Görög katholikus szemle, 1918. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-06 / 1. szám

2. oldal, Halom is az unió ellen. A liberálisabb Lenin kor­mányától várhatjuk-e azt ? Isten elhárította az akadályokat, rajtunk a sor, hogy jó eszközök­nek bizonyuljunk Isten kezében. Ha tudunk rajongani még ősi szép szertar­tásunkért, ha tudunk még lelkesedni Egyházunk terjedésének eszméjéért, úgy ébredjünk a tehe­tetlen álomból, fogjuk össze nem szegény, de szegényes szellemi és anyagi erőinket s vállaljuk az Isten által nekünk adott munkát. Kezdjük meg a missiót az Unióért! Egység! Oh mennyi édesség, mennyi szép­ség rejlik benned! Mily édes érzés egynek lenni. Egynek Krisztus igaz szeretetében, egynek a hit­ben, egynek a benső dolgokban. Egy hajóban evezni, egy céllal. Együtt, egyesült erővel emelni egymást föl, az ég felé, ahol kitárt karokkal vár szerző keblére a Mester. Van-e, ki nem lelkesedik ezért? Van-e vala­kiben oly kőnél keményebb szív, mely nem do­bog fel sebesebben a ragyogó perspektívára? Van e, ki nem akar dolgozni a célért, melyet Isten hatalmas karja harcolt ki számunkra ! Van-e, ki nem akarja észrevenni Isten ujjának mutatá­sát? Most rajta! Kiáltsuk hévvel az új »vitám et sanguinem«-et az örök királyért, ígérjük meg, hogy minden szellemi, erkölcsi s anyagi javunk­­ból áldozunk, szívesen áldozunk e nekünk ta­lán legmagasztosabb célért: az unióért. Ébred­jenek az alvók, keljenek az ábrándozók, az Isten kegyelme megadta az alkalmat, hogy szívünk legtitkosabb vágya az örökre elérhetetlennek hitt unió beteljesülhessen ! Hiszem, hogy nem zárják el füleiket gyenge szavaim elől e lap olvasói. Hiszem, hogy meg­indul az akció, ha most még nem is a misióért, de legalább is a már meglevő misiók segélye­zéséért. Mert Bulgáriában már régebben meg­kezdték a missiót az unióért a buzgó lazaristák. Mennyivel többre haladtak volna buzgóságukkal, ha kissé nagyobb anyagiak állottak volna ren­delkezésekre ! Ki nem lehet hát segítségére a missióknak? Kinek nincsenek nélkülözhető fillérei, amit oda­adhatna e missióknak . Csak fillérek kellenek, de ezeket adja mindenki s rendszeresen! Mit jelen­tene az, ha a mi filléreinkből a jelenleg Szófiá­ban székelő Perkof püspök kultur- és karitatív intézeteket állíthatna fel Bulgária fővárosában. Alkalmam volt többször magasabbrangú bulgár tisztekkel beszélgetni s ezek előtt nem volt is­meretlen az unió fogalma s egy cseppet sem idegenkedve beszélgettek róla, sőt mindegyik tudta, hogy vannak már Bulgáriában unitások. De mit tehetnek az­­itt levő papok, bár apos­toli lelkületnek is, anyagiak nélkül? Induljon meg hát­ az adakozás e célra és egy héten se kelljen kimrteadni a »Szemle«-ből a nyugtázásnak ! ”­­ Ez eszmével kapcsolatban megemlítem még a miskolczi szt. Alajos-kongregáció — melynek vezetője vagyok — kisakcióját. Kongregációnk egyik céljául tűzte ki szegélly, tehetséges gyer­mekek iskoláztatását. Ez idén­ akciónk első évé­ben, 9 latin és görög szertartásu gyermeket is­koláztatunk (gimnáziumban) teljesen ingyen. Jövőre — Isten segítségével többet vehetünk fel s kis kongregációnk nagy­­ örömmel elhatá­rozta, hogy felvesz neveltetésre, iskoláztatásra, két bulgár gyermeket is, lehetőleg unitus pap családból. Azonkívül minden évben egy-egy újat vesz fel. Ez csak csepp a tengerben. De több mint semmi. S ha több helyen megcsinálják ugyanezt, már mennyivel jelentősebb len­ne az akció ! Csak föl a munkára! Bármennyit is teszünk, több lesz a semminél ! És mint hazafiak is szol­gálhatjuk-e jobban hazánkat, mintha Bulgáriával a nemzeti kapcsolaton kívül, vallási kapcsolatot is akarunk létesíteni ? Föl az álomból, az Isten kegyelme, segít­sége velünk van és velünk marad. Kozma Ferenc, botot fordít rájuk. Kiabál. A fiúk pedig ki merre, ne­vetve szaladnak széjjel, így megy ez minden ősszel, emberemlékezet óta. A háború óta azonban — tudj’ Isten kevesebb sikerrel, így megyen ez sárban, hidegben, mezítláb és vékony, lekopott ruhában egyaránt. November közepe lehetett csak, amikor Olena re­ménységének koporsó­fedele, a hó csöndesen ráborult a tarló­földekre. Olenát a lemondás egészen beteggé tette. — Mi lesz velem, már nem lehet keresni tovább! Lázas gyötrelem fogta el s ordítani szeretett volna, ahogyan a keserűség félénk szivében összegyülemlett. Boldog volt, ha magában lehetett és most tehetet­lennek, elhagyatottnak érezte magát. Sohasem vágyott, az emberek után és most emlékezetének lomtárában vergődve keresett valakit, akire gondolva valamikép­p elviselheti nyomorult sorsát. Hiába keresett. Lelke, mely e percben melegség után csengett, mint a b­akszárt tartott határ: kietlen, puszta volt. Az idő rabló szele, vihara letarolta onnan mindazokat, akiket csak valaha szeretet. A csintalan, bujkáló őszi szél meg-megrázogatja pici ablakát. Diena ösztönszerüleg öreg pajtásához a kandalló­hoz simult. Hogy kinyitotta annak ajtaját, a rőzse lángja gyékény ágya fölötti képére vetette fényét. Önkéntelen is oda tekintett. Az est homályában a fényképre özönlő sugár a különben régi-régi kép alakjának valami misz­tikusan előtörő színezetet adott. A fiatalság, erő és vi­ruló élet nézett most szembe a fáradt, pihenésre vágyó lealkonyodással. Váratlan találkozása a kezdő életnek és végnek, tanulságos határjelzője az ébredő életnek és lealkonyodásnak. Ez a megható ellentéte a tovarepülő időnek az öreg Olena szemeiből két nehéz könycseppet facsart ki. Akkor még éltek szülei, hogy e fényképét csinál­tatta. Nem is maradt meg úgyszólván e kis házon és képecskén kívül semmi sem a boldog múltból, a soha vissza nem térő időkből. Rá egy évre elvesztette apját, anyját. Velük együtt sírba is szállott Olena öröme, élet­­kedélye. Cifra, kérkedő ruháját sötéten egyszerűvel vál­totta fel, melyből, mintegy tépett fátyolt, hiven meg­őrzött egy kicsi darabkát. Hogy teljesen magára maradt, komor, zárkózott lett. Félt az emberektől. Nem érde­kelte a világ, nem érdekelte senki, semmi sem. —­ Mindnyájan rosszak vagytok — mondotta egy ízben Sivár Jóskának, aki szivére hallgatva közeledni merészelt feléje. És könnyű vérrel csapta be előtte az ajtót s az ablakból mutatott fügét neki. Nem is háborgatta őt azután senki. Az idő pedig nem várt reája, mígnem Béres Ilonából Sánta Orena lett. És azután? Dolgozott amig fiatal volt s hogy megvé­nült: az égi madarak sorsára bízta magát. Csatangolt napestig. Tarlózott messze a határban szanaszét. Végül is úgy tűnt föl neki, mintha szüntelen fogyna az idő. Csalfa tünemény! Nem is az idő fogyott el, hanem a mindennapijához szükséges életereje kezdett rohamosan fogyatkozni. A tél előfutárja, a hideg borzongó szél utat vágt magának az ablaknyiláson. . Felköhécselt. Az élet ösztöne megrázta lelkét. I­mét a jelennek élt s a jövővel tusakodott: meddig­ lesz ez az összetartózott falat elég ? Talán két hétig. Hideget, fagyos hideget érzett minden tagjában.­­ — Csak két hétig, hol van még újra az ősz ! ! Behunyta szemeit, nehogy valamikép csalódás ér. Mint a borongó köd, mint a bús enyészet az őszi vil­gon, nehezült szemeire a jótékony álom.­­ Lefeküdt. , Másnap zörgetik ablakát. Semmi nesz. Oiena - föl ! Semmi felelet. Betörik az ajtót. Hideg, gyéki ágyon fekszik Oiena mozdulatlan, mereven. Ráncok szedőtlen arca, melyre sápadtan világit a pirkadó reggi szépen elsimult. Az élet nyomorúsága csendesen m­gára hagyta. Egy falat kenyér nem volt a házban. Csak im könyve maradt hűséges hozzá. Ott feküdt mellett melynek minden lapja mindmegannyi könylől ázó őszi falevél...­­ Aztán újra eljött az ősz, újra tartottak lettek a földi Újra puszta a táj... J ... Hol vagy Diena?!... Téged vár a falu april nagyja... B ... A tarlók öreg leánya felülről küldi üzenet Itt vagyok fönt, jobb hazában, ahol nincs hát, nincsen nyomor, aggódás és sóhaj, de van örök !■ és végtelen élet!... Lungu.B GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE. 1918. január hó HELYI ÉS VIDÉKI HÍREK. Munkácsegyházmegyei hadiárváknak Harczos ..................................................... 10K — f Lakárd............................................................. 50 K — f Összesen: 90 K — f Múlt szántunk kimutatása: 39979 K 85 f Eddig begyült összeg: 40039 K 85 f A Vörös Kereszt Egylet javára újabban a következő adományok folytak be: Lakárd .................................................... 26 K 60 f Összesen: 26 K 60 f Múlt számunk kimutatása: 6972 K 78 f Eddig befolyt: 6999 K 78 f Tiszaújhelyi templomra újabban a következő adományok folytak be az alapít­ványi pénztárba: Legutóbbi kimutatásunk: 8938 K 59 f Eddig begyült összeg: 9068 K 59 f Felsőnémeti.................................................... 41 K — f Labárd .................................................... 10 K — f Fancsika .................................................... 40 K — f Pálosremete ............................................ 9 K — f Kelen............................................ ........... 30 K — f Összesen: 130 K — f 11. honvéd gyalogezred özvegyei és ál­nyugdíjalapjának javára ^B Lakárd................................. jg .v­ H Összesen: 10 kH Legutóbbi kimutatásunk: 3220 kH Eddig begyült összeg: 3230 K­H Az Orsz. Hadsegélyző hivatal hadiárva alapjul egyházmegyénkben begyült összegekről V kimutatás. I Lakárd .................................................... 10 K­H Összesen: 10 K J Legutóbbi kimutatásunk: 4752 K­­■ Eddig befolyt: 4762 K B A Kath. Sajtóalapra befolyt újabban I Utcás.................................. 10 K -I Kaszómező ............................................ 10 K -B Őrdarma .................................................... 15 K­­B Lakárd .................................................... 10 K 1 Összesen : 45 K 1 Legutóbbi kimutatásunk: 5977 K Eddig begyűlt összeg: 6022 K­­B Papözvegyek segélyezésére újabban a köte­kező adományok folytak be: I Lyachovics Bazil kátharosztokai lelkész..................5­B Drohobeczky Bazil tiszaujhelyi esp.-lelkész... SzB Suba György ignéczi esp.-lelkész ismételten ... 5DB Vaszócsik Gusztáv alsókalocsai lelkész ... 1001 Simsa Andor felsőrónai lelkész ................­.. 501 Zékány János rakaszi esp.-lelkész.................. lOOi Rabár­ János magyarkomjáti esp.-lelkész........... lOOi Bacsinszk­y­ Tivadar havasközi esp.-lelkész... lOOi Szaxon Korél turjaremetei lelkész................... 50l Hrabár János nisválkai lelkész ................... lOOi Szaxen Izidor tőkéseiSbesi esp.-lelkész ........... v pCi Kovács András nagyturóaszögi lelkész... ..._____4ol TV Összesen: 640l Legutóbb M­ULomtatásunk: 2450| Eddig­ befolyt: 309ol A balatonszabad­i hadiárva gyermekszanattMisil javára főpásztorunk iskolai gyűjtéseket rendelt .^B Ezen gyűjtésekből eddig befolyt: Unggesztenyés............ 2 K­m Lakárd............................................................. 10 K -Velejte ..................................................... 10 K -Ilonokújfalu.................................................... 5 K — Kiszte ..................................................... 5K — összesen: 32 K~4! Múlt számunk kimutatása: 428 K 31 Eddig begyűlt összeg: 460 K 8­ * A siketnémák ungvári intézete a követkő felhívást küldte szét: Főtisztelendő Lelkész ur! A v­­ás- és közoktatásügyi magyar királyi Miniszter 11158—1904. számú rendeletével Magyarországot a ketnémák oktatásának szempontjából kerületekre ok­tatta. A siketnémák ungvári intézetéhez Zemplén-, I­reg-, Máramaros-, Ugocsa- és Ung vármegyék tarta­nak. 632 tanköteles korú siketnéma él e megyékbi akik közül ezidőszerint nemzeti küzdelmünk követke­zében származott rendkívüli viszonyok miatt csak részesül nevelésben, oktatásban. Pedig a normális idő­ben már közel járt a százhoz ama szerencsétlen száma, akik előtt a művelődés kapuja megnyittat. Sajnos azonban e vidék, melyről intézetünk növene

Next