Görög katolikus szemle, 1932. január-december (4. évfolyam, 1-23. szám)
1932-01-10 / 1. szám
Budapest, 1932 január 10. IV. évfolyam. 1. szám. A MAGYAR GÖRÖG-KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Múzeum utca 19. fdsz. 3. Postatakarékpénztár csekkszámla MAGOSz44.980. Megjelenik kéthetenkint. Főszerkesztő: GRÓH ISTVÁN Felelős szerkesztő: MIKULICH KÁROLY Előfizetési árak: Egész évre 8 P, félévre 4 P, Amerikában egész évre 16 P. MADOSz tagjainak egész évre 5 P. Egyes szám ára 25 fillér, Amerikában 50 fillér. Nagy szent Vazul. Január 1-én ünnepeltük egyházunk legkiemelkedőbb alakjának, Nagy szent Vazulnak emlékét. Szellemi és lelki nagyságának fokmérője a neve elé tett két, ritkán osztogatott jelző : nagy és szent; egyik a hálás utókor, másik a hivatalos egyház elismerésének signum laudisa. A kappadóciai Caesareában született 329 körül vagyonos szülőktől. Vallásos légkörben nevelkedett szülei és főleg Macrina nevű nagyanyja mellett. Iskoláit Caesareában kezdte, de a magasabb tudományokat Konstantinápolyban és Athénben sajátította el. Kivételes lelki nagysága már Athénben is feltűnt, ahol — mint életírói mondják — csak két utat ismert: az iskolába és a templomba. Különben ez a két útirány: a vallásosság és tudomány, amelyhez összekötő kapocsként a rettenthetetlen lelki bátorság járult, egész életére rányomta bélyegét. Iskolái végeztével vagyonát szétosztotta a szegények között s miután előbb bejárta Egyiptom, Syria és Palesztina kolostorait, ő is a magányba vonult. Később a caesareai érsek kívánságára felvette az egyházi rendet s mint hitszónok működött Caesareában. Az érsek halála után pedig nagy lelkesedéssel őt választották meg metropolitává. Egy időben, Valens császár uralkodása alatt, a katolikusok súlyos megpróbáltatásoknak voltak kitéve, mert az arianizmus tévelye vészesen döngette az igaz hit kapuit. Szentünk messze kimagasló fénytoronyként állt e nehéz körülmények között hívei és kortársai előtt. Midőn vagyonelkobzással és halállal fenyegették, szárazon ennyit felelt: «Akinek semmije sincs, annak vagyonát nem lehet elkobozni. Számkivetést nem ismerek, mert Isten széles földjén mindenütt otthon vagyok». E súlyos harcok ellenére is időt és módot talált arra, hogy korszerű egyházkormányzati és liturgikus újításokat létesítsen s új, kettős szabályzatával megvesse alapját a szervezett szerzetesi életnek, amelyet soha el nem múló érdemei elismeréséül az ő nevéről nevezett el a keleti egyház és amely a nyugati egyház sok áldást hozó szerzetesi életének is kiindulópontja lett. Ezenkívül széleskörű tudományos tevékenységre is jutott ideje. Számos szentírástudományi dolgozata, remekbeszabott homiliái, vitairatai és erkölcstudományi értekezése igazolják rendkívüli tudományos képzettségét. 379-ben halt meg. E pár sorban előadott élettörténet nem érné el kellően célját, ha ahhoz a mi viszonyainknak megfelelő néhány lekövetkeztetést nem fűznénk. A görög egyház kis egységekre szakadozva áll jelenleg. Ilyen kis egység vagyunk mi is, görögkatolikus magyarok, a nehéz sors minden problémájával körülvéve. Százszor elpanaszolt és nem orvosolt nincstelenségünk leverő hatást vált ki társadalmunkban. Egyesek a régmúlt, dicső emlékek hatása alatt még reménykednek ugyan egy szebb jövőben, de már sokan vannak, akik az elkedvetlenedés, az elcsüggedés, sőt a teljes reményvesztettség el nem titkolt kifakadásainak is hangot adnak. Pedig aki reményét elvesztette, az jövőjét vesztette el. A MAGOSz hivatalos közlönye, a Görög Katolikus Szemle nem léphet a reményt vesztettek nyomdokába és amíg csak erői bírják, nem szűnik meghirdetni a remény jogosultságát, a feltámadás hitét. S ezt nem azért teszi, hogy hamis illúziókba ningassa a görög-katolikus magyarságot, hanem azért, mert a kibontakozásnak megvannak a reális lehetőségei. Azt u. i. még a legcsüggedtebbek is elismerik, hogyha mindnyájan egyakaratúan összefognánk, kitűzött céljainkat elérhetnék. Itt tehát csupán egy összbizalmat bíró vezérnek a meg-, illetve elismerése hiányzik, akinél megvan az összefogó erő, az egybetartó kemény marok. A tömeg mindig szívesen megy kipróbált vezetői után, akikről tudja, hogy rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, melyek a vezetésben nélkülözhetetlenek. A mi társadalmunk egybefogásához sem csoda kell, csak olyan vezéri képességek, mint amilyeneket pl. Nagy szent Vazul jellemzésénél kiemeltünk: a hit sziklaszilárd bástyája, kellő tudás és igazunk tudatában a rettenthetetlen bátorság. Vájjon Nagy szent Vazul alkalmas lett volna-e az arianizmus veszedelmei közt szellemi vezetőnek, ha nem rendelkezett volna a fent említett lelki tulajdonságokkal? És nekünk van, sőt vannak ilyen vezetőink, akik után bátran, akár behunyt szemmel is elindulhatunk. És ez az elindulás és utána a pozitív sikerek sorozata akkor fog megkezdődni, ha társadalmunk úgy egyházi, mint világi hangadói tántoríthatlanul bízva nagy egyházatyáink égi pártfogásában, egyszers mindenkorra letesznek mindennemű defetizmusról s a kiválasztott vezért kétkedés nélkül követik. Dr. Baulovics Zoltán. Beszámoló. Negyedszer fordulván felettünk az esztendő, olyan életkorba érkeztünk, amely görög-katolikus társadalmi kezdeményezések közül nem mindeniknek adatott meg. Három év — nem is egészen — milyen rövid idő ! S mégis, ez alatt a rövid idő alatt is majd minden évre jutott belőlük egy, amelynek korai elmúlását kellett sajnálattal följegyeznünk. E tekintélyes kor küszöbén, visszatekintve a mögöttünk levő napok tömegére, lelkesedéseikkel, csüggedéseikkel, újra és újra való nekiveselkedéseikkel, mi volna az, amit eredményül le lehetne szűrni? Mégpedig úgy, hogy ne ismételjem azt, amit most egy éve kölcsönöztem ki a francia forradalom papjától? Mert úgy első pillantásra ez az ismétlés látszanék a legindokoltabbnak. De csak első pillantásra. Igaz, ez évben is csak éltünk s ez, az egyre nehezedő gazdasági viszonyok között, ma még nagyobb teljesítmény, mint most egy éve volt. Ám magában véve mégis csak olyan tényező, amely talán jogosíthat többé-kevésbé bohó és csalóka reményekre, de nem olyan, amelyből higgadt előrelátás komoly számításoknak vethetne alapot. Ami nem fejlődik, visszafejlődik, — állítja a népek bölcsessége, a közmondás. Helyt állunk-e hát — vagyis visszafejlődünk-e? — vagy pedig, ha még oly nehezen, ha értég oly lassan is, haladunk-e valamit előre? Nos, a közmondással szemben áll a latin költő mondása, melyet két ezredév gyakori idézései csaknem szintén közmondás rangjára emeltek : Nem kisebb érdem megtartani, mint szerezni. Ha teljesen mozdulatlanul ugyanazon a helyen állnánk is ma, mint ahol ma egy éve voltunk, eszerint már az is eredmény volna. Ám a tény az, hogy valamennyit mégis csak haladtunk. Oh, nem abban az értelemben, mintha sikerült volna egy fényes rohammal áttörni a részvétlenség, a közömbösség, a nemtörődömség tunya agyagsáncait, melyeket oly makacsul védelmez a Minek azok hazánkszerte oly közismert hadserege. Nem, ez nem adatott nékünk — és azt hiszem, nem adatnék senki emberfiának, lenne bár szava miként az angyaloknak nyelve. Hanem abban a másik értelemben, hogy — míg egyrészt csaknem is teljes számában megtartottuk azt a gárdát, amely az első pillanatban megmozdult — nem azemberek, a személyek mellett, hanem a görög-katolikus lap mellett, addig másrészt jönnek, még egyre jönnek olyanok, akiknek létezéséről sem tudtunk, akiket — és éppen ott, ahonnan jelentkeztek — még keresni sem tudtunk volna. Nem sokan, hisz talán nincsenek is sokan, bár ennek is csak a jó Isten a megmondhatója. Mi még csak annak sem bírunk leghalványabb sejtelmével, honnan, miként, miféle csoda révén tudták meg egyáltalán, hogy van valahol a csonka országban egy szerényke, igazán görögkatolikusan szerényke lap? Két olyan tény ez, amely megnyugtathat a múltra és a jövőre nézve egyaránt. Az egyik, hogy van görög-katolikus férfiaknak — és aránylag nem csekély számban nőknek — olyan csoportja, amely szellemileg és ennek folyományaképen anyagilag közösséget ismer a Szemlével. Olyan csoport, amely mindenek dacára van, létezik, amelyet egyszerűen kiradírozni nem lehet, amellyel tehát a józan ész tanácsa szerint számolni kell. A másik tény , hogy van egy más =III=III=III=III=III=III=IIIEIII=III=III=III=III=III=III=I!I=IIIEIII