Görög katholikus szemle, 1917. július-december (18. évfolyam, 26-51. szám)

1917-07-08 / 27. szám

Főpásztori szózat. A konkurzusi szentszék mindig eseményszámba megy egyházmegyénk életében. Az ezideinek azonban a többinél nagyobb jelentősége lett annak a megnyitó beszédnek a folytán, melyet főpásztorunk intézett a megjelentekhez. A történelmi fontosságú beszédet a következőkben közöljük: Főtisztelendő Szentszék ! Szívből üdvözlöm mindnyájukat, kik a mai napra kitűzött concursualis szentszéki ülésen megjelentek. Isten szent kegyelméből — mint minden évben — egybegyűltünk ma is eme legfontosabb szentszéki ülésünkre, hogy az egyházmegyénk ifjabb clerusának sorába való felvételért folyamodó ifjak felvételére nézve határozzunk, hogy papnevelő intézetünk és többi internátusaink múlt tanévi szellemi és anyagi ügyeinek miként történt vezetését igazgatóiktól, elöljáróiktól számon kérjük, jövő tanévi költségvetését megállapítsuk s a következő tanévben zavartalan, sikeres működésüket biztosítsuk Harmadik éve már, hogy eme legfontosabb tanácskozásunk a folyton tartó háború által reánk zúdult sok gond, megpróbáltatás, rendkívüli körülmények között folyik le. Harmadik éve, hogy mindig kisebb számmal látjuk jelentkezni ez ősi széklak falai között a papi pályára készülő ifjakat, mert ifjaink zömét a király és a haza hívó szava hazánk védelmére fegyverbe szólította. A jövőt tekintve aggódással tölt el bennünket e jelenség, mert ez néhány év múlva paphiányt jelenthet nálunk, pedig már ma is elmondhatjuk a szentírás szavaival: „messis quidem malta, operarii autem pauci". A jövő felett töprengő lelkünk sok akadálytlát már most is elénk gördülni a kötelességteljesítés amúgy is rögös útján ! A három év óta tartó háború sok értéket semmisített meg anyagiakban és lelkiekben egyaránt. A háborúval járó veszedelmek ugyan sok szívet megremegtettek, sok tévelygő lelket az Úr útjára visszatereltek, sok szívben nemesebb érzelmeket gyökereztettek meg; de viszont láttuk és látjuk azt is, hogy a háború által reánk zúdult nagy víz áradás hullámain mennyi iszap, mennyi szeny, nemtelenség és szenvedély úszik és hogy a háborútól magától az erkölcsi, a lelki újjászületést nem remélhetjük! Ez a Krisztus által alapított Anyaszentegyház munkásainak, papjainak újabb feladatát képezi. Egyeseknél, a családokban, az atyai felügyelet nélkül felserdült gyermekeknél, sőt még ott kint a harctereken, a lövészárkokban mennyi gyom burjánzott fel a lelkekben, amelynek kiirtása mind reánk vár! De aggódás tölti el lelkünket azon híveink miatt is, akik a háború zivataraiban az ellenség fogságába kerültek, akik már évek óta a mieinkkel ellentétes gondolkodású környezetben élve, e környezet által esetleg téves és káros tanokkal szaturáltalak, esetleg Kath. Anyaszentegyházunktól való elszakadásra csábíttattak, sőt talán arra készíttettek elő, hogy hazánkba visszatérve, e téves és káros tanoknak itthon terjesztői legyenek. Ezek álprófétáskodó aknamunkájának megakadályozása s az esetleg eltévelyedetteknek az igazság útjára való visszavezetése szintén a mi feladatunk és szükséges, hogy buzgó lelkipásztorkodásunk, szorgos és kitartó munkálkodásunk tárgyát képezze! A szívekben, a lelkekben mutatkozó korcshajtások nyesegetésén kívül figyelemmel kell kisérnünk és mindent el kell követnünk, hogy a szociális mozgalmak, amelyek az evangéliumi alapot nélkülözik, tévútra ne vezessék híveinket és közöttük gyökeret ne verjenek. Ezek ellensúlyozására az evangéliumi alapon nyugvó, helyes keresztény szociális eszmékkel ismertessék meg híveinket és azoknak nyerjék meg őket lelkipásztoraik. Az eddiginél tágabb tér nyílik meg napjainkban papságunk előtt a buzgó lelkipásztorkodásra, az uj idők újabb feladatok megoldása elé állítottak bennünket, amelyek elől ki nem térhetünk és aki Krisztus valódi papja s az égi jutalom, az égi corona gloriae-nek részese akar lenni, nem is riad vissza azoktól. Használjuk fel mindnyájan a nagy hatalmat, melyet a Szentlélek mulasztja, amely bennünket áldozópapokká szentelt —a kezünkbe adott — mert felelősek vagyunk annak miként való felhasználásáért, papi, lelkipásztori kötelességeink teljesítéséért. „Sanguinem eorum de manibus vestris requitam“. A templom, a szószék, a gyóntatószék mind vádlóink lesznek egykoron az Úr ítéletének ama rettenetes napján, ha azokhoz fűződő kötelmeinket buzgóan, kifogástalanul nem teljesítettük. II. De a templom előcsarnoka, az iskola is, az Anyaszentegyház reménységének, a tanuló ifjúságnak valláserkölcsi alapon nyugvó, hazafias, helyes nevelése is a mi vezetésünket, ellenőrzésünket, szorgos munkálkodásunkat igénylik. Ha nem ügyelünk a ház építésénél az alapoknak kifogástalan, hibátlan lerakására, akkor — mint az Üdvözítő mondja — „hasonlók leszünk a bolond emberhez, aki házát sövényre építette. És szakadt az eső, jött az árvíz, fújtak a szelek s ama házra rohantak és összedőlt az és nagy volt romlásai". Máté 7., 26. Ez fog történni a vezetésünkre bízott hivő néppel, főképen annak ifjú hajtásaival, az ifjúsággal, vallásossága, erkölcsössége épületével is, ha azt sziklaszilárd alapokra, az evangélium biztos alapjára nem építjük. Krisztusban kedvelt Testvéreim és Fiaim! isteni Mesterünk elsősorban az ő igéinek hirdetésére küldött ki bennünket. Kezdjük azt az iskolában és folytassuk: a templomban. Lelkiismeretét terhelő kötelessége minden lelkésznek, hogy az evangéliumot a szegényeknek, a lelki szegényeknek hirdesse, hogy a hit és erkölcs tanait mint hitoktató az iskolában személyesen tanítsa. Teljesítsék ezt pontosan, minden vonakodást, minden kényelemszeretetet félretéve, mert ezt az Úr kötelességünkké tette, és mert átkot mond arra, aki kötelességét nem teljesíti: „Maledictus, qui facit opus Domini unique!" III. Eddig sem volt elég, de ezután még kevésbbé lesz az, ha a lelkipásztor pusztán csak az előírt egyházi ténykedések elvégzésével vél eleget tenni lelkipásztori kötelességeinek. A hitéletnek intenzívebbé való tétele, a vallásosság mélyítése, a katholikus öntudat nevelése szintén kötelességeihez tartozik. Alakítsanak azért minden hitközségben imatársulatokat, rózsafüzéregyleteket, oltáregyletet, vezessék azokat maguk és e kiváló segítőcsapattal, ha annak tagjait folyvást szaporítják, átreformálják hitközségeiket és nagy lendületet adnak a hitélet fejlesztésének. Ne mondják azt nekem — amint ezt egykét lelkészünktől hallottam — hogy ez itt, vagy amott ezért, vagy azért nehéz, vagy alig lehetséges,— mert ez már a vonakodás, a munkától való hazódozás, a kényelemszeretet jele. Si potuerunt hi et hae, cur non tu Augustine? Gyümölcséről ismerjük meg a fát. Az eredmények dicsérik a lelkész munkásságát! IV. De a templomon kívül se hagyják magára a hivő népet. A buzgó lelkipásztor ismeri hitközsége minden családját, annak minden tagját. Részt vesz hívei örömében, bánatában. Jó tanáccsal látja el őket életök minden fordulatában Olvasóköröket létesít számukra, hogy gazdasági s egyéb ismeretkörüket bővítse — és a mi fő, hogy a korcsmázástól, az erkölcsi és anyagi romlástól megóvja őket. A mai nehéz idők, a családokra nehezedő sok megpróbáltatás kiválóan kedvező alkalmat nyújtanak a lelkipásztoroknak arra, hogy közelebb férkőzzenek híveik szivéhez, amikor annyi bánat szakadt rá oly sok családra. Úgy szomjúhozzák e megszomorodott, aggódó szivek a vigasztalás szavait, mint a kiszáradt föld az eső csöpjeit. Keresse fel a lelkipásztor e nehéz napokban híveit. Vigasztalja a szomorkodókat, öntsön reményt, bátorságot és bizalmat a csüggedők szivébe! Legyen támogatója a hadbavonultak családjának, főképen pedig a szegény özvegyeknek, árváknak s a hadi rokkantaknak. Különösen erre hiv fel bennünket nemzetünknek szerető anyja, szeretett Királynénk Ő Felsége hozzám intézett legkegyelmesebb leiratában, melyet legutóbbi körlevelemben egész terjedelmében közöltem egyházmegyém szeretett papságával. „Örömmel vállaltam el — úgymond Ő Felsége — legfőbb védnökségét annak a nagy nemzeti mozgalomnak, mely az Országos Hadigondozó Tanács és Hivatal megalakulásával a háború legfőbb károsultjainak: a hadirokkantaknak, a hadiözvegyeknek és hadiárváknak érdekében megindult. Az állam tevékenységét a társadalomnak intézmények alapításával, közadakozással, a gondozói tiszttel járó egyéni munkával kell kiegészítenie. A szeretet művének, a társadalom egyéni és mégis összhangzó közreműködésének olyan általános szervezete alakul így ki, mely felöleli az egész országot és elér minden egyes faluba, minden egyes hadirokkanthoz“. ...„A szeretet vallásának kell a szeretet munkájában úttörőül előhaladnia. Az egyházi főhatóságoknak kell lelkészi karukat és híveiket mozgósítaniuk és szervezniük, hogy megfelelő irányító és felügyelő szervekről gondoskodjanak, amelyek állandóan figyelemmel tartják e mozgalmat, érintkezésben álljanak az egyes gondozókkal és jó tanáccsal lássák el őket“. Legalázatosabb válaszomban legmagasabb tudomására hoztam Felséges Királynénknak, hogy egyházmegyénk lelkészi kara és hívei eddig is buzgólkodtak a szeretet áldozatos műveinek gyakorlásában ; gyűjtéseket eszközöltek, adakoztak a XVIII. évfolyam. 27. szám. Ungvár, 1917. július 8. Szerkesztőségi iroda: Ungvár (vár). Kiadóhivatal: MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, Unió Könyvnyomda Részvény-Társaság Ungvár Főszerkesztő : KAMINSZKY GÉZA. Felelős szerkesztő: DULISKOVICH ELEK. neked évre * K’ Amerikába 10 korona. Egyes Széchenyi-tér 10. szám. Hirdetési és előfizetési Könyvnyomda és lapkiadótulajdonos az „unió Könyvnyomda Részvény-Társaság” nevében, számára 10 fillér. A lap elfogadása előfizetésre díjak a kiadóhivatal címére küldendők. ££#£££ Kaminszky Géza. ££££££ kötelez. Kiadóhivatali telefonszám 101.