Határszéli Ujság, 1916. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1916-07-03 / 27. szám
1916. július 3. 10 koronás, 100 drb. 5 koronás és 200 drb. 1 koronás lapot osztott ki a gyűjtés megkezdése előtt 1200 korona értékben. A gyűjtés befejezése után a bizottság elnöke és Virányi Sándorné az urnákat, perselyeket és a kartonlapok eladásából begyült összeget az Ungmegyei Takarékpénztár helyiségébe vitték, hol a perselyeket felbontatlanul, az urnák tartalmát és a kartonlapok eladásából befolyt összeget olvasatlanul zsákokba téve és a zsákokat a bizottság jelenlétében lepecsételve Kardos Emil takarékpénztári igazgató vette át és az intézet páncélszekrényében helyezte el. — 2. Ezek után megállapítja az elnök, hogy a letétbe helyezett perselyek és zsákok sértetlenül adattak elő. — 3. A zsákokat és perselyeket a fenti teljes bizottság előtt felbontván, kezdetét vette a pénz megszámlálása, melynek eredménye a következő: 1. az urnába dobott adományokból összesen 485 K 2. a perselyekkel gyűjtött adományokból 314 K 03 fill. 3. a kartonlapok eladásából 327 K. Összesen 1126 K 03 f. azaz Egyezeregyszázhuszonhat korona 03 fillér folyt be, mely összeget a jelenlevő pénztáros jelen jegyzőkönyv egy példányával együtt a fiókegylet pénztárába való elhelyezése céljából átvett. Ugyancsak átvette a felmaradt kartonlapokat és pedig: 43 drb. 10 K-ást 430 K értékben, 84 drb. 5 K-ást 420 K értékben, 23 drb. 1 K-ást 23 K értékben, összesen 873 K azaz Nyolcszázhetvenhárom korona értékben, mely állomány az eladásból befolyt összeg és a kiosztott érték különbségének megfelel. 14. Elnök a gyűjtést rendező bizottság nevében köszönetet mond az Ungmegyei Takarékpénztárnak a gyűjtés eredményének megállapításában tanúsított szíves közreműködéséért, mellyel annak korrekt pontosságát és szabályszerűségét biztosította. K. m. f. Lőrinczy Jenőné s. k. elnök. Volosin Ágoston s. k. pénztáros. Boldizsár Boldizsár s. k. jegyző. Gulovics Tivadar s. k. előadó. Virányi Sándorné s k. a gyüjtőbizottság részéről. Gulácsy Árpádné s. k., Dr. Györffy Gyuláné s. k. az Ungmegyei Fiókegylet részéről. Az Ungmegyei Takarékpénztár részéről Kardos Emil s. k., Weisz Mór s. k. — A 67-es bakák vitézségét nyomatékosan hirdeti Höffer altábornagy csütörtök délutáni jelentése: „Az ellenség összes kisérletei, amelyekkel Nowo-Pocajew-től nyugatra az eperjesi 67. gyalogezred elsáncolt osztagait igyekezett visszaszerezni — meghiúsultak.“ Az eperjesi ezred eme fényes haditettének és a kiemelő kitüntetésének hírét örömmel fogadta az ország, csodálattal a világ, de hősiességük elismerése különösen nekünk ungváriaknak, kik lesve figyeltük gyakorlatozásaikat, megelégedéssel konstatáltuk, ügyes— Hogy maga is elmenjen ? — Nem az ki van zárva . . . Maga nem megy el . . . — El. — Magának nem szabad elmenni! — Az orvos ajánlotta. — Süsse meg az orvosát, ne menjen elségüket, igen jól esett. Sok szép reményt fűztünk hozzájuk, fényes győzelmeket esdtünk fegyvereikre. Imánk meghallgattatott, kívánságaink teljesültek, mert az ellenség pokoli tüzében mesés hősiességgel megállták helyüket cserefiaink Az ő tüzet okádó, halált bontó acélfalaik során át, tenger vér és hulladombok árán sem tudott áttörni az orosz had. Hősök szülei ne féljetek, nem nyom el az ellen túlereje. Fiaitok hősi vére nem hiába folyt el, béke és új élet fakad majd belőle. Erős lélekkel reméljetek és buzgó szívvel imádkozzatok, mert van még Isten odafönn az égben és vannak még vitéz magyar fiuk, olyanok, mint a 67-es bakák. (sz. r.) — Kitüntetett hősök. A cs. és kir. 66. gyalogezrednél az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül: Callmeyer Ferenc százados a hadiékitményes katonai érdemkereszt III. osztályát kapta, Eissler Leo százados, dr. Romanecz Arisztid tart. főhadnagy, Safranek Gyula és Réthy József tart. hadnagyok a legfelsőbb dicsérő elismerésben részesültek, a harctéren tett kötelességeik kitűnő teljesítéséért. Karos Ödön tart. szanitézászlós az arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján; Tettur Rudolf őrmester, Goldmann Rudolf szakaszvezető c. őrmester és Dvorzák Rudolf I. o. számvivő altiszt a koronás ezüst érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján kapták; az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül Tarabcsák János őrmester, Preusz Lipót tart. szakaszvezető c. őrmester, Hudákovics József tizedes és Gasinic János gyalogos a II. o. ezüst; Kovács Imre, Kahn János, Nagy Márton és Czimbodi Imre gyalogosok pedig a bronz vitézségi érmet kapták — Áthelyezés. Kossányi Ödön 66. gyalogezredbeli őrnagy a cs. és kir. 34. gyalogezredhez helyeztetett át. — Ténylegesítés. A 66. gyalogezrednél Singer József tart. főhadnagy 1915. évi január, Szojka Béla tart. hadnagy 1915. évi szeptember elsejei ranggal főhadnagyokká. — Hensler Lipót tart. hadnagy 1915. évi március elsejei ranggal hadnaggyá — kineveztettek. — Vármegyei gyűlések. A közigazgatási bizottság ülését f. hó 11-én, a törvényhatósági bizottság pedig rendkívüli ülését f. hó 14-én tartja. Ez utóbbinak egyik tárgya a naptáregyesités ügyének méltatása lesz. — Hősi halál. A hősi halált hialtak sorozata újból gazdagabb lett városunk társadalmának két reményteljes ifjú tagjával Kolb Ernő m. kir. 11-ik honvéd gyalogezredbeli hadnagy, polgáriskolai tanárjelölt jun. 22-én hajnalban Seborov község határánál (Wladimir Wolivszkijtől délkeletre 25 kilométernyire) ahova mint tábori őrs volt szakaszával kirendelve haslövéstől találva hősi halált halt. Görgényi Adolf Máv. osztálymérnököt is nagy gyász érte, nagy reményekre jogosító Géza fia, a 2-ik tábori tüzérezred önkéntes tizedese, múlt hó 9-ike táján, Olyka környékén ahol mint tüzérségi megfigyelő teljesített szolgálatot, egy srapnell által találva hősi halált halt. Mind a két haláleset városszerte részvétet keltett. — Tízéves találkozó megváltása követésre érdemes szép példát nyújtott Isaák Imre vajáni ref. lelkész, aki az ungvári állami főgymnáziumban 1906. évben érettségizett tanulótársait a hírlapok útján arra kérte föl, hogy a tervbevett találkozót egy, az intézetben létesítendő alapítvány céljaira váltsák meg. A felhívás szövege a következő: Édes Barátaim! Felhívlak benneteket a tízéves érettségi találkozó elhalasztására, illetőleg megváltására. Tudom, hogy sokan a fronton véditek a hazát, sokatoknak meg itthon van örökös, pihenés néküli munkája a haza szolgálatában s bizony kérésünket juttatna el a Gondviselő a tízéves találkozóra. Halasszuk hát jobb időre e baráti összejövetelünket. Engedjétek meg, hogy egyúttal egy szerény indítványt is tehessek. Románecz Mihály szeretett igazgatónknak 30 koronát küldök egyidejűleg egy tízéves találkozó megváltási alapítvány létesítéséhez első tégla gyanánt. A lelkem azt sugallja, hogy ezzel baráti és hazafias nézőpontból egyaránt Isten előtt kedves dolgot cselekszem. Tegyetek így ti is. Küldjetek tehetségtek szerint néhány koronát ez alapítványra, melynek kamatait felekezeti különbség nélkül jó előmeneteli és jó magaviseletű hadiárva segélyezésére fordítja a tanári kar, mindaddig, míg hadiárva növendéke lesz a főgimnáziumnak. Ha ilyen növendék nem lenne, a magyar történelem köréből írott pályamunkák jutalmazására frodíttassék alapítványunk kamata. Bővebb indokolást feleslegesnek tartok, hiszen a kultúra védelmezése a hadi árvák ■ segítésében szent kötelessége minden magyar embernek. Egy 5 filléres lapon tudassatok elhatározástokról; adományaitokat Románecz igazgatóhoz küldjétek. Isten áldását kéri reátok igaz testvéri üdvözlettel Vajánban, Ungmegye, 1916. V. 1. Isaák Imre, ref. lelkész. — Lámpák a gyógyszertárak előtt. Közönségünknek feltűnt, hogy az esti órák beálltával a gyógyszertárak előtt lámpák jelennek meg, melyek üvegfalának belső része jól olvasható útmutatást nyújt arra nézve, hogy a gyógyszerekért zárás után melyik gyógyszertárhoz kell fordulni. A gyógyszerészek olyan irányú megállapodásának következménye ez, hogy az éjjeli szolgálattétel nehéz munkája megosztassék. Megértette ? ! — Sajnálom, édes Iduska, de most már ha akarnám sem tehetek eleget kívánságának. A menetelő századhoz magam jelentkeztem. Sajnos, most már azon változtatni nem lehet. — Borzasztó . . — Az orvosom ajánlotta. Egyre-másra azt hajtogatta: A Haza veszélyben van. Minden jó érzésű hazafi fegyver alá lép és te, írnok úr, a szivedre hallgatsz, aki bolondul beleszeretett egy barna leány éj sötét szemébe s itthon maradsz továbbra is a hadkiegészítő parancsnokság íróasztala mellett s mig a többiek fáradnak, izzadnak, éheznek, vérrel veritékeznek s verik az ellenséget, te kényelmesen elnyutazkodva rendezgeted az aktákat. Hát igazság-e az? Te katona vagy s ott a helyed a többiek között . . . A tizedes ur tehát mégis csak benyitott a százados ur szobájába s kérte az első menetelő zászlóaljhoz való helyezését. A százados ur ellenezte a dolgot, de aztán mégis csak belement s igy történt, hogy a tizedes ur visszakerült a volt századához, hogy azokkal játsza végig a nagy színjátékot, akikkel megosztotta a rekrutaélet keserveit. Ugye, mindez nem igaz? Ugye, hogy csak megijeszteni akart? . . . Maga itt fog maradni s én azon leszek, hogy ne fájjon többé a szive. Bandóka, édes, ugye, hogy itt marad? — Nem lehet. A szavamat nem vonhatom vissza ... de amúgy is már minden késő . . . El kell mennem ... El kell mennem, sokkal hamarabb, mint gondolja. Ica szemei könnyel telnek meg. — Bocsásson meg, de arra igazán nem gondoltam, hogy avval magácskának fájdalmat okozok. Meg sem álmodtam, hogy érzelmeim a magácska szivében visszhangra találnak. Most már boldogan és büszkén megyek, azzal az öntudattal, hogy idehaza van egy szerető szív, aki félt engem s imádkozik értem. Ne szomorkodjék, hiszen a távolság nem csökkenti a szerelem nagyságát. Én mindenkor és mindenütt a magácskáé maradok s ha az Istennek is úgy tetszik, sértetlenül visszatérek magácskához. — Ugye, nem fog megsebesülni? — Azt nem ígérhetem. —• De ígérje meg, hogy vigyázni fog magára. — Nem tehetem, mert akkor gyávának kellene lennem. Az én életem az Isten kezében van, nincs tehát mit féltenem. Imádkozni fogok magáért. — Arra én is kérem. Most pedig Isten vele. Az idő későre jár. Fél nyolc. Egy óra múlva indulok. — Szent Isten, egy óra ípulva! — Istennel egy óra múlva . . . — . . .? — Édes Icuska, nem azért megyek el, hogy vissza ne jöjjek. Visszajövök, még ha csak utolsót lehelni is. Most sietnem kell, csupán még egy pár virágot kérek a sapkámra, hadd menjek én is felbokrétázva a táncba . . . — így! Köszönöm. Most már olyan vagyok, mint a többi s úgy fogom énekelni, mint a többi, hogy Ma még piros élet, Holnap fehér álom, Ne sajnáld a csókodat Gyönyörű virágom . . . A leány megértette, bájos ártatlansággal fölemelte szép fejét s aztán csak akkor kapta el, amikor minden vére arcába szökött. Néhány perccel később a fiú elmenőben úgy érezte, hogy szive fölött a blúz szorítja erősen. Túláradó érzésein könnyített is mindjárt: Ma még piros élet . . . dúdolta csendesen. Egy óra múlva is senki olyan szívesen nem énekelte ezt a nótát, mint ő a menetelő zászlóalj sorai között. Csak egy rövid pillantra csuklott meg a hangja, amikor Ica egy utolsó kézfogásra férkőzött hozzá s még egy piros rózsát nyújtott át neki hirtelen, talán a piros élet szimbólumául . . . HATÁRSZÉLI ÚJSÁG, 3. oldal.