Határszéli Ujság, 1925. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1925-01-04 / 1. szám

A RUSZINSZKÓI KER. SZOC. PÁRT HIVATALOS HETILAPJA. ■niwnPMwaHg^—aagm—aiiB—aca—ikMwa—le9 vii rg«m­ay.yfmMMMMHMJ MMj ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: | | ELŐFIZETÉS KÜLFÖLDÖN: 8 FELELŐS SZERKESZTŐ: 8 Egész évre .... 52 korona | , g Egész évre .... 78 korona Félévre...............26 korona 1 HORKY KÁRO­LY.­­­­élévre..................39 korona Negyedévre ... 13 korona I­g Negyedévre ... 20 korona SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL TELEKY-UTCA 5. SZÁM I­I , 0 tv 1 1/­­ / X­X. / V 1*0 b g Egyes szám­ára 1 korona. VISMOROB-UHÍSVÁK, 1925 január 4., vasárnap. Tizennyolcadik évf., 1. sz. SZILÁNKOK Földhöz ragadt szegény ember volt prevrát előtt, mint a „Rudé Pravo“ írja Tusár Vlasztimir szoc­dem, elvtárs, később miniszterelnök, majd berlini követ. De nagy életművész volt, aki megmutatta azt, hogy kell megoldani a szocializmust a gyakorlatban. Rövid hat esztendő alatt sikerült neki mint mi­niszterelnöknek és berlini követnek 17 milliócs­­kát megtakarítani. A „Lidové Listy“ szerint ugyanis a prágai első kerületi járásbíróság ily összegűnek vette fel Tusár elvtárs hagyatékát, jórészt pénzben és értékpapírokban. Ezt csinál­játok utána szoc.­dem, elvtársak s egy csapásra meg lesz oldva a szociális kérdés, nem kell munkanélküli segély, nem kell szociális biztosí­tás, aggkori és rokkantsági gondoskodás sem. Mind megoldható a Tusár féle rendszerrel. Míg más pártok nagy hangú szólamokat puffogtat­­nak el és elméleteket­ fejtegetnek, amelyeknek semmiféle gyakorlati értékük nincs, addig a szoc. dem­ vezérek szemléltetően mutatják be, hogyan lehet a szociális kérdések gordiusi cso­móját a saját javukra sikeresen megoldani. A megoldás egyedüli titka: „a takarékosság". Egyetlen politikailag megbízható és államhű embert isme­rünk eddigi Ruszinszkóban és ez Huber ren­dőr­­prefektus. Ő is csak azért, mert ő állítja ki min­denkiről azt, hogy államellenes. Nem a lojalitá­sáért „díszoklevélként“ kapott Havas-féle jól kiérdemelt minősítésre gondolunk itt, hanem arra a jó néhány elbocsátott tisztviselőre, aki csak azért nem tud állásába visszajutni, vagy nyug­díjat kapni, mert a Huber-féle elmélet szerint „politikailag megbízhatatlan és államellenes“. A legutóbb is ilyen esetről értesültünk egy magas­­állású elbocsátott tisztviselő ügyével kapcsolat­ban. Hát ez nagyon szép így és nagyban elő­mozdítja a „konszolidációt“. Ruszinszkóban nem is lehet ez másként, mert ha másként lehetne, akkor Hubernek semmi beleszólása nem volna abba, hogy egy elbocsátott őslakos tisztviselő kapjon-e kenyeret éhező családja szájába, vagy se. így azonban a gyarmati rendszer „áldásai“ alatt roskadozó ruszinszk­i őslakos bálványként nézi Hubert, akinek megvan az a privilégiuma, hogy önmaga állíthatja ki magának a bizonyít­ványt, hogy politikailag megbízható és nem állam­ellenes. Ennyi jót csak megtehet magának! Nemde? MEGHÍVÓ 1 AZ ÁLARCOS BÁL­R A ) 2 Ungvár farsangi életének legkiemel-­­ 3­kedőbb eseménye az UNGVÁRI S­I­KÉR. SZOC. NŐI SZAKOSZTÁLY | 1 JELMEZES- ÉS ÁLARCOSBÁLJA | 4 lesz, melyet január 11.-én (vasár- | [ nap) tartanak meg 8 órai kezdettel ‡ 2 a KORONA­-SZÁLLÓ nagytermében.­­ [ Az estnek külön szenzációja lesz a jel- ( 1 mezes felvonulás, valamint az a három 1 ) értékes szépségű i­, melyért bizonyára 1 2 nagy versengés lesz. — Akik meghivót nem i­s kaptak és arra igényt tartanak, forduljanak 9 ( Köszörüné — Gaal Erzsébet titkárnőhöz ( 4 (Korjatovics- [Széchenyi-tér] 5. sz. alá.) 4 1 Belépődíj személyenkint 10 korona. / 9 f f Mindenkinek ott kell lenni, aki ff» ^ • a jó mulatságot meg nem veti! ^ ­ Uj esztendő • Hat heti kényszerű szünetelés után la­punk már csak az új esztendőben jelen­hetett meg. A nyomdász sztrájk alatt te­hát elhalkult szavunk és kezünk lecsúszott a mindennapi élet ütőeréről. Ez alatt a hat hét alatt Ruszinszkóban főként a kormány sajtóorgánumai grasz­­száltak és a kormány­exponensek mézes szavú nyilatkozataiban nekünk szánt mad­zagok úszkáltak, oly nagy mennyiségben, hogy az ember azt hitte: Ruszinszkóban fenékig boldogság van. Ha a hat hét kormánypárti sajtó mun­kájára visszatekintünk, elszorul a szívünk annak láttán, hogy micsoda lelkiismeret­lenséggel takargatták el a belül gyulladá­sos hat éves sebeinket. Soha, sehol egyet­len szót nem olvastunk például arról, hogy Ungvár, Ruszinszkó fővárosa, képviselő­­testület nélkül, egy erdész egyeduralma alatt nyög, aki minden lelkiismeretfurdalás nélkül gazdálkodik erkölcsi és anyagi ja­vainkkal, el nem riadva attól, hogy a volt képviselőtestület és annak bizottságai által hozott határozatokat itt is — ott is, megmá­sítsa. Egyetlen szót nem olvastunk a „pol­gárság“ érdekeit és magát „magyarénak valló ungvári sajtóorgánumokban arról, hogy ennek a diktatórikus állapotnak végevettessék és a főváros vezetése ke­rüljön vissza az arra hivatottak és jogo­sítottak kezébe. Hat hétig erről senki, semmit nem hal­lott, valamint arról sem, hogy Ruszinszkó még mindig gyarmat, ahol az autonómia hangoztatása — kezdve a helyettes kor­mányzótól a községi segédjegyzőig — mindenkinél divatba jött, de komoly meg­valósítására senki sem gondol. Mindenki az „autonómia alapján áll“ itt és éppen ezért, mert ilyen sokan áll­nak rajta, nem tud az az autonómia életre­­kelni. Nem is beszélve arról, hogy a válasz­tási bíróság az őslakosok autonóm párt­ját véglegesen megfosztotta a második képviselői mandátumától, a prágai kor­mány­koalíció düledező­félben lévő tákol­mányát a ruszinszkói kormány­sajtó még mindig olyan erősnek hirdeti, amelyre egy bekövetkező választásnál komolyan tá­maszkodni lehet. Pedig a prágai kormány ez alatt a hat hét alatt, hogy mi szóhoz nem juthattunk, teljesen elvérzett a parla­menti harcban, ahonnan az ellenzéki kép­viselők kivonultak és így megmutatták, hogy a prágai parlamentet „alkotó“ ko­alíció teljesen életképtelen és nem egyéb mint léleknélküli szavazógép. És ennek a rozzant, divatból kiment tákolmánynak támogatására akarják nálunk az ellenzéki érzelmű becsületes őslakos­ságot felhasználni? Hiú ábránd, mint például az is, hogy a ruszinszkói, magyar­ságnak a zsidó sajtó fogja meghatározni, hogy kit válasszon képviselőjéül. Nagyszerű vásári komédiák folytak le itt az elmúlt hat hét alatt, mely fölött lassan, de biztosan gyülekezik a legfélelmetesebb kultúrharc jellege. A prágai kormány bak­lövéseinek sorozatát most azzal tetézte be, hogy a római szentszék egyházi jogait tette illuzóriussá. Ehhez járult az egyház és állam szétválasztásának terve is, melyre feleletül a szlovenszkói és ruszinszkói katholikus püspöki kar pásztorlevélben tiltotta meg híveinek, hogy egyházellenes társadalmi és gazdasági alakulatokat, egye­sületeket és pártokat támogassanak, vala­mint hogy azoknak tagjai legyenek, mert az a veszély fenyegeti az egyházat, hogy saját hívei, akaratuk ellenére, segítségére lesznek az egyház ellenségeinek. Vagy vegyük a reformátusokat, akiknek papjai és iskolái kellő állami támogatás nélkül sorvadnak, az egyház autonómiája csak papíron van meg és a ruszinszkói ref. püspököt a kormány nem akarja el­­ismerni. Mi lesz mindennek a következ­ménye? A legelkeseredettebb ellenállás, melyet a mézes szavú és csalogató hangú kormánypárti saját sem fog tudnit enyhíteni. Ilyen viszonyok között köszöntött ránk az 1925-ik esztendő. Nagyon banálisak vol­nánk, ha az új esztendőről dicshimnuszokat imnánk és elhitetnék párthíveinkkel, hogy a ránk következő év jobb lesz. Mi most egy elfeneketlenedett önvédelmi harc kellős közepében vagyunk. Ez az év új parlamenti választást hoz ránk, melyben ismét szint vall Ruszinszkó népe. Lehet-e itt a harcot a béke olajágával leinteni? Nem lehet! Az 1925-ik esztendő súlyos küzdelmek szintere lesz. Ebben az évben fog elválni, hogy méltók vagyunk-e önálló, nemzeti életre, vagy a szolgaság megérde­melt sorsa jut nekünk! Pártunkat minden oldalról bontogatják, de mi reméljük, hogy a kormány további magatartása elég ok lesz arra, hogy továbbra is ellenzékben maradjunk és a keresztény­­szocialisták mindjobban erősödő táborát támogassuk. Az új esztendő tehát újabb munkát, újabb kitartást, újabb áldozatot és a győ­zelem reményébe vetett újabb hitet kiván tőlünk. Ezeknek előrebocsátásával küldjük hát mindenkinek biztató szavunk és e szokásos mondást: Boldog újévet! — Wienbe! Az „Általános Népművelődési Egyesület­ húsvétkor kirándulást rendez a szép osztrák fővárosba Bécsbe. Útlevélre nincs szük­ség. Költség: 7X42 ck., melyben benne van: utazás, teljes ellátás, szállás, beléptidíjak, borra­valók stb. — A kiránduláson csakis tagok ve­hetnek részt. Tag bárki lehet, aki befizetési la­pon (kívánatra küld a fiókegyesület) a kassai fiókegyesület címére (Komensky-u 18) beküldi az évi 12 ck. 20 fill. évi tagsági díjat, melyért az egyesület egyéb kedvezményein kívül díj­talanul kapja a „Die Volksbildung“ c. szép­­irodalmi és tudományos folyóiratot.­­ Rész­letes felvilágosítással 1­50 válaszbélyeg beküldése mellett szívesen szolgál a kosicei fiókegyesület vezetősége.

Next