Kárpáti Lapok, 1898 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

Ungvár, 1898. január 1. szám. Negyedig évre V KÁRPÁTI •• LAPÚ EGYHÁZI, TANÜGYI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Eg­ész évre..............................................4 frt. Fél évre .............................. З Negyed évre і frt. Néptanítóknak előre fizetve féláron adatik. KIADÓHIVATAL : JÄGER BERTALAN könyvnyomdája UNGVÁRT. SZERKESZTŐSÉG : TB.EBUSA, Máramaros vármegye. Táviróállomás : Fejérpatak. Felelős­ szerkesztő : ROMANECZ ALADÁR. Központi munkatárs: ZSELTVAY EMIL. PÁL­YÁZATOK, hirdetések, sürgős tudósítások ás előfizetési d­jjak a kiadótulajdonos JÄGER BERTALAN címére Ungvárra küldendők. Kéziratok к öblein &Ц у e к, ^Jk­­­v..532„ Névtelenül beküldött A mi újévünk. A tengereket járónak hajója sokfelé veheti útját, de iránytűje mindenkor a föld sarka felé van fordulva: épp úgy az ember cselekedeteit is sok­félekép irányíthatja, de a helyes tett­nek mindenkor csak az igazság ad­hatja meg a kellő irányt; mert „mi­ként a hajó, hacsak a víz, mely cseppenkint beszivárog, mindennap el nem távolittatik, végre elmerül: úgy az ember“ . . . céltudatlan cse­lekedetek súlya alatt nagy körülte­kintés és előrelátás hiánya miatt előbb­­utóbb összeroskad. Ilyen léket kapott hajó a mi j u- 1 і á n і naptárunk,­ időszámításunk ! Most, a­mikor ismét egy új esztendő küszöbére értünk, mintegy önkénte­lenül is elébünk tolul a sokszor meg­­hányt-vetett kérdés: a naptár­­egy es­et­és eszméje. , Mert az idők folyását megállítani nem lehet, megmutatta a történelmi­leg nevezetes év, melynek ötvenedik fordulójára értünk. Nagy tettek kés­hetnek, váratnak magukra, de élet­képes nemzetek életében el nem ma­radhatnak, mert „a derék egyedüli célja nemes tett“ és „mert minden munka hiú, mely célunk elérésében nem segit előbbre ! “ 1898-ikszor fordul az idők kereke, mióta Megváltónk e világra jött s örök emlékű születésével fényt hin­tett és dicsőséget árasztott az em­beriségre, tanaival megvilágositotta milliók értelmét, hogy ismerjék fel az igazságot, mely egyedül képes üdvöt nyújtani halandónak! Azóta sokat haladtak, talán néha tévedtek, sokszor mulasztottak, de mindig előre mentek az emberek, lévén „az em­beriség rendeltetése az örök haladás és sohasem elégíthetvén ki bennün­ket a pont, melyen állunk.“ Ma egyesegyedül Krisztus tana áll változatlanul, de az ember már e tan erejénél fogva is fejlődik, töké­letesedni kíván; jól tudva, hogy az írás szavai szerint: „senki, a­ki ke­zét az ekére tevén, hátra néz, nem alkalmas az Isten országára.“ Min­den ami él, természetszerűleg előre megy, előre kell törnie, már csak annálfogva is, mert minden, a­mi fölfelé nem hág, lefelé kell, hogy sülyedjen, így kell az emelkedni megszűnt embernek is sülyednie, ha tespedésbe hanyatlik. Az eperjesi és munkácsi egyházmegye előtt egy nagy fel­adat áll, mely mindannyiszor, amikor az idő kereke egyet fordul, mint egy élő szemrehányás áll szemeink előtt: a naptáregyesítés kérdésének megoldása ! S ha őseinkben meg­volt a bátorság, hogy egy ennél sokkal nagyobb feladat áll, mely mindany­­nyiszor, amikor az idő kereke egyet fordul, mint egy élő szemrehányás áll szemeink előtt: a naptáregyesí­tés kérdésének megoldása ! S ha őse­inkben meg­volt a bátorság, hogy ennél sokkal nagyobb feladatot, a katolikusok missióját keresztül­vigyék, bennünk nem lenne az meg e sokkal kisebb dolog kivitelére, mely sem rítusunkat, se vallásunkat nem érinti, se ezeknek nem képezi integ­ráns részét ?! Hiszen mindenben a latinokat vesz­­szük irányadónak, miért kullogunk csak ebben utánok. Aztán ez a do­log már régen kezdeményezve van s a mit ők századokkal előbb meg­tettek, mivel belátták annak helyes­ségét, igazságát és célszerűségét; váljon mi még ma se tudtunk volna odáig felemelkedni, hogy ebben is egyenlőkké legyünk velük? іVölt idő, a­mikor már meg is indultunk e té­ren, hozzákezdettünk buzgón és még­sem mentünk sokra, pedig azt mond­ják, hogy „halad aki megindult“, aki azonban azt mondja: „elég“, már hanyatlott, mert az erény nem tűr tespedést! Lássuk csak, mennyi ok kardos­kodik a mellett, hogy vérsig» ^шЦЬДга komolyan hozzálássak: .. megvalósításához ? fééhét, піф -eze­ket sokan elmondtál»? mgr,.. de.azért nem lesz feleslegesVi itt ismétlem! kezeibe hozni. * іугавФ­Legelébb is azon к«в|Щ^рі^у némely helyen, mint például Zemplén vármegyében híveink, a római és görögkatolikus hívek 50 percentje egymásba házasodott, amiből a je­lenlegi különböző naptár mellett mind­járt az a baj kerekedik, hogy a több­nyire mindkét ünnepet megtartó né­pek igen sokat pauzálnak, henyélnek, időt veszítenek s ezáltal önmaguknak anyagi és erkölcsi hátrányokat idéz­nek elő. Másik részök urasági szolgá­latban, konvenciós viszonyban lévén, a legnagyobb munkaidőre eső sáto­ros ünnepének oda sem néz; ez ott, a­hol néha a fél falu népe kepeske­­dik az uraságnál, rendkívül sokat árt az ünnepek megtartásának, mert az a kepés nem szalasztja el az egye­dül alkalmas időt, amikor magának és családjának télire valót beszerez­het, hogy éhen ne haljon, és ezt jól teszi, de ezzel az ünnep betartása szenved hiányosságot és ez megint megbotránkoztató! Vannak vidékek, mint például a máramarosi Tiszavölgy, a­hol híve­ink nagy része kincstári munkából tartja fenn magát. Itt ha egy ünnep­nap a hét közepére esik, akkor a népre és munkaadójára nézve az egész hét elveszett, mert hétfőn még nem siet a munkás munkájába, néha a ház körül saját elvégezni valói is vannak, s ha az ünnep szerdára esik, kedden már azért nem megy, mert a rendszerint távoli erdőségekben lévő telepekre nem is érdemes ki­mennie, csütörtökön menne talán, de küszöbön van a péntek, szombati nap, a melyeken saját háza népe ré­szére szokott eleségről, fáról gondos­kodni s igy lassan egész heti­ ideje oda lesz. És hogy mennyi kára, kellemetlensége van e miatt magának a kincstárnak, vállalkozóinak, s vég­eredményben összmagának a népnek, az önként értetődik, mert magából a dologból következtethető ! Azt is többször hallottuk már, hogy vegyes vallásu községekben, kivált Szabolcs vármegyében élesen kidomborodik a különböző naptárak hátránya; megtörtént, hogy papot törvény elé idéztek egy nagy ünne­pen s midőn ünnepére hivatkozott, azt semmibe se vették és a meg nem jelenésből kifolyó következményekre figyelmeztessék. Egyik görögkatholi­­kus templommal szemben egész nyá­ron a legnagyobb ünnepeken is pihe­nés nélkül zakatolt a más vallásu ember cséplőgépe, nagy mértékben zavarván ezzel az isteni szolgálatot s a hivek ájtatoskodását. A­hol meg гог^чі kflth., görög kath рч reformá­­tus hivő van együtt, a református megütődve figyelmezteti és óvja gyer­­emekét attól a másik vallástól, mely­ünk kétféle követői egymással még a nézve sem tudnak megegyezni, úgy mikor támadt fel nekik Krisztus. Van rá eset pedig, hogy tíz évig sincs együtt a húsvétünk, mint pél­dául jelenben, a­mi vegyes vallású vagy felekezetű családokban visszás helyzeteket idéz elő; nem is említve a szegény iskolás fiúkat és leányo­kat, kik e miatt igen gyakran éppen a saját ünnepeiket nem tölthetik a szülői házban, kivált görögkatholikus középiskolás gyermekeink, kiknek ka­rácsonyi szünidejük a mostani gim­náziumi rendszer szerint dec. 23-tól január 2-áig terjedvén, karácsonyi ünnepeiket sohase tölthetik otthon. Fölhozhatnók itt a görögkatholikus tisztviselőket, kik a Gergely-naptár szerinti hivatalos szünetek alkalmával a saját templomaikat zárva találják, a maguk ünnepén pedig irodában kell görnyedniök. Mindezen okokat azonban — éppen e lapok hasábjain — érdeklődő munkatársaink számta­lanszor kimerítették, mint olyanokat, melyeket úgyis mindenki lát, mert úgyszólván mindennap beléjök ütkö­zik, előlök ki nem térhet, s ha más nem, de megtanítja azokra a tapasz­talás. Már pedig „a haladásnak egyetlen biztos ösvénye szintén csak a ta­pasztalás lehet“, a tapasztalás, mely megtanít reá, hogy eddigi naptárunk a gyakorlati életben csak hátrá­nyunkra szolgál, azt tehát mással kell kipótolnunk. Ki kell pótolnunk azért is, mert még a csillagászati igazság sincs mellettünk. Jól ismert dolog ugyanis, hogy az­ év július 365 nap és 6 óra, csak 365 nap, 5­­óra, másodperc, tehát az ó­­év minden évben 11­á­sodperccel hossszabb­ságban. E különbözet az. tényleges napéjegyei, 129 év után egy egész ría esett, úgy hogy a 16-ik s. felé az már teljes 10 naps tetre nőt és ,1900-ban mát fog tenni. . " A mi tehát sem a­­teóriába a gyakorlati: életben réteg nerru azt ki kell küszöböltjl, mert esetben „a j'Lesedelen?,­­ veszedi A 2000-dik óévben ugyanis ismét nappal hátrább kerül * a­ napra később mindig többel s utóvégig eshetik majd, hogy egy sátér kar táján fog ünnepeltetni a djfgörö­vét s több efféle visszásság!­letkezhetnek e tarthatatlan álla" Úgy vagyunk értesülve, hog 11 é­v­e­s helyeket! 'nem idegen­ a reform behozatalától, mely j­avára mindenütt élénk visz­taláb­a, mert mai nap mégy már­denki belátja és érzi egy ily tás szükségességét és égető - legfeljebb a m­egcsontosodott , dilág ragnárkodhatik egy­­ ósdi intézményhez, melynek rozza alkotmánya minden lépten csak­ aka­­dályunkra szolgál és mindenképen­ utunkban van. A niceai zsinat elfogadta a hús­véti időszámítást, XIII. Gergely pápa 1582-ben a nap­tárj­avitásd,' mi­ért késedelmeznénk 'tovább mi is’a naptáregyesités behozatalával, mikor az sem egyházi könyveinkkel sem szertartásainkkal nem ellenkeznék, mint azt lapunk egy jeles munkatársa múlt évben közölt nagyobb essny­­ében oly érthetően bebizonyította ! Ha minden európai művelt népnek meg van már a Gergely-féle jó nap­tárja, melyet a folyó 1898-dik évben Románia, sőt a közel­jövőben Orosz­ország, melynek a mostani,­12 napos időszámítás miatt töméntelen keres­kedelmi kára van, szándékozik új re­formot elfogadni és azt életbe léptetni, akkor nem látjuk be miért kellene ezzel egyedül mi nekünk tovább ké­­sedelmeznünk. Úgy tudjuk, hogy felsőbb hely­ről már a közelebbi időben kezde­ményezni fogják a dolgot s remél­jük — ezúttal nagyobb sikerrel, mint e század elején vagy a 70-es évek­ben, mert most széles körben meg van a kon­ven­t énei­m­khez, ve­zetőségünkben úgy, mint papságunkban. S mindkét ténye­zőnek katolicitása és hazafiassága biztos zálogul szolgál a sikerhez. Kezdjünk tehát hozzá egyesült erővel, buzgón és ha a kezdet meg­­meg lesz, már sokra mentünk! és 20 kros kiadásban. 20 kr. — Szt. Miklós Naptára 15 kr. JÄGER BERTALANl kiadóhivatalában Ungvári kaphatóéi Orosz Naptárak: ТурІкквІ 30 kr. —

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék