Kárpáti Lapok, 1898 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

Melléklet a »Kárpáti Lapok« 1898. évi 1-ső számához, csodáljuk.“ A legnagyobb ember sincs hiba nélkül. Az értelmes ember mindenben csak a fődolgot tekinti s aszerint szabja meg valamely dologgal szemben ma­gatartását. Hanem ha e helyett min­dent megsviselünk, nem akarjuk el­tűrni a kisebb bajt, hogy a nagyob­bat elkerüljük s valamely dolognál mindig csak annak hátrányait, eset­leg a kezdeményező egyénnek tulaj­donságait, súlyát vagy hibáit vetjük latba, nem pedig a fő célt és az ál­talános parancsoló érdekeket, akkor természetes, hogy soha semmit sem fogunk kivihetni. Aki akar, az talál mindig okot, de önzetlen és nemes elszánt akarat­tal és erős kézzel lát hozzá dolgá­hoz, mert csak így lehet valami eredményt fölmutatni. Szent Ágoston azt mondja: „ami jó, tartsd meg s tulajdonítsd az egy­háznak; ami rész, vesd el s nekem, ki­ ember vagyok, nézd el“! , Mit látunk e helyett? A tehető­sebbnek vagy tehetségesebbnek, az ügyesebbnek vagy szerencsésebbnek mindjárt .irigyei akadnak, sokszor amit más mond vagy tesz, az nem jó, azért mert ő mondja, ő teszi; egyszóval féltékenyek vagyunk — egymásra. Hát van ennek értelme ?! Ám „valaminek bebizonyítására a legnagyobb bizonyság az, mit az el­lenség nyújt, bár nem ritkán épen azok, kikhez a tiszta akaratúak leg­erősebben ragaszkodnak, mint olya­nokhoz, akiknek az impulzust kel­lene megadniok, cáfolnak rá ez axió­mára azzal, hogy­­a legelső alkalom­mal készek elítélni valakit, ha az véletlenül határozott irányban vagy a maga feje után indul. Pedig épen ezen­­fordul meg az egész kérdés­, eldöntése és a baj egye­düli orvoslása is­­. Mert­ habár mindenkor dicséretes a jó akarat, a legfőbb mégis, az erő, s épén erre van nekünk első­sorban égető szükségünk. Ha ezt megszereztük, nyert ügygyel állunk szemközt!! És itt elérkeztünk addig a pontig, ahol megérthetjük, hogy hol van hát nálunk a hiba és mi az oka erőtlenségünknek. Mielőtt­­ azonban erre felelnénk, hallgassuk meg még egyszer szent Ágostont: „Szükségesekben legyen egység, kétségesekben szabadság, minde­nekben pedig szeretet“ mondja a szent férfiú és valóban, ezek a legfőbb feltételei mindennek. Egység szabadság és szeretet azok a jelszavak, melyek alatt küzdve babért arathatunk; ezek nélkül a legnagyobb bölcseség sem segít raj­tunk és örökre erőtlenül fogunk bo­­lyongani az élet ösvényein, azok bir­tokában pedig irányt, erőt és vigasz-­­ talást nyerünk tiszta és nemes esz­méktől duzzogó intenziónkat mindenha és az egész világ előtt érvényre jut­tatni ! Az egység megtenni az összetar­tást és testületi szellemet, a szabad­ság az önérzetet és magunk megbe­csülését, a szeretet pedig az egyet­értést. E három mellett parányi erő is csodálatra méltó tetteknek szer­zője lesz! Véssük tehát elménkbe szent Ágos­ton fenséges oktatását, legyünk rajta, hogy az igazság igéi szíveinkben megtermékenyedjenek s mi valahára tettre ébredve megmutathassuk ,mit vihet ki erős szivláng alatt az el­szántság hatalma és az ércakarat.“ Hiszen a költő is azt mondja: »Előtted a küzdés, előtted a pálya. Az erő­tlen csügged, az erős megállja. Tudod-e az erő micsoda ? Akarat, Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.« CZ.--- Г.--­ Levelezés. -/X m­eru­szai ІгереЗг. II. Punxutawney Pa. 1897. december hó. A tengeren keresztül. (Folytatás.)„ No de megcsendül egy újabb hang a hajón, a harang szava, — de olyan fur­csán, kettőt-hármat kondul csak, és még­is azt jelenti, hogy dél van, 12. az óra. Halló! itt az ebéd, az első a hajón. Bele­tesznek egy pár nagy katlanba­, az első napokban friss, utóbb besózott mar­­­ha vagy sertés­húst, mikor az megfőtt egy kicsit, rizskása tevődik hozzá, úgy a zsákból, a lisztje is belekerül a levesbe, attól szép fehér lesz, azt gondolod, hogy tejfeles leves. Kapsz egy bádog edényt, detto poha­rat, ugyanilyen nemes fémből kanalat és villát, késed már vasból van, de úgy csinálva, hogy meg ne vághasd magad vele. Emlékül is elteheted ezt a „servil­­et,“ ha útközben meg tudod őrizni. — Mosogatni magad mosogatod ugyan jóféle tenger­vizzel, mert édes vizet édes ke­veset kapsz, nehogy idejekorán kifogyjon az ital a hajón; — aztán ihatsz sört, csak 10 fillér egy kvaterka belőle, ám­bár jónak nem jó, mert meleg. Gyerünk azonban édesatyánkfia enni, kapunk abból a már előbb leírt jó leves­kéből, talán egy darabka húst is dob belé a kiszolgáló matróz úr. Hozzá hajá­ban főtt, szappan ízű sárga krumpli­t is kerül, ha a pólyák cseh és talián útitárs el nem kapkodja, meg egy nagy fekete pumpernikel, (igy nevezi az istenadta németje, én hát bizony nem tisztelem meg kenyér névvel.) Első napon kapsz még egy csülök fekete levest, a­miről azt hihetnéd, hogy kávé vagy thea, ha cukrot és rumot kapnál hozzá és ha már valaha ittál volna ilyen izú kávét vagy theát. Ezentúl azonban csak reggelire és vacsorára kapsz ilyen jóféle valamit, hozzá „margarinnak“ nevezett, curcume gyökérrel narancssárgára festett, marha­­faggyúból préselt vajat, főtt krumplit hajában, estére fekete kenyeret, reggelre kenyérből azonban nem lészen részed, nehogy megzabálj. És nehogy asztal­szomszédod illetlen viselete zavarjon ét­kezésedben, leülhetsz az ágyad szélére, — asztal úgy se lévén az „Albánon“, — legalább ha nagyon hintás a hajó, a ma­gad levese ömlik a nyakadba. Ha már meguntad a rizskását, akkor biztosan várhatod a borsót a levesben, kellemes változatosságot okoz különben az étrend­ben, hetenkint többször, a hordóból ki­vett friss hering és egyéb semmi. Kap­hatsz azonban a hajó boltjában naran­csot, diót, mogyorót és vurstot, a­mi mind igen drága ugyan, de­­ annál rosszabb Ha a húsvéti ünnepeket is szerencsé­sen a hajón éred, akkor kapsz mákos kalácsot, persze a mák kívül van. Nem is kívánhat az ember többet, hiszen 14 napra szabva az utazást­ esik.A naponkint legalább 5 márka,­­ az utazás illetve fuvar fejéb jó, hogy nem vette észre ma hogy az Albano 21 napig nünket Hamburgból Nem mondom, hogy nem kér sem ráfizetést, pedig olyan viharunk volt, gényben ész ilyet ne ingyen ráadásul vol­amint az angol k. még két-három nag lyok, ö­töd vagy­­ mintha lehajlott vol­lon a tenger..kerül e úsznánk, a sütétszök szint’ váltottak,­ugy is hajó m­agass­ fg­u. ha művünk, á láb­afizní . jelentét csak a hajókör és atról vettük és­zr­etetté -nem­­lehet,­­ hegyekké tornyositá volt, mint a megvan belevágva a hullámtól részével Csapva be a nuak mint. fölvert p. a habok, melyek ha söprik a födélzetet­t lábnyi tengerfenékre a zösünket. Majd oldalról-e végtelenségben oly kicsit gyönge dióhéjként táncoló v. a hullámok átsöpörnek a fedét hagyva a vitorlaárbocoktól be fönn­­álló tárgyak­ utolsójáig séma,­razon. Beverődik a hideg sóslé az és ablakon, egy-egy ajtónyilás hullán ver be a fedélközbe, a­hol nyaral, fetreng a föld.Ura, keskeny ágyából esik társára, a­­­mint a hajó oldalra sz a földre hullott bádog edény csörömpöt úszik a bokáig ér­ő vizben, egyik olda­ról a másikéra ebisrtában tompa bukáss, ütődve a hajó falaihoz . A tengeri be­tegségben sínylődök­ nyöszörgése, a félig ember tompa jajszava,­ az áhitatoskodó fohászkodása, a kormányi lánczainak sire csörömpölése, ebben a félhomályban olyan ijesztő, a gyáva emberfia olyan­­visszata­­szítól — Fel, fel a fedélzet valami zu­gába, hol megkapaszkodhatol, inkább verjen ott a­ zápor, tépjen a szélvihar, nem hábo­rít legalább a félelem rút áb­rázata, zavartalanul látom vész és vihar közepette. Azt kiben egyedül van ment­ség,­'bizalom­ és reménység, és megnyug­szom, hiszen az Úr lelke jár a vizek felett! És az ő parancsszavára elnémul a vi­har irtóztató­ hangja, a hullámok elei­ket, élvezetet, lelked nem emberi lesz, de azért neked igen jó lesz az. Hogy­ is feleltél? „De az szégyen és gyalázat lesz az emberek előtt? A go­nosz lélek megnyugtatott: Ne félj sem­mit, én be­takarlak téged palástommal vétkeidet láthatlanná teszem a te bűneid el lesznek takarva az emberek előtt és mint példány képe a jó és becsületes leányzóknak és erényes asszonyoknak fogsz azok előtt feltűnni. És te mindezekre rá­állottál: az Is­ten ismét szólott hozzád lelkiismereted hangján, de te azt hallani sem akartad. Megkísértett újból a gonosz lélek: Hallod ember, add el nekem a te Isten képére és hasonlatosságára teremtett s az Isten fia által megváltott lelkedet, add el nekem azt, add el nekem meny­­nyei jussodat! Te kérdéd őt: És te mit adsz nekem ? Az örökkévalóságért, ideiglenességet, a mennyei boldogságért földi javakat, álla­tias és testi gyönyöröket. De lelkiismeretem — mondád — az „nem fog nyugodni hagyni!“ Ne félj! megnyugtatom, lecsillapítom lelkiismeretedet úgy, hogy az hallgatni fog a te törvénytelenségeidre. Te elfogadtad ezt s aláírtad kárhoza­tod ítéletét és Isten eltávozott telled, de azért még nem zárt ki teljesen szerete­­téből, még most is időt ad, hogy Isten­hez térj. Bevégezted az évet Isten ha­ragjával, kezd meg az újévet Isten áldá­sával , hogy az ó-év utolsó napja legyen egyszersmind utolsó napja törvényszegé­sednek is. Az új év első napja, legyen első napja lelki életednek s erényessé­gednek, kezdete megtérésednek. Vigyázz! hogy ne kezd meg ez évet is Isten ha­ragjával. Lásd, ha a múlt évben ki nem békülve Istennel, meghaltál volna, hol lennél mos­tan ? Az örök kárhozat helyén, örökre eltaszítva Istentől, felfoghatod-e, tudod-e, mit jelent az „örökkévalóság“ ? mi az Isten elvesztése, a pokol kínjai ? Óh mennyi hozzád hasonló embert szól-­­­­itott már ki e földről az Isten haragja és mennyien lettek áldozatává az Isten haragjának? Hol vannak ők mostan ? Tes­tük a földben porladozik és lelkük örökre elitélve, elsüllyesztve a pokolban. Isten időt adott neked a megtérésre, mert nem akarja a bűnös halálát, várta megjavulá­­sodat egész éven keresztül, várja már hány meg hány esztendő óta, hanem hasz­talan; talán ő még igen sokáig fog egy reád várni. Ó szeretett testvérek! a boldog és nyugodt bűnösök látszata kötelez minket, hogy rettegéssel és félelemmel teljünk meg. Ne mondjuk: „én vétkeztem és mi rosz történt velem? jó nekem azért, ha­nem inkább kiáltsuk: „én vétkeztem és semmi rossz nem történt velem; jaj nekem ! Gyakran látjuk, hogy valaki igen be­csületesen Isten törvénye és parancsai szerint él, és azért semmi sem sikerül neki, folytonosan meglepik és ágyba fek­­tetik a betegségek, szenvedések és szo­morúságok. Isten reá bocsátja különféle keresztjeit. Még az egyik könyet le sem törölte, már a másik tolul a szemébe; még az egyik sír a temetőben be sem nőtt fűvel, már a sirásó a másikat ássa. Az ilyen látványra aztán mit mondunk? Talán nincs Isten az égben, hogy reá ereszti e sok bajt és elfeledkezik azok­ról, akik őt szeretik és Neki híven szol­gálnak. Óh nem nem ! És miként nem siet Is­ten a büntetéssel, éppen úgy nem siet a jutalmazással sem. Ő vár addig, míg meg nem telik az éden mérlege. Az ördög rendelkezik a pokollal és az örökös kár­hozattal azok számára, a kik neki szol­gálnak ; Isten pedig bírja az eget és az örök boldogságot azok részére fen­tartva, kik Neki hódolnak s Őt imádják. Az Isten azt mondja neked: „Ember, én gyermekem! Az Én szeretetemért mondj le önszeretetedről, mondj le önmagadról; légy alázatos, csendes, béketűrő, isten­félő, jámbor, ne keresd az emberek di­cséretét, hanem az Én dicsőségemet és jutalmamat; ne fuss mód felett a megelé­gedés elnyerése után, ne kívánd oly erő­szakosan a világi boldogságot. Én leszek a te gondolatod, én leszek a te vigas­ságod és boldogságod. És te tudakolod : Uram mit adsz nekem azért ? Az Isten azt mondja: adom neked az én terhemet; az én terhem könnyű; igát rakok reád, az én igám édes. Téged az emberek nem vesznek tekintetbe, gú­nyolni, mellőzni fognak az Én nevemért, hanem ne búsulj, azért csak állj mellet­tem szilárdan. Én előbb és éretted visel­tem a keresztet, e kereszt elviselése nélkül nem lehetnél a dicsőségben, a kereszten Én megváltottam és üdvözítettem a vi­lágot, a kereszttel üdvözítheted te is lel­kedet. Erre így szólsz: Uram! mindent a­mit akarsz megcselekszem, csak adj erőt a cselekvéshez. Az ördög megkísértett té­ged, hogy mondj ellen Istennek, de te megerősítve Isten kegyelmével legyőzted az ördög incselkedését. Mondj neked Isten! Ember én gyer­mekem! az én szeretetemért mondj ellen a gonosz világnak, melyre az Én átkom nehezedik; elégedetségeddel és gyönyö­reiddel ne kevélykedj, taposd el azokat lábaiddal, oltsd el a tévelygés világát;­­ mert e világ öröme a levelek alatt el- і rejtőzött kisértet és csábitó; a gyönyör virágai gyorsan hervadnak és csak gyö­kerei maradnak meg utánuk; fényessége lángol ugyan, de nem melegít s nem vi­lágít. Add tettedet a lélek hatalma alá — fuss a világtól és közeledj­en hoz­zám. „Uram — mondád te — és mit adsz nekem ezen áldozatért az összes gyönyörökről való le­mondásért a test és a világ örömeiért? Adok neked tövis­koronát, melylyel az emberek az én fe­jemet koronázták; adok keresztet, melyre engem szegeztek; adok neked tőrt,­filter lylyel az én legszentebb anyám lelke volt átdöfve ; adok neked szent megbánást az átkozott és bűnös örömekért; elvezetlek téged a szoros, keskeny és tövises útra. És te így feleltél: Ura ,і! fél és ret­teg az én lelkem, hanem azért akarod és óhajtok melletted hűen kitartani, re­mélve irgalmasságodtól, hogy nem elé­gedsz engem el esni ama nehéz utast. A világ kezdett megkísérteni, meg­ állj ellen a te Istenednek. Hanem te be­hunytad szemeidet, hogy ne lásd­ anna hiúságát, elzártad füleidet, hogy ne hal­jad hangját, mondván : Távozz tőlem utá­latos világ, ki felfeszited és mindennap feszítgeted a keresztre a te Istenedet. A világ eltávozott tő­led és Isten elfog­lalta helyét a te szivedben. Mondá az Isten neked, Ember, én gyer­mekem ! Mondj ellen az én szeretetemért a te akaratodnak, ne kívánd sem az éle­tet sem a halált, sem a betegséget, sem az egészséget, sem a szerencsét, sem a szomorúságot, hanem egyedül azt hogy az"Én akaratom teljesedjék rajtad min­dig, és mindenütt, mert az én akaratom, a te üdvösséged ! Te azt mondod erre: Uram! mit adsz nekem az akaratomról való lemondáso­mért ? Meglátogatlak keresztemmel, ha az szükséges lesz lelked üdvösségére. Anya! elveszem tőled legjobban szeretett gyer­mekedet; megengedem, hogy a rágalma­zók nyelve tönkre tegye a te földi jó hírnevedet reá bocsátom az elégedetlen­séget és szegénységet a te házadra, el­töröllek, megsemmisü­lek és megtörlek téged hogy ismét születtél az uj életre. És te újból azt mondád: Uram legyen meg a te szent akaratod. Felszólalt ugyan ez ellen a te akara­tod, mondván: „Ne rendelj engem alá az Isten akaratának ne tégy neki foga­dást.“

Next