Uj Közlöny, 1926. január-június (48. évfolyam, 1-145. szám)

1926-01-01 / 1. szám

Ji ! MEGJELENIK D. U. 2 ÓRAKOR. SZERKESZTŐSÉG KORJATOVICS-TÉR 37. KIADÓHIVATAL: KOR­­JATOVICS-TÉR 28.­­ TELEFONSZÁM : 55. XLVIll ÉVFOLYAM. •йшмвнмт PARTOfsKIVULI POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: HAVASÉIUL VÉHOROD—UNGVÁR, 1926 JANUÁR 1. PÉNTEK мшинпяштяшіяннняяиюи ELŐFIZETÉSI ÁR: EGÉSZ ÉVRE 240 KORONA FÉLÉVRE 120 KORONA, NEGYEDÉVRE 60 , EGY HÓNAPRA 20 K. EGYES SZÁM­ÁRA !­­. 1. SZÁM 1926 Még csak pár óra s már megkon­thol a lélekharang az ezerkilencszáz­­huszonötös esztendő felett A Tér és Idő végtelen homok h­a - tán ismét lepergett egy porszem mil­liomod része, melyet a véges életű emberiség, az 1925-ös számmal tel­tt meg. Kronos végtelen órájának mutatója részünkre csak azt az időt mutatja, melyet a fizikai nemlétezés két végtelen vonala között öntudato­saa töltünk el ezen a sárgolyón, hogy annak megszűntével azután ismét el­it­­elünk a végtelenségben. Minden perc egy lépéssel közelebb hoz minket az elmúláshoz, melynek csiráit már születésünk percében magunkba hordtuk; minden elmúlt esztendő, életünk egy soha vissza nem térő lezárult szakaszát jelenti s azt mégis megvetéssel s haraggal szivünkben búcsúzunk a régi esz­tendőtől és reménykedve várjuk sorsunk jobbra fordultát az elkövet­kezendőtől. Az Élet mozgásból áll, a stagnálás egyenlő a halállal Mozogni akarunk! Nemcsak fizikailag napsgimk ;agytunk is mozog, kutat, lázong, új utakat ke­res, a jót keresi. Tolsztoj szerint az élet nem egyéb mint a jónak örökös keresése. Az emberiség ez a jót, vagy tán helyesebben azt a jobbat keresi örökösen, mely közelebb hoz­za az emberiséget a megváltáshoz. — Az a hatalmas mozgatóerő, mely az emberiséggel mindig ezt a Jobbat keresteti, tölti el szivünket gyermekes örömmel minden új idő­­periódus elkövetkezése alkalmával, ettől várván annak a Jobbnak betel­jesülését, melyet az elmúlt idősza­kasz megtagadott tőlünk. Bizalommal tekintünk az új esz­tendő elé, ugyanazzal a bizalommal, mint amilyennel az elmúltat fogad­tuk, mely rutul cserben hagyott ben­nünket összes reményeinkkel, egyá­ltalában nem érdemelvén ki a neki lélegezett bizalmunkat. Vájjon nem járunk-e hasonlóké­­n­t az 1926-os esztendővel is? Ki tudja? A mi véges eszünk felmondta az utóbbi évtizedben a szolgálatot. Ma már csak ösztöneinkre bízzuk magunkat; ma csak az emberiség áfiuma: a remény tarthatja bennünk lelket. Öztöneink azt súgják, hogy az­­évek után csak valami jobb sert hiszen az emberiség ed­­___ ír végig kóstolta a megpróbál­tatások minden skáláját s azokat fo­kozni úgy sem lehet. Örüljünk tehát a mai lapnak. Hadd tsarrogjon a pezsgő, hadd hozza a ci­­gány kivilágos­­ virradatig, hiszen egyéb jót nem hozhat nekünk az uj esztendő, legalább azt a tudatot, hogy ismét egy lépéssel közelebb jutottunk ahoz a perchez, amikor végleg megszűnünk fájdalmakkal tel­jes, tudatos életet élni s elmerülünk ot­­t attized, december hó. Rassay Károly, az uj és modern Palace-szanatórium halljában foga­dott. Körülbelül negyven éves, ke­­ménykötésű, szélesvállú férfiú — magas homloka és élénk szemei nagy intelligenciáról tesznek tanúsá­got. Nagyon kérem, Kollega Úr — mondja, miután hosszas kapacitáció után interjút ad — hogy szavaimat szó szerint adja vissza. Az első kérdésem a numerus clau­sus ügye volt — mert ennek a szé­gyen­ törvénynek köszönhető, hogy sok-sok ezer magyar ember elide­genedett Magyarországtól. — Meggyőződésem szerint a nu­merus clausus a jövő tanév kezde­téig módosítva lesz. Ez a módosí­tás nem a genfi tárgyalások követ­kezményeként fog bekövetkezni, ha­nem merem állítani, azon erők isme­rete alapján, amelyek a magyar po­litikai életben szerepet játszanak. Lehetetlen továbbra is fenntar­tani egy olyan törvényt, amely­nek erkölcsi alapját Apponyi Al­bert megtagadja és amely ellen ma már a kormányt támogató pártban is erősödik az ellen­állás. Ez a kérdés ma már megszűnt felekezeti kérdés lenni és azok, akik aggodalmuknak kifejezést adnak, állásfoglalásukat kulturális és emberi szempontból támogatják alá. Annál nagyobb meglepetéssel olvastam, hogy olyan oldalról amely felekezeti kapcsok révén a numerus clausus hátrányait elsősorban kell, hogy nézzék, bi­zonyos megértő hangok hallat­szanak ezen ma már eltörlésre rég megérett intézmény érdeké­ben. Értem ezalatt a Kassai Új­ságban egyik cionista vezér részéről elhangzott nyilatkoza­tot, amely teljesen fedi Klebels­­berg Kunó gróf álláspontját. Nem tartom szerencsésnek és tapintatosnak, ha egy olyan or­szágban, ahol bizonyos vonatko­zásban a liberalizmust tág keret­ben értelmezik, akad valaki, aki a liberalizmus és az emberi szabadságjogok gondolatának ilyen flagráns megsértését — megértéssel tárgyalja. •­— Királyság vagy köztársaság lesz-e Magyarország? Ottó vagy Albrecht?—volt az újabb kérdésünk. Komoly politikai tényezők kö­zött lehet véleménykülönbség az államfői kérdés megoldása­az örökkévalóság öntudat nélküli anyavilágába, hol azután igazán nem fáj már semmi s ahol még arra a csalóka reményünkre sem lesz többé пак időpontjára vonatkozólag — de nincs eltérés abban, hogy ez a kérdés megoldása csak két­­félekép lehetséges — vagy Habsburg restauráció folytán a legitim örökös személyében vagy pedig köztársasági állam formájával. A kérdés eldöntését nem törvény­magyarázat, nem közjogi axiómák dominálják, hanem kizárólag a belső konsolidációnak a szempontjai és a külpolitikai lehetőségek. Miután a restaurációnak a legitim örökös sze­mélyében való megoldása ma ennek az örökösnek már a kora miatt sem aktuális — a kérdést a komoly poli­tikai körök is időszerűtlennek ta­lálják. Ebben a feleletben válaszolok arra is, hogy minden próbálko­zás, amely királyjelöltek köré akarja csoportosítani az orszá­got, csak visszautasításra talál- Ez lehet kis kalandor csopor­tok­na­k reménysége, de a súlyos megpróbáltatásokon keresztül ment polgárság tisztában van azzal, hogy egy ilyen puccs anar­chiába vinné­­ az országot és ez a belső kalandor-törekvése­ken kívül csak azoknak a külső tényezőknek használhat, ame­lyeknek érdeke, hogy Magyar­­országon a konszolidáció meg ne szilárduljon. Lehetséges-e a közeljövőben a köztársaság? — Ezt csak akkor tartanám ki­zártnak, ha az adott pillanatban ez a megoldás az ország bel- és külpoliti­kájára nézve káros volna. Ez az egyetlen szempont, amely számítás­ba jön. Mi a véleménye a frankhamisítók­­ról, illetve arról, hogy egyes körök ezt az ügyet politikai és hazafias mo­­tívumú bűncselekménynek akarják feltüntetni. — A bankóhamisítókról csak any­­nyit tudok, amennyit, itt a lapokban olvastam. Nem lehet kérdéses, hogy ehez az­­ügyhöz a politikának sem­mi köze. Hogy ki, milyen motívum­ból követ el bűncselekményt, csak az ítélkező bíróra nézve lehet pro­bléma, de nem lehet egy nemzeté, akadnak fiai, akik bűncselekményt­ követnek el és szorult helyzetükből? arra hivatkoznak, hogy hazafias szempontok vezérelték. Vélemé­nyem szerint ez közönséges bűn­cselekmény, amelyből egyesek, akar­tak hasznot húzni, és azért a legelő­szükségünk, amellyel az ezerk­enc­­százhuszonhatos Idő és Térbeli számmal ellátott s esztendőnek elne­vezett időatom eljövetelét várjuk. Iyesebben vissza kell utasítani, azt a vakmerőséget, amellyel egyes bűnö­zők egy nemzetnek akarnak ártani. Én az egész ügyet megnyugvással bízom a holland bíróságra s meg va­gyok győződve, hogy ott egy ilyen védekezésnek nem fognak felülni. Nem lehet kétséges, hogy az illetők­nek Pesten bűntársaik voltak, ezek kinyomozása hazafias hivatkozásra való tekintettel elsőrendű köteles­sége a budapesti rendőrségnek. Mi a véleménye a fajvédelemről és a magyarországi antiszemitizmus­ról? — Ma a fajvédő (antiszemita) csoport egy jelentéktelen poli­­titikai, guerilla-csapatot vallhat magáénak. Ezzel nem akarom lebecsülni en­nek a csoportnak a jelentőségét az állami rend szempontjából, mert egy olyan országban, ahol a gazdasági viszonyok kevés kivétellel majdnem mindenki existenciáját megingatták és enek nyomában beálló elégedet­lenség könnyen hajlamossá teszi az embereket a szélsőségek felé való eltolódásra. Nem kérdéses, azonban, hogy azok a rétegek, amelyek még nem régen az atiszemitizmus össze­kapcsolt, nacionalista jelszavakkal hódítottak meg, ma már talán ép az egymást követő botrányok követ­keztében idegenkedve néznek ezen irányzat képviselői felé. Érzik ezt ők maguk is és ez a legpregnánsabban egy vezérük nyilatkozatában nyilvá­nul meg, aki egy nyilatkozatában ki­fejtette, hogy uralmukat csak dikta­túrával képzeli el és én azt hiszem, hogy ép ez teszi őket lehetetlenné. Mi a véleménye Magyarország és az utódállamok viszonyáról? — Kétségtelen, hogy Magyar­­ország és az utódállamok kö­zötti viszony még ma sem javult meg jelentékenyen és lényegében még ma is az a han­gulat uralkodik, mint, amely a kis­­entente létrehozása idejében domi­nált. A kis­entente maga — az én fel­fogásom szerint — egyáltalában nem jelent pozitív értéket, mert hiszen nem kölcsönös gazdasági és politikai érdekek hozták létre. Létrehozója tisztán a Magyar­­ország elleni védekezés gondo­lata volt és ez alapjában véve egy negatívum, mert az utódállamoknak nem véde­­k jffigu. - jre 11 Magyarország ellen, ha­­kapcsolatokra lépve, foaszfféSli azt a pozitiv erőt a$f&eTa maU Magyarország két­­ségkivül el fent. jkddig Közép-Európa politikai konszolidációja problemati­kus marad, a jnffig Magyarország és az utótrailam­ok közötti kérdések megoldásra nem találnak. Az utódállamok közül az fogja magának a legkedvezőbb pozí­ciót biztosítani Kelet-Európában, amely ennek a tételnek igazságát felismerve, megtalálja a kapcso­latot Magyarország felé. Rassay Károly volt magyar államtitkár nyilatkozata Nyilatkozik a magyar politika aktuális kérdéseiről és Magyarországnak az utódállamokhoz való viszonyáról Ára 1 korona.

Next