Görög katholikus szemle, 1918. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1918-03-10 / 10. szám

1910. március hó 10. GÖRÖG KATHOLiKUS SZEMIG Végül­ még egy szót vidéki papnéink, tanítónőink és tanyónéinkhoz. Vájjon nincs-e falun is szegényügy, csecssmővédelmet igénylő anya ? Hát hadiárva nincs ? Van ! Nagyon sok van. Ne fordítsák el Magárral arcukat a sok nyomorúságtól mondván : »Nem nézhetem a sok szenvedést.« Alakítsanak falasi fiókokat, mert a a szenvedő krisztusarc most nagyon sokszor bukkan fel előttünk, hol szenvedőén, hol mezítelenül, hol meg éhezőén. A felelet pedig nagyon nehéz lesz, ha majd egyszer ezt vágják szemünkbe : »Mezítelen voltam és nem ruháztatok, éheztem és nem adtatok ennem.« . . . HELYI ÉS VIDÉKI HÍREK. Papözvegyek segélyezésére újabban a következő adományok folytak be: Czubay Vidor köbléri lelkész ............................ 50 K Duliskovich Eumén maszárfalvai lelkész........... 50 K Legeza Sándor királyházai esperes-lelkész ... 100 K Murányi János bereznai lelkész ............ ••• 50 K Nehrebeczky István kisbereznai esperes-lelkész 100 K Seregélly Sándor dávidvágási esperes-lelkész ... 50 K Szilvay Szion kapuszögi lelkész ................... 50 K Id. Karczub Pál nagymihályi esperes-lelkész ... 50 K Nagymihály ................................... ........... 40 K Gribovszky Ágoston várkulcsai lelkész ........... 25 K Mihalovics Jenő topolyádi esperes-lelkész .... 50 K Összesen: 615 K Legutóbbi kimutatásunk: 7042 K Eddig befolyt: 7657 K A siketnémák ungvári intézete felhívást küldött szét, melyben munkácsegy­házmegyei alapítvány létesíté­sére szíves adományokat kér. Erre a nemes célra eddig a következő adományok folytak be az alapítványi pénztárba: Topolyán .................................................... 15K f Alsóhunkócz ............................ —__q 30 K ■ f Összesen: 45 K — f Legutóbbi kimutatásunk: 2860 K 56 f Eddig befolyt: 2905 K 56 f Tiszaújhelyi templomra u­abban a következő adományok folytak be az alapít­ványi pénztárba: Alsóhunkócz ........................................... 40 K — f Szem­ák János uglyai esperes-lelkész ... 20 K — f Összesen: 60 K — f Legutóbbi kimutatásunk: 10710 K 64 f Eddig begyült összeg: 10770 K 64 f * Lelkészi kinevezés: Boksay János alsószinevári lelkész Lonkára i. h. lelkészül kineveztetett. * Kántortanitói kinevezés. Pólyák Mihály oki­­ktanitó Oroszmocsárla­ktanitónak kineveztetett. * Halálozás. Boksay Bertalan nyug. kir. járás­­bíró f. hó 4-én hosszas szenvedés és a haldoklók szent­ségének ájtatos felvétele után, példás életének 73. évé­ben jobblétre szenderült. Földi maradványait f. hó 6-án helyezték a turzófalvai róm. kath. sirkertben örök nyu­galomra. Az elhunytban Boksay János alsószinevéri gör. kath. lelkész édesatyját gyászolja. * Diszfokosokat küldött emlékül a 11-es honvéd gyalogezred az ungvári küldöttség azon tagjainak, akik az ezredet 1917. év június 28—30-án Magyaros és Uz völgyében meglátogatták. A dísztokosokat a küldöttség­nek az ezred megbízásából P. Szkiba Teofán tábori lelkész adja át. A kitüntetett tagok a következők: Acker­mann Fülöp, Földesi Gyula, Kákassy Samu, Kozma Gyula, Magyar Bálint, Székely József. * Szabad Líceum. F. hó 2-án kezdte meg nagy­szabású előadásait Szilágyi S. Aladár felsőkereskedelmi isk. igazgató, „A kereskedelem múltja, jelene és jövője“ címen. Első előadása keretében tisztán a kereskedelem múltjával, majd a kereskedelmi társaságokkal­­foglal­­kozott és nagyon sok érdekes adatot szolgáltatott. A hallgatóság, melynek sorából a kereskedő-osztály teljesen hiányzott, nagy elismeréssel adózott az előadónak. — Dr. Hadzsega Gyula theológiai tanár 8-án tartotta meg első előadását „A hit és tudomány viszonya“ c. tételéből. A biblia ellen tett ellenvetések a Természettu­dományok köréből volt első előadásának anyaga. A szép számú hallgatóság nagy érdeklődéssel figyelte az előadó fejtegetéseit és elismeréssel jutalmazta. — Szilágyi ma, dr. Hadzsega pedig szerdán folytatja előadását. Szilágyi előadására, mely első­sorban a kereskedőknél* van szánva, újra felhívják figyelmüket. * P. Szkiba Teofán: 1918. március 2-án kelt a Slanic-völgyben Horváth alezredes parancsa, amellyel a nevezett hőst felmenti a király nevében harctéri szol­gálata alól. A felmentés nagyszerű szövege, amely fényt vet az ötszörösen kitüntetett bazilita páterre, igy szól: „P. Szkiba Teofán gör. kath. tábori segédlelkész ur fel­sőbb intézkedés folytán más munkakörbe rendeltetvén, az ezrednél a harctéren 2 év és 6 hónapon át teljesített különösen értékes szolgálatait a mai napon befejezte. Az ezred minden tagja előtt ismeretes P. Szkiba Teofán segédlelkész úr fáradhatatlan, buzgó és sikeres tevé­kenysége, mellyel mint lelkész az ő gondjaira bízott hívek lelki szükségleteit szolgálta, úgyszintén azok a különleges működései is, melyek kiváló rátermett­séget és számtalan esetben rettenhetetlen szemé­lyes bátorságot igényeltek. Mindkét irányban szer­zett érdemeiért többszörösen részesült legmagasabb ki­tüntetésekben. Az ezred nevében köszönetet mondok neki én is a hosszú időn át nehéz viszonyok között az árved érdekében kifejtett nagyon eredményes odaadó tevékenységéért és kívánom ezen távozó kedves haj­tásunknak, hogy ezutáni hazafias működését is a leg­szebb siker koronázza.“ Örülünk mi is P. Szkiba ezen hatodik dicsérő szavú kitüntetésének és büszkén nézünk reá, mint aki egyaránt nagy volt, mint aki igazán méltóan képviselte a gör. kath. papság érdemeit a fronton. * Az ungvári kir. kath. főgimnázium március 15-iki ünnepélyének sorrendje : 8 órakor istentisztelet a római és gör. kath. templomban. 9 órakor ünnepély az intézeti tornacsarnokban. 1. Himnusz. Énekli az ifj. vegyes kar. 2. Petőfi S.: Nemzeti dal. Szavalja Mar­­gócsy A. VI. o. t. 3. Boldis S.: Nemzeti dal. Énekli az ifj. férfi négyes. 4. Ünnepi beszéd. Mondja Hacskajló A. VII. o. t. 5. Petőfi S.: Egy gondolat bánt engemet. Zenésítette Kapi Gy. Melodráma. Szavalja Dobrovszky II. VII. o. t. Zongorán kiséri Kemény I. VII. o. t. 6. Lányi E.: Sir a Tisza, sir a Duna. Énekli az ifj. férfi négyes. 7. Farkas I.: Czinka Panna. Szavalja Rein A. VII. o. t. 8.# Népdalegyveleg. Vegyes karra irta Med­­veczky István. Énekli az ifj. zenekar kísérete mellett az ifj. vegyes kar. 9. Czuczor G.: Kiadó. Szavalja Nagy L. VII. o. t. 10. Szózat. Énekli az ifj. vegyes kar. * A kir. kath. főgimnáziumban f. hó 7-én volt a bevonuló katona-tan­folyamos VIII-ad osztályúak érett­ségi vizsgálata. A jelentkező 9 ifjú közül 1 jeles, 2 jó és 6 egyszerűen érett lett. A gör. kath. ifjai­­k közül 3 szerepelt: Andor Pál (jó), Flenykó Péter és Répay Béla. * Kongregánista katonák búcsúzója. A hely­beli főgimnázium kebelében működő Mária kongregáció f. évi március 3-án ünnepi ülést tartott. Ezen az ülésen búcsúztak el a bevonuló kongreganisták. Az egész ülés e jegyben folyt le, szavalatok, felolvasás e körülményt domborították ki. Az ülés végén Andor Pál Vili. o. t.­ és ifjúsági elnök búcsúzott meghatóan maga és társai­­ nevében, míg a kongregáció részéről a hittanár búcsúz­­­tatta őket: lelkükre kötötte, hogy hűek legyenek hazá­­j­­ukhoz, görög szertartású katholikus egyházukhoz és­ őrizzék meg ártatlanságukat, mert ezek nélkül nincs igazi élet egy magyar ifjú számára. * Művészet. A Mozgószínház sorai nem teltek­­ állandóan. A „hadi-nép“ úgy látszik unja már a sok egyforma és tartalmatlan szerelmi drámát. Ezen nem­­ csodálkozzunk, de hogy a komolyabb darabokat még kevesebb publikum karolja fel — ugye szintén ne cso­­­dálkozunk. Elég komoly az élet, minek azt idealizálva még komolyabbnak festeni.­ Kár, hogy a keresztény hit szempontjából oly érthetően filmre hozott „Gyónás szentségét“ is üres ház fogadta. Szép eszméje volt e darabnak. Igaz. Van és lehet magáról megfeledkezett pap, de olyan nem és amint nem volt az nem is lesz, hogy a gyónás titkát elárulja. Ez volt a darab tartalma: 11—12-én: Kuruzsló (Csortos és Lenkeffy); 13—14-én: Doktor Lauffen ; 15—16-án: Harison és Barison (Gyár­fás és Rátkay). A Vörös­ Kereszt vidám estélye március 2-án szombaton este zajlott le. A rendező Bánó József ké­­pezdei tanár volt. Dicséret illeti az ügyes és szakértelmű rendezéséért Bánót, aki mint rendező, mint előadó egy­aránt szépet és nagyot alkotott. A műsor számai közül a Mészáros pár muzsikáját kell kiemelnünk. Meleg tó­nus, kifejező vonótechnika, önálló és talán a darabra nézve átdolgozást jelentő zenei felfogás a benyomásunk. A kiséret szép, de talán túl határozott volt. Virányi Erzsi és Rózsi, azután Rochlitz Bözsike Okolicsányi Gizellával kedves és szerepöket jól megértők és mint műkedvelők szokatlanul jók voltak. A férfiak közül Bánó­ban, Kreislerben valódi szini tehetség ve­szett el, a többiek teljesen méltóak voltak hozzájuk, úgy hogy meglepett. Namiszlov, Marton és Groszmann játéka. Pelsőczy tehetségét régen ismerjük. Jó színész. Az ökörben, amely az ő szerepkörébe vágott, művészit adott. Scserbik és Gebri tanítójelöltek játékai szintén kedvesek voltak. Gebri ügyessége felülmúlta a várako­zást. Tekintettel arra, hogy a színház jegyei már jóval az előadás előtt elkeltek, a jövedelem gyönyörű volt. Kár, hogy meg nem ismételték e darabot! * „Akiket megismertekéről­­­ik kimutatás. Átdozat: 1186 korona. Dudits Endre Beregszász 20 K, Bacsin­szky István Kőrösmező és Ruszinkó Miklós Kis­­tarna 10—10 K, Komporday Andor Sebesfalva 7 K, Nizsalovszky Antal Zugó és Bellovics Jenő Angsasfalva 6—6 K, Bacsinszky Mihály Nagylucska, Krajcsik János Nagymihály és Auer Károly Beregszász 5—5 K, Hla­­donik István Dunkófalva, Leiner Ede Gézsény, Bereznay Jenő Bilke, Simsa Tivadar Kolbása, Novák János Dob­róka, Párkányi Elek Huszt és Dudits Béla Vécse 4—4 h, Sereghy Emil Taracköz 3 K 80 f, Petrovich Miklós Gyertyánliget 3 K 56 f, Stefán Gusztáv Ungvár, Popo­­vics Mihály Repede, Födeles Cyrill Alsóhatárszeg, Kra­­kovszky János Felsőviznicze, Medveczky Jenő Felső­­kalocsa, Födeles János Tiba, Danielovich István Orosz­telek, Nátolya Antal Tárna, Legeza József Alsóverecke, Chira Ágoston Utcás, Iváncsó István Kenézpatak, Lau­­risin Ágoston Makarja, Rabár János Magyarkomjáth, Czubay Victor Köblér és Hostsuk János Máramaros­­sziget egyenkint 3 K 50 f. Orosz Gyula Kászómező 3 K. Összesen 1350 H 86 f. Holozsnyay Tivadar. Általános óraterv és órarend a munkácsi gör. szerz. kath. egyházmegye I—VI. osztályú egytanitós népiskolái részére már elkészült és kapható az „Unió“ könyvkereskedésben Ungvár, Széchenyi-tér 10. Bartosovszky Prédikációk kötve már kaphatók az „Unió“ könyvkereskedésében Ungvár, Széchenyi-tér 10. CSARNOK. Oltalmunk a viharban. — Irta: Vécseiné Jankovich Lujza. — (Folytatás és vége.) II. Szép asszony közelében, víg mulatozás közben szárnya nő az időnek. Drugeth Bálint se hitte volna, hogy a napokból, melyeket hazája sorsának komoly megvitatására szánt, hetek váltak immár. Az országos ügyek meg csak marad­tak, maradtak, ellenben mindig több és több gondja volt arra, hogy szép ángyikájának kedvében járjon, kacér, gyújtó pillanatásait elkapja, minden röpke sóhajának, kacajának, szavának más, reá nézve kívánatos értelmet tulajdonítson, magát vitéz tornajátékokban ellőtte kitün­tesse és ügyeskedjék a táncokban, miket a ház asszonya az ő kezén annyi bájjal lejtett, hogy bizony megakadt rajta a férfiak sóvár pillantása. Dehát minden farsangnak kell, hogy böjtje is legyen. És minél zajosabb, tarkább a farsang, annál csendesebb és szürkébb a böjt... Egy borús, esős hajnalon, hírnök érkezett a várba. Homonnáról küldték, levéllel. Az írás nem sok jót tartal­mazhatott, mert olvasásakor, mintha a felhők, melyek eddig az égen táboroztak, mind Drugeth Bálint homlokára szál­ták volna. És mire a végére ért, anélkül, hogy bárkinek is szólt volna, ellentmondást nem tűrő hangon adta ki a rendeleteit. Az asszony megékezett Erdélyből, haza kell menni. A bucsúzás hirtelenül jött és rövid volt nagyon... A várból való kivonulás pedig olyan egészen más, mint az­­ érkezés! Ezt is végignézte az erkélyről Drugeth Györgyné. A kezében, ahogy illik, fehér kendőt is lobog­tatott a távozó vendég után, de a szemeiből most ezer ördög kacagott ki és az ajkai körül gúnyos mosoly cikkázott. Szóval csupa elfojtott, nehezen leküzdhető jókedv volt most ez a kicsi asszonyka, aki pedig néhány nappal ezelőtt belesápadt a válásnak m­ég az említésébe is! Oh mert az asszonyi sejtes megfejthetetlen valami!­­ Ha titokban tartotta is Drugeth Balint a levél igaz tartalmát, ő a szemeinek elborulásából látta, hogy a fejdelemségből ezúttal semmi sem lesz. Az első lépcső valahogyan kisiklott ennek a nagyhatalmú urnak a lábai alól és igy — nem éri el a másodikat sem. Drugeth Bálint volt azért mégis, aki búcsúzóul olyan hosszan felejtkezett a szemeivel rajta, de már nem a trón váro­mányosa... Hl. A hegyek ormát szürke, mocskos felhők ülték meg, konok kitartással, uszályaikat mélyen a völgybe bocsátva le, hol a fák csupasz ágai tépték foszlányokká. Utálatos idő volt! Épen alkalmas rá, hogy a lovag, aki haragos indulatában legszívesebben nekiment volna a világnak, még borusabb kedvű legyen. Ingerelte őt minden. Leginkább persze az asszony levele, mely, mintegy kárörvendő rikácsolással csapott a harmóniába, aminek a tőketerebesi várban heteken át olyan jólesőn engedte át magát. Az volt írva a levél­ben, hogy a megbízatás teljes sikertelenséggel járt. Rá­­kóczy Zsigmondnál ugyan engedékenységre talált volna Drugeth Bálintné, de a Rendek többféle okból hallani sem akarnak a trónváltozásról és tartják magukat a mostani fejedelemhez. Milyen gyöngéd-kedvesert itt pedig Drugethné. Mennyi nagyrabecsüléssel és feltétlen hódolattal a férj iránt! Csupa bársonyos simogatással vette volna el a szavak élét, de hiába. A férfi azért csak a sebet érezte, melyet hiúságán és becsvágyán ütöttek és hőssé tette őt sebének sajgása. Ezt az ütést vissza kell adni valakinek valahogyan! Oh, Drugeth Bálint ereiben nem olyan vér folyik amely lecsillapodnék, mielőtt haragjának tűzárja ki nem ömlik, el nem pusztít valakit, vagy valamit!... Már Homonna közelében jártak. Várjeszenőn innen, az útról látszottak is a vár­kastély tornyai, amint álomkép módjára elő-előbukkan­­tak a gomolygó ködből... Ott... ott várja őt a feleség, akinek nehéz betegen fekszik a fiacskája... Mert erről is szó volt a levélben, hogy az idő alatt, mig anyja gondozását nélkülözte, veszedelmes torokbajt kapott Istvánka és most ágyba sínylődik, mig az anyja a hosszú és fáradságos úttól elgyötörten vir­­raszt a kis nyoszolya mellett... Ördög és pokol, még ez is !! — sarkantyúzta meg paripáját keményen Drugeth Bálint... A várjeszenői monostor előtt volt épen... Egyszerű kis épület, az erdő szélén meglapulva, igénytelenül, mint a szegény, egyszerű emberek, akik az élettől elfáradot­­tan tértek be oda, hogy új erőt gyűjtsenek terhük tovább­­viseléséhez. Három ferencrendi barát élt ott, akik tanítottak, gyógyítottak, testi-lelki sebeket kötözgettek, szóval híven teljesítették a kötelességüket. A templom nyitott ajtajából egyikük, egy hosszú, sovány aszkéta arcú pap, épen akkor lépett ki nagy sietve a halotti szentségekkel kezében és nem nézve se jobbra, se balra, a templom sarkán hirtelen befor­dult és eltűnt... Isten tudja, hogyan történhetett, de az ideges tü­zes paripa a baráttól megijedt. Lehet, hogy a sarkantyú is mélyebben vágódott a szügyébe, mint bármikor; elég az hozzá, hogy két lábra ágaskodott, olyan hirtelen és váratlanul, hogy gazdáját, kinél pedig biztosabban az országban nem sokan ülték meg a lovat, kivetette a nyeregből. Egy szempillantás volt az egész... 3. oldal.

Next