Görög katolikus szemle, 1943. január-október (2. (15.). évfolyam, 1-36. szám)

1943-01-03 / 1. szám

1943. január 3. Ftd Szer Csernel II. (XV.) évfolyam 1. szám. A MAGYAR GÖRÖG KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA TÁRSADALMI ÉS HITBUZGALMI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal. 1 FŐSZERKESZTŐ, FELELŐS SZERKESZTŐ: 8 Előfizetési díj 1 évre: 5 pengő. Hy I, .9, h az 10. "émP°s,af! ° * I dávidházi MEDVIGY ISTVÁN dr. GRÓH ISTVÁN 1 Egyes szám ára 10 fillér Kárpataljai^szerkesztoseg^köVflR^állÓCZI^ IJESZTENDŐ HAJNALÁN 1943. hajnalán jólesik viszszatekinteni a megújult Szemle elmúlt esztendejére. Feledhetetlen optimizmussal kezdtük el akkor a hetilappá átalakult Szemle új évfolyamát. Amikor a többi lapok a békebeli terjedelem feléért felemelt előfizetési díjat kívántak előfizetőiktől, mi ugyanakkor a teljes békebeli terjedelmet megkétszereztük s az előfizetési díjat változatlanul hagytuk. Nem tagadjuk, számításainkban ért bennünket az elmúlt év folyamán némi csalódás is. Megháromszoroztuk ugyan olvasóink számát, de még mindig nagyon sokan vannak, akikhez nem jutottunk el, akiket nem tudtunk belevonni a magyar görögkatolikusság szebb jövőjéért folytatott munkánk sodró áramába, pedig szükségünk volna rájuk. S olvasóink között is vannak sokan, akik nem méltányolják eléggé azt a tényt, hogy ilyen alacsony előfizetési díj mellett egyetlen fillért sem nélkülözhetünk. Az új esztendőben mégis töretlen optimizmussal kezdjük a munkát. A lapok ismét felemelik az előfizetési díjakat. Mi maradunk a régi mellet. Ellenben ismételten appellálunk kedves olvasóink belátására s új propagandát kezdünk lapunk érdekében, jól tudjuk azonban, hogy nekünk , a szerkesztőségnek is többet és jobbat kell nyújtanunk. Az elmúlt hónapokban szerkesztőségünk egyik-másik tagját más irányú feladatok elvégzése gátolta meg szerkesztőségi munkájában. Az új év hajnalán azonban mindenki ismét a régi helyén áll. De ez nem elég. Új erőkre van szükségünk. Munkatársakra, akiknek van mondanivalójuk ! Szeretettel invitáljuk őket. Régi munkatársainkat szeretettel kérjük a további munkára. Kohály Ferenc, Kozma János és a többiek írásai nélkül ma már el sem lehetne képzelni a Szemlét. Nevük ugyan sehol sem szerepel, de gondolataik fénye minden számunkban világít, lelkesedésük tüze minden alkalommal szent lelesedésre hevít. Az egész magyar görögkatolikus társadalom nevében mondunk érte őszinte köszönetet. Újesztendő hajnala. . . Új lehetőségek felvirradása. . . Az az érzésünk, mintha a magyar görögkatolikusság szebb és boldogabb jövőjéért folytatandó harcban társadalmi téren egyedül maradtunk volna. Annál nagyobb lelkesedéssel, annál szentebb elszántsággal, emeljük magasra a zászlót! És szent fogadással ígérjük : nem nyugszunk, míg győzelemre nem visszük! P. Gy. VALLÁS ÉS A HIT A FELNŐTT EMBER ÉLETÉBEN A vallás nem más, mint Isten megismerése és akaratának teljesítése. Isten akaratát a hit útján tudjuk meg, mert a hit nem egyéb, mint Isten kinyilatkoztatásának elfogadása. Azért az ember, aki életét rendesen kívánja berendezni, aki földi sörök boldogságát biztosítani akarja, feltétlenül a vallás és a hit alapján rendezi azt be. Isten akarata törvény, azért a cselekedet Isten törvénye szerint való véghezvitele biztosítja számára Isten kegyelmét. A hit, a vallás kapcsol minket össze Istennel. 1. A vallás legelső szerepe az, hogy bizonyságot tesz az ember méltóságáról. Vallása ugyanis csak az embernek van, miért is ő kiválóbb, mint a többi földi lény. Csak az ember képes felismerni az ő jóságos Teremtőjét és bizalommal, hódolattal imádni őt. És ezért az ember legtökéletesebb kincse a vallás. 2. Egyedül a vallás képes kialakítani az emberben biztos, sziklaszilárd világnézetet, csak a vallás adhat részünkre biztos feleletet a lét legnagyobb kérdéseire. Csak a vallás tud biztosítani minket arról, hogy érdemes élni. A szerencsés jólétben megment az elbizakodástól: „a jó napon ne feledkezzél meg a rosszakról,“ (Zsolt. 11—27.); a bajban a kétségbeeséstől: „Boldog az az ember, aki őbenne remél,“ (Zsolt 33 a) mert „az sohasem csalódik.“ Erőt ad a kisértésben, kitartást a munkában, igyekvést a cél elérésében, mert a mindenkor cselekvő Isten példája az embert is cselekvésre ösztönzi. 3. A vallás a földi jólét biztosítéka is. Az emberek mind boldogok akarnak lenni. Pénzben, gazdagságban, szépségben, hírnévben, jólétben keresik azt. A vallás tanít meg minket arra, hogy ezek bizony nem az igazi boldogságra vezetnek. Mit mond a költő: „Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? Hir? Gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne S nem fogja tudni, hogy van szívöröm (Vörösmarty: Merengőhöz.) Mert boldog csak az lehet, „Ki szívben jó, lélekben néma volt, Ki életszomját el nem égeté Kit gőg, mohó vágy, fény el nem varázsolt, Földi honát csak olyan lelhető.“ (u. o.) Igen, „ki szívben jó s lélekben nemes volt“, az lehet boldog. — De mi teszi az ember szívét jóvá, mi a lelkét nemessé, ha nem az Isten s a vele való kapocs, a vallás.“ Akinek szolgálata királyi öröm, kinek szolgálata földi boldogságunk záloga is. „Keressétek először az Isten országát és az ő igazságait, s a többi mind hozzáadatik nektek.“ (M. T. 6, 33.) Íme a vallás a földi boldogság kulcsa: 4. A vallás megtanít arr, hogy minden ajándék felölről jön , a Világosság Atyjától, de csak az igazi, törekvő élet árán. A könynyelmű lustaságot eleve kizárja az ember életéből. Az Isten tíz parancsa, az Egyház öt parancsa, a három isteni erény : a hit, remény, szeretet, a négy sarkalatos erény, az igazságosság, bölcsesség, mértékletesség lelki erősség — azok az erők, melyeket világító fáklyaként maga a Teremtő adott nekünk. Ha ezek fényénél járunk, önmagunkon fogjuk tapasztalni, hogy nem, járunk sötétségben, — mert az Úr, az Út, az Igazság és az Élet. (J. 246.) Ami vonatkozik az egyénre, az áll a közre is, mert családok, népek, államok csak az ő világossága fényénél járhatják a boldogság útját. 5. A vallás tanít meg minket arra a szent egyszerűségre és alázatosságra, mely nélkül földi boldogság nem is lehet.