Ugocsa, 1901 (17. évfolyam, 9-53. szám)
1901-03-03 / 9. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre .... 8 kor. Félévre ..............................4 „ Negyedévre .... 2 „ Néptanítók, községek és körjegyzőknek egész évre 6 kor. Egy szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak a kiadóhivatalba intézendőkUGOCSA: TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. I/v XVII. évfolyam, 9. szám. Megjelenik minden vasárnap. Nagy-Szöllös, 1901. illviczius :1. Nyílttér sora 60 fillér. Hirdetések készpénzfizetés mellett legjutányosabb árban közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Werbőczy-utcza 88. sz. A kultusz vita. Az idei kultusz-vitát maga Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter vezette be nagyszabású, minden apróbb részletkérdésre kiterjedő, de tisztán tanügyi beszéddel. A miniszter a tárczájához tartozó kettős ügycsoportnak első részére, a tanügyi politikára terjeszkedett ki ezen első beszédében valószínűleg azért, hogy a vallásügyekre nézve a vita folyamán fog alkalmat venni tüzetesebb megnyilatkozatra. A miniszter ezen bevezető beszédében kizárólag a tanügygyel így külön tüzetesen és részletesen azért foglalkozott, mert a kulturális politika tekintetében nem szabad pártpolitikai szenepontoknak mereven előtérbe helyezkedniük. Igaza van a miniszternek abban, hogy összes iskolai intézményünknek kiindulási pontja az legyen, hogy a magyar állameszmét szolgáljuk, jó hazafiakat neveljünk. Az edddigi népiskolai politika szintén ezt a czélt követte, de az állam erejét inkább a nemzetiségek által lakott vidékeken értékesítette. A »Vlassi«és..Gyulaivés- iktatásipolitikája, éppen megfordítva az állam támogatását a fajmagyar lakta vidékeken akarja érvényesíteni. E végett a magyar vidékeken államosítja az iskolákat, ott, ahol arra szükség van. Mert a miniszter igen helyes felfogása szerint az államosítás nem szól, csak eszköz a kultúrpolitika szolgálatában. Ott iség site" A miniszter arról győződött meg, hogy egyes magyar vidékeken a beiskolázott matt’*-'r gyermekek száma kissebb ‘ . nemzetiségi vidékeken. Ig abban látja, hogy az tartók, az egyes köztek nem tudják teljek elvállalt kötelezettséllami iskolákat kell f'elálni^" . \\ Jen faj-magyar vidékekgg i®ai\vk.\ az értelmi előrehalajd^t el^egitstffit SM Ntais j^Anapság, többé már nem a kyeF^ ^erő^a^'es fizikai erőképesség , érvei^te^^giagjfutatja valamely nemzetnek'Artespe^álóságát, hanem valamely nép jövője attól függ, hogy ki van-e értelme kellőleg művelve, bir-e hasznos ismereteknek azzal a tömegével, amelyre a nemzetek versenyében föltétlenül szükségünk van. A nemzetek eme versenyében pedig többet észszel, mint erővel ismeretes régi elve érvényesül. Sőt még a hadviselés terén is számot tesz valamely nép műveltségi foka, iskolázottsága. A németek győzelmét a francziák fölött annak idején részben a németek népiskolairendszerének, aSellüimeiszterek'ijeir tulajdonították. Annyi bizonyos, hogy a német iskolákban lobbantották lángra a német nemzeti egység érzelmeit, a német iskolákban a gyermekeket testileg, értelmileg egyaránt fegyelmeztetik. A jól kiképezett katona kitűnően teljesíti szolgálatát és minden körülmények között megállja a helyét. De manapság az egyes törekvő nemzetek többé nem a véres harczok mezején, hanem a közgazdasági, közművelődési, művészet, ipari és kereskedelmi tereken harczolnak egymás ellen. Ez a békés háború sokkal veszedelmesebb az egyes nemzetekre, mint voltak a véres háborúk, amelyekben a győző is megfogyott, erejét vesztette. Míg ellenben a czivilizáczióban elfoglalt hegemóniáért való küzdelemben a győző nemcsak legyőzi az ellenfelét, hanem a saját erejét, a saját befolyását és fölényét hatványozott mértékben növeli. Széchenyi István gróf azt mondta, hogy csak gazdag és vagyonos nép lehet önálló és független. Ez a mondás annyiban igaz, hogy a gazdaság és vagyonosodás bizonyos értelmi munkának az eredménye. A nagy magyar az okozatot vette az ok helyett. Ezt a mondást akként kell értelmezni, hogy csak műveit iskolázott és nagyobb fokú kultúrával bíró népek képesek a függetlenségre és önállóságra, mert ezek oly nagy anyagi erőknek vannak birtokában, amely erővel bátran megküzdhetnek más nemzetek hódító törekvéseivel szemben. És csakugyan azt tapasztaljuk, hogy a czivilizáczióban elmaradt adófizetők jobbágyai lesznek az erősebb nemzeteknek. Az erősebb nemzetek fölénye minden téren nyilatkozik. Vannak országok, amelyek más országoknak el vannak adósodva, vagy egyszerűen gyarmatait ■аД2 uj házas. — Típus universalis. — Először is hit alatt kijelentem, hogy ez a tárcza sem Péterre sem Pálra nem vonatkozik, csupán azokról a furfangosemberekről szól, a kik ezen ravaszsággal széttépni akarják Hymen rózsalánczát. Az új házasokról beszélek. Menyecskék figyeljetek ! Mikor a legény öregedni és kopaszodni kezd, vagy mikor hajfürtjei közé fehér zsimagot vett a haladó idő, elhatározta, hogy megházasodik. — Nagysád, én szeretem magát ; szeretem, mint a fülemile a hangyatojást és ha nem lesz az enyém, beleugrom a Fekete tengerbe, ahol legfeketébb ! A hölgy ránéz az epedő ifjúra és ekként válaszol: Muki maga nagyon kuján, maga csalja, csapodár, maga nem fog engem megbecsülni. Erre Muki térdre omlik és ég felé tartván három ujját, megesküszik, hogy ő meg fogja becsülni őnagyságát, mint a szent földre induló keresztes vitéz a mamájától kapott amulettet. — De maga lump, kártyás, kikapós és csapodár lesz ezután is. — Muki felfogadja, hogy ő sohasem fog inni egyebet, mint vizet és még a káposztalevet is szeszes italnak tekinti, az ördögnek harminczkét levelű bibliáját máglyán égeti el, mint Húsz Jánost, a leányokra rá sem nézz, otthon fog ülni, remete lesz, a szerelem remetéje és tartja a gombolyagot az ő kedves kis feleségének igaz hűséggel s ha az Isten úgy akarja, rengeti a bölcsőt teljes odaadással. Erre őnagysága megsimogatja a Muki homlokát s igy kiállt fel : — beszéljen a mamával. A mama persze habozgat, de végre is a papa közbeszól: ad oda anyjuk, úgyis marad még elég lány ! És Muki pár nap múlva, lánczszemmel az ujján, egy vastag arany gyűrűvel jelent meg a hivatalban. A czimborák közt hire fut. A lapok közük az eljegyzési hírt és pár nap alatt mindenki tudja , hogy Muki, a derék Muki leházasodott. Az asztaltársak összetörik a papucs-vitéz sörös poharát, a széket kifelé fordítják a kávéház sarokasztalnál és a kassza-tündér kitörli őt a jelenlevők névsorából. Elkövetkezett az esküvő napja, a pap alaposan megáldja Mukit és menyasszonyát. Beszél nekik a házasélet boldogságairól, örömeiről, a férj kötelességeiről, a hitvesi hűségről, stb. És Muki könnyezik a szép beszéd hallatára. Kezdődnek a mézes hetek. Az új párt nem látják az utczán. A kapukulcson rajta fekszik a menyecske és Muki boldog, mint tejbe fuladt légy. Múlik az idő, telnek a napok. Muki szeretne egy kis levegőhöz jutni, már ki-kilebben az utczára és sanda szemmel be-benéz a kávéházak ablakán, szive megdobban, mikor a korcsmából a régi asztaltársak fülébe húzza a czigány azt a régi nótát: „Hogy engem egy asszony kommendérozgasson, Olyan nincs a sifonérban !“ Szomorúan ballag haza. — Mi bajod kis uram ? — kérdé a menyecske. — Semmi, semmi, csak a májam nyilalik a sok üléstől. — Mustár papirost reá ! De Muki mája nem állja mediczinát. Lefekszik a pamlagra, rágyújt egy czigarettára és olyanokat ásít, mint egy csalódott pelikán. Pár hónap múlva már benyit a kávéház ajtaján s ravasz furfanggal igy szól: Képiezér ! Nem volt itt Gyömrődi Móricz ur ? Persze, hogy nem volt ott, de azért Muki leül a sarokba és rendel egy piccoló kapuczinert. — Ejnye, ejnye, hogy nem jön az a Gyömörődi Marczi! De jönnek helyette a jó barátok. — Nini, a Muki, a kedves jó Muki! Hát te kiszabadultál a ketreczből ? Muki ravaszul mosolyog. — Gyere, ülj le, igyál! — Nem vagyok szomjas. — Akkor ülj le velünk egy parti karaberre. — Nincs nálam pénz. — A világért rá nem tudták venni a gonoszságra — de azért odaül gibiczkedni. A régi, csataedzett vitézből, hitvány csatlós lesz. Sebaj. Az asszony nyugtalankodik. Már itt a vacsora ideje és Muki még nincs itthon. Végre nyolcz óra felé hazajön. — Hol voltál te Kasza Gyurka. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.