Kárpáti Lapok, 1899 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-01 / 1. szám

ОТВКЛ [Ungvár, 1899. január 1. , ^ Щ' 1—fő szám. e 1 — . Ötödik évfolyam. KARPATILAPOK і NO ^ EGYHÁZI, TANÜGYI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre...................................................4 frt. Fél évre .......................................................2 frt. Negyedévre...................................................1 frt. Néptanítóknak előretetve féliron adatik. KIADÓHIVATAL : JÄGER BERTALAN könyvnyomdája UNGVÁRI SZERKESZTŐSÉG : TREBULA, Máramarosvármegye. Táviróállomás : Fejérpatak. Felelős-szerkesztő : ROMANECZ ALADÁR. Központi munkatárs: ZSELTVAY EMIL. PÁLYÁZATOK, hirdetések, sürgős tudósítások és előfizetési djjak a kiadótulajdonos JA(31SEFI BERTALAN címére Ungvárra küldendők. Kéziratok és a lap szellemi részét illető közlemények Trebusára intézendők, de vissza nem adatnak. Névtelenül beküldött közlemények ki nem adatra Beszámoló és Programm. Ismét egy év, s mi kitűzött útunkon haladva, immár az ötödik évfolyam küszöbére érkeztünk. Folyton előre, megállapodás nélkül, bátran, mint a jó hajósok, kiknek utján gyakorta vihar támad s megrázza az elemek hullámverésének kidobott hajóalkotmányát, de ez mindig kitartóan küzd a habokkal, mert ezeknek ellenálló, segítő és legyőző ereje, a remény vezeti célja felé . . . A feladat nem közönséges, mert egy lapnak nem kisebb hivatása van, mint az emberek véleményét eltalálni s a kornak, melyben szerepel, hű krónikása lenni, eltekintve azon magasztos életérdekeknek, melyeknek nemes istápolását zászlójára irta. De az Isten, kinek nevében indultunk tövises pályánkra, nem hagyta el a Benne bízókat, az ő hatalmas pártfogása s a Boldogságos Szent Szűz oltalma alá helyezzük magunkat továbbra is, örök és szent fogadalmunkat e két feltételben újítva meg: imádni Istenünket és lelkesedéssel szeretni édes magyar hazánkat! Ez volt talizmánunk a lefolyt évben is, midőn nemzetünk újjászületésének félszázados fordulóját ültük, törvényben megörökített hűséggel róván le hálánkat az iránt a korszak iránt, mely Magyarországnak történeti egyességét, nemzeti jellegét és államjogi önállóságát megfelelő intézményekkel biztosította. A testvér népek közötti bizalom fényes megnyilatkozása volt, hogy a magyar nemzet ez ünnepében rutén nemzetiségünk lelkesen osztozott az államalkotó magyarral, ami a testvér népeket egy évezred óta öszszekötő egyetértésnek s az édes magyar haza iránti szeretetnek legigazabb dokumentálása és záloga volt. Ebbe az általános örömbe azonban a fájdalom egy keserű ürömcseppje vegyült bele, amikor Erzsébet királyné, ez a legjobb és legnemesebb uralkodónő oly váratlanul és tragikusan, borzasztó halállal, egy nyomorult orgyilkos tőre által végezte életét és szomorú végzete gyászba borította az egész nemzetet, részvéttel töltötte el az egész világot. Hunnia kék ege, melyhez a félszázados szabadságát ünneplő nemzet örömzaja hatolt föl elébb, egyszer e sötéten elborult, milliók jajkiírtása hangzott az ártatlanság e legtisztább világának, nemzetünk ékességének s a legkegyetlenebb sors áldozatának elveszítése fölött. Balsors a kit régen tép, hoz magyar hazánkra vigabb esztendőt Istenünk s add meg nemzetünknek vigasztaló kegyelmedet, hogy jó és rosz sorsban hűek maradhassunk Hozzád, hazánkhoz és királyunkhoz! Egyházmegyénknek is gyásza volt az elmúlt évben. Jámbor Antalt, ki г/ felsége által épen akkor neveztetett ki a székeskáptalan nagyprépostjává, augusztus 6-án végelgyengülés folytán, rövid szenvedés után élte 82-ik évében az Urnak magához tetszett szólítani. A puritán egyszerűségű, nagy készültségű férfiú halála nem jött váratlanul, mert már régóta mindig betegeskedett, de egyénisége sokáig emlékében fog maradni azoknak, kik vele érintkeztek, egészséges gondolkodás és teológiai szakképzettségét ismerték. Lapunk is rövid nekrológot közölt az elhunyt nagyprépostról: — nyugodjék békével! E szomorú események között, mint a reménytelenség sötét éjjelében vigasztalanul bolyongóknak egy véetlenül kipattanó fényes szikra, amely a remény biztató világosságát ragyogtatja a sínylődök szemei elé, úgy hatott lelkünkre amaz örvendetes hir, hogy az oly régen várt congrua rendezés valahára dűlőre kezd ütni. Az utolsó évtizedben sokszor fölmerült e kecsegtető hir, ez évben dőbb a más vallású lelkészek ölelésének kiegészítéséről rendelkező törvényben nyert kifejezést, amely rólnk nem inézkedett ugyan véglegesen, de kimondotta, hogy addig is, míg a katholikusok kongrua-ügye végleges rendezést nem nyer, gondoskodik a javaslat, hogy ezeknek lelkészei is megfelelő segélyben részesüljenek. A kedvező fordulat később abban talált megerősítést, hogy a lelkészeink segélyezésére idáig költségvetésileg megállapított évi átalány 75 ezer forintról kilencvenezerre, majd 200.000 forintra lett fölemelve az az eddigi kvantumnak háromszorosára s ez évben már ennek arányában fog a lelkészek között szétosztatni ! Az illetékes köröknek ugyanis e részben az a szándékuk, hogy lelkészeink kongruáját fokozatosan legalább 600, sőt amikor ennek lehetőségét a budget megengedi egészen 800 frtig kiegészítsék. E segély egyelőre ideiglenes jellegű, de a többi vallás felekezetéhez megfelelő lenne, ami tulajdonképen a fő dolog , lévén az utóvégre is mindegy, hogy milyen czím alatt adják az oly régóta várt recompensációt, csak legyen már egyszer pozitív kiegészítés. S ami halad, az úgy látszik el nem marad, mert most legutóbb a vallás és közoktatásügyi és a pénzügyminiszterek tényleg közös rendeletet bocsátottak ki a katolikus lelkészek jövedelmének ideiglenes kiegészítése tárgyában, sőt nemsokára szét küldetnek a bevallási ívek, melyek a kívánt segélynek mértékét fogják megállapítani, s amelyek alapján kellend a lelkészeknek az immár rendszeresnek nevezhető segély iránti kérvényeiket benyújtaniok. Amint idején egész terjedelmébenközöltük e rendelkezéseket, méltatva a magas kormánynak gondoskodását, melylyel a humanizmus legnemesebb feladatát teljesítő lelkészi kart hivatásának megfelelő anyagi ellátáshoz segíti, az államélet faktorai közül épen azokat részesítvén támogatásában, kiknek életfeladata a föld népét az erényhez és az erkölcsitekélyhez vezérelni. Reméljük, hogy az e téren tapasztalt jóakaratnak nemsokára meglesz a betetőzése is, amire ez időszerint annál nagyobb szükség van, mert az egyenlőség, testvériség és szabadság jelszava alatt az alsóbb rendű néposztályok közt oly veszedelmes tanok áramlata kezd uralomra vergődni, amelylyel szemben a lelkészek kettőzött tevékenységére van szükség, hogy a társadalmi rend fölfordulására irányzott eme akna munkát ellensúlyozzák. Értjük a socializmust! Fölismerte e szükségességet Mr■zák Gyula megyés püspökünk is, akinek égisze alatt indultunk el azon j a szellemi ösvényen, melyet főpásztorunk a maga eddigi példájával,útmutatásával és az egyház és tanügy érdekében tett intézkedéseivel "nekünk kijelölt, — s mint vezérünk fölemelte hathatós szavát azon szó- amoru mozgalom ellen, mely félrevezette a népet. És mint egy igazi apostol, — aki jól tudja, hogy az állam csak úgy boldogul, ha a polgárok engedelmelkednek, rendezzük be bármiként is az intézményeket, közrendeletileg hívta fel a lelkészeket az izgatók által megmételyezett nép lelkének orvoslására, különösen pedig a szocialista sajtó káros befolyásának ellensúlyozására, melynek tendenciájaa társadalmi szervezet, vallásfelekezetek és a fennálló jogrend ellen irányul! Fölhívta még egy nem kevésbbé lényeges baj gyógyítására is, tudniillik népünk anyagi helyzetének szanálására, amelyről lapunkban eg. idén is a lehető legrészletesebben emlékeztünk meg. Ő mint az országszerte ismert rutén-kérdés kezdeményezője hatalmas akciót indított népünk fölsegélésére, minek köszönhető, hogy államkormányunk elismerte e nép segélyezésének szükségét, többféle irányban humanitárius intézkedéseket tett a nép közművelődési és ipari érdekeinek előmozdítására a még rendezetlen bajok orvoslását pedig az egész vonalon kilátásba helyezte. Nincs kétségünk benne, hogy a lelkészi tevékenység ez általa kijelölt, de a kor intő szózata által is kiáltó módon involvált mezején egyházmegyénk papjai teljes erejökből munkálkodni fognak, amiben lapunk mindig készségesen fog állani, hogy a fölismert eszméket és ekkér megbeszélhessen helyesnek bizom egyetértve küzdigálatában. Nem hallgatékenységnek az erről a hazafias , szermi nemesit irányuló terét és ágazatát st vagyis a népoktatási és kulturális dékek fejlesztését, mely a cmlis korban kétszeresen figyel és felkarolásunkra méltó, ь annyira óhajtott nemzeti firűvelődés megizmosítására vezet, népünkben meg van a hálás tab célok megvalósítására, rajta kell jelennünk, hogy a nemzeti irányú túra minden tényezőjét számk; az emberi szellem és tevék minden eszközével ápolhassi drágább kincsünket, nemzeti künket ! Egyik rég elismert tele egyházmegye''’ kiterjedő nép egyesülési esnek első lé a munkács ei leányárvaház a megalakulását győződve, a kanonok, az ismervénnyeit, mely munkálkodásé eredményeket ч péssel és erős kézzévetni, hogy az I egy egyesület is csakhamu legyen s a népoktatása észlelhető hiányok : egy*, püspökének intencióihoz hitassanak. Ez utóbbiakhoz nunk egy egyházmegyei intézet fölállítását, mely r leánygyermekeinek fék úttörő bajnoknőket nem a népoktatásról írott be a fölsorolt üdvös óda, valósítását. Ilykép a helyes irányban te lesz az egyházmegyénk és пц jövőjére nagy fontossággal bíró feadatok jó része, amely munkában mi, valamint eddig, úgy ezután is szűk hatáskörünkhöz képest odaadással és kitartó munkálkodással veendőnk részt és pedig nemcsak általán a hazai görögkatholikusok, hanem kiváltképen a fő- és székvárosban élő hitsorsosaink nagy horderejű érdekeinek lelkes szolgálata által. Már lapunk programjában is kijelentettük, de egyedüli kiváló feladatunkhoz tartozó szoros kötelességünknek is tartottuk, hogy az egész művelt világon tapasztalható óriási haladás és szellemi fejlődés közepette különösen a mindnyájunk keblében JÄGER BERTALAN kiadóhivatalában Ungvári kaphatók: Popovics- és Ноmicskó-féle Izbor пік. Danilovics összes kiadványai Itt kaphatók a Melles-féle magyar és keresztes orosz naptárak.