Kárpátaljai Magyar Gazda, 1926 (7. évfolyam, 27-45. szám)
1926-07-04 / 27. szám
2 oldal. Kárpátalajai Magyar Gazda 27.szám. zolták, hogy a Nemzeti Párt bármely pillanatban kész olyan törvényt megszavazni, amely törvény valóban a nép érdekét szolgálja, hanem bizonyítékai voltak ezek annak is, hogy a köztársaság területén élő magyarság teljesen távol áll az irredenta irányzattól, mert hiszen az agrárvámokat megszavazta, egyáltalán nem tekintve arra, hogy Magyarországon a csehszlovák agrárvámok létesítését nagy ellenszenvvel nézik, mert ezek a vámok megnehezítik a magyar gabona Csehszlovákiába való behozatalát. Ma már világos mindenki előtt, hogy az agrárvámok megszavazása Szent-Iványnak és az ő táborának olyan tette volt, amely megnyitotta a jobb jövő útját. Ha a gabonavám kérdésében egyetérthettek és együtt dolgozhattak a csehszlovák és a magyar pártok, ez a szép egyetértés előfordulhat ezentúl is, sőt állandósulhat is. A teljes megegyezés még messze van, de ma már minden gondolkozó ember előtt világos, hogy mindazok a pártok, amelyek a köztársasági állameszmét fenntartás nélkül elfogadják, vállvetve dolgozhatnak együtt az állam javára, de csak akkor, ha egymás jogos igényeit is tiszteletben tartják, ha állampolgár és állampolgár között nem lesz különbség, csak azért, mert más és más nemzetiséghez tartoznak. A megegyezésnek és az ebből fakadó fejlődésnek ez az egyenes útja! Az új állampolgársági törvény. A prágai parlament új állampolgársági törvényt hozott. A törvényt Dérer Iván szlovák képviselő, voltminiszter dolgozta ki, de elfogadtatása teljesen Szent-Ivány érdeme, aki a Magyar Nemzeti Párt és a német gazdapárt egész parlamenti erejét latba vetette a javaslat érdekében. Az új törvény nem gyógyítja be az állampolgársági sebeket, de mint első lépés, mint egy jobb jövő biztató jele örömmel üdvözlendő. A törvény kimondja, hogy mindazoknak, akik 1910-et megelőzőleg négy évig a mai Szlovenszkó vagy Ruszinszkó területén laktak, ha nem is fizettek adót, az állampolgárság — folyamodásukra — feltétlenül megadandó. A Magyar Nemzeti Párt a félúton nem áll meg és tovább harcol az állampolgársági ügy további, legszélesebb körű rendezéséért. Elismerik, hogy rengeteg embert sújtanak anyagi érdekeikben. Ezeket bölcs tanácsokkal vigasztalják. Térjen át a szőllősgazda más üzemágra — vagy pedig pusztuljon, mint ahogy a vasút s az autó kiszorította a jól táplált fuvarost. De a jó borivó se hagyja magát, meg a szesz érdekében tart védőbeszédet. Elmondja és bizonyítja, hogy a szesz nem nagyobb méreg, mint mondjuk a tej, amely eltekintve attól, hogy a gümőkórt terjesztheti, a bőr alá fecskendezve, mint „idegen fehérje“, rögtönös halált okozhat. A szeszt használja külsőleg a tréner, a sportember, edzi, erősíti az izmokat. A tudós preparátumait ezzel konzerválja, az orvos a gyengülő szívet támogatja vele. A legerősebb dezinficiáló szer s mint ilyen csodás gyorsan gyógyít sebeket. Halomra pusztít némely bacillust — a kolerának, vérhasnak, spanyoljárványnak leghatékonyabb védekező és gyógyszere. A mértékletes borivó hosszú életű e földön s elmondják azt a régi anekdotát, melyet ugyan mindenki ismer, de amely mindig bizonyság marad s mely azt meséli, hogy volt egyszer, hol nem volt két százhúsz éves ikertestvér. Egy újságíró hirét vette az emberpárnak s felkereste őket azzal a céllal, hogy felvilágosítást kér tőlük. Megérkezik s az egyiket otthon találja. Kikérdi, hogy mint élt, mit miveit, hogy ily jó egészségben érte meg e szép kort. Előadja az öreg, hogy életében mindig józan, mértékletes volt, nem ivott A falu kultúrája és a Magyar Nemzeti Párt. A Magyar Nemzeti Párt kulturprogrammjának alapja nem lehet más, mint egy széles nemzeti népkultúra megalapozása, a falu kultúrájának fokozatos, rendszeres és egységesen irányított kiépítése. Bár a falu művelődésének kérdésénél a fő elv az, hogy a falu minden egyes tagja 6 éves korától egész életén át céltudatosan irányított kulturális nevelésben részesüljön, mégis a falu gyermekeit 6 éves kora előtt sem hagyhatjuk figyelmen kívül s így a falu kulturmunkáját három részre oszthatjuk: 1. az iskolaköteles kor előtti; 2. az iskolaköteles kor alatti; 3. az iskolaköteles kor utáni teendőkre. 1. Az iskolaköteles kor előtt a népművelési és népfentartási teendők úgyszólván összefolynak. Az ide sorolható munkák a következők: 1. Küzdelem az „egyke“ ellen. 2. Az anya- és csecsemővédelem. Mód: ily irányú nyomtatványok, a pártlapban elhelyezett, a naptárban közölt cikkek terjesztése s a szülők részére tartott népies előadások által. A legtöbb községben napközi otthon van, amelynek vezetője egy tanulatlan öreg asszony. Értelmesebb vezetőkről s ezek részére egy kézikönyvről kell gondoskodni, amelyben versek, mesék, játékok vannak a gyermekek részére. Szükséges egy olyan verses- és meséskönyv, mely a magyar nemzeti történelem fontosabb mozzanatait versecskék és mesék alakjában tudja a gyermekek szívébe csöpögtetni. Ugyanezt a célt szolgálják a mesedélutánok is, amelyeknek anyaga szintén gondosan összeválogatva, kinyomatandó és elterjesztendő, így gyermekeink lelkivilágát már az iskolaköteles kor előtt is mi irányíthatjuk. Be kell idegezni a szülők lelkébe, hogy a nevelés, de ma különösen a nemzeti nevelés alapja: a családi nevelés, amely már az iskolaköteles kor előtt megkezdődik. Szükség van egy úgynevezett magyar családi könyvre, amely mint régen a biblia, minden magyar család asztalán ott fekszik s útmutatója lesz annak, hogy egy magyar családban miként és mivel kell biztosítani a magyar nemzeti érzés lángjának örök égését. II. Ha az iskolaköteles korban lévő gyermekeink nemzeti nevelését biztosítani akarjuk, az elnemzetlenítő iskolapolitika ellensúlyozására kell figyelmünket elsősorban fordítani. Ha lesz reá elég anyagi erő, magyar nép-, polgári és szakiskolák felállítását szorgalmazni kell. Addig, amíg a kellő anyagi erő nincs meg erre, ki kell vívni a magyar nyelven való oktatást mindazon a helyen, ahol a magyar sem bort, sem pálinkát s hosszú életét ennek tulajdonítja. S ugye, kedves bátyja szintén így élt? — kérdi a kiváncsi újságíró. — Az ám, mondja reá az öreg haragosan, — az a vén korhely az egész életét korcsmában töltötte, most is ott van az ebadta! Borivók voltak a régi görögök; a világot kormányzó rómaiak korhelykedései sokszor napokig tartottak s ludtollal csiklandozták a garatot, hogy arra újból felönthessenek. Az angol világhóditó útjában a wishiky-t soha otthon nem hagyta s ha módja volt rá, maga előtt küldte. Abszint ihlette a múlt század nagy francia költőit; sok újságíró, színész és szónok ma sem képes szesz nélkül dolgozni. A végső erőfeszítés pillanataiban a lelki- és testi erők csodálatos teljesítményére képesít, mint ezt a világháború sok fényes haditette bizonyítja. Az alkoholfogyasztás eltiltása az ember ősi jogaiba történő megalázó beavatkozást jelent. Önérzetes ember ebbe sohasem fog belenyugodni. Az emberi természet fellázad a reáerőszakolt kényszer ellen s amit eddig mérsékelten, nyíltan cselekedett, azt a tilalom dacára, mindenáron s túlzottan fogja tenni. A szeszt kedvelő idegenek, mindazok, akik nem szeretik a karmonádlit sem limonádéval, sem tejszínnel öblögetni, messzire elkerülik a tilalmas országokat s így csökken az idegenforgalom s elszegényednek, akik ebből éltek. De tönkrejutnak a szőlősgazdák is, kik nemzeti kisebbség kellő számban él. Ahol a megkívánt százalék kisebb, ott a magyar nyelven való oktatásnak legalább a minimumát kell biztosítani. Ilyen helyeken stipendiumok, pályaművek által kell növelni a magyar nyelv tanulásának kedvét. Értelmes és érdemes magyar gyermeket anyagi viszonyaikhoz mérten segélyezni kell nemcsak iskolai könyvek, tanszerek, de lakás, ruházat, ellátás tekintetében is. A magyar társadalom megmozgatandó abban az irányban, hogy ilyen célokra áldozni életében és halála esetére is kötelességének tartsa. Minden erőnkkel küzdeni kell a felekezeti iskolák államosítása ellen. Ma nemzeti nevelés szempontjából is fontos a felekezeti iskola, mert ott, ahol hivatása magaslatán álló pap és tanító van, a szigorított állami tanfelügyelet dacára is sokat tehet, de legalább is nem nemzetlenít. Amilyen fontos dolog az, hogy ne legyen egyetlen magyar gyermek sem iskolakerülő, éppen olyan fontos a szülőknek felvilágosítása abban az irányban, hogy átlagos tehetségű gyermekeiket ne a tudományos pályákra küldjék, növelve a szellemi proletariátus számát, hanem a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi pályákon keressenek számukra jobb jövőt. Mivel nagyon sok szülő, — a kormány iskolapolitikájának következményeképen — ahol csehszlovák iskola van, már az első osztálytól kezdve abba íratja be gyermekét, nemkülönben az állami menhely által gondozott magyar gyermekek is oda kényszeríttetnek, nagy gond fordítandó arra, hogy ezek a gyermekek megtanuljanak, illetőleg el ne feledjenek magyarul írni, olvasni s a magyar nemzeti lélek ki ne haljon belőlük. Itt a magyar családokra vár a nagy feladat, amelyeknek segítségére volna a már említett családi könyv. Ha a magyar családi nevelés organizálása sikerül, a Magyar Nemzeti Párt a nemzeti lélekmentő munkában az alappilléreket rakta le, amelyekre bátran építhet. Ezt azonban csak ráneveléssel lehet elérni. Nekünk kell olyan családanyákat és családapákat nevelni, akik tudatában vannak, hogy mily fontos tényező a család a nemzeti nevelés szempontjából. Addig is, amíg ez boldog valósággá válik, nekünk kell biztosítani azt, hogy gyermekeink ajkán a magyar szó, tollán a magyar betű, szívében a magyar érzés a magyarnak örök életet biztosítani tudó hatalom lehessen. De hogyan? Tanfolyamok rendezése szép terv, de a gyakorlatra nézve illuzórikussá válik, mihelyt az elnemzetlenítés főírányítóinak, a tanfelügyelőknek éber szeme észreveszi, hogy keresztezni akarják szándékaikat, mert egyszerűen eltiltja a tanulóknak a tanfolyamon való részvételt. Reá vagyunk utalva a magyar a mezőgazdasági népesség nagy hányadát (nálunk kb. 25°/o át) teszik s ami még nagyobb baj, elpusztul a sziklás hegyoldal egyedüli termelő ágazata is s vele kétezeréves borostyánja. A szőlősgazdák köszönik a bölcs tanácsot, hogy a szőlőből gyártsanak deneturált szeszt vagy cukrot. Nyilvánvaló, hogy tizedrész annyi cukrot sem termel a legédesebb szőlő kataszteri holdja, mint a cukorrépa, holott utóbbinak termelési költségei kisebbek. Az állam bevételeinek igen lényeges része a bor-, a szeszadó, a kincstári illeték, fényűzési, fogyasztási, forgalmi adó, mely összegeket nem nélkülözheti a közéleti háztartás s más, sokkal terhesebb adónemekkel kellene pótolnia, ha a szesz élvezetét eltiltanák. A bor- és szesztermelés meg-szünte egyes államok u. m. Francia-, Olasz- és Spanyolország és legelsősorban Ruszinszkó kiviteli mérlegét rendkívül mértékben rontaná. Ez esetben a finánc is egy követ fuj a bor- és szesztermelővel. Egyszóval, mondja a borivó, igyunk csak bátran tovább, cimborák, mértékkel nem árt az élet e fölséges zamata! Nem vagyok hivatott a döntőbíró szerepére, mert nem vagyok elfogulatlan. Magam is borissza lévén, meg aztán ruszinszkói, akinek a bor a kenyere, rokonszenvem a bor védelmezőivel. Ifjúságunk gyönyörűséges, muzsikás, leányos, bortól gyöngyöző éjszakáira gondol, melyek hangulatát elfeledni sohasem lehet. Hogy gyomrunk mondja-e fel a szél-