Görög katolikus szemle, 1932. január-december (4. évfolyam, 1-23. szám)

1932-01-10 / 1. szám

Budapest, 1932 január 10. IV. évfolyam. 1. szám. A MAGYAR GÖRÖG-KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Múzeum­ utca 19. fdsz. 3. Postatakarékpénztár­ csekkszámla MAGOSz­­­44.980. Megjelenik kéthetenkint. Főszerkesztő: GRÓH ISTVÁN Felelős szerkesztő: MIKULICH KÁROLY Előfizetési árak: Egész évre 8 P, félévre 4 P, Amerikában egész évre 16 P. MADOSz tagjainak egész évre 5 P. Egyes szám ára 25 fillér, Amerikában 50 fillér. Nagy szent Vazul. Január 1-én ünnepeltük egyházunk legkiemel­kedőbb alakjának, Nagy szent Vazulnak emlé­két. Szellemi és lelki nagyságának fokmérője a neve elé tett két, ritkán osztogatott jelző : nagy és szent; egyik a hálás utókor, másik a hiva­talos egyház elismerésének signum laudisa. A kappadóciai Caesareában született 329 kö­rül vagyonos szülőktől. Vallásos légkörben nevel­kedett szülei és főleg Macrina nevű nagyanyja mellett. Iskoláit Caesareában kezdte, de a maga­sabb tudományokat Konstantinápolyban és Athénben sajátította el. Kivételes lelki nagysága már Athénben is feltűnt, ahol — mint életírói mondják — csak két utat ismert: az iskolába és a templomba. Különben ez a két útirány: a vallásosság és tudomány, amelyhez összekötő kapocsként a rettenthetetlen lelki bátorság já­rult, egész életére rányomta bélyegét. Iskolái végeztével vagyonát szétosztotta a szegények között s miután előbb bejárta Egyiptom, Syria és Palesztina kolostorait, ő is a magányba vo­nult. Később a caesareai érsek kívánságára fel­vette az egyházi rendet s mint hitszónok mű­ködött Caesareában. Az érsek halála után pedig nagy lelkesedéssel őt választották meg metropoli­­tává. Egy időben, Valens császár uralkodása alatt, a katolikusok súlyos megpróbáltatásoknak vol­tak kitéve, mert az arianizmus tévelye vészesen döngette az igaz hit kapuit. Szentünk messze kimagasló fénytoronyként állt e nehéz körül­mények között hívei és kortársai előtt. Midőn vagyonelkobzással és halállal fenyegették, szára­zon ennyit felelt: «Akinek semmije sincs, annak vagyonát nem lehet elkobozni. Számkivetést nem ismerek, mert Isten széles földjén mindenütt otthon vagyok». E súlyos harcok ellenére is időt és módot talált arra, hogy korszerű egyházkormányzati és litur­gikus újításokat létesítsen s új, kettős szabály­zatával megvesse alapját a szervezett szerzetesi életnek, amelyet soha el nem múló érdemei elis­meréséül az ő nevéről nevezett el a keleti egyház és amely a nyugati egyház sok áldást hozó szer­zetesi életének is kiindulópontja lett. Ezenkívül széleskörű tudományos tevékenységre is jutott ideje. Számos szentírástudományi dolgozata, remek­beszabott homiliái, vitairatai és erkölcstudo­mányi értekezése igazolják rendkívüli tudomá­nyos képzettségét. 379-ben halt meg. E pár sorban előadott élettörténet­ nem érné el kellően célját, ha ahhoz a mi viszonyainknak megfelelő néhány lekövetkeztetést nem fűznénk. A görög egyház kis egységekre szakadozva áll jelenleg. Ilyen kis egység vagyunk­ mi is, görög­katolikus magyarok, a nehéz sors minden problé­májával körülvéve. Százszor elpanaszolt és nem orvosolt nincstelenségünk leverő hatást vált ki társadalmunkban. Egyesek a régmúlt, dicső em­lékek hatása alatt még reménykednek ugyan egy szebb jövőben, de már sokan vannak, akik az elkedvetlenedés, az elcsüggedés, sőt a teljes reményvesztettség el nem titkolt kifakadásainak is hangot adnak. Pedig aki reményét elvesztette, az jövőjét vesztette el. A MAGOSz hivatalos közlönye, a Görög­ Katolikus Szemle nem léphet a reményt vesztet­­tek nyomdokába és amíg csak erői bírják, nem szűnik meg­hirdetni a remény jogosultságát, a feltámadás hitét. S ezt nem azért teszi, hogy ha­mis illúziókba ningassa a görög-katolikus ma­gyarságot, hanem azért, mert a kibontakozásnak megvannak a reális lehetőségei. Azt u. i. még a legcsüggedtebbek is elismerik, hogyha mind­nyájan egyakaratúan összefognánk, kitűzött céljainkat elérhetnék. Itt tehát csupán egy összbizalmat bíró vezérnek a meg-, illetve elis­merése hiányzik, akinél megvan az összefogó erő, az egybetartó kemény marok. A tömeg mindig szívesen megy kipróbált vezetői után, akikről tudja, hogy rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, melyek a vezetés­ben nélkülözhetetlenek. A mi társadalmunk egy­­befogásához sem csoda kell, csak olyan vezéri képességek, mint amilyeneket pl. Nagy szent Vazul jellemzésénél kiemeltünk: a hit szikla­szilárd bástyája, kellő tudás és igazunk tudatá­ban a rettenthetetlen bátorság. Vájjon Nagy szent Vazul alkalmas lett volna-e az arianizmus veszedelmei közt szellemi vezetőnek, ha nem rendelkezett volna a fent említett lelki tulajdon­ságokkal? És nekünk van, sőt vannak ilyen vezetőink, akik után bátran, akár behunyt szemmel is elin­dulhatunk. És ez az elindulás és utána a pozitív sikerek sorozata akkor fog megkezdődni, ha tár­sadalmunk úgy egyházi, mint világi hangadói tán­­toríthatlanul bízva nagy egyházatyáink égi párt­fogásában, egyszers mindenkorra letesznek min­dennemű defetizmusról s a kiválasztott vezért kétkedés nélkül követik. Dr. Baulovics Zoltán. Beszámoló. Negyedszer fordulván felettünk az esztendő, olyan életkorba érkeztünk, amely görög-kato­likus társadalmi kezdeményezések közül nem mindeniknek adatott meg. Három év — nem is egészen — milyen rövid idő ! S mégis, ez alatt a rövid idő alatt is majd minden évre jutott belőlük egy, amelynek korai elmúlását kellett sajnálattal följegyeznünk. E tekintélyes kor küszöbén, visszatekintve a mögöttünk levő napok tömegére, lelkesedéseik­kel, csüggedéseikkel, újra és újra való nekivesel­kedéseikkel, mi volna az, amit eredményül le lehetne szűrni? Még­pedig úgy, hogy ne ismé­teljem azt, amit most egy éve kölcsönöztem ki a francia forradalom papjától? Mert úgy első pil­lantásra ez az ismétlés látszanék a legindokol­tabbnak. De csak első pillantásra. Igaz, ez évben is csak éltünk s ez, az egyre nehezedő gazdasági viszonyok között, ma még nagyobb teljesítmény, mint most egy éve volt. Ám magában véve mégis csak olyan tényező, amely talán jogosíthat többé-kevésbé bohó és csalóka reményekre, de nem olyan, amelyből higgadt előrelátás ko­moly számításoknak vethetne alapot. Ami nem fejlődik, visszafejlődik, — állítja a népek böl­csessége, a közmondás. Helyt állunk-e hát — vagyis visszafejlődünk-e? — vagy pedig, ha még oly nehezen, ha értég oly lassan is, haladunk-e valamit előre? Nos, a közmondással szemben áll a latin költő mondása, melyet két ezredév gyakori idé­zései csaknem szintén közmondás rangjára emel­tek : Nem kisebb érdem megtartani, mint sze­rezni. Ha teljesen mozdulatlanul ugyanazon a helyen állnánk is ma, mint ahol ma egy éve voltunk, eszerint már az is eredmény volna. Ám a tény az, hogy valamennyit mégis csak haladtunk. Oh, nem abban az értelemben, mintha sikerült volna egy fényes rohammal át­törni a részvétlenség, a közömbösség, a nem­törődömség tunya agyagsáncait, melyeket oly makacsul védelmez a Minek azok hazánkszerte oly közismert hadserege. Nem, ez nem adatott né­­künk — és azt hiszem, nem adatnék senki ember­fiának, lenne bár szava miként az angyaloknak nyelve. Hanem abban a másik értelemben, hogy — míg egyrészt csaknem is teljes számá­ban megtartottuk azt a gárdát, amely az első pillanatban megmozdult — nem az­­emberek, a személyek mellett, hanem a görög-katolikus lap mellett, addig másrészt jönnek, még egyre jönnek olyanok, akiknek létezéséről sem tud­tunk, akiket — és éppen ott, ahonnan jelentkez­tek — még keresni sem tudtunk volna. Nem sokan, hisz talán nincsenek is sokan, bár ennek is csak a jó Isten a megmondhatója. Mi még csak annak sem bírunk leghalványabb sej­telmével, honnan, miként, miféle csoda révén tudták meg egyáltalán, hogy van valahol a csonka országban egy szerényke, igazán görög­­katolikusan szerényke lap? Két olyan tény ez, amely megnyugtathat a múltra és a jövőre nézve egyaránt. Az egyik, hogy van görög-katolikus férfiaknak — és arány­lag nem csekély számban nőknek — olyan cso­portja, amely szellemileg és ennek folyománya­­képen anyagilag közösséget ismer a Szemlével. Olyan csoport, amely mindenek dacára van, létezik, amelyet egyszerűen kiradírozni nem lehet, amellyel tehát a józan ész tanácsa szerint számolni kell. A másik tény , hogy van egy más =III=III=III=III=III=III=IIIEIII=III=III=III=III=III=III=I!I=IIIEIII

Next