Munkás Ujság, 1922 (4. évfolyam, 16. szám)
1922-06-25 / 16. szám
Nincs megállás! — Kizárják a szocializmust. — Szemünk előtt folynak le a megjósolt események. A burzsoázia önmagában nem tudna megküzdeni a munkássággal, ezért munkásárulókra bízza a saját védelmét. A munkásárulók a kapitalizmus kézcsókoló bérenceivé sülyednek, mert a lejtőn nincs megállás és aki a szocializmus forradalmi tanaival meghasonlott, annak az államhatalom és nagytőke puha ölében harcolni kell a szocializmus megvalósításáért küzdő munkássággal, hiszen azért fizetik. Kezdetben volt a szociáldemokrácia, terve a Marx tanaiból kiáradó forradalmi tűzzel. A tőke úgy bánt akkora szociáldemokratákkal,mint ma a kommunistákkal. Később sikerült az eszme zászlóvivőit megpuhítani, az eszmét hamis vágányra téríteni. És akkor jött a kommunista párt, mely ellen a tőke felsorakoztatta a fehér terrort, csendőrséget,és, a 11 internacionálé párt- és szakszervezeteit. A tőke dörzsölte szőrös kezeit és nyugodtan letette sorsát az amsterdami sárgák kezébe, tudta, hogy a szakszervezeti központok kiérdemesült uraira nézve élet-halál kérdés a burzsoázia alátámasztása. A szakszervezetek álmos életét azonban a szenvedő munkásság ellenállhatatlan rohama kellemetlenül felzavarta. A szakszervezeti volt és leendő miniszterek kétségbeesetten nézték hosszú ideig, hogy egyre több szakma tesz hitvallást a III. internacionálé mellett és egyre fogy az engedelmes birkanyáj. A prágai gyászvitézek félénken lapulva nézték egy ideig a vetésüket csapkodó jégesőt, remélve, hogy kegyes pártfogóik nem veszik észre a bajt. A tőkések azonban rájuk reccsentettek, mire a sárga társaság kétségbeesésében utánozta az egyszeri embert, aki jégveréskor cséphadaróval segített a jó istennek és megüzente, hogy a kommunistákat kizárja a szakszervezeti kötelékből. Hát csak rajta! Rövidesen észrevehetik,hogy a nyájuk úgy elolvad, mint a tavaszi hó. A ruszinszkói munkásság túlnyomó részét nem érdekli ez a merénylet, mert a vegyi-, építő- és földmunkás-szövetségek kommunista kezekben vannak. Vasmunkás elvtársainkban lesz annyi önérzet, hogy megköszönik a ásások sztrájkjának elárulását és most már szervesen egy betörött vörös szakszervezetek erejére ámaszkodnak. Néhány lepénzelt árásó talán akad, de a vasmunkásság zöme kitart meggyőződése mellett és három hónapon belül közgyűlést követel, mely új gerincs vezetőséget fog választani, kizárt famunkások pedig érezni fgják a munkásság meleg szalorítását. Julius másodikán csattanós feleletet kapnak az árulók Ruttkán. Csehországi elvtársaink is felkészültek teljesen.Tagerle és társai hiába akarják a szocializmus forradalmi erejét kizárni, lobog az a kizsarolt munkásság vérében és végre-valahára itt is megszületik a vörös szakszervezetekben élő, el nem gáncsolható igazi munkás szolidaritás. Hrusován. Ismeretes, hogy Hrusova ruszin népétől el akarták venni az erdőt, melyet a község régesrég megvett és kifizetett. A nép igazsága tudatában ellenszegült és a csendőrszuronyok nyomán ruszin vér ömlött. A hrusovai eset a nemzetgyűlést is lázba hozta. Minthogy pedig heteken át ostromállapot van Hrusován és senkit oda nem engednek, a tényállás megállapítása végett f. hó 15-én Kunst Róbert képviselő elvtárs pártunk parlamenti klubja megbízásából Seidher ruszinszkói kerületi párttitkár elvtárssal Hrusovára utazott. A kis községben embert alig látni, mert a csendőrség a nagybocskói főszolgabíró parancsára megtiltotta, hogy csak 23 ember is együtt mutatkozzék az utcán. Ezen tilalom még asszonyokra és gyermekekre is kiterjed. A községben mindenki szomorú, az asszonyok csendesen zokognak, mert férjeiket, fiaikat vagy börtönbe vetették, vagy az erdőkben bujkálnak az őket üldöző csendőrség elöl. Még csak a gyermekek sem mernek egy hangos szót szólani. Elvtársaink alig, hogy beléptek a letartóztatásban levő Bodnár Iván elvtárs házába, máris két csendőr jelent meg és igazolásra szólította fel őket, majd közölték velük a csendőrök, hogy a községben mindennemű gyűlés ,,kihallgatás“ vagy ,,nyomozás“ felső parancsra meg van tiltva és ezért nyomban hagyják el a községet. Miután Kunst elvtárs írásban követelte ezen felsőbb utasítást, a csendőr-őrmester úr szigorú parancsát odamódosította, hogy beszélgetéseket megenged, de csak egy csendőr jelenlétében. Minthogy Kunst elvtárs ezt is írásban kérte, a csendőr urak jobbnak látták elkullogni és elvtársainkat tovább nem zaklatni. Nehezen lehetett csak a vérengzés szemtanúit és lábbadozó sebesültjeit Bodnár elvtárs házához összehívni, mert annyira terror alatt áll a lakosság, hogy házaiból sem mer kibújni. Az egybegyűltek, főkép asszonyok, aggastyánok és gyermekek, egybehangzóan elmondják, hogy múlt hó 31 én reggel 8óra körül kb. 24 csendőr jelent meg a községben és a finánclaktanya udvarán helyezkedett el. Ezen finánclaktanya valamikor a magyar erdőkincstár tulajdonát képezte és azt a község határában levő erdővel együtt vásárolták meg a hrusovaik a kincstártól. A csendőrosztag most azért jött, hogy az épületet, mely a hrusovaiaktól elvett erdő tartozéka, megszállja és formálisan a kincstár birtokába adja. A kérdéses időben a férfiak nagyobbrészt távol a községtől dolgoztak, csak az asszonyok, gyerekek és öregek voltak odahaza. Csodálkozva bámulták a több oldalról bevonuló csendőröket, mert azt sem tudták, hogy minek köszönhetik a megtisztelő látogatást. Mintegy 40—50 asszony és gyermek ácsoroghatott bámészkodva az épület körül, mikor 9 óra tájban a nagybocskói főszolgabíró odaérkezett és nyomban kiadta a parancsot, hogy a „bolsevik bandát“ könyörtelenül szét kell verni. Anélkül, hogy valaki szétosztásra szólította volna fel, vagy figyelmeztette volna a tömegét, a csendőrség szuronyt szegezve nekirontott az asszonyoknak és gyerekének; aki nem tudott idejében menekülni, azt szuronnyal megszűrték vagy a puskatussal agybafőbe verték. A hős csendőrök, miután a csatát így megnyerték, és a „bolsevik bandát“ megfutamították, úgy látszik, ki akarták aknázni győzelmüket és végigszáguldottak a falu utcáin, akit csak találtak, agyba-főbe vertek, sőt még egyesek a házakba is berohantak és megkínozták az elbújt embereket. A szerencsétlenek sorra mutogatták elvtársainknak a csendőrök brutalitásának nyomait, a most már hegyedő szuronysebeket és kékre vert testüket. Macola Iván hasán hegyedő szuronyseb, orvosi kezelésben nem részesült. Bodnár Mária egész testét a puskatusok sötétlila nyomai borítják el, melyeket azért kapott, mert az utcán szuronysebtől vérző Cirik Annát be akarta kötözni. Cirik Anna bottal sántikálva jött el, mert térde alattmég ott tátong a szuronyseb. Özvegy Cirikné, szül. Spilka Anna 65 éves öregasszonyt lakásán verték a csendőrök puskatussal, teste tele van kék nyomokkal. Az öregasszony most éhezik, mert egyetlen kenyérkereső fia az erdőben bujkál. Mesik Miklósné harmadnapja feküdt gyermekágyban, mikor a csendőrség hozzájuk behatolt, az elverések láttára idegsokkot kapott és azóta önkívületi állapotban van. Szenen Istvánná 60 éves öreg asszonyt, mikor az utcán hazafelé ment, egy csendőr szuronnyal combon szúrta. Polovka Vaszily, ki az első napokban az erdőben bujkált, később Prágába utazott, hogy képviselő-klubunkat tájékoztassa a hrusovai esetről. Közben 12 éves hasonnevű kisfiát, miközben a marhát legeltette, két csendőr a helyszínen vallatóra fogta, öszszeláncolták két kezét, a láncnál fogva a magasba húzták, ütöttékverték, mert nem tudta megmondani, hogy hol van édesapja. Számtalan ily esetet lehetne felsorolni, a faluban úgyszólván minden asszonyt és gyermeket a csendőrök vagy megsebesítettek vagy elvertek. A kormányzóság természetesen a szokott módon lefolytatta a vizsgálatot, vagyis kiszállt pár hivatalnok és meghallgatta a kedvező jelentéseket. Ezek alapján Cerny belügyminiszter úr megalapította, hogy Hrusován minden rendben van, csak néhány csendőrt bántalmazott a lakosság lánya sagát - 3. Zі. A CSEHSZLOVÁKORSZÁGI KOMMUNISTA PÁRT RUSZINSZKÓI KERÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE IV. évfolyam. Ujhorod (Ungvár), 1922. junius hó 25. 16. szám. Pro subvertee 400.000. Nem utazunk szenzációkban és bár régóta meg van a magunk véleménye arról a munkáspártról, mely itt Ruszinszkóban a burzsoázia oltalma alatt, de munkásság nélkül meg akarja bontani az egységes proletártábort, lehetőleg kerültük a ruszin vagy független, vagy már nem is ismerjük ki magunkat, miféle szociáldemokrata párttal való mindenféle polémiát. Az egy napos általános sztrájk érdekében megtettük azt is, hogy bevontuk ezt a pártvezetőséget a tárgyalásokba, mert bár nincsenek tömegeik és saját vallomásuk szerint csak a bástyaházai 50—60 munkást, esetleg pedig az uzhorodi villamostelepet tudják leállítani, mégis bebizonyítottuk, hogy az egységes proletárfrontot komolyan vesszük. Természetesen illetékes helyen megakadályozták azt, hogy a szoc.dem párt a burzsoáziának kellemetlenséget szerezzen és természetesen a szoc. dem. párt ezúttal is elárulta a munkásságot. Bizonyos az is, hogy minden ruszinszkói gyár, minden nagyobb ipartelep és a teljes földmunkásság kitart pártunk mellett rendületlenül és a szoc. dem.-eknek sem Szolyván, sem Aknaszlatinán, Bocskón, Perecsenyben, Dolhán, Zábrogyon stb. nincs szervezetük, a városokban, néhány nyomdász kivételével nincs hívük, nincs egy szakszervezetük sem és nyugodtan állíthatjuk, hogy nincs annyi pártadójuk, amennyiből egy központot vagy titkárságot fentarthatnának. Hogy mégis van két nagy és drága újságuk, egy csomó jól kiöltözködött és jól élő agitátoruk és titkárjuk, az — — — természetes. Lehet, hogy kapnak a csehszlovák szoc. dem. párttól, — ámbár nincsenek oda sem lecsatlakozva. Ha kapnak, rendben van, az a szoc. dem. párt ügye, ehhez semmi közünk. Azonban, ami most következik, ahhoz már sok köze van a munkásságnak .