Kárpáti Lapok, 1898 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-02 / 1. szám
Melléklet a »Kárpáti Lapok« 1898. évi 1-ső számához, csodáljuk.“ A legnagyobb ember sincs hiba nélkül. Az értelmes ember mindenben csak a fődolgot tekinti s aszerint szabja meg valamely dologgal szemben magatartását. Hanem ha e helyett mindent megsviselünk, nem akarjuk eltűrni a kisebb bajt, hogy a nagyobbat elkerüljük s valamely dolognál mindig csak annak hátrányait, esetleg a kezdeményező egyénnek tulajdonságait, súlyát vagy hibáit vetjük latba, nem pedig a fő célt és az általános parancsoló érdekeket, akkor természetes, hogy soha semmit sem fogunk kivihetni. Aki akar, az talál mindig okot, de önzetlen és nemes elszánt akarattal és erős kézzel lát hozzá dolgához, mert csak így lehet valami eredményt fölmutatni. Szent Ágoston azt mondja: „ami jó, tartsd meg s tulajdonítsd az egyháznak; ami rész, vesd el s nekem, ki ember vagyok, nézd el“! , Mit látunk e helyett? A tehetősebbnek vagy tehetségesebbnek, az ügyesebbnek vagy szerencsésebbnek mindjárt .irigyei akadnak, sokszor amit más mond vagy tesz, az nem jó, azért mert ő mondja, ő teszi; egyszóval féltékenyek vagyunk — egymásra. Hát van ennek értelme ?! Ám „valaminek bebizonyítására a legnagyobb bizonyság az, mit az ellenség nyújt, bár nem ritkán épen azok, kikhez a tiszta akaratúak legerősebben ragaszkodnak, mint olyanokhoz, akiknek az impulzust kellene megadniok, cáfolnak rá ez axiómára azzal, hogya legelső alkalommal készek elítélni valakit, ha az véletlenül határozott irányban vagy a maga feje után indul. Pedig épen ezenfordul meg az egész kérdés, eldöntése és a baj egyedüli orvoslása is. Mert habár mindenkor dicséretes a jó akarat, a legfőbb mégis, az erő, s épén erre van nekünk elsősorban égető szükségünk. Ha ezt megszereztük, nyert ügygyel állunk szemközt!! És itt elérkeztünk addig a pontig, ahol megérthetjük, hogy hol van hát nálunk a hiba és mi az oka erőtlenségünknek. Mielőtt azonban erre felelnénk, hallgassuk meg még egyszer szent Ágostont: „Szükségesekben legyen egység, kétségesekben szabadság, mindenekben pedig szeretet“ mondja a szent férfiú és valóban, ezek a legfőbb feltételei mindennek. Egység szabadság és szeretet azok a jelszavak, melyek alatt küzdve babért arathatunk; ezek nélkül a legnagyobb bölcseség sem segít rajtunk és örökre erőtlenül fogunk bolyongani az élet ösvényein, azok birtokában pedig irányt, erőt és vigasz- talást nyerünk tiszta és nemes eszméktől duzzogó intenziónkat mindenha és az egész világ előtt érvényre juttatni ! Az egység megtenni az összetartást és testületi szellemet, a szabadság az önérzetet és magunk megbecsülését, a szeretet pedig az egyetértést. E három mellett parányi erő is csodálatra méltó tetteknek szerzője lesz! Véssük tehát elménkbe szent Ágoston fenséges oktatását, legyünk rajta, hogy az igazság igéi szíveinkben megtermékenyedjenek s mi valahára tettre ébredve megmutathassuk ,mit vihet ki erős szivláng alatt az elszántság hatalma és az ércakarat.“ Hiszen a költő is azt mondja: »Előtted a küzdés, előtted a pálya. Az erőtlen csügged, az erős megállja. Tudod-e az erő micsoda ? Akarat, Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.« CZ.--- Г.-- Levelezés. -/X meruszai ІгереЗг. II. Punxutawney Pa. 1897. december hó. A tengeren keresztül. (Folytatás.)„ No de megcsendül egy újabb hang a hajón, a harang szava, — de olyan furcsán, kettőt-hármat kondul csak, és mégis azt jelenti, hogy dél van, 12. az óra. Halló! itt az ebéd, az első a hajón. Beletesznek egy pár nagy katlanba, az első napokban friss, utóbb besózott marha vagy sertéshúst, mikor az megfőtt egy kicsit, rizskása tevődik hozzá, úgy a zsákból, a lisztje is belekerül a levesbe, attól szép fehér lesz, azt gondolod, hogy tejfeles leves. Kapsz egy bádog edényt, detto poharat, ugyanilyen nemes fémből kanalat és villát, késed már vasból van, de úgy csinálva, hogy meg ne vághasd magad vele. Emlékül is elteheted ezt a „servilet,“ ha útközben meg tudod őrizni. — Mosogatni magad mosogatod ugyan jóféle tengervizzel, mert édes vizet édes keveset kapsz, nehogy idejekorán kifogyjon az ital a hajón; — aztán ihatsz sört, csak 10 fillér egy kvaterka belőle, ámbár jónak nem jó, mert meleg. Gyerünk azonban édesatyánkfia enni, kapunk abból a már előbb leírt jó leveskéből, talán egy darabka húst is dob belé a kiszolgáló matróz úr. Hozzá hajában főtt, szappan ízű sárga krumplit is kerül, ha a pólyák cseh és talián útitárs el nem kapkodja, meg egy nagy fekete pumpernikel, (igy nevezi az istenadta németje, én hát bizony nem tisztelem meg kenyér névvel.) Első napon kapsz még egy csülök fekete levest, amiről azt hihetnéd, hogy kávé vagy thea, ha cukrot és rumot kapnál hozzá és ha már valaha ittál volna ilyen izú kávét vagy theát. Ezentúl azonban csak reggelire és vacsorára kapsz ilyen jóféle valamit, hozzá „margarinnak“ nevezett, curcume gyökérrel narancssárgára festett, marhafaggyúból préselt vajat, főtt krumplit hajában, estére fekete kenyeret, reggelre kenyérből azonban nem lészen részed, nehogy megzabálj. És nehogy asztalszomszédod illetlen viselete zavarjon étkezésedben, leülhetsz az ágyad szélére, — asztal úgy se lévén az „Albánon“, — legalább ha nagyon hintás a hajó, a magad levese ömlik a nyakadba. Ha már meguntad a rizskását, akkor biztosan várhatod a borsót a levesben, kellemes változatosságot okoz különben az étrendben, hetenkint többször, a hordóból kivett friss hering és egyéb semmi. Kaphatsz azonban a hajó boltjában narancsot, diót, mogyorót és vurstot, ami mind igen drága ugyan, de annál rosszabb Ha a húsvéti ünnepeket is szerencsésen a hajón éred, akkor kapsz mákos kalácsot, persze a mák kívül van. Nem is kívánhat az ember többet, hiszen 14 napra szabva az utazást esik.A naponkint legalább 5 márka, az utazás illetve fuvar fejéb jó, hogy nem vette észre ma hogy az Albano 21 napig nünket Hamburgból Nem mondom, hogy nem kér sem ráfizetést, pedig olyan viharunk volt, gényben ész ilyet ne ingyen ráadásul volamint az angol k. még két-három nag lyok, ötöd vagy mintha lehajlott vollon a tenger..kerül e úsznánk, a sütétszök szint’ váltottak,ugy is hajó magass fgu. ha művünk, á lábafizní . jelentét csak a hajókör és atról vettük észretetté -nemlehet, hegyekké tornyositá volt, mint a megvan belevágva a hullámtól részével Csapva be a nuak mint. fölvert p. a habok, melyek ha söprik a födélzetett lábnyi tengerfenékre a zösünket. Majd oldalról-e végtelenségben oly kicsit gyönge dióhéjként táncoló v. a hullámok átsöpörnek a fedét hagyva a vitorlaárbocoktól be fönnálló tárgyak utolsójáig séma,razon. Beverődik a hideg sóslé az és ablakon, egy-egy ajtónyilás hullán ver be a fedélközbe, ahol nyaral, fetreng a föld.Ura, keskeny ágyából esik társára, amint a hajó oldalra sz a földre hullott bádog edény csörömpöt úszik a bokáig érő vizben, egyik oldaról a másikéra ebisrtában tompa bukáss, ütődve a hajó falaihoz . A tengeri betegségben sínylődök nyöszörgése, a félig ember tompa jajszava, az áhitatoskodó fohászkodása, a kormányi lánczainak sire csörömpölése, ebben a félhomályban olyan ijesztő, a gyáva emberfia olyanvisszataszítól — Fel, fel a fedélzet valami zugába, hol megkapaszkodhatol, inkább verjen ott a zápor, tépjen a szélvihar, nem háborít legalább a félelem rút ábrázata, zavartalanul látom vész és vihar közepette. Azt kiben egyedül van mentség,'bizalom és reménység, és megnyugszom, hiszen az Úr lelke jár a vizek felett! És az ő parancsszavára elnémul a vihar irtóztató hangja, a hullámok eleiket, élvezetet, lelked nem emberi lesz, de azért neked igen jó lesz az. Hogy is feleltél? „De az szégyen és gyalázat lesz az emberek előtt? A gonosz lélek megnyugtatott: Ne félj semmit, én betakarlak téged palástommal vétkeidet láthatlanná teszem a te bűneid el lesznek takarva az emberek előtt és mint példány képe a jó és becsületes leányzóknak és erényes asszonyoknak fogsz azok előtt feltűnni. És te mindezekre ráállottál: az Isten ismét szólott hozzád lelkiismereted hangján, de te azt hallani sem akartad. Megkísértett újból a gonosz lélek: Hallod ember, add el nekem a te Isten képére és hasonlatosságára teremtett s az Isten fia által megváltott lelkedet, add el nekem azt, add el nekem menynyei jussodat! Te kérdéd őt: És te mit adsz nekem ? Az örökkévalóságért, ideiglenességet, a mennyei boldogságért földi javakat, állatias és testi gyönyöröket. De lelkiismeretem — mondád — az „nem fog nyugodni hagyni!“ Ne félj! megnyugtatom, lecsillapítom lelkiismeretedet úgy, hogy az hallgatni fog a te törvénytelenségeidre. Te elfogadtad ezt s aláírtad kárhozatod ítéletét és Isten eltávozott telled, de azért még nem zárt ki teljesen szeretetéből, még most is időt ad, hogy Istenhez térj. Bevégezted az évet Isten haragjával, kezd meg az újévet Isten áldásával , hogy az ó-év utolsó napja legyen egyszersmind utolsó napja törvényszegésednek is. Az új év első napja, legyen első napja lelki életednek s erényességednek, kezdete megtérésednek. Vigyázz! hogy ne kezd meg ez évet is Isten haragjával. Lásd, ha a múlt évben ki nem békülve Istennel, meghaltál volna, hol lennél mostan ? Az örök kárhozat helyén, örökre eltaszítva Istentől, felfoghatod-e, tudod-e, mit jelent az „örökkévalóság“ ? mi az Isten elvesztése, a pokol kínjai ? Óh mennyi hozzád hasonló embert szól-itott már ki e földről az Isten haragja és mennyien lettek áldozatává az Isten haragjának? Hol vannak ők mostan ? Testük a földben porladozik és lelkük örökre elitélve, elsüllyesztve a pokolban. Isten időt adott neked a megtérésre, mert nem akarja a bűnös halálát, várta megjavulásodat egész éven keresztül, várja már hány meg hány esztendő óta, hanem hasztalan; talán ő még igen sokáig fog egy reád várni. Ó szeretett testvérek! a boldog és nyugodt bűnösök látszata kötelez minket, hogy rettegéssel és félelemmel teljünk meg. Ne mondjuk: „én vétkeztem és mi rosz történt velem? jó nekem azért, hanem inkább kiáltsuk: „én vétkeztem és semmi rossz nem történt velem; jaj nekem ! Gyakran látjuk, hogy valaki igen becsületesen Isten törvénye és parancsai szerint él, és azért semmi sem sikerül neki, folytonosan meglepik és ágyba fektetik a betegségek, szenvedések és szomorúságok. Isten reá bocsátja különféle keresztjeit. Még az egyik könyet le sem törölte, már a másik tolul a szemébe; még az egyik sír a temetőben be sem nőtt fűvel, már a sirásó a másikat ássa. Az ilyen látványra aztán mit mondunk? Talán nincs Isten az égben, hogy reá ereszti e sok bajt és elfeledkezik azokról, akik őt szeretik és Neki híven szolgálnak. Óh nem nem ! És miként nem siet Isten a büntetéssel, éppen úgy nem siet a jutalmazással sem. Ő vár addig, míg meg nem telik az éden mérlege. Az ördög rendelkezik a pokollal és az örökös kárhozattal azok számára, a kik neki szolgálnak ; Isten pedig bírja az eget és az örök boldogságot azok részére fentartva, kik Neki hódolnak s Őt imádják. Az Isten azt mondja neked: „Ember, én gyermekem! Az Én szeretetemért mondj le önszeretetedről, mondj le önmagadról; légy alázatos, csendes, béketűrő, istenfélő, jámbor, ne keresd az emberek dicséretét, hanem az Én dicsőségemet és jutalmamat; ne fuss mód felett a megelégedés elnyerése után, ne kívánd oly erőszakosan a világi boldogságot. Én leszek a te gondolatod, én leszek a te vigasságod és boldogságod. És te tudakolod : Uram mit adsz nekem azért ? Az Isten azt mondja: adom neked az én terhemet; az én terhem könnyű; igát rakok reád, az én igám édes. Téged az emberek nem vesznek tekintetbe, gúnyolni, mellőzni fognak az Én nevemért, hanem ne búsulj, azért csak állj mellettem szilárdan. Én előbb és éretted viseltem a keresztet, e kereszt elviselése nélkül nem lehetnél a dicsőségben, a kereszten Én megváltottam és üdvözítettem a világot, a kereszttel üdvözítheted te is lelkedet. Erre így szólsz: Uram! mindent amit akarsz megcselekszem, csak adj erőt a cselekvéshez. Az ördög megkísértett téged, hogy mondj ellen Istennek, de te megerősítve Isten kegyelmével legyőzted az ördög incselkedését. Mondj neked Isten! Ember én gyermekem! az én szeretetemért mondj ellen a gonosz világnak, melyre az Én átkom nehezedik; elégedetségeddel és gyönyöreiddel ne kevélykedj, taposd el azokat lábaiddal, oltsd el a tévelygés világát; mert e világ öröme a levelek alatt el- і rejtőzött kisértet és csábitó; a gyönyör virágai gyorsan hervadnak és csak gyökerei maradnak meg utánuk; fényessége lángol ugyan, de nem melegít s nem világít. Add tettedet a lélek hatalma alá — fuss a világtól és közeledjen hozzám. „Uram — mondád te — és mit adsz nekem ezen áldozatért az összes gyönyörökről való lemondásért a test és a világ örömeiért? Adok neked töviskoronát, melylyel az emberek az én fejemet koronázták; adok keresztet, melyre engem szegeztek; adok neked tőrt,filter lylyel az én legszentebb anyám lelke volt átdöfve ; adok neked szent megbánást az átkozott és bűnös örömekért; elvezetlek téged a szoros, keskeny és tövises útra. És te így feleltél: Ura ,і! fél és retteg az én lelkem, hanem azért akarod és óhajtok melletted hűen kitartani, remélve irgalmasságodtól, hogy nem elégedsz engem el esni ama nehéz utast. A világ kezdett megkísérteni, meg állj ellen a te Istenednek. Hanem te behunytad szemeidet, hogy ne lásd anna hiúságát, elzártad füleidet, hogy ne haljad hangját, mondván : Távozz tőlem utálatos világ, ki felfeszited és mindennap feszítgeted a keresztre a te Istenedet. A világ eltávozott tőled és Isten elfoglalta helyét a te szivedben. Mondá az Isten neked, Ember, én gyermekem ! Mondj ellen az én szeretetemért a te akaratodnak, ne kívánd sem az életet sem a halált, sem a betegséget, sem az egészséget, sem a szerencsét, sem a szomorúságot, hanem egyedül azt hogy az"Én akaratom teljesedjék rajtad mindig, és mindenütt, mert az én akaratom, a te üdvösséged ! Te azt mondod erre: Uram! mit adsz nekem az akaratomról való lemondásomért ? Meglátogatlak keresztemmel, ha az szükséges lesz lelked üdvösségére. Anya! elveszem tőled legjobban szeretett gyermekedet; megengedem, hogy a rágalmazók nyelve tönkre tegye a te földi jó hírnevedet reá bocsátom az elégedetlenséget és szegénységet a te házadra, eltöröllek, megsemmisülek és megtörlek téged hogy ismét születtél az uj életre. És te újból azt mondád: Uram legyen meg a te szent akaratod. Felszólalt ugyan ez ellen a te akaratod, mondván: „Ne rendelj engem alá az Isten akaratának ne tégy neki fogadást.“