Ugocsa, 1907 (23. évfolyam, 36. szám)
1907-09-08 / 36. szám
36. szám. 1 vezércikket. Ebben aztán bemutatta a t. szerkesztőség, hogy milyen az ő 48-as függetlenségi elvük ?! A darabont kormány által kinevezett vármegyei ügyvivő támogatóit, kik a darabontok letűnése után is készek voltak támogatni, sőt a hazafias kormányhoz is kérelmezni érezte: az égig maga utalják. Ellenben politikai furfangnak nevezik a darabont uralom ellenzésit. Az elhalt s a haladópártban, feltámadni igyekezett szabadelvű párti küldöttség vezetése és 3 nap múlva 48-as függetlenségi zászlóbontás közötti ellenmondást csak látszatnak minősíti. Ellenben a régi és valódi függetlenségi párt vezetőit minősíthetetlen módon sértegeti. Ebből egy keveset szelítőüi. „Ez után következett csak a valódi tévedés, midőn a mohácsi vészt megelőző idők példájára egy pár mellőzött hatalmasság s vezetni óhajtó egyén, a nélkül, hogy erre nézve a pártoktól, vagy bárkitől megbízva lettek volna a kerület bizalmának letéteményeseiül alattomban nagy — finésszel — a koalició vezet férfiúihoz állították be s egy jelöltet kértek : természetesen volt gondjuk rá, hogy a kerületet s annak jelöltjei a legszebb színben tüntessek fel“. Ez frivol játék az igazsággal. Ki ezt irta és a lap, mely ezt közre adta, minden lehet a legszélsőbb politikai sötét határig, csak 48-as függetlenségi nem. Tudjátok ti azt nagyrabecsült s igen tisztelt valódi elvtársaim. De mert a lapokat sokan olvassák, elmondok egyet mást. A szabadelvű párt uralma alatt a függetlenségi párt zászlót bontott. A választóközönség létszámának egyhatodát összehozta egy alkalommal. Kis szám. De még kisebbé lesz, ha azt mondom, hogy a párt intelligens tagjaitt az ujján akárki megszámolhatta volna. A nép maga nagy részében függetlenségi érzületű, de a hatalom árnyékába simuló intelligencia — tisztelet a csekély kivételnek — és az adminisztráció által lefogva tartatott. A haladópárti kormányzat idején a szabadelvű párt néhány tagja „alkotmánypánt címen ellenzékbe ment. Hogy a haladó-párti helyi kormányzatnak sikeresebben törhessünk rajtam: „Hát a kék szint miért hagyta ki, Kati néni?“ És ő nyom mosolylyal a szája körül, felvilágosított: „Lesz az is. Van gyönyörű égszmü pamutom, az Irmuska legelső kötéséből. Ha majd érezni fogom halálom közeledtét, azzal fejezem be munkámat, csak félek, hogy majd a szemétdombra kerül és még halálom után kigúnyolnak érte.“ Éppen akkor jött Tercsi utánam. Másnap egy takaros, csinos dobozt vittem Kati néninek, hogy abba rejtse emlékét, mert láttam, hogy esek egy vászondarabba göngyölte. Nem telt bele egy hét és Kati néni meghalt. Oda siettem. Már koporsóban találtam. Az ablakpárkányon pedig állott az én skatulyám, benne a szegény halott kincse. Megnéztem. Csakugyan ott volt az utolsó, halvány kék, keskeny esik. Laza,leeresztett szemek, göbös szálak, reszkető, haldokló kezek utolsó munkája. Nem tudom, helyesen cselekedtem-e, de egy önzetlen pillanatban, mikor senki sem ügyelt rám, becsempésztem e különös emléket a koporsóba, jól letakartam a halott széles kötőjével. Hívatlan kezek minek dobálták volna ide-oda, profán, csufolódó emberek minek csodálták volna Kaziméus naplóját! borsót az orra alá— mert legyőzéséhez nem volt reményünk — egyesülést hoztunk létre. Alkotmánypárt, újpárt és 48-as függetlenségi pártbeliek egyesültünk. A gyűlést melyen ez megtörtént én hivtam,össze. Csekély eredményt értünk el. A haladópárti vármegyei ügyvivő installációja ellen csak 16-an protestáltunk. Konstatálom tehát, hogy 48-as függetlenségi párt, majd kvalizált ellenzék véd, de — mindig az intelligenciát nézve — kis számban. A kiegyezés szele elfújta a haladópárti kormányzatot. Az uj idő új viszonyához be kellett rendezkedni. Egybe sereglett tehát itt is az intelligencia — állítólag a kvalizált ellenzék elnökének a hívására, bizonyosan nem tudom mert engem senki sem hívott — s el lett határozva, hogy kérnek egy koftányt, hogy leteszi a haladópárti köpenyt a vármegye s olyan köpenyeget vesz fel, a milyet varrat számára a kormány, — a török szultán is kaftányt,szokott küldeni az ő bizalmasának — s ez igen jó nemzeti gerincezett — csak hagyja meg akár főispánnak, akár képviselőnek a haladópárti kormányzat által küldött s már párolgásban levő ügyvivőt, mert igen kedves rokonszenves fiatal ember — s ezt t. i., hogy kedves fiatal ember volt én is álitom. S elhatároztatott, hogy egy küldöttség megy a kormányhoz, hogy megtegye az ajánlatot s kérelmezzen e tárgyban. Mi is egybegyűltünk függetlenségiek egynehányan s elhatároztuk, hogy felmegyünk mi is Pestre s bemutatkozunk mint régi és szervezetben élő függetlenségi párt vezetőség az országos függetlenségi párt elnökségénél esetleg a belügyminiszter előtt is. Én voltam az akkori független párt elnöke, Koós Albert alelnök, Újhelyi Menyhért választmányi tag s mi voltunk a küldöttség s csatlakozott hozzánk az új párt nevében Szabó Sándor. Szívesen lettünk fogadva mindenütt s eredménynyel jártunk, de nem olyannal — személytől eltekintve — mint amilyet én szerettem volna és ez gróf Andrássy Gyula belügyminiszter akaratán tört meg. Meg azt jegyzem meg, hogy mikor hazajöttünk Budapestről, akkor tudtuk meg és csak akkor, hogy Dr. Volenszky Kálmán 48-as függetle programmal követ jelölt. Tisztába jöttünk a helyzettel. A haladóparti küldöttségnek nem volt sikere, tehát meg kellett kontrázni a kormányt. Hol van az igazság ítélje meg a józan olvasó közönség. (A választásról annak esélyeiről, következményeről én most nem beszélek, ahol is sok szó fénne.) Nem keresem a háborúságot, szeretem a beket — bár nem feltétlenül. — Ez okból a Nagyszőllősi Hírlap 19-ik számában való kirohanására nem válaszoltam. Feltételeztem, hogy — pio et contra — annak sántikálása általában ismert dolog, jobbnak láttam agyon halgizni. De ugyanakkor meg lettem győződve, hogy a Nagyszőllősi Hírlap s annak szerkesztősége a függetlenségi pártban „trójai faló“. Én többé velük az érintkezést nem kereshettem s minthogy a pártválasztmány névsorát nem ismerem, az a jegyzőség fiókjában van. Nem voltam s nem vagyok ma sem abban a helyzetben, hogy a pártválasztmányt összehívhatnám. Pedig nagyon óhajtanám. Ami azon részét illeti a kérdőrevonásnak hogy Dr. Bródy Ernő képviselőt körútjában kísértem s ez által ferde helyzetbe juttattam magamat és hogy azért nem akarom a szervezkedést, hogy az elkövetkezendő választás ismét szervezetlenül találja választókerületünket, erre azt felelem, nállam a színváltozás lehetetlen. Függetlenségi voltam, vagyok s maradok. Dr. Bródy Ernőhöz való viszonyomhoz pedig a t. szerkesztőségnek semi köze, arra nem felelek. Hogy Dr. Bródy Ernő a koalícióból kilépett TM ki tudja nem-e kitessékelték — sem olyan halálos bűn. Láttunk olyat már Ugocsában — én ugyan csak hallottam —hogy képviselőt választottak párton kívüli programmal s a választás után belépett a szabadelvűpártba és nem fordult fel a világ Ugocsában. Hogy Dr. Bródy Ernőt elkísértem — nem körútjában, mert ilyen nem történt Tiszaújlakra és Salánkra barátságos látogatásra, nem kellene reá felelnem semmit, az az én privát dolgom. De egy incidens következtében szívesen felelek. Aug 8-án reggel lakásom udvarán egy durva támadásban részesültem. Hálás vagyok érte, mert meg tudtam ennek a révén, hogy egy társaság — nem kutatom kikből állott s kik voltak a szemtanuk — megelőző éjjel azzal mulatott, hogy Dr. Bródy Ernőt és engem macska zenével és egyéb gerundiumos földi jókkal megtisztelnek. Ekkor határoztam el magamat arra, hogy azontúl míg Bródy itt lesz, a lehetőség mértéke szerint, vele leszek. Ma sem bántam meg. Ha a 48-as függetlenségi párt igaz, egyenes, szörhetlen tagjai, akiknek itéletére súlyt fektetek - pálcát törnek felettem, kész vagyok levonni a konzekventiát s leszek szívesen hű, igaz és buzgó közkatonája a 48-as függetlenségi pártnak. De a Nagyszőllősi Hirlappal, annak szerkesztőségével s a szerkesztőségében levő párthivatalnokokkal 48-as függetlenségi párti dologban egy pokrócra nem helyezkedem. S ezen lapnak mozsolátlan szájú kőbánya robbantására való goromba puskaporos revolverezéseivel egyet nem érthetek. Színváltozásaitól iszonyodom. U G 0 C S A 1907 szeptember 8, Sarkady Mihály. * * * Leközöltük a fenti választ részint Sarkady tiszteletes iránti reverendából, részint azért, hogy megtámadtatása után magát megvédhesse. Ez alkalommal azonban megkívánjuk állapítani, hogy a fenti cikk Sarkady ur subjects felfogása s a mi speciális felfogásunkkal sokban nem conformis. Mert nem szeretnők, ha e közleményből kifolyólag magán nézetünket illetőleg félreértés támadna. A szerkesztő: H | _R_ E. Ugron Gábor főispán f. hó 5-én a reggeli vonattal Nagyszöllösre érkezett. Személyi kir. Morvay Béla kolozsvári kir. kincstári ügyész fiai látogatására pár napra városunkba érkezett. Visszahelyezett főjegyző. Mint értesülünk, Kiss Antal városi főjegyzőt Újhelyi Vitkay Sándor, főszolgabíró, f. h. 5-én állásába helyezte. A határozat 15 nap vissza múlva válik jogerőssé. Öngyilkosság: Bodonovits István királyházai csendőrörs vezető f. hó 3-án királyházán öngyilkosságot követett el.