Görög katholikus szemle, 1917. július-december (18. évfolyam, 26-51. szám)

1917-07-01 / 26. szám

1917. julius hó 1. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE nátusi elhelyezést biztosítani. Esetleg forduljon a gyermek hajlamainak és végzett iskoláinak köz­lése mellett a törvényhatósági hadigondozó bi­zottsághoz. 4. Ha a hadiárva állapota valamely gyógy­­paedagogiai vagy más gyógyintézetben (szana­tórium, kórház, vakok, siketnémák vagy gyenge­­elméjűek intézete stb.) való elhelyezést tesz szük­ségessé, úgy a pártfogó igyekezzék a gyermeket megfelelő intézetbe felvétetni. Esetleg tegyen je­lentést a gyermek állapotának ismertetése mellett a törvényhatósági hadigondozó bizottságnak. 5. Ha a hadiárva az államtól kijáró ellátást egyáltalában nem vagy nem az őt megillető mér­tékben kapja, a pártfogó az illetékes hatósághoz fordul. Avégből, hogy a hadiárvát megillető ál­lami ellátásról könnyen és pontosan tájékozód­hassak, minden pártfogó kirendelésekor az árva­széktől ismertető füzetet kap, mellyel az Or­szágos Hadigondozó Hivatal látja el az árva­székeket. 6. Ha a hadiárva földműveléssel foglalkozik és mezőgazdasági ingatlant óhajt szerezni vagy haszonbérbe venni, a hadipártfogó őt ebben a törekvésében támogatja, feltéve, hogy a szüksé­ges anyagi és egyéb feltételek erre nézve meg­vannak és ez a hadiárva sorsának biztosítása érdekében kívánatos. Szükség esetében a törvény­­hatósági hadigondozó bizottsághoz fordul. A tanácsadó feladata. A tanácsadónak álta­lában az a feladata, hogy a hadirokkantat és csa­ládját, valamint a­ hadi özvegyet tanác­csal el­lássa, ügyeiben közbejárjon, sorsának lehető ja­vítására állandóan gondja legyen. A tanácsadó tennivalói különösen a követ­kezők : 1. Ha a hadirokkant utókezelésben nem részesült és valószínűnek látszik, hogy az si­kerrel járna, igyekezzék őt rábeszélni, hogy ma­gát utókezelésnek vesse alá. Ha a hadirokkant hajlandó magát utókezelésnek alávetni, a sérülés vagy a betegség nemének megjelölése mellett gondozottjának valamely utókezelő gyógyinté­zetbe vagy különleges kórházba való behívása céljából közvetlenül az Országos Hadigondozó Hivatalhoz küldje. 2. Ha a hadirokkant a szükséges művég­tagot, vagy más orthopaediai segédeszközt nem kapta meg, ezt az Országos Hadigondozó Hiva­talnak bejelenti. 3. Ha a hadirokkant állapota utókezeléssel ugyan már nem javítható, de keresetképessége gyakorlati oktatás útján még fokozható, igyek­szik őt rábeszélni, hogy tanulásra vállalkozzék. Ha vállalkozik, ezt az Országos Hadigondozó Hivatalnak rokkantiskolába való behívása végett annak közlése mellett jelenti be, hogy az illető minő foglalkozásra érez hajlandóságot és körül­ményei milyen foglalkozást tesznek indokolttá. 4. Ha a hadirokkant állapota intézeti vagy olyan szakszerű kezelést, illetve ápolást igényel, melyben lakóhelyén nem részesíthető, ha kör­nyezetét vagy annak megélhetését veszélyezteti vagy ha lakóhelyén elzüllésnek van kitéve, úgy ezt a körülmények részletes ismertetése mellett a hadirokkant megfelelő elhelyezése végett a törvényhatósági hadigondozó bizottságnak be­jelenti. 5. Ha a hadirokkant vagy a hadiözvegy az államtól kijáró ellátást egyáltalában nem vagy nem az őt megillető mértékben kapja, a tanács­adó az illetékes hatósághoz fordul. A végből, hogy a hadirokkantat és a hadiözvegyet meg­illető állami ellátásról könnyen és pontosan tá­jékozódhassak, minden tanácsadó kirendelésekor az árvaszéktől ismertető füzetet kap, melylyel az Országos Hadigondozó Hivatal látja el az árvaszékeket. 6. Ha a hadirokkantnak, családjának vagy a hadiözvegynek megélhetése lakhelyén nehéz­ségekbe ütközik, de házi ipar vagy otthoni munka szervezésének megvannak a helyi előfeltételei, akkor a gondozó az anyagbeszerzés, munka­vezetés és értékesítés szervezése végett a leg­közelebbi ilyen jellegű gondozó intézményhez, ilyen nem létében a törvényhatósági hadigondozó bizottsághoz fordul. 7. Ha a hadirokkant, ennek családja, vagy a hadiözvegy lakóhelyén megfelelő keresethez nem juthat és a tanácsadó sem tudja gondozott­ját valamely keresethez juttatni, az illető pedig hajlamánál, valamint állapotánál fogva olyan kereseti telepre vagy műhelybe való, ahol na­gyobb számban összegyűjtött hadirokkant, csa­ládtag és hadiözvegy számára munkát adnak, úgy ezt a körülmények részletes ismertetése mel­lett a törvényhatósági hadigondozó bizottságnak bejelenti, esetleg közvetlenül fordul a megfelelő gondozó intézményhez. (Vége köv.) * Eljegyzés: Orosz István Emil bábakuti gör. kath. k.­tanitó junius hó 24-én eljegyezte Romzsa Sándor keleni gör. kath. kántortanitó kedves leányát, Mariskát. * Házasság. Nyulassy Nándor nagykázméri kör­jegyző julius hó 3-án vezeti oltárhoz Csurgovich Sári­kát, Csurgovich György somogyi esp.-lelkész kedves leányát. * Iskolai szünetnapok. A nm. vall.- és közoktatásügyi m. kir. Minisztérium folyó évi május hó 11-én kelt 5703—evi. szám alatt a következő körrendeletét adta ki: „Az 1916—17. tanév folyamán bekövetkezett trónváltozás szük­ségessé teszi, hogy azok az iskolai ünnepélyek és szünnapok, melyek a magyar tanuló ifjú­ságban a dinasztiához való ősi ragaszkodást tart­ják ébren, akár a boldogult uralkodópár érdemeit évről-évre felidéző hálás megemlékezésben, akár most dicsőségesen uralkodó apostoli királyunk és királynénk legmagasabb személyének kijáró hagyományos hódolatban nyilvánulnak meg — valamennyi középfokú tanintézetben egységesen újból megállapíttassanak. Valamennyi, akár a különböző fokú és jellegű iskolák rendtartásaiban, akár külön kiadott rendeletben foglalt ily irányú rendelkezések hatályon kívül helyezésével a kö­zépfokú tanintézetekre nézve a következő iskolai szünetnapokat állapítom meg: 1. Augusztus hó 17-én IV. Károly király Őfelségének születés­napja mindazon tanintézetekben, ahol esetleg szünidei tanfolyamok tartatnak. 2. November 4-én IV. Károly király Őfelsége nevenapján. 3. Május 9-én Zita királyné Őfelsége születésnap­ján. 4. Április hó 27-én Zita királyné Őfelsége névnapján. Ezeken a napokon az iskolai tanítás szünetel. A tanuló ifjúság tanári vezetés mellett részt vesz saját felekezete templomában az ün­nepi istentiszteleten. Boldogult királyunk és ki­rálynénk emlékezetének megünneplésére a követ­kezőket rendelem. nSzeptember 10-én néhai Er­zsébet királyné Őfelségen és november 21-én néhai I. Ferencz József Őfelsége halála napján valamennyi középfokú tanintézet ifjúsága a ren­des tanítást megelőzően, és 8 órakor tanári ve­zetés mellett részt vesz saját felekezete templo­mában az ifjúság számára tartandó gyász isten­tiszteleteken. Istentisztelet után az egész napon a rendes tanítási órák megtartandók“. Evvel kapcsolatban Főpásztorunk elrendelte, hogy a mennyiben megboldogult királyunk, I. Ferencz József halála napja, november hó 21-ike Egy­házunk előírása szerint a Boldogságos Szűz Mária bevezettetésének az ünnepe, melyen sac­rum de requie nem végezhető, a megboldogult király lelki üdvéért évenkint november hó 22-én, vagy ha ez a nap vasárnapra esnék, úgy no­vember hó 20-án végzendő a szentmise. A fenti országos ünnepek mindenikén egyházmegyénk­ben ünnepélyes szentmise mondandó, arra a tanuló ifjúság berendelendő s megelőzőleg a hely­beli hatóságok is szokott módon meghívandók. * Breviariumozás ágyuk dörgése közepett. Ungvámegye és Ungvár városának közönsége f. hó 23-án a keleti fronton küldöttségileg meglátogatta a 66. cs. és kir. háziezredét. — A küldöttségben Matyaczkó Tivadar nagyprépostunk is részt vett. Junius 24-én reg­gel 8 órakor ott a katonaság jelenlétében sz. misét mondott, magyar és rutén nyelven prédikációt tartott. A küldöttség a harctéren a katonai otthonban volt el­szállásolva, amely egy erdő közepén fekszik. A nagy­prépost június 23-án d. u. 6 órakor a sz. mise előtti imák­­elvégzésére az erdő belsejébe vonult. Alig, hogy a sz­ imádságokat megkezdette, óriási ágyudörgések éb­resztették föl lelki elmélyedésébő. Az ágyuk hangja körülbelül 6—8 kilométer távolságból jöhetett az oro­szok frontjáról. A nagyprépost váratlan meglepetéséből felocsúdva egy nagyobb fa möggé állott és higgadt nyu­godtsággal a sz­­imákat folytatta és el is végezve, ami majd egy órai időt vett igénybe. Azután az otthonba ment vissza és egész éjszakán át halotta az ágyuk dör­gését. — Amidőn e tényt örök emlékezetül közöljük, azt is jelezzük, hogy a keleti harctér, melyen a láto­gatás történt Sztanislav közvetlen közelében van. A mi hadseregünk az oroszoktól a lövészárkok irányát, elhú­zódását tekintve legtávolabb 12 és legközelebb egy-két kilométernyire és végre csak 80—100 lépésnyire van. Egyes­­helyeken szintől­ szinte láthatja egymást a két ellenséges tábor. E történeti nevezetességű eseménynél még csak azt jegyezzük meg, hogy Nagyprépostunk a püspök ur őméltósága és a főtisztelendő káptalan haza­fias szívességéből a Mária Terézia királynő által aján­dékozott selyemszövetű és tiszta színarany hímzésű or­­nátusban végezte a sz. misét. Az út a frontra Stri vá­rosán át, visszafelé pedig Lembergen és Siankin át ve­zetett. Mindkét vasúti útvonal sírokkal van elszórva, amelyek sötét és szomorú földi csillagokként tárulnak az ember szemei előtt és azokat fájdalmas könnyekkel töltik meg. * Népünk áldozatkészsége. Népünk vallásos ér­zületét s ragaszkodását mindenhez, mi azzal vonatko­zásban van, kiválóan bizonyítja a huszti hívők áldozat­­készsége. A templomi felszerelésekre megindított gyűjtés eredménye reményen felüli volt, mert 5500 korona folyt be. Mindezzel azonban még nincs kimerítve a hívők áldozatkészsége. Ha Huszton ily eredményt lehet elérni, a­hol nagyon különböző és vegyes érzelmű nép lakik, akkor másutt is a lelkész ily irányú buzgalma meddő nem maradhat. * Az Országos Gazdasági­ Egyesület több más országos intézmény közrevonásával a mező­gazdák közül hősi halált haltak özvegyeinek és árváinak támogatása céljából megalakította a Gazdák Hadsegélyző Országos Bizottságát, amely vármegyénként szervezkedik és a támoga­tásnak azt a módját kívánja alkalmazni, hogy minden gazda egy bizonyos darab föld termését ajánlja fel három éven át a segélyalap gyarapí­tására. A bizottság működésének köre és iránya különben a következőkből tűnik ki: A gazdák hadsegélyző bizottságai a vármegyei gazda­egye­sületek útján arra fogják kérni a földbirtokoso­kat, bérlőket és az erkölcsi testületeket, hogy a segélyalap javára ajánlják fel három évre bizo­nyos darab föld termését. Természetesen min­denkinek erkölcsi érzésére kell majd bízni, hogy a lekötött termés értékeként mennyit szolgáltat be a rendelkezési alapnak, hiszen a jótékony adakozás nem adózás, de a magasabb köteles­ségérzet teljesítménye. Az áldozatkészség azon­ban külsőségekben is mérhető lesz, mert a fel­ajánlott földrészeket következő feliratú táblákkal jelölik meg: HELYI ÉS VIDÉKI HÍREK. Vasváry Pál alapítvány. Újabban a következő adomány folyt be : Zanasztászi esp. kerület fidő papsága*) ... 34 K — f Összesen: 34 K — f Legutóbbi kimutatásunk : 6193 K 30 f Eddig begyült összeg: 6227 K 30 f „Névtár“-ban utolsók, Áldozatban elsők! Utólsókból lesznek Mennyben is az elsők! *) Fidő Chira Ágoston kér. esperes ur a fenti összeget a kö­vetkező sorok kíséretében küldte be: „Az Ugaron megtartott lelkészi gyűléskor felhívásomra gyűjtött összeg a Vasvári alapra. Lelkészek adománya! Szabad legyen megjegyeznem, hogy ezen kerületnek pap­sága külön-külön mind adott már kisebb-nagyobb összeget az alap növelésére“. Vivant ad multos annost Csurgovich György. 3. oldal. E darab föld termése a magyar föld védelmében hősi halált haltak özvegyei és árváié. Mily szép s a szívhez közel álló gondolat nyilvánul meg az adakozásnak ebben a formá­jában ! Vájjon nem ébred-e bennünk önként az az érzés, hogy áldás lesz azon a földön, a nap is szelídebben süt reá, az elemi csapás is job­ban megkíméli, amely az özvegyek és árvák számára terem­betevő falatot! Történhetik azon­ban az adakozás bizonyos földterület bérleti összegének vagy bizonyos előre meghatározott megváltási összegnek felajánlásával is. Mint a gyűjtésben, úgy a segélykiosztásnál is igen fon­tos szerep vár a vármegyei bizottságokra, ameny­­nyiben a helyi viszonyok ismerése alapján, út­mutatásukkal ők hivatottak közreműködni abban is, hogy a segélyezés mindenütt a legjobb emberi belátás szerint való méltányosság és igazság szellemében történjék. Hasznos, sőt nélkülöz­hetetlen tényezői a mozgalomnak a közigazó

Next