Görög katholikus szemle, 1917. július-december (18. évfolyam, 26-51. szám)

1917-07-01 / 26. szám

2. oldal. jeitek a legnagyobb becsületet szerzik nektek és az egész hazának. A tábori lelkészek azt írják : „A sebesültek maga­viselete nagyon jó, a vágyakozás a szentségek felvé­­tele után igen nagy. Az emberek általában nagyon há­­­lásak, hogy fájdalmaik közt a vallási vigaszban része­sülnek. A mi katonáink úgy viselkednek, mint hősök . A sebesültek mintái és képmásai a türelmes Jób­­nak, oly hősök a szenvedésben, mint a harctéren. Az ember elcsodálkozik, mily önmegadók, mily áhítattal viselik az Istenszülő érmét és mily bensőséggel könyö­rögnek „Máriához, a betegek üdvösségéhez“. És Mária nem hagyja el őket! De azért a kórházban levő sebesültjeitekről nem szabad megfeledkeznetek imáitokba,­ és ha lehetséges, szóval vagy írásban kell őket bátorítani, hogy tartsanak ki a szenvedések súlyos napjaiban. Névleg Máriához, a betegek üdvösségéhez kell szüntelenül imádkoznotok, hogy kedveseiteknek keresztényi lelkierőt adjon. Hisz a türelmes betegeket és névleg a sebesült katonákat is, akik oly súlyos fájdalmakat szenvednek, meglepik a bátortalanság, a szomorúság és kedvetlen­ség órái. Sokan attól félnek, hogy többé nem látják meg övéiket, hogy nem heverik ki sebüket vagy arra gon­dolnak, hogy mint egy rokkant tér vissza az életbe. És azt gondolják: „Akkor rá lesz szorulva idegen segítségre, várnod kell majd, amíg valaki rád gondol, amíg valakinek kedve lesz neked szolgálni, miközben számol­nod kell rossz kedélyhangulattal és az emberek talán a halálodat várják.“ Éppen te vagy hivatva, keresztény anya, elűzni a fiadnak, a férjednek ezen nyomasztó gondolatait. Mutass rá Máriára, a betegek üdvösségére, ki mindig en­ged nekünk utat és módot találni, hogy a betegségeket és azoknak a következményeit, a­miket az Úr ránk küld, önmegadással viseljük el. Mária együtt szenved velünk. A kedves Istenszülő megért minket. Ennek a meggondolása elviselhetővé teszi ránk nézve is szenve­déseinket. Mi sem tesz oly jót a szomorkodónak és a szenvedőnek, mi sem nyújt nekik annyi vigasztalást, mintha talál valakit, aki őt megérti, aki az ő szenve­déseit felfogja. Máriában mi egyesülve találjuk mindezen szent, ezen nemes előnyöket és tulajdonokat. Azért a betegek úgy jelölik őt meg, mint a szenvedők vigasztalóját, mint a betegek üdvösségét. És ha a te megsebesült fiad azt gondolná „már én többé semmi hasznot nem csinálhatok, ha mint rok­kant megyek haza“, úgy mondd meg neki, hogy ő több érdemet gyűjthet magának, mint a legtöbb egészséges ember. Mondjad neki, „kedves fiam, ne csüggedj, te ké­­pes vagy a te jó példád által mások épülésére szol­gálni, barátságos, szelíd szóval nem egy embert meg­vigasztalni, imádságod által másokon segíteni. Vedd a kezedbe a rózsafüzéredet. Talán tehetsz valami apró szolgálatokat is felebarátaid részére, vagy magad más­kép hasznossá tenni“. Könyörögj Máriához, a betegek­­üdvösségéhez, hogy kedves fiad ne legyen kislelkű. Ha meg szíve nagyon szomorodott, tekintsen az olajfák hegyén levő Üdvözítőre. A Krisztus szenvedése mind­nyájunkra nézve olyan vigasztaló és bátorító. A kehely keserű, de az Üdvözítőnek ki kell azt ürítenie. Boldog az a lélek, amely sokat és igazán szenved. A kereszt egy oly biztos jele az irgalmasságnak és oly gazdag kegyelemaratás a lélekre nézve, hogy nekünk a termé­szet vonakodása ellenére ujjongnunk kell a hitben. A hegyek, a­melyekre a nap egész napon át forrón süt, a nap végén elbájoló alpesi tüzet mutatnak. A valójában nagy lelkek, az önmegadó betegek, a­kik az élet hevét viselik, kik a harc mezején bátran a halál szemébe néznek, meg lesznek jutalmazva benső, elenyész­­hetlen örömökkel. Ilyen gondolatokra, ilyen elmélkedésre vagytok ti, kedves hallgatóim kötelesek, a ti megsebesült katonái­tokat irányítani, hogy ők minden helyzetben bátran ki­tartsanak. Mindenekelőtt azonban kötelesek vagytok se­gítséget kérni számukra Máriától, a betegek üdvössé­gétől. Amen. (Folyt. köv.) TÁRSADALOM. Rokkantak és hadiárvák gondozása. Az „Országos Hadigondozó Hivatal“, mely a hadi rokkantaknak és családjuknak, a hadiár­váknak és özvegyeknek gondozását intézi s mely­nek szervezése a háborús jótékonyság rendsze­resítését, a társadalom segítő munkájának egy­öntetű irányítását jelenti, vállalkozásának támo­gatását kéri tőlünk. Az intézmények egész sorára van szükség, hogy a hadirokkantakról, a hadi­özvegyekről és hadiárvákról méltóképen gon­doskodjunk. Ezen a téren azonban az államnak, a hadigondozás ellátására létesített külön állam­szervnek, az Országos Hadigondozó Hivatalnak, melybe a Rokkantügyi Hivatal beleolvadt, főleg csak az irányítás, felügyelet és kisegítés lehet hivatása és a munka zöme a társadalomra vár. Tág tér nyílik itt egyeseknek és társadalmi­ szervezeteknek az áldozatkészségre és a szociális munkára. Az országos szervezet semmi irányban sem állít merev korlátokat a szabad társadalmi tevékenység elé. Szívesen elvállalja az adomá­nyok és ezekből létesítendő intézmények keze­lését, de erre nem tolja fel magát s minden­kinek tetszésére bízza, hogy ott és úgy érvé­nyesítse anyagi és erkölcsi erejét, ahol és ahogy meggyőződésének és hajlamainak megfelel. Csak azért kívánja bekapcsolni mind a társadalmi té­nyezőket is az országos vagy az illetékes tör­vényhatósági hadigondozó szervezetbe, hogy mindnyájunk összhangzó, egybevágó, egymást kisegítő közreműködését biztosítsa közös célunk érdekében. A hadirokkantak érdekében a következő feladatok megoldására kéri az Orsz. Hadigondozó Hivatal a társadalom közreműködését: A hadi­rokkantaknak fővágya, hogy visszatérhessenek falujukba, városukba. Az otthon után való ezt a természetes és egészséges vágyat akciónknak fel kell karolnia. Nagy jót tesz mindenki, aki vagyontalan, családos, súlyos hadirokkantaknak, különösen az amputáltaknak kertes családi házat,­­ kerti művelésre alkalmas kis földterületet szerez, vagy eladósodott ingatlanát tehermentesíti. Az Országos Hadigondozó Hivatalnak máris van kertesház-építési alapja, melyet azonban állami forrásból és társadalmi adakozásból állandóan növelni kell, hogy ne csak elszórtan adhassunk egy-egy családnak saját fészket, hanem legalább a nagyobb családdal bíró súlyos rokkantakat méltó otthonhoz juttathassuk. Annak az adako­zónak nevét, aki egy kertesházra legalább 3000 K-t ad, az Országos Hadigondozó Hivatal ma­gán a házon kis emléktáblával örökíti meg. Vannak azonban olyan hadirokkantak is, akiket nem kötnek különösebb szálak szülő­faluikhoz vagy akiknek keresőképessége külön­leges elhelyezést igényel. Ezért szükség van nagyobb, altruisztikus alapon létesülő kereseti telepekre és műhelyekre, melyekben a hadirok­kantak és hadiözvegyek megfelelő foglalkozást találhatnak. Ezek közül a műhelyek körül azután összefüggő házsorokból egész kertvárosok vagy kertes falvak keletkezhetnek. A kalocsai érsek úr Kalocsán faipari kereseti műhelyt és Pest vár­megye Váczott bőripari műhelyt létesít, mely műhelyeket kertváros vesz majd körül. Kertváros létesül továbbá Szegeden és Győrött. Orosdy Fülöpné báróné adományából pedig Törökszent­­miklóson kertészeti telep. Nagyobb adakozók áldozatkészségének gyönyörű teret nyit további ilyen telepek és műhelyek s ezekkel kapcsolat­ban kertes falvak alapítása. Minden ilyen telep életképességének előfeltétele azonban, hogy a lakóik által termelt áruk értékesítése s ezzel az egész vállalkozás egészséges gazdasági alapja biztosítva legyen. A rokkantiskolákban kitanult iparosoknak segítségre van szükségük, hogy műhelyüket felszerelhessék. A földdel bíró vagy földhöz jutó rokkant boldogulását pedig gazdasági fölszerelés segítheti nagyban elő. Szép tere ez is a társadalom áldozatkészségének. Rokkantak házában katonáinkat összezsúfolni nem akarjuk, de lesznek hadirokkantak, akiknek testi állapota olyan, hogy állandó orvosi felügye­letet vagy legalább szakszerű ápolást igényel, akiknek családi ápolása nem lehetne megfelelő, másrészt pedig otthonukban való meghagyása családjuk megélhetését veszélyeztetné, kereset­képességét csökkentené. Az ilyenek számára szükség lesz kórházszerű rokkantotthonokra, hol a háborúnak ezek a valódi szerencsétlenei ápo­láson kívül az életnek még azokban az apró örömeiben is részesülhetnének, melyeket testi állapotuk nekik megenged. Valóban emberbaráti feladat ilyen rokkantotthonok létesítését bizto­sítani. A hadiárvákról való gondoskodást a követ­kezőleg irányítja az Orsz. Hadigondozó­ Hivatal. A hadiárvák túlnyomó része megmaradhat any­jánál, vagy legalább családjában, szülőfalujában. Vannak azonban nagy számmal olyan hadiárvák és hadirokkantak gyermekei, akiknek elhelyezé­séről és tartásáról gondoskodnunk kell. Követve korunknak gazdasági irányát, arra kell töreked­nünk, hogy ne csak eltartassanak, míg valami­képen megélni tudnak, hanem hogy boldogulásu­kat megkönnyítő mezőgazdasági, ipari vagy ke­reskedelmi szakoktatásban részesüljenek. Aki e célból 5000 K-t bocsát az Országos Hadigon­dozó Hivatal rendelkezésére, annak, mint nevel­­tetőnek nevében a Hivatal a gyermek életének 6. évétől 15—16 éves koráig ilyen behatóbb gaz­dasági kiképzésben részesít egy-egy hadiárvát. Aki pedig 10000 K-t fizet be az Országos Hadi­gondozó Hivatalnak, az 6-tól 22. évéig terjedő teljes főiskolai kiképzésben részesíthet egy hadi­­árvát, mindig kifogástalan magaviselet és kiváló előmenetel feltétele alatt. Különösen azok, akik gyermeküket a háborúban elvesztették, de álta­lában Magyarország minden vagyonosabb pol­gára a nemzeti jövőt munkálja, ha ezen az útón mentül több hadiárvának neveltetését moz­dítja elő. Szükség van a hadiárvák és a hadirokkan­tak gyermekei számára kórházakra, gyógyfür­dőkre és üdülőtelepekre is a Kárpátokban, a Balatonnál és az Adria mellett gyengeség, ideg­baj, főleg tuberkulózis ellen. A nagyközönség valóban szükséges célra hoz áldozatot, ha az Országos Hadigondozó Hivatalt ilyen intézmé­nyek létesítésében anyagilag támogatja. Aki 500 K-t fizet be a Hivatalnál, egy gyermeknek 3 hónapos kezelését biztosítja. Fentebb ismertetett átiratával kapcsolatban megküldötte az Orsz. Hadigondozó Hivatal a m. kir. minisztériumnak 900/1917. sz. rendeletét, mely a hadigondozó szervezetét szabályozza. E szabályzat szerint a társadalomnak a gondozásban való állandó és intézményes rész­vételét a hadigondozók közvetítik és pedig a hadiárva mellé rendelt hadigondozó „pártfogó a hadirokkant és családja vagy hadiözvegy mellé kirendelt hadigondozó „tanácsadó“ nevet visel. A pártfogó feladata: A hadiárva pártfogójának általában az a feladata, hogy pártfogoltja sze­mélyi és anyagi viszonyait figyelemmel kisérje, sorsát egyéni körülményeinek leginkább megfe­lelő módon biztosítsa s javát minden irányban előmozdítsa. Állandóan őrködik a gondjaira bí­zott árva elhelyezése, testi-lelki jóléte, betegség esetében orvosi gyógykezeltetése, valamint neve­lése felett. A pártfogó a gyámot a hadiárva érdekeinek előmozdításában támogatja, műkö­dését megkönnyíteni és kiegészíteni igyekszik s vele lehetőleg egyetértve jár el. Nézeteltérés ese­tében vagy ha a gyám működése ellen kifogása van, az árvaszék beavatkozását kéri. A pártfogó tennivalói különösen a követ­kezők : 1. Ha a hadiárvának anyja sincs vagy ha a hadiárva elhelyezésének szüksége egyéb ok­ból áll be, igyekezzék a pártfogó a rokonoknál, a szülők jóbarátainál vagy olyanoknál, akikhez az árvát már korábbi időkből a szoros szemé­lyes viszony szálai fűzik, ezek hijján pedig más megbízható családnál a hadiárva számára lehe­tőleg a szülők korábbi lakhelyén elhelyezést találni. 2. Azt a hadiárvát, aki az 1. pont szerint nem helyezhető el, igyekezzék a pártfogó meg­felelő gyermekvédelmi intézménybe (állami gyer­­mekmenhely, Gyermekvédő Liga, más gyermek­védő egyesület, árvaház stb.) felvétetni. Esetleg forduljon pártfogoltjának elhelyezése céljából a törvényhatósági hadigondozó bizottsághoz. 3. A pártfogónak arra kell törekednie, hogy a hadiárva a­mennyiben a szükséges szellemi és erkölcsi tulajdonságokkal rendelkezik, ugyan­abban a nevelésben részesüljön, mely osztály­része lett volna, ha atyja életben marad. Ha ez a hadiárva vagyonának jövedelméből, állami el­látásából nem biztosítható vagy ha a gyermek egészen kiváló tehetségű és szorgalmú s így magasabb iskoláztatása indokolt, akkor igyekez­zék számára ösztöndíjat vagy megfelelő inter- GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE, 1917. július hó 1.

Next