Ugocsa, 1890 (6. évfolyam, 5-35. szám)
1890-02-02 / 5. szám
I II. évfolyam. 5. szám. Nagy-Szollos, 1890. február 2. UGOCSA. /^'társadalmi vegyes tartalmú, helyi érdekű hetiló ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 frt. — Negyedévre 1 frt. — Néptanítók, községek és körjegyzőknek egész évre 3 frt. Egy szám ára 10 kr. — Megjelen minden vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Főutcza 685. sz. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltétnek. BÉLYEGDÍJ minden HIRDETÉS UTÁN 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Községi háztartás. .. Múlt számunkban érintettük a községi háztartást, a vármegyei alapokhoz való viszonyában, jelen közlemény a tulajdonképeni községi háztartással fog foglalkozni. Itt is a mulasztások egész sorozatával állunk szemben, épen, mint a megyei alapoknál láttuk. Ezen rendellenes állapotok tömkelegéből elég legyen felsorolnunk a következőket: Először is a legtöbb községben hiányzik a rendes pénztári kezelés, a befolyt közpénzekre vonatkozólag; nincs semmi rendszeres nyilvántartás a község követeléseiről, az egyes tartozókkal szemben, viszont a befizetett összegek nem helyesen számol- ttatnak el rendeltetésüknek megfelelően, és itt van a legtöbb zavar, melyből — a múltra nézve legalább — alig lehet kibontakozni. Ugyanis a legtöbb község köz- pótadóval fedezi a sajátháztartási kiadásait, ugye egyes megyei alapok (körorvosi, betegápolási) sjöveteléseit is pótadó alakjában vettetnek ki s a község a megyei alap szükségletét saját- --Sístíkbégficcével' egyesit! s egy bizonyos százalékú pótadót'vet ki,s mikor aztán a behajtásra kerül a sor, s az elöljáróság csak pótadót hajt, nem pedig betegápolási díjat, vagy körorvosi díjat; minthogy pedig — különösen a mostani aggasztóbb gazdasági viszonyok között — a pótadóknak (épen, mint az állami adóknak) a legtöbb községben még fele se folyt be, a többi rész legtöbb esetben, mint behajthatlan hátralék szerepel; nagyon természetes, miszerint a község, hogy saját életműködését úgy ahogy folytathassa, a befizetett csekély pótadót részint elöljárói fizetésére fordítja, részint saját belszükségletét fedezi; a vármegyei alapok követelése pedig a behajthatatlan pótadó közt, az enyészet sorsára jut. Ha már most a hatósági végrehajtó kimegy, hogy a megyei alapok követeléseit behajtsa, a községi elöljáróság csak azt tudja neki megmondani, hogy ki mennyi pótadóval adós, deazt, hogy ki mennyi betegápolási, vagy körorvosi alap követeléssel, képtelen megmondani, illetve kimutatni, mert ezek külön előírva és kezelve nincsenek . Így aztán megtörténik, hogy a felerészben behajtott pótadóban a körorvosi és betegápolási alap követeléseinek is legalább felerészéről befizettetett; ezt azonban a község belszükséglete felemésztvén, nagyese, s annyira összezavartatott, hogy abb tiszta állapotot teremteni meg a jog, ügyesebb leszámoló se lenne képes. S így aztán előáll az a körülmény, hogy і a kiküldött végrehajtók a bírót foglalják a megyei alapok követeléseiért, s holott ő hajtotta a pótadót; apról pedig nem tehet, hogy az érintett alapok követelései külön, egyénenként előirva s neki behajtás végett átadva s sohase lettek s igy nem volt módjában vízen alapokat behajtani. Ö csak köz-!égi pótadót hajtott, melyet a községi і költségvetésben felvett községi kiadások fedezésére fordított, és jogosan, mert a községi közigazgatás egyébként megakadt volna. A felsőbb hatóságokat terheli a felelősség, hogy ezen abnormis állapotnak egyszer már vége szakadjon s a megyei háztartást illető követelések, a községi háztartás követeléseitől teljesen külön válasz- tassanak, kezeltessenek és hajtassanak ide a községekben, így lehet azok sikeres behajtását remélni. A tulajdonképeni községi háztar- tásban a legsúlyosabb mulasztások közzé tartozik, hogy a községek nem iyészítik el kellő időben költségvetéseiket és számadásaikat. Úgy, hogy i még ma is van több község, például ] ahalmii és a karácsfalvi körjegyzőséghez tartozó községek, melyek a folyó évre vonatkozó költségvetéseiket be nem adták. A törvény világosan sámja oly t közpótadó kivetését és bejárwz *•*-’ j.• -j■ vgy]•,;іf- el. Már most no^-y і t 111 etv az ily kÖSSsigek rendeltetésüknek, melyek saját mi-i tisztásuk folytán, még a létezésükhöz szükséges jövedelem behajtásától is érvényszerüleg tiltva, vannak. Az ily állapot az administratiot alapjában zavarja meg, miért is a legerélyesebb Hatósági szigor kívántatik, hogy a vétkes elöljáróságok felelősségre vonassanak. Még nagyobb a mulasztás a községi támadások tekintetében, hol egyes községek évek hosszú során át nem számoltatják meg elöljáróikat ь ezen számadások nem terjesztetnek a törvényhatóság jóváhagyása alá. Ezek is a községi háztartás siralmas voltára vallanak, mert, meglehet, hogy több helyről azért nem terjesztetett be a számadás, mert oly zavaros az állapot, hogy helyes számadás nemi is adható. E tekintetben a községek képviselő-testületeit is nagy mértékben terheli a felelősség, mert ők vannak hivatva első sorban a községiségvetéseket és számadásod !gyanii s ha az elöljáróság , , nem akarna, vagy nem tudna ben van a jog, ellenöke щ alkalmazása iránt intézkedni . Г lépett szabályres^dlet, mel^j község ork háztartását és pénztári kezelését szabályozza, a legrészletesebben intézkedik mindarról, mi a községi háztartás és pénzkezelés tekintetében követendő. Ezen szabályrendelet azt is megmondja, hogy a községi költségvetések mindig a költségvetési évet megelőző évember havában, a számadások pedig Hanem úgy látszik, hhetetlen helyzeten a község segíteni vagy nem tudnak, v. akarnak; ezért járási -, vármegyei kivan tenderbe tereltes^ '■ A folyó & Séta-helyen. Réges-régen sokat jártam Árnyas Tiszaparton. Esti sétám mostris mindig Csak e helyen tartom. Kis kunyhó volt Tiszaparton, Barna leány benne. Ez a kislány gyújtott engem Forró szerelemre. Én szerettem — ah mi kéj volt — , szeretett engem, Csókba forróan egyesültünk Forró szerelemben. Tiszaparton, fűzek árnyán, Gerle-búgás mellett, Élveztük a boldog órát, A nyájas szerelmet. S mig vetés közt a kicsi fürj Pitypalattyát zengte, Ábrándos szép nézésével Merült a szemembe . . . . . . Drága emlék, édes emlék, Párja nincsen ennek; Mért hogy többé nem mondhatom, A múltat jelennek?? .... * * * Tiszaparton, fűzek árnyán, — Ne felejts nyíl rajta — Domborodik az én rózsám Magános sirhantja. És én minden áldott este, — Jól esik ez nékem — Kisétálok e kis sirhoz Álmodozni ébren. Elfuvom a régi nótát, Köny tódul szemembe, Könyhullásom rája perdül Nyíló nefelejcsre. . . . * * * Sies! emberek, nemsokára, Hogyha arra jártok : Egy sir helyett Tiszaparton Kettőre találtok! Cs. Royka Béla. Яг agglegény. — Humoreszk. — Ne higgje a nyájas olvasó, hogy talán nem kaptam volna magamnak feleséget s azért maradtam agglegénnyé, mert volt idő, mikor bomoltak utánam a lányok, de nekem csak egyen akadt meg a szemem s talán most feleségem lenne, ha a sors keze nem játszik velem oly kegyetlenül. Nem is volt több oly szerencsétlen ember a földön, mint én. Már kis koromban is mindig megharapott a kutya, egyszóval szerencsétlen voltam s mégis házasodni készültem. Imádottam gyönyörű teremtés volt; szerettük egymást a végletekig, én megesküdtem, hogy, ha nem lesz az enyém ... én . .. én . . . jaj . . . nem is tudom mit mondjak. Imádottam atyja, tiszteletbeli táblabíró volt, jellemző tulajdonsága, hogy nagyon szerette a retket, meg engemet is. El is énekelte sokszor, hogy: Mikor én még kicsi voltam, A dióért majd meghúztam, De mivel már éy vagyok, A retekért majd meghalok Az bizony igaz is volt, mert hogy szegény felesége meghalt, mindig ő plántálta a hónapos retket. Nagyon sokat jártam a házhoz s meguntam a sok retket, elhatároztam tehát, megkérni Irmát. Ennek megtételére felkértem egyik nősember czimborámat, hogy legyen szószólóm szívbeli ügyembe, leendő apósom előtt, ki névre nézve Kakasfalvy volt, a keresztségben pedig Márton nevet kapott. Én persze mindég Márton bácsinak hívtam, annál is inkább, mert míg szegény szüleim éltek, a szomszédjokba laktunk s körte érés ideje alatt engemet az ő saját kertjébe talált vala meg s jól elpáholt. Tehát már ismertük egymást, habár mindketten egyik a másikának a rész oldalát is. — De feledjük a múltat s térjünk át a boldog jelenre. Tehát mint mondám, elhatároztam megkérni Irmát. Másnap délutánra volt kitűzve a megkéretés ideje. Boldog voltam, túláradt boldog, úgy annyira, hogy az eszemet is elvesztettem, amire pedig ekkor lett volna legnagyobb szükségem. A végzetes nap ebédutánján öltözködéshez láttam, először is cipőt akarok váltani s az uj czipőmet nem találom sehol, sok keresés után az egyiket megleltem a kályhában,, de a másik sehol sem volt látható. Tűvé teszem érte az egész házat, felhívom a takarítónőt, összeszidom, hogy, hát igy vigyáz az én ingóságaimra. Daczára a sok keresésnek, currentáltatásnak, a czipő csak nem került elő. Mást nem tehettem tehát, mint az ócska czipőbe elmenni. Teljesen felöltözve, még csak kalapom akartam megkefélni, benyúlok a kefetartóban, s Istenem, mi, látok ... .az uj lakezipőm ott fekszik a kefetartóba. Időm már nem volt az átegy З.ГІЯ-aztán i esillyette iszsebcserélésre, kapva kalapomat, útnak eredtem De úgy volt megírva a sors könyvébe hogy a zsebkendőmet otthon feledjem. Viszszatérni már nem akartam, nehogy - -prencsétlen legyek, pedig úgyis beköveteze, az, aminek be kellett következni. Zsebkendő nélkül csak el nem mehetek, gondolom, •. térek tehát egy rőfös kereskedésbe, h zsebkendőt választva, kiakarom sh mit látok.........a tárczám helyett a dés skatulyát dugtam zsebre Itt már elgondolkoztam, hogy csoda, hogy a hordárt nem öltöztettem fel magam s nem küldtem el kérőbe. Szerencsén merősöm volt a boltos s ideadta a kendőt. Megújulva siettem barátom lakására s abbeli örömömbe, hogy nemsokára meglátom jövendőbelimet, oly eszeveszetten futottam fel a lépcsőzeten, hogy feldöntve egy néhány álló virágcserepet, egyenesen a moslékos dézsába rohantam. Megvoltam semmisülve, le voltam verve, elvesztettem az eszemet. A nagy locscsanásra kifutott barátom s én ott állottam előtte teljes díszbe. Leírhatatlan volt bosszúságom. Szerencsémre barátomnak volt egy másik anezug fekete ruhája s annak nadrágát vettem fel. Bő volt egy kicsit az igaz, de én már alig vártam, hogy leendőbeli menyasszonyom előtt álljak. Barátom nem is készülődött sokáig s hamar útban voltunk. Minden akadály nélkül értünk leendőbeli apósom kapuja elé, de előre meg kell jegyeznem, hogy barátom iszonyatosan félt a kutyától s a végzet épen úgy akarta, hogy leendőbeli apósomnál egy megtermett ördög legyen kutya képében s talán ez a kutya okozta szerencsétlenségemet. Az utczaajtóba szivem olyat dobbant, végig gondoltam, hogy