Zsidó Néplap, 1923. március-június (3. évfolyam, 1-18. szám)

1923-06-08 / 15. szám

III. évfolyam (Ujborod :»S'TI TKT3) 1923 június 8. 15. Mám. Előfizetési ár: 1 évre 50, '/« évre 25 Ke. Egyes szám ára 1 Ke. Paszerkesztő: Dr BOLBÍK MÓZES Felelős szerkesztő: SZEBÉNY BELI Szerkesztéség és kiadóhivatal Bajk­a Gábor-u. 1 szám. II Telefon siára­­. Megjelenik minden pénteken. A podka ruszi zsidó nemzeti konferencia feladata. A f. hó 17. és 18 óra kitűzött cio­nista pártnap a podkarpatszka ruszi zsidóság történetében egy új lapot jelent. Ez a nap van hivatva eldönteni: megérett-e a csehszlovák köztársa­ság ezen legerősebb zsidó tényezője az önálló politikai életre és így egye­dül fogja megszabni politikai irányát, — amely az egész republika zsidó­ságának irányul kell, hogy szolgál­jon — vagy pedig továbbra is a pár­tok frontja és ütőkártyája kíván lenni és akkor — természetesen — mit sem várhatunk egymástól. Az utóbbi esetben a zsidóság és a zsidó közélet sorsa és jövője két­ségtelenül eljátszott, mert nem birja sokáig az ütköző tányér sorsát és feltétlenül felőrlődik. Ha azonban szakit a zsidó nép sírját annyiszor aláásott szentimen­­talizmussal és a józan ész belátását követi, úgy eltekintve attól, hogy saját érdekét a legbiztosabban és a leghathatósabban fogja megvédeni, még bebiztosította magát egyik rész­ről a represszálták másik részről a bosszú ellen is. Mert mi tűrés tagadás! Tény, hogy nemzetiség vagyunk, ha akarjuk, ha nem, mert egyrészt a csehszlovák alkotmánytörvény ismert el annak, másrészt a magyarországi kivételes törvények. Ha már most a magyarok kívánhatják, hogy az itteni zsidóság az egykori állampolgárság jogán to­vábbra is magyarnak vallja magát,­­da­cára annak, hogy az igazi zsidó magyar állampolgárokat megfosztják állam­­polgári jogaiktól), miért ne kívánják a csehek vagy ruszinok az államha­talom erejénél fogva, hogy a béke­­szerződés folytán a zsidóság most már cseh vagy ruszinnak vallja magát? Ha a zsidóság egyik vagy másik utat választja mindenképen rosszul jár, mert mindegy, „ha a kő esik a korsóra, vagy a korsó a kőre“ a korsó mindenképen eltörik és ebben az esetben mi a korsó sorsára jutnánk. A zsidóságnak tehát a helyes: a saját útját kell választani. Vissza kell térni ősi eredetéhez, igazi mivoltá­hoz, önmagához, mely lépéssel a természet parancsát követi és azt senki sem veheti tőle rossz néven. A cionista konferencia ebben az irányban lesz hivatva felvilágosítani a zsidóságot és a zsidóság, ha elég politikai érettséggel bír, be fogja látni, hogy a cionista szervezet konstruk­ciójában és a cionisták ezen józan és egészséges hitében rejlik jövő gazdasági és politikai életünk biz­tosítéka. Feladata lesz továbbá a cionista konferenciának tabula rasat csinálni a zsidó pártok anarchisztikus káo­szában. A pártvezetőkkel való kon­­ferenciázás és kompromisszumcsi­­nálás mit sem ér, mert ennek rend­szerint egy képviselőség vagy sze­­nátorság az ára, már pedig jöhetnek akadályok, melyek az ígéreteket illu­­zárissá teszik és akkor a lekandidált „pártvezető“ az ,’ahova sed­uja Beda­­var“ tana alapján mindent fejtetőre állít. Itten a népet magát kell felvilá­gosítani,­­ hiszen szervezet pártról alapjában véve nem is lehet beszélni — és egységes pártot kell alakítani, melynek vezetésében a proporcioná­lis jog alapján minden árnyalat részt vegyen. A párt programmjába be kell fog­lalni a zsidóság egész életét felölelő követeléseket elsősorban a héber iskolák teljes kiépítését a palesz­­ tinai felépítés intenzív támogatását s a zsidó gazdasági érdekek kellő biztosítását. Ha a párt ezen programmját — amely speciális zsidó voltánál fogva minden további nélkül teljesen elfo­gadható — a kormány a magáévá teszi, úgy semmi sem áll útjában annak a megértésnek, amelyre a kormány és a kétségtelenül poli­tikai faktort képező zsidóság között szükség van. —­a ? Fizetett már sékelt? Zsidó hitközségek a zsidó államért. Ne tessék örülni előre! Nem tettek eddig semmit — csekély kivétellel — inkább arról akarunk szólani, hogy mit tehetnéne­k. Nem a zsidó alapra való gyűjtést tartom én a legfontosabb feladatnak. Ahhoz, hogy állam keletkezzék, kell megfelelő földterület, továbbá nép, mely a maga eszméjét önálló államban akarja megvalósítani és szervezett hatalom, mely ezen eszméket érvényesíteni is tudja. Megvan az államterület, megvan az eszme önálló megvalósításának a vágya, de csak a szétszórtak egy részében, ámde nincs még elegendő szervezett, öntudatos nép Eret Jiszroel földjén s igy még az a hata­lom is gyönge, mely a maga élniakarását fegyverrel is biztosítani tudja nemcsak a szomszéd arabokkal szemben, hanem bárki ellen, ki az újjászületett államot el akarná nyomni. Új népet kell nevelni Erec Jiszroel szá­mára és erre a népnevelésre szeretném a hitközségek vezetőinek a figyelmét felhívni. A szent ország nem épülhet fel úgy, mint a régi Róma, azáltal, hogy menedéket nyújtanak a világ üldözöttei számára. Az üldözöttek ugyan sokszor alapítottak már virágzó gyarmatokat, de a mi esetünkben nem gyarmatról, hanem a múlthoz méltó országról van szó és főképp olyan állam­ról, mely hivatva lesz megcáfolni évezredes vádakat a zsidóság egyetemessége ellen. Ezeket a vádakat nem sorolom fel. Ismer­jük őket. Ilyen államhoz olyan államalkotó nép kell, melynek minden egyede a zsidó eszme megvalósításának ábrándjaitól van áthatva, melynek minden tagjában forrón él a még meg sem alkotott, de megalkotandó uj haza szeretete. Minden hitközség, mely szétszórva a világban egy-egy «Kehila-kadisát» rep­rezentál, neveljen uj katonákat — fiukat és leányokat — a szent földön alakuló nagy Kehila kadisa számára. Hogyan ? Neveléssel, tanítással és olyan munkákra való előkészítéssel, melyekre az uj hazá­nak szüksége van.­­ Neveléssel, tanítással a hitközség először a lelkeket készíti elő az elemi iskolától kezdve t. i. azért ott, mert az ő hatása csak ott kezdődik. A szent föld szolgálatára való előkészí­téssel azokat, kikből a nevelés és tanítás lelkes katonákat nevelt az uj hazának, kik hivatottságot éreznek magukban arra, hogy új honfoglalásra induljanak az ősi Kánaán földjén. Akik azután beválnak és indulni akar­nak, azokat a hitközség lássa el nemcsak útiköltséggel, hanem mindazon segédesz­közökkel, melyek Palesztinában való le­telepedésre és az önérzetes állampolgárhoz méltó életre szükségesek. A világ zsidó hitközségei által a «Szent­föld» szolgálatára nevelt és kibocsátott nemzedék lesz méltó arra, hogy az új zsidó állam polgárainak ősévé váljon. A hitközségek belső életét ismerő előtt világos lesz, hogy egy ilyen egyetemes zsidó eszme szolgálatában álló vezetőség kebelében elcsendesednek a kicsinyes párt­harcok, külsőségek körüli viták, kanapé­­pörök, mert a vezetőség tekintete a jövő felé, kelet felé lesz irányítva, kelet felé, ahonnan jött a Fény az emberiségre, Cion felé, ahonnan indult ki a Tan és ahová vissza kell térni a szétszórt hadseregnek a «világ négy széléről». Minden hitközség, ha csak egy követ alkot a szent város felépítésére, a­melyért olyan sokat imádkoznak, de melynek föl­építése ellen olyan sokat dolgoznak tuda­tosan vagy öntudatlanul — akkor ezen élő kövek fogják képezni az igazi «Am Rodes»-t, mely új fénnyel írja be nevét az emberiség történetébe. Dr. Rózsa Ignác: Lapunk mai száma 6 (hat) oldal.

Next