Kárpáti Hiradó, 1941. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1941-12-13 / 283. szám

Szombat, 1941 XII/13 Ára­m|Q fmé| XVII. évfolyam, 283. szám ““““+“““TM“ FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRTFAI LÁSZLÓ POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: DR. SIMON MENYHÉRT A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ (wv) A megjósolt második világ­háború bekövetkezett. Nincs többé a földkerekségen számottevő hatalom, amely kívülállana a világerők hatal­mas küzdelmén. Még azok a hatal­mak is, amelyek távol állnak, a küz­delem katonai részétől, nem lehetnek többé semlegesek. Mint magas he­gyek ormáról elinduló kicsiny hópe­­helyből városokat elsöprő hatalmas lavina válik, úgy lett Danzig a vi­lágerők mérkőzésének elindítása. A legutóbbi napokban még a mos­tani háborúban is szokatlan iramot vettek az események. Félbeszakad­tak a japán—amerikai tárgyalások és órákkal később a japán haditengeré­szet, légierő és szárazföldi hadsereg percnyi pontossággal kezdte meg 18.000 kilométernyi arcvonalon a hadműveleteket az angolszász hatal­mak ellen. A japán légierő és hadi­­tengerészet a csendesóceáni háború­ban a hadműveletek első két napján megtörte az angolszász fölényt. Hét­főn még a nagy csatahajók tekinte­tében 12:15 volt a japánok és az an­golszászok aránya. Negyvennyolc órával később az arány már 12:6 Japán javára. Kétszer huszonnégy óra elég volt hozzá, hogy Japán két­szeres túlerővel jelentkezzék a Csen­des-óceánon. Hiába volt az angol— amerikai flotta kétszerese — a ki­sebb egységeket is beleszámítva —, a japán fölényt nem lehet többé meg­törni. Ha a nemzetközi sajtó a há­ború első napjaiban joggal emlegeti a második Csuzimát, kézenfekvő az a föltevés, hogy a tüneményes japán győzelmek az első sikerekkel még nem értek véget. A világsajtóban mind több fölte­vés lát napvilágot, mi a japán sike­rek titka. Két új fegyvert emleget­nek: az egyik az »élő torpedó«, a másik a »halál-zuhanóbombázó«. Le­hetséges, hogy a két név alatt ugyan­azt a fegyvert kell érteni. A két el­gondolás alapja ugyanaz. A japán lélek főbb vonásainak ismeretében lehet csupán a japán hősiességnek a fehér ember számára szinte érthe­tetlen módszereit megérteni. A ja­pán szamurai szellem számára a leg­dicsőbb és legszebb dolog a hazáért meghalni. A japán számára a halál nem félelmetes és megdöbbentő va­lami. Olyan, mint az evés, vagy a lélegzés. Nem nevelés eredménye ez, hanem a japán természet legmélyén rejtőző ösztön, amelyet földi hata­lom meg nem változtathat. A halál­zuhanóbombázó, amikor lecsap a hadihajóra, nem emelkedik vissza a bombák ledobása után, hanem bele­­fúródik a hadihajóba. Az egy tonná­nál nehezebb bombák aztán a hadi­hajó belsejében robbannak. Így kép­zelhető el, hogy az elsüllyesztett an­gol és amerikai óriáshajókat pillana­tok alatt nyelte el a tenger. Elpusz­tul a bombázó gép, elpusztul pilótá­ja is, a találat azonban biztos. Egy ember önfeláldozása hadseregnyi erőket semmisít meg. London és W­ashington most riad­tan szemléli, hogy a számításokba hiba csúszott. A félrevezetett és mes­terségesen önhitté nevelt angolszász közvéleményen pedig pánik vett erőt a japán sikerek hatása alatt. A leg­jobban megválasztott idő volt ez ar­ra, hogy Németország és Olaszor­szág megüzenje a háborút az Ame­rikai Egyesült Államoknak. London némi kárörvendéssel szemléli szövet­ségese hatalmas veszteségeit, ezekkel vigasztalja Churchill is honfitár­sait. Az amerikai sajtó önhittsége nem ismert már határokat, azt hitték, el­érkezett az a pillanat, amikor az USA korlátlan hatalommal diktálhat az egész világnak. Szemükben Japán csak aféle hetvenkedő, színes, nagy­­hatalmasdit játszó államocskának tűnt föl, amely addig ugrálhat, míg az USA jónak nem látja leinteni. S Japán most ott áll, hogy az Ázsiá­ban Dánia szerepét vállaló Thaiföl­­dön keresztül nemsokára eléri a bur­­mai utat, Csungking katonai jelentő­sége ezzel megszűnik Japán számá­ra. Egymásután esnek el az USA ja­pánellenes csendesóceáni támasz­pontjai, vagy a többieken sikerrel végrehajtott japán partraszállás kilá­tástalanná tesz minden amerikai el­lenállást. Guam szigetének és a Wa­­ke-szigeteknek japán megszállása után folyik a Fülöp-szigetek megszál­lása, japán csapatok szálltak partra Borneo szigetén is, folyik az előnyo­mulás a legfontosabb távolkeleti tá­maszpont, Szingapúr felé is. A nagy mérkőzés súlypontja ezzel most hó­napokra a távolkeleti hadszíntérre tolódott át. Cunningham tábornoknak, a közel­­keleti brit hadsereg parancsnokának elmozdítása sokat mond a nagy gar­­ral beharangozott afrikai angol of­­fenzíva sorsáról. Rommel tábornok katonai zsenije győzött, a britek kénytelenek a kudarcot legalább köz­vetve beismerni. A keleti arcvonalon a tavasz be­állta előtt aligha várhatók jelentő­sebb hadműveletek, az orosz fél nem alkalmas ilyenek lefolytatására. A tengelyhatalmaknak nem is érdekük, hogy keleten nagyobb erőfeszítéseket tegyenek. A Szovjet­ Unió legfonto­sabb ipari és mezőgazdasági vidéke most már a tengelyhatalmaknak ter­mel. Mindenesetre eltelik egy év is, míg ez­­a termelés komolyan érez­hető lesz, ez azonban mit sem változ­tat azon a tényen, hogy az USA nem veszélyeztetheti az európai terme­lést, illetve még akkor sem veszé­lyeztethette volna, ha nem kellene most két arcvonalon harcolnia. Ame­rika most éppen úgy két arcvonalon kénytelen harcolni, mint az első vi­lágháborúban a központi hatalmak. Roosevelt abban a biztos tudatban élt, hogy az USA hatalmával senki sem mer szembeszállni. Erre a hitre váratlan fordulattal bekövetkezett a japán hadüzenet, majd most a há­romhatalmi egyezmény kibővítése és ezzel kapcsolatban a német és olasz hadüzenet is. Ezekkel a jelenségekkel szemben a Szovjet­ Unió jelentősége a mini­mumra csökkent. Amerikának most már nagyobb gondjai vannak, mint Moszkva megsegítése, de ha meg is van benne ez a szándék, gyakorlati jelentősége többé nincs Japán hadba­­lépése óta. Érdeklődésre tarthat még számot a japán—orosz viszony. Tokióból is­mételt figyelmeztetések hangzottak el Moszkva címére, hogy a német— orosz háború kitörésekor Japán szi­gorú semlegességet vállalt. Moszkva Roosevelt aláírta a hadüzenetet Német­országnak és Olaszországnak Indokina, Thaiföld, Belsőmongólia együtt harcol lipánnal — Az ausztráliai hajóhaddal ered­ményes harcot vívott a japán flotta — Újabb brit hajók pusztulása Bernből jelentik: Bernbe érkezett hírek szerint Washingtonban Roo­sevelt elnök helyi időszámítás szerint 15 óra 5 perckor aláírta a Né­metországnak és 15 óra 6 perckor az Olaszországnak szóló hadüzenetet. (MTI) Sanghajból jelentik: Sanghajba hí­re érkezett, hogy csütörtökön dél­után összeütközés volt az ausztráliai és japán hajóhad között. Az ausztrá­liai hajók csapatokat akartak part­ra tenni egy japán szigeten, de a ja­pán haderők megakadályozták őket. (MTI)* Tokióból jelentik (OFI): A japán császári főparancsnokság közli pén­teken délben, hogy a japán légierő is­mételten hevesen bombázta Pe­nang szigetét. A kikötőben egy brit hajókaraván tartózkodott. A táma­dás során egy hajót elsüllyesztettek, négyet pedig súlyosan megrongáltak. Manilai jelentés szerint japán repü­lőgépek ejtőernyős csapatokat dob­tak le, amelyek A­p­a­r­r­­ t­ó­l délre megszálltak egy repülőteret. Csütör­tökön Luzon szigetén újabb part­raszállást hajtottak végre a japánok. (MTI) * Newyorkból jelentik. Csütörtökön az Amerikai Egyesült Államok kele­ti partjának védelmi berendezéseit készültségi állapotba helyezték. A parti ütegeket és légvédelmi ágyúkat és fényszórókat elhelyezték. A kikö­tőket megerősítették. Newyorkban úgy tudják, hogy az északafrikai harctérre szállított in­diai csapatokat hirtelen Burmába küldték. (MTI) Az amerikai nép bűnbakot keres Buenos­ Airesből jelentik (DNB). A Nación washingtoni jelentése sze­rint a Hawai ellen intézett igen ha­tásos japán támadások miatt az amerikai nép körében egyre nagyobb lett a felháborodás Knox haditen­gerészeti miniszter ellen. Azt hiszik, hogy a kongresszust zárt ülésre hív­ják majd össze és felelősségre von­ják azokat, akik hibásak a veresé­gekért. Az amerikai nép azzal vádol­ja a hatalmon lévőket, hogy nem vol­tak kellően tájékoztatva az ellenség igazi erejéről. (MTI) Franciaország semleges marad Tokióból jelentik (DNB). A pén­teki minisztertanácson Togo külügy­miniszter jelentésében nyilatkozott a Németországgal és Olaszországgal kötött szövetségi szerződésről, vala­mint a Thaifölddel folytatott tárgya­lásokról, amelyek kapcsolatban van­nak a két ország között kötött ka­tonai szövetséggel. Közölte továbbá­­ a külügyminiszter, hogy a vichyi kormány jegyzéket nyújtott át a ja­pán nagykövetnek, amelyben beje­lentette, hogy Franciaország az egy­felől Japán, másfelől An­glia és az Amerikai Egyesült Államok közötti háborúban semlegesnek nyilvánítja magát. (MTI) Francia-Indokína katonai szövetséget kötött Japánnal Tokióból jelentik (DNR). A főha­diszállás közölte a Japán és Francia- Indokína közötti katonai szövetség megkötését. A szövetségi okmányt hétfőn írták alá az indokínai japán expedíciós hadtestek képviselői és az indokínai kormány. (MTI) Belső-Mongólia is támogatja Japánt Tokióból jelentik (DNB): Teh­­­tékben támogatja Japánt abban a herceg, a független mongol kormány­­ harcában, amelyet az Amerikai elnöke T­o­z­s­o miniszterelnököt­­ Egyesült Államok és Angiia ellen vi­­toviratilag biztosította arról, hogy a sei Ázsiának az idegen uralom alól hatmilliós belső Mongólia teljes mére­­ való felszabadításáért. (MTI) sietett is semlegességét a japán— amerikai háborúban kinyilvánítani. Angol részről most erős szemrehá­nyást tesznek a Szovjet­ Uniónak, hogy amíg London kívánságára ha­­dat üzent a tengely oldalán küzdő kisnépeknek, addig Moszkva nem szolidáris az angolszászok Tokió­­elleni harcával. A gigászi küzdelem új szakasza tehát még sok tisztázat­lan problémát vet föl az angolszász— szovjetorosz viszonyban. A harc áll. Nagyot fordult a tör­ténelem kereke. Valójában most kez­dődött az igazi háború, de már érez­zük, hogy nagy lépéssel jutottunk közelebb a minden nép által hőn óhajtott békekorszakhoz, amikor a népek építőmunkáját nem akadá­lyozhatják többé ellenséges erők.

Next