Határszéli Ujság, 1912. július-december (5. évfolyam, 31-57. szám)
1912-07-01 / 31. szám
31. szám, egykorú a magyar állam ezer éves múltjával s amely itt a fiatal szélen őrt állva, ápolva és fejlesztve a magyar érzületet és szellemet, e két utóbbival a germán és szláv népcsaládok minden faját és fiát magyarrá tudta tenni, ha ide jött lakni. Ungvárnak a jelenkorban számos iskolája rátermett igazgatók vezetése alatt s egyéb közintézménye, lendületet vett kereskedelme és ipara zálogát képezik egy szebb jövő kialakulásának. Nem is túlzás, ki is lehetne mutatni, hogy Ungvár ujabbkori fejlődése és haladása, mint sok más városé hazánkban, egyenes arányban áll iskoláinak szaporodásával s az iskolai munka nagybecsű eredményeivel. Őszintén kívánjuk, hogy ezen kongresszus oly eredményes munkát végezzen, mely teljesen ment legyen a mi sajátos betegségünktől: hevülni, lángra lobbanni, túlozni és hamar felejteni! Ami a tanácskozás alapján mint hasznos és üdvös terv fog kialakulni, azt az urak azután lankadást nem ismerve igyekezzenek a való életbe átültetni s a mennyiben az egész ügy csak 100 éves s az igazi alkotó munka alig terjed két évtizeden túl, nem szabad pihenni, hanem férfias kitartással édes hazánk s a szentnél javára előre! A régi patriarkális idők szerencsére nagy részben tűnő félben vannak nálunk is. Jós tehetség nélkül is meg lehet mondani, hogy az uj társadalmi evolúciók — küzdelem árán bár —, de mégis új osztályokat teremtenek és közelebb hozzák a hatalomhoz. Az élet folyton változik s ennek az újabb, felfrissült átalakuló életnek rohamos forgatagaiban csak az az egyén lesz képes helyét megállani, akinek az iskolában szerzett ismeretei és tudása gondolkodó képességeit kicsiszolja, akit az igazi és komolyan működő iskola az értelmi téren annyira meg fog edzeni, hogy szívós munkaképessége, minden helyen, minden időben megfeleljen a várakozásnak. Isten hozta az urakat, az ő áldása legyen munkáikon! (B. D.) 1911. évi párisi nemzetközi kiállításon nagy Grand Prix aranyéremmel, érdemjellel és díszoklevéllel kitüntetve ni útis sím butornagyáruháza . UNGVÁR.· Ijjász Gyula képei.*) — Müteremlátogatás. — Irta: Ambrózy Ágoston. A műteremlátogatás, amiről itt szó lesz, nem udvariassági aktus, hanem valóságos kritikai műfaj. Sajátos jellege és tartalmi köre napról-napra erősebb körvonalakat nyer és úgy lehet, hogy rövidesen eléri a kinema sketsh népszerűségét. Ámbár ezt alig hisszük, merthogy a műteremben nincs idegigazgató apacsgyilkosság és világosság van. Ahogy ez az új műfaj fejlődik, valami igen bensőséges, egyéni vonatkozásokkal motivált megfigyeléseket várunk tőle. És előreláthatólag e ponton bővül majd ki az impressionista kritika oknyomozóvá. Mi pedig ennek a fejleménynek nagy jelentőséget tulajdonítunk. Főként azért, mert általa az egyes új irányzatokról, megsejtésekről, technikai kísérletekről, lelkisensallokról, az önkényes kritikusok helyett magától a festőtől fogunk hiteles magyarázatokat hallani. Ha ma a kritikus egy háromszögű árnyékot lát a képen, kikiáltja a szegény gyanútlan festőt kubistának; ha egy másik piktor véletlenül erősebb kontúrokat húzott vásznára, másnap *) Megjelent a Kurucföldön legutóbbi számában, egy új dekoratív-figurális irányzat úttörőjét üdvözlik benne; ha elrajzol egy aktot és pénzszűkében azt is kiállítja, a szemfüles kritikus kész az elméletével, amely szerint azt el kellett rajzolni, hogy az az akt tulajdonkép nincs is elrajzolva és ha van, miért nincs? Lehetséges, hogy ily módon keletkezett az egész neoimpressionismus, amelynek egyik iránya a természet kipróbált, becsületes formáit nagy buzgalommal tördeli a zsákutcába tévedt müszlés kerekeibe. Egy jónevű piktor elrajzolta magát és a tudákos kritika ennek kelleténél mélyebb jelentőséget tulajdonítva, kifejtette, hogy egy ily megnyújtottabb vonal jobban kifejezi a sietést, vagy egy ily elnagyított mell jobban kifejezi az erőt — és a festők kezdtek megpróbálni elfelejteni rajzolni. Ez például Kernstoknak olyan jól sikerült, hogy a tavalyi retrospektív kiállítása azt a benyomást keltette, mintha arra Vigyázó Laci is beküldte volna pár képét. És bizonyára kényelmesebb is ez a festési modor. Legalább Iványi- Grünwald éppen a nyári hónapokban olyan gauguiniadákat vág ki, hogy láttukra az ember maga is zöldül sárgul. Sokat ér az is, hogy a műterem még fokozottabb mértékben retrospektív, mint egy csoportos kiállítás. A kiállításon már ünnepi ruhában látjuk a festőt és nem a sokatmondó otthoniasságában. A kiállításra csak válogatott képek kerülnek és többnyire csak végleges formájukban. A műterem pedig nemcsak képeket mutat hanem azok jellemző keletkezési történetét is. Előtanulmányokból, az első impressio hamvával bevont pillanatnyi vázlatokból jobban felismerhető egyénisége, mint a bizonyos fokig mindig konvenciónál,s utakon végleges megjelenési formához jutott kész képből. Hiszen ezen az igazságon épült fel az a festői iskola, melynek lényegileg az a dogmája, hogy a képet nem kell befejezni. A vázlat erőteljes bátor vonala jobban lehöt, többet sejttet — hát hagyjuk meg a képet vázlatnak. Ez a lényeg, a kritikusok elméletei csak tapogatózások e körül a kápráztató igazság körül. Az új irányok csaknem valamennyien ide vezethetők vissza. A pontozás is, a kontúrozás is, a háromszögelés is egy-egy be nem fejezettség. Mikor Ijjász Gyula ungvári atelierjébe beléptem, a műteremlátogatás egész műélvezetét átéreztem. Számtalan kép a fejlődés legkülönbözőbb fokain. Kohó, amelyben könnyű troszka is van, izzó, fejlődő érctalentum is, kiforrott arany is. És mind összehányva, a valóság által elrendezett retrospektivitásban. Amerikai tengerpart, holland szélmalom, magyar levegős figurális csoport, ruthén templom intérieur, gibsonos tollrajz. És az alkotó tehetsége sokoldalú megnyilatkozásából elér ellenálhatatlanul az intim lelkű interieurfestő egyéniség bontakozott ki. Valamennyi kép odamutatott, odanézett a kis ruthén templomba, hogy ott keressem Ijjász Gyulát, a halárusok is, a táncoló huszárok is, a finommetszésű női arcocskák is. Interieurfestö. Nem bútortervező, nem részletekben bogarászó Bruck, nem a genre-képek Tarrettoja, aki csak azért fest szobát, hogy legyen hova elbújni az udvarlónak. Hanem vérbeli interieur festő, akit a szoba megtört, lefokozott, meleg fénye ragad meg, Balestrieri, Grünwald, Goth . . . Bár plein air velleitások korában nem is jó erről beszélni. Mert bizony a modern piktúra a szoba hangulatát alapjában meghamisította. Van ott egy kép. Kompositio, a szónak nem diskreditelt értelmében. Templomban, padokon ülő fiuk és lányok úgy elhelyezkedve, hogy az elől ülő lány erősen megvilágított színes ruhája reflexfényeket szór a hátrábbülőkre. A ruhaszínek merészen; élesek, de a pleinairrel szemben tudatosan lefokozottak; a fények elhelyezéseiben pedig valósággal egy optikai tanulmányra való anyag van felraktározva. Ehhez járul az alakok és arcok megkomponált beállítása. Én azt hiszem, hogy ez az Ijjász legöntudatosabb, legjobb képe. Önállóság és öntudatosság, ez az ikertulajdonság jellemzi Ijjász festészetét. Önálló volt akkor is, amikor tíz éves amerikai tartózkodása alatt Pilotyvitézkötésekkel bíbelődött; önálló ma is, amikor öntudatos fejlődése útján a telivér szín- és fény problémák modern levegőjébe jutott. Ma már nem a photographikus beállításban keresi a kompozíció lényegét, mint a hajófedélzeteken tette, hanem például abban, hogy bizonyos színű ruhát adott arra a lányra, akinek a hátáról fog reflektálódni az egész kép tónusa. Különösen éppen a fények elhelyezése dokumentálja Ijjász öntudatosságát. Bizonyos elveket tart szem előtt, anélkül, hogy ezáltal doktrinárré válnék. A napvilággal szembehelyezett fény árnyékos oldala sötétebb az égnél, a naptól megvilágított folt világosabb a háttérnél. Ily következetesen betartott törvényekkel őrzi ellenképeinek fény- és színhatásbeli helyességét. Azt hiszem sikerült Ijjász piktúrájának legjellemzőbb vonásaira rámutatnom. Talán sokat írtam máris, de még mindig keveset ahhoz, hogy a kitűnő fiatal festőt bemutassam , mert a publikumnak talán ez az egy műteremlátogatás is sok, de íjjásznak egy műteremlátogatás kevés. HATÁRSZÉLI ÚJSÁG. ÚJDONSÁGOK. Dalok. Előadta: Varjas Antal a Koronában rendezett kabarétestén. A kis Peti cigány. Irta: Bodroghy Zsigmond. A kis Peti cigány, alig tíz esztendős, Nem tud még nótákat, Folytonosan csak egy nótát muzsikálgat. Repedt hegedűjén, cikornyásan, cifrán Rezeg a négy húrja, Az édesanyjának a kedves nótáját A fülébe húzza. A kis Peti cigány elbúsong magába, Köny csillog szemébe, Céltalanul kószál, kóborol szegényke! Repedt hegedűjét hóna alá fogja, A temetőt járja, Búsongva leborul az édesanyjának Hótakart sírjára. A kis Peti cigány, mosolyog, meg sír is, Mi jutott eszébe ? Elkezd muzsikázni ottan hevenyébe, Repedt hegedűjén, olyan keservesen Zokog a négy húrja Az édesanyjának a kedves nótáját A sírjánál húzza. Künn a temetőben . . . Künn a temetőben uj sírt lapátolnak, Édesanyám lelkem, meghalok maholnap, Az alvégen lakik Túri Balog Marcsa, Ne vigyenek arra, ne vigyenek arra. Énekszó, harangszó, zokogó imádság, Csöndes mátkaságát meg ne háborítsák, Ne is tudja, mikor megy a temetőbe, Régi szeretője, régi szeretője! — Személyi hír. Nehrebeczky György dr. orszgy. képviselő ma Ungváron tartózkodott. 3. oldal. Egy óra alatt elveszi a láb kellemetlen szagát és megszünteti a lábizzadást a KNITTELMANN-féle LÁBTIZ ára egy üvegnek F20 kor. Kapható kizárólag az „Aranyoroszlán“ gyógyszertárban Ungvárt. A VALÓDI liliom arckenőcs EE csakis az „Aranyoroszlán“ gyógy... szertárában kapható. ~