Határszéli Ujság, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1915-01-04 / 1. szám

VIII.­­évfolyam. Ungvár, 1915. január 4. 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve: Egész évre ............8 K . Negyedévre ...............2 K. Félévre .................... 4 K . Egyes szám..............10 f. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér sormkint 40 ! A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. TELEFON 37. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs, Lapkiadótulajdonos: Dr. TAHY ENDRE Dr. SZABÓ JÓZSEF FÖLDESI GYULA Szerkesztőség: Szobránczi-utca 17 sz. — Kiadóhivatal: Teleky-utca 1 sz. Újévi gondolatok. Egy 365 napból álló időbeli terminus alkonyán — egy másik ugyanolyan hosszú jövő előhajnalán, a kettőnek egymással való találkozása percében: gondolkozzunk! 365 nap a természet idejében, végte­lenségében egy pillanatnak sem számít. Egy véges életű ember sorában végtelenséget jelent. 365 nap alatt világok pusztulhatnak, mások támadhatnak, nemzetek tűnhetnek el a történelem színpadáról, mások meg­erősödve, győzedelmesen vonulhatnak a rejtélyes jövőbe. A már átélt , ismert múlt és a ki­számíthatatlan rejtélyű jövő határmesgyé­­jén elfogul az ember lelke! Örvend, vagy busul a múlt történetein, remegve, kétsé­gekkel szívében és lelkében gondol: mi lesz, milyen lesz a jövő? Öröm,bánat,re­ménység, kétségbeesés, szeretet, gyűlölet, békesség, harc, megnyugvás, kétely, pihe­nés, az életért, érdekeinkért való küzdelem, ezek közül vájjon melyikből mennyi és mekkora részünk lesz?! „Múltadban nincs öröm jövődben nincs remény, vájjon a költő sugallása kire,­­lányunkra lesz találó? 1913 és 1914 találkozása idején bi­­rálgattuk 1913-at. S szomorúnak, sivárnak, mostohának, végzetesnek mondottuk min­den pillanatát s közben reménykedtünk az 1914 üdvözítő voltában. „Ember tervez—Isten végez“ mondja találóan a magyar közmondás. Méltán! Bizakodtunk a parlamenti béke helyreálltá­ban, a gazdasági helyzet előnyös fellendü­lésében, az erkölcsök javulásában, a kul­túra, tudomány fejlődésében, sok minden­ben, sok mindennek elkövetkezésében. A sors kegyetlen végzése most hatá­rozott! Parlamentünk békéje meg­van, a pártok meghasonlása megszűnt. A parla­ment házi perpatvarainál magasabb erő, szempont hatása alatt megszűnt a turáni átok! A nagy — a történelmi pillanatok során a magyar parlament önmagához — tradícióihoz, a nemzet Géniusza sugallásá­­hoz és a vészterhes napokhoz méltóan vi­selkedett. Nemzeti létünk jövő biztosítékának ez­­a legörvendetesebb záloga!! Gazdasági helyzetünk 1914-ben az 1913. vigasztalan alapjain ingott, sőt rosz­­szabb volt amannál. Ámde erőtlenek va­gyunk, de tehetetlenségünket tagadjuk. — Tehetetlenségünket a nemzet oltárára fel­ajánlott egy milliárd cáfolja meg. A kol­dusok százasai, a vagyonosok ezresei és a dúsgazdagok milliói azt igazolják: a ma­gyar nemzet előtt e szó : lehetetlenség­e nincs, ismeretlen fogalmak! Mint az Úr engesztelésül egyetlen fiát, úgy a magyar hon fia utolsó garasát is feláldozza, ha a ha­za érdeke azt úgy kívánja. Az erkölcsiek terén a magyar nemzet nemzetiségeivel együtt az újjászületés, a megújhodás útjára tért 1914-ben. Az egy­mást követő ütközetek, harcok eseményei, a milliárdos kölcsön, az itthonmaradottak­­nak a mindenféle áldozatok felajánlása iránti nemes buzgalma igazolja: az ősi eré­nyek, a szeplőtlen erkölcsök, az évezredes küzdelem és kísértetek ellenére a magyar­ban ugyanazok, mint amilyenekkel a szittya vitézek ékeskedtek. Lehetett volna ez a nemzet rabszolga, beolvadhatott volna más, nála erősebb nemzetekbe, de életfájának utolsó csepp vére ontásával dacolt. Legyőzték — de tel­jes erőtlenedésében is féltek tőle, mint a sebzett oroszlántól. Nem lett ozmánná, nem németesedett el, maroknyi száma ellenére ma is magyar a magyar és szabad. Nem­zeti ereje beolvasztó képességeivel felszívja magába a küzdelmek okozta emberveszte­ségek pótlására behívott nemzetiségeket s hogy ez minő eredménnyel, minő erkölcsi sikerrel jár, azt a hadi szintér krónikájá­nak analeseiből tudhatjuk meg. 1914 második fele a harc kultúrájá­nak, a haditudományok évszaka volt. Nyo­mán fog haladni — hogy meddig, ki tud­ná megjósolni? — az 1915. esztendő is. Stratégia, taktika, modern fegyverek, hadi segédeszközök alkotásában, intézésében ma a Monarchia hadvezetői, vitézei első helyen állanak. Szárazföldön, vizen, a le­vegőben egyformán urai vagyunk a hely­zetnek. Múló kudarcok nem sokat ártanak az egyetemes, a végcélnál. Namur, Lürich és más belga erődök bástyáinak romjai a mi mozsaraink fensőbbségéről regélnek ; az orosz számbeli túlsúlya megtörésének le­hetőségét a „vörösördögök“, „magyarszki" hősüknek köszönhetjük. Lassan-lassan megvagyunk. És még a magyarok Istene, nem hagy elvesznünk.— Lehet, mire a 365 napos időbeli terminu­sok ismét találkoznak — az egyiknek bu­­csúzásakor, a másiknak beköszöntésekor a hősök győzelmi harcairól, dicsőséges hadak útjáról fognak regélni. Lehet: a Belgrádban szőtt és Szaraje­vóban végrehajtott orgyilkosság a Nagy Magyarország megszületésének inditó oka leend. Karpinecz Emánuel: Lapunk mai száma 4 oldal. Katonák karácsonya. Csodálatos a magyar faj lelkülete. A háború nagy eseményei felszínre vetik a nép jellemének kristály­tiszta gyöngyeit. A magyar katona, aki most hazájáért vérét ontja, nemcsak hősies lelki tulajdonságaival válik a világ legelső katonájává, hanem gyöngéd, nemes lelkületének költői mo­dorban is tud kifejezést adni azokkal szemben, akik nagy küzdelmében segítségükre vannak, akik gondolnak vele, akik együtt éreznek vele. Már bemutattunk egy pár költeményt, amit a magyar baka agya, szíve termelt, — most még egy költeményt bocsájtunk közre. Aktuális a ver­­sezet, mert az őszinte hála hangja szólal meg benne azok iránt, akik az ungi Kárpátokat védő katonák részére a karácsonyi ajándékozás körül buzgolkodtak. Máskor prózai cikkekben újdonság alakjában adtunk a közérdek nevében kifejezést az egyes nyilvános eseményeknek, — most is a legilletékesebb helyről, a megajándékozott kato­nák egyikétől jövő versben fejezzük ki nyilvános elismerésünket a mozgalom lelkes embereivel szemben. A vers a következő: Nemes, Honszerető népe Ungmegyének, Tanujelét adta hű szeretetének, Hős fiaink iránt, akik a Kárpátokban Hazánk’ védelmezik a lövészárkokban. Akik éjjel nappal, bármilyen időben, Mint hősök harcolnak az ellenség ellen. Ezt szem előtt tartva, urak és urhölgyek, S e megyében lakó tehetősb pór népek. Örömet szerezni a hős vitézeknek Szekérszámra hozták a vöröskeresztnek A sok ennivalót s élvezett cikket, Melyből három vagyon egészen megtellett. Az egylet ezeket becsomagoltatja Lehetőleg úgy, hogy legyen az egyforma, Egy papir zacskóban egy vitéznek szánva, Kenyér, hús, szalonna, dió vagy szép alma,­ Kalács, dohánynemü, pipa vagy szivarka, Hozzá mellékelve pár skatulya gyufa S ehhez hozzáadva még egy üveg ital, Még pediglen jó bor, mit szeret a magyar. Hogyha látták volna ezt a jó vitézek, Hogy munkálkodtak itt finom női kezek, Még jobban buzogna a vér ereikben, De nem irom tovább, ott lesz a kezekben. Karácsony ünnepén, azt hiszem hogy áldják A kis csomagokat, ha kezükben látják. Hát hogyha majd eszik, biztosan gondolják, Az ellenségeinket mindet elpusztítják. Mivel a szeretet éreztette velek Földre áldást hozó Karácsony ünnepet. Vajha ez az ünnep hozna a számokra igazi örömet s ez egész világra, Látnák az ágyukat s gyilkos fegyvereket, Elnémulva mindent összetörve őket, kik idézték elő a nagy szeretetet.

Next