő intézmények kezelését, de erre nem tolja fel magát s mindenkinek tetszésére bízza, hogy ott és úgy érvényesítse anyagi és erkölcsi erejét, ahol és ahogy meggyőződésének és hajlamainak megfelel. Csak azért kívánja bekapcsolni mind a társadalmi tényezőket is az országos vagy az illetékes törvényhatósági hadigondozó szervezetbe, hogy mindnyájunk összhangzó, egybevágó, egymást kisegítő közreműködését biztosítsa közös célunk érdekében. A hadirokkantak érdekében a következő feladatok megoldására kéri az Orsz. Hadigondozó Hivatal a társadalom közreműködését: A hadirokkantaknak fővágya, hogy visszatérhessenek falujukba, városukba. Az otthon után való ezt a természetes és egészséges vágyat akciónknak fel kell karolnia. Nagy jót tesz mindenki, aki vagyontalan, családos, súlyos hadirokkantaknak, különösen az amputáltaknak kertes családi házat, kerti művelésre alkalmas kis földterületet szerez, vagy eladósodott ingatlanát tehermentesíti. Az Országos Hadigondozó Hivatalnak máris van kertesház-építési alapja, melyet azonban állami forrásból és társadalmi adakozásból állandóan növelni kell, hogy ne csak elszórtan adhassunk egy-egy családnak saját fészket, hanem legalább a nagyobb családdal bíró súlyos rokkantakat méltó otthonhoz juttathassuk. Annak az adakozónak nevét, aki egy kertesházra legalább 3000 K-t ad, az Országos Hadigondozó Hivatal magán a házon kis emléktáblával örökíti meg. Vannak azonban olyan hadirokkantak is, akiket nem kötnek különösebb szálak szülőfaluikhoz vagy akiknek keresőképessége különleges elhelyezést igényel. Ezért szükség van nagyobb, altruisztikus alapon létesülő kereseti telepekre és műhelyekre, melyekben a hadirokkantak és hadiözvegyek megfelelő foglalkozást találhatnak. Ezek közül a műhelyek körül azután összefüggő házsorokból egész kertvárosok vagy kertes falvak keletkezhetnek. A kalocsai érsek úr Kalocsán faipari kereseti műhelyt és Pest vármegye Váczott bőripari műhelyt létesít, mely műhelyeket kertváros vesz majd körül. Kertváros létesül továbbá Szegeden és Győrött. Orosdy Fülöpné báróné adományából pedig Törökszentmiklóson kertészeti telep. Nagyobb adakozók áldozatkészségének gyönyörű teret nyit további ilyen telepek és műhelyek s ezekkel kapcsolatban kertes falvak alapítása. Minden ilyen telep életképességének előfeltétele azonban, hogy a lakóik által termelt áruk értékesítése s ezzel az egész vállalkozás egészséges gazdasági alapja biztosítva legyen. A rokkantiskolákban kitanult iparosoknak segítségre van szükségük, hogy műhelyüket felszerelhessék. A földdel bíró vagy földhöz jutó rokkant boldogulását pedig gazdasági fölszerelés segítheti nagyban elő. Szép tere ez is a társadalom áldozatkészségének. Rokkantak házában katonáinkat összezsúfolni nem akarjuk, de lesznek hadirokkantak, akiknek testi állapota olyan, hogy állandó orvosi felügyeletet vagy legalább szakszerű ápolást igényel, akiknek családi ápolása nem lehetne megfelelő, másrészt pedig otthonukban való meghagyása családjuk megélhetését veszélyeztetné, keresetképességét csökkentené. Az ilyenek számára szükség lesz kórházszerű rokkantotthonokra, hol a háborúnak ezek a valódi szerencsétlenei ápoláson kívül az életnek még azokban az apró örömeiben is részesülhetnének, melyeket testi állapotuk nekik megenged. Valóban emberbaráti feladat ilyen rokkantotthonok létesítését biztosítani. A hadiárvákról való gondoskodást a következőleg irányítja az Orsz. Hadigondozó Hivatal. A hadiárvák túlnyomó része megmaradhat anyjánál, vagy legalább családjában, szülőfalujában. Vannak azonban nagy számmal olyan hadiárvák és hadirokkantak gyermekei, akiknek elhelyezéséről és tartásáról gondoskodnunk kell. Követve korunknak gazdasági irányát, arra kell törekednünk, hogy ne csak eltartassanak, míg valamiképen megélni tudnak, hanem hogy boldogulásukat megkönnyítő mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi szakoktatásban részesüljenek. Aki e célból 5000 K-t bocsát az Országos Hadigondozó Hivatal rendelkezésére, annak, mint neveltetőnek nevében a Hivatal a gyermek életének 6. évétől 15—16 éves koráig ilyen behatóbb gazdasági kiképzésben részesít egy-egy hadiárvát. Aki pedig 10000 K-t fizet be az Országos Hadigondozó Hivatalnak, az 6-tól 22. évéig terjedő teljes főiskolai kiképzésben részesíthet egy hadiárvát, mindig kifogástalan magaviselet és kiváló előmenetel feltétele alatt. Különösen azok, akik gyermeküket a háborúban elvesztették, de általában Magyarország minden vagyonosabb polgára a nemzeti jövőt munkálja, ha ezen az útón mentül több hadiárvának neveltetését mozdítja elő. Szükség van a hadiárvák és a hadirokkantak gyermekei számára kórházakra, gyógyfürdőkre és üdülőtelepekre is a Kárpátokban, a Balatonnál és az Adria mellett gyengeség, idegbaj, főleg tuberkulózis ellen. A nagyközönség valóban szükséges célra hoz áldozatot, ha az Országos Hadigondozó Hivatalt ilyen intézmények létesítésében anyagilag támogatja. Aki 500 K-t fizet be a Hivatalnál, egy gyermeknek 3 hónapos kezelését biztosítja. Fentebb ismertetett átiratával kapcsolatban megküldötte az Orsz. Hadigondozó Hivatal a m. kir. minisztériumnak 900/1917. sz. rendeletét, mely a hadigondozó szervezetét szabályozza. E szabályzat szerint a társadalomnak a gondozásban való állandó és intézményes részvételét a hadigondozók közvetítik és pedig a hadiárva mellé rendelt hadigondozó „pártfogó a hadirokkant és családja vagy hadiözvegy mellé kirendelt hadigondozó „tanácsadó“ nevet visel. A pártfogó feladata: A hadiárva pártfogójának általában az a feladata, hogy pártfogoltja személyi és anyagi viszonyait figyelemmel kisérje, sorsát egyéni körülményeinek leginkább megfelelő módon biztosítsa s javát minden irányban előmozdítsa. Állandóan őrködik a gondjaira bízott árva elhelyezése, testi-lelki jóléte, betegség esetében orvosi gyógykezeltetése, valamint nevelése felett. A pártfogó a gyámot a hadiárva érdekeinek előmozdításában támogatja, működését megkönnyíteni és kiegészíteni igyekszik s vele lehetőleg egyetértve jár el. Nézeteltérés esetében vagy ha a gyám működése ellen kifogása van, az árvaszék beavatkozását kéri. A pártfogó tennivalói különösen a következők : 1. Ha a hadiárvának anyja sincs vagy ha a hadiárva elhelyezésének szüksége egyéb okból áll be, igyekezzék a pártfogó a rokonoknál, a szülők jóbarátainál vagy olyanoknál, akikhez az árvát már korábbi időkből a szoros személyes viszony szálai fűzik, ezek hijján pedig más megbízható családnál a hadiárva számára lehetőleg a szülők korábbi lakhelyén elhelyezést találni. 2. Azt a hadiárvát, aki az 1. pont szerint nem helyezhető el, igyekezzék a pártfogó megfelelő gyermekvédelmi intézménybe (állami gyermekmenhely, Gyermekvédő Liga, más gyermekvédő egyesület, árvaház stb.) felvétetni. Esetleg forduljon pártfogoltjának elhelyezése céljából a törvényhatósági hadigondozó bizottsághoz. 3. A pártfogónak arra kell törekednie, hogy a hadiárva amennyiben a szükséges szellemi és erkölcsi tulajdonságokkal rendelkezik, ugyanabban a nevelésben részesüljön, mely osztályrésze lett volna, ha atyja életben marad. Ha ez a hadiárva vagyonának jövedelméből, állami ellátásából nem biztosítható vagy ha a gyermek egészen kiváló tehetségű és szorgalmú s így magasabb iskoláztatása indokolt, akkor igyekezzék számára ösztöndíjat vagy megfelelő inter- GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE, 1917. július hó 1.