Határszéli Ujság, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-30. szám)

1912-01-01 / 1. szám

V. évfolyam. Ungvár, 1912. január 1.­1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán kü­ldve: Egész évre ...... 8 K Negyedévre............ 2 K, Félévre .................... 4 K Egyes szám .... 10 f. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soránkint 40 Fillér A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. FELELŐS SZERKESZTŐ : LAPKIADÓTULAJDONOS : ZOMBORY DEZSŐ dr. FÖLDESI GYULA. TELEFON 37. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, TELEKY­ UTCA 2. SZ. TELEFON 37. SZILÁNKOK. MI LESZ A VÉDERŐVEL? Egyszerű a vá­lasz. A véderőjavaslat egyelőre lekerült a napi­rendről s ha januárban a parlament porondján újra fölveszik a tárgyalás fonalát, a javaslat nem válik törvénynyé addig, míg a nemzet jogai és kívánságai a hadseregben kielégülést nem nyer­nek. S hiába minden optimista álláspont a kor­mánypárti politikusok részéről, hogy most már megy minden, csak mozgatni kell, az ellenzék tudni fogja kötelességét és meggyőződésétől, az igazság által támogatott becsületes elhatározásá­tól egy pillanatig sem fog eltántorodni. Harcok ideje következik el megint. Beláthatatlan küzde­lem a nemzet legfőbb javaiért, míg törekvésein­ket a győzelem sikere meg nem koronázza. Az osztrák parlament most kezdi el a véderőjavaslat tárgyalását. Simán gördül-e a reichsrathi vita vagy göröngyösen, megszavazza-e az osztrák vegyeskar a megszámlálhatatlan milliókat, új sar­kantyúkat aggatva a hadügyi körök csizmájára, mi közünk hozzá? Mi már félév óta bírjuk a harcot, melyet képesek vagyunk folytatni az idők végezetéig, mert jövendő boldogulásunk függ a küzdelem mikénti eredményétől. S az obstrukció jogosultságát és népszerűtlenségét ugyan hiába is vetik majd az ellenzék szemére — a függet­lenségi politikusok egyetértését semmi görbe számítás sem fogja megbontani. Azok dolgozni akarnak a nemzetért — s ezt be is bizonyították — de csakis a nemzetért. Az osztrákoknak sze­kerét tolják mások, azok, akik jobban értenek hozzá vagy akiknek nincs is más céljuk, mint a meghódolás. A nyugodt kormányzás, a pihenés virágos kertje, a veszélyek szürke, éles színnjei helyett­— minden igaz magyar érdek rovására. Köszönjük, de mi ebből nem kérünk! A sutban ülők csak siránkozzanak ! Kezdődik az új esz­tendő, új harcoknak megyünk elébe, mert csak harcos nemzet érheti meg a dicsőséges másik ezredévet! * A MORÁL. Egy előkelő budapesti pénzin­­intézet, mint széltében-hosszában beszélik, érte­sülve Mezei Gyula bukásáról és az azt kísérő mellékkörülményekről, elbocsátotta az intézet kötelékéből­­ Mezei Oszkárt, a vagyonbukott kereskedő fiát, aki, mint gyakornok, közmegelé­gedésre töltötte be eddig állását a banknál. A hír, amennyire különös, annyira érthetetlen és megdöbbentő. Csodálatos morál: az apa vétkei­ért megbüntetni az ártatlan fiút, elzárva előtte a jövendő útját. Félbeszakítani egy karriert, egy becsületesen induló pályát derékben kettétörni, mikor arra egy fiatal fiú semmivel sem tette magát érdemetlenné, csak azért, mert a saját maga okozta végzet vagy a véletlen körülmények a fertőbe sodorták­­ a fiú apját. Ez a morál, amennyire szemérmetlen, pusztító és erkölcstelen, ha gyakorlattá válna az életben, képes volna az egész társadalmat alapjaiból kiforgatni. Nem is a szeretet vallására hivatkozunk, mert hiszen a krisztusi tanokkal homlokegyenest ellenkezik, hogy az apák vétkeiért az utódok hetedsziglen bűn­hődjenek, csak a józan ész törvényeire, nem is a szív parancsoló hangjaira, hanem az értelem megfontoló szavára: mi lenne a mai világrend­del, ha ez a felfogás csak egy percig is tarthatná magát az emberek között? Egy ember megala­pozza a maga pozícióját, tisztességgel megállja helyét és tehetségét, szorgalmát a maga javára értékesíti és akkor jön az özönvíz, egy önhibá­ján kívüli szerencsétlen sorsfordulat, mely az ő becsületét, jellemét, egyéniségét távolról sem érinti és megsemmisíti az egész életét, vagy leg­jobb esetben is súlyos akadályokat gördít további boldogulása elé. Hát hol itt a ráció? Farizeusok­ból áll a világ? Bosszúálló démonokból, szűklátó­körű, korlátolt felfogású tömegből, mely elkép­zelhetetlen rémlátásokra képes megcsúfolni az igazságot? Nem hisszük, hogy a dolog valójá­ban megtörténhetett. Ha pedig megtörtént, ször­nyű meggondolatlanság vezette a fővárosi bank intéző köreit a tévedés útjára. S tartoznak vele önmaguknak s a társadalomnak, melyben élnek, hogy hibájukat, melyet elkövettek, minél gyor­sabban megkorrigálják s egy meghurcolt, ártatlan­­ fiúnak elégtételt szolgáltassanak. Uj célok utján. A „Határszéli Újság“ számára irta: Veterán. Pár óra választ él már csak bennün­ket attól, hogy a régi esztendőt lezárva az újév első napjába lépjünk. E pár óra min­den pillanatára akad ez országban valaki, ki tollal a kezében újsághasábok számára készült cikkel egy csomó javulást, új életet, új eszmét helyez sok szép frázis kísére­tében papírra. Ellenzéki vagy kormánypárti liberális vagy reakcionárius, kereskedői vagy gazdai, társadalmi, felekezeti vagy felekezet­­nélküli legyen egy újság, az ó-esztendő nap­ján szépen elzengi a maga mondókáját a lezárt esztendő bűneiről s arról a nagy ja­vítási eseményről, melynek a következő új­ban föltétlenül el kell jönnie. Mi sem vagyunk kivételek s ha az ország nagy eseményei helyett a mi kisebb itthoni környezetünkre vetjük szemünket, nekünk is az elmúlt esztendő hibáiról, bű­neiről, ferdeségeiről kellene megemlékeznünk, hogy hatásos fordulattal kilátásba helyez­zük e vármegye közönségének a köz- és társadalmi élet terén, sőt a magánéletet titokzatos viszonylataiban, az uj évben elkö­vetkező nagy és jóságos változást. Szépséges az a tan, mely uj esztendőre mindenkoron elkövetkező javulásokat helyez kilátásba, mely szép álomként odalopja az emberek lelkébe az újévnek átalakítóan va­rázslatos hatalmát. Ungmegyében e tan csődöt mond min­den időkre. A csattogó mondatok minden ereje, a cikkek minden hatást remélő sikere, az ígérgetések minden frázisa nyom nélküli esemény itt, melynek érzékelhető következ­ménye sehol sem mutatkozik. Jöhet új esz­tendő az­ ó év után, fordulhat itt az idő kereke új ösvényre Szilveszter éjfélekor, a régi rend helyébe új, a ferdeségek helyébe a helyesség, a bűnös manipulációk örökébe az önzetlen puritánság soha sem fog be­léphetni. A politika az újévben is marad a régi. A hatalom embereinek nyugalmat áhitó meg­­hunyászkodása, melylyel szemben egy kis csoport önzetlen fáradozása csak kísérlete­ket produkálhat.­ A vármegye egybefügg a politikával, mely igy párturalom fenntartá­sára szolgál s melynek közigazgatása is e cél körül összpontosul, annak jegyében szü­letik s pusztul el ténykedése. Az egyház marad az új évben is a maga ösvényén, féltve félve mindenik a legcsekélyebb vál­­t­­ozást, melyet, ha a modern szellem a legfőbb központokba nem tud belevinni, hogy is lehetne azt kívánni, hogy az a külterületek apró expozitúráinak ténykedésénél nyilatkoz­zék meg. A katonaság is marad a régi, állam az államban sokfajtájú tagoltságával mester­ségesen egygyérűzve. És a többi igy sorra, régi marad magával a társadalommal együtt, mely az egymással való kisebb és nagyobb tülekedésben teljesen megfeledkezik arról, hogy ő nem önmagáért, de azt alkotó egyé­nekért van. Nem igaz hát az a sok-sok frázis, hiába való az tengernyi tinta, mely új esz­tendő esti fordulójára elárasztja jó remény­ségekkel az országot s bennünk annak egy részét. Sem az ország, sem mi idehaza az uj esztendőre másokká nem fogunk át­alakulni. Sem az idén, sem a jövő eszten­dőre, de még azutánra sem. Változást Magyarországra, a magyar társadalomra s benne mi reánk csak egy uj esztendő fog­ hozni, az, mely uj célokat fog tudni állítani elénk, vagy mely régi céljainkat újjáalakítva erőssé hatalmassá tudja tenni. Az országban változást csak az fog teremteni, ha a függetlenség régi vágya egyetemes céllá fog tudni átalakulni, a tár­sadalomban változás pedig csak akkor lesz, ha népműveltség fejlődésével a kultúra utáni mohó vagy szent céllá fog válni. A füg­getlenségi eszmék hóditó a kultúra termékenyítő céljával '•»ybekapcsolva lesz az hatalmas erő ‘ne'y bennünket a nagy egyetembefi^/^^^l^h itthoni kis világunkban uj~világok,Jöt eszmefog^tóra tud elkalau­­ zí,lni- .. I «.„ÁHi: V-______________ Lapunk mai száma 12 oldal.

Next