Bérmunkás, 1924. január-június (2. évfolyam, 257-282. szám)

1924-01-05 / 257. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Chicago, III., Saturday, January 5, 1924 No. 257. sz. — Ára 5 cent. A KORONÁS ŐRÜLT A “Bérmunkás” németországi tudósítójától. Időnként meg-megjelenik egy-egy könyv, amelyben valamelyik udvaronc, tábornok, vagy politikus elmondja, hogy mit tapasztalt a német szászár udvarában. Ez emlékiratok jobbára a német császárral foglalkoznak, mi­vel ez az íróknak az elképzelhető leg­­kiadósabb irodalmi anyagát nyújtja. E napokban ismét megjelent egy ilyen emlékirat és pedig gróf Zedlitz Trütz­­schler tollából, aki tizenkét esztendőn át volt Hohenzollern Vilmos udvari marsallja. Amit ez a főúr előbbeni gazdájáról közöl, az a teteje minden elképzelhető bolondériának. Nevetni kellene, ha nem jutna az embernek eszébe, hogy a félbolond nemcsak ura és hóhéra volt egy 70 milliós nemzet­nek, de még ma is sokan vannak, akik az eszeveszettben a jövő reménységét látják. Nevetni kellene, ha arra nem gondolna az ember, hogy a bolond kö­rül épeszű lakájok egész serege to­longott, akik a gyógykezelésre szoru­ló beteg legvadabb komédiáira is azt mondták, hogy a bölcs uralkodó isten adta szellemi szikrát. Ha egyáltalá­ban az volna az emberek feladata, hogy az aljasság és az őrület láttára öklüket rázzák, úgy haragra és dühre a császár tábornokai, udvari papjai és marsalljai sokkal inkább rászolgáltak, mint Vilmos maga. Ez a minden em­berségből kivetkőzött jellemtelenség­ és hitványság az elszomorító és nem az, hogy a császár őrült volt. Feltűnő, hogy a sok memoár­iró — mint köny­veikből látszik — egészen jól tudta, hogy az, akinek talpát nyalta, aki előtt hajlongott, akinek eszelős mon­dásait mosolygó bólintásokkal köszön­tötte, egy egészen szánalomraméltó agyalágyult volt, akire jólélekkel még egy vidéki parochiát sem szabadna bízni. És mindezen notabilitás, szelle­mi és hivatali méltóság közül egy sem akadt, aki, addig míg a bolond kezét csókolhatta, csak egy szóval is elárul­ta volna, hogy a német nép, sőt az egész világ sorsa attól függ, hogy mi­lyen hangulatban találja ez vagy az a világesemény a koronás őrültet. De lássunk csak néhány szemelvényt­­— a mindenesetre fölöttébb érdekes em­lékiratokból. “A hadgyakorlatokon lehetetlenül bárgyú rendeleteket adott a csapatok mozdulataira, úgy hogy az egymással versengő manővercsapatok hadseregei a legnagyobb zavarban kóvályogtak ide-oda. Schlieffen tábornok, a német hadsereg megbámult vezérkari főnö­ke, aki számos vaskos kötetben adott bizonyságot napóleoni lángelméjéről, a császár mögött állott, egy szóval sem merte figyelmeztetni Vilmost, hogy milyen bambaságokat követ el, ellenkezőleg, mindenre tudott egy el­lentmondást nem tűrő “elméleti” ká­­denciát találni.” A császár viccel. E fejezetben a következőket tudjuk meg: Egy öreg generálisnak orvosi tanácsra tartóz­kodnia kellett mindenfajta só élvezé­sétől. Vilmos ebédre hivatta és titok­ban levesébe öntötte a sótartó egész tartalmát. Hoffmann — így hívták az öreget — hősiesen lenyelte a sós vi­zet. Vilmos pokolian mulatott a tré­fán. Öreg, kiszolgált tisztek, diploma­ták és miniszterek kopasz fejét friss hóval dörzsölte be; a rozzant nyakak­ra rendes “csárdást” nyomott, úgy, hogy az alázatos szolgák fájdalmuk­ban félig sírtak, félpofával azonban mégis csak nevettek alázatosan. Egy ilyen vén generálisnak például nem volt szabad jeges pezsgőt inni. Egloff­­steinnak hívták a szerencsétlent, aki­vel ha nem is olyan “jó” tréfát csinált Vilmos, mint Hoffmannal, de annyit mindenesetre megtett, hogy ujjával próbálta, vájjon tényleg olyan hideg-e a bor. Az öregnek le kellett nyelni a császárian felszentelt pezsgőt. Hű tá­born­okai minisztereiről csak mint “vén szamár”, “juhfejű jószág”, vagy mint “vén disznó” emlékezett meg, természetesen mindig mások hal­lattára. Soha, egyetlen egyszer sem merte az udvaroncok közül akár egy is kinyitni a száját, hogy a felséges urat mégis csak móresre bírja. Ilyen módon nem kell ámulnunk, ha meghalljuk, hogy miképpen vélekedett a nagy Vilmos Németország, vagy tán a világ egyik zeneszerzőjéről, Wagner Richardról. íme: Mi a csodát akarnak az emberek ettől a fickótól, hisz semmi egyéb nem volt, mint egy karmester, egy egészen közönséges vacak karmester. Egy másik klasszikus mondás: “Alattvalóim egyszerűen csak azt tegyék, amit én parancsolok nekik, de éppen az a baj, hogy maguk akarnak gondolkozni és a bajok mindig ebből származnak.” Egy harmadik aranyköpés: “Igazán bámulatos, hogy mily ki­váló tettekre volt képes ez a nagy császár (Hohenstaufeni II. Frigyes), de ha nekem is módomban volna úgy lefejeztetni és úgy korbácsoltatni, mint Frigyesnek, úgy majd megmutat­nám, hogy én még nagyobb tettekre is képes volnék.” Politikailag sem spórolt a szeren­csétlen mindenfajta kiszólással. Egy szociáldemokrata tüntetés előestéjén ezt a sürgönyt küldte a berlini gárda­­hadtest parancsnokához: “ Elvárom, hogyha a csapatok beavatkoznak, úgy legalább ötszáz munkásnak kell a terí­tékre kerülni.” Vagy ezek: “Az alkotmányt nem ismerem, so­hasem is olvastam és nem is vagyok kiváncsi reá.” “Újságot nem olvasok, nekem egé­szen Wurst, hogy a sok marha mit firkál össze.” “Ilyen csőcseléket (a német népet) kormányozni igazán nem lehet. Fizes­senek a kutyák (az adófizetők) amíg megfeketednek.” A legszebbet a császári bukétából azonban mégis csak el kellett lesnie a memoár­izó marsallnak. Egy este éppen jelen volt, amikor a császár orvosa, Ilberg, arra figyel­meztette a felséges urat, hogy egy kis náthája van. “Téved, Ilberg.” — javította ki Vilmos az előtte hajbó­koló Aeskulapot, — “nekem nagy náthám van, mert nálam minden nagy.” A bolond ott ül Dornban és azt hisszük, hogy nem is olyan bolond a meggyőződése, hogy nemsokára újra bevonul fehér paripán Berlinbe és a járdákról virágeső fogja a visszatért hősi császárt köszönteni. Nem olyan bolond ez a bolond, mert vannak mil­liók, akik épeszűt játszanak, de sok­kalta bolondabbak, mert hisz ezeknek szükségük van az eszeveszett komé­diásra. Még mindig szükségük van reá . . . K. P. A KU KLUX ANGLIÁBAN. LONDON.—A Ku Kluxizmus be­vonult Angliába a mostanában alakult titkos szövetség formájában, amelynek neve, “The Most Noble Order of Cru­saders.” A szövetség vagy két évvel ezelőtt lett alapítva, de csak most tűnt fel a nyilvánosság szemében. Legutóbbi cselekedetük egy a Westminster Abbey-ben tartott gyűlés volt, amelyen az angol király másod­szülött fia, a yorki herceg is részt vett. A rend feje Arthur Patterson, ki­jelentette, hogy eddig már megtisztí­tották London bizonyos klubjait a ké­tes egzisztenciáktól, mágnásokat ko­pasztó gamblerektől. A rend tagjai hasonló esküt tesznek felvételükkor, mint a Ku Klux tagjai. Több angol lap kommentálja a rend megalakulását és mindegyik megegye­zik abban, hogy az teljesen hasonló az amerikai Ku Klux Klanhez. MEGHÍVÓ. A Világ Ipari Munkásai Szervezetének Pullman, 111., magyar ajkú tagjai 1924 január 5-én, szombaton este 7 órai kezdettel A STANCIK-FÉLE HALLBAN (205 East 115th Street. Szinielőadással egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendeznek, melyre Pullman és kör­nyéke magyarságát meghívja a rendezőség. Ezen alkalommal szinre kerül Gya­­gyovszky Emil egy felvonásos szociális színműve: “A MARTYR.” Belépti­ jegy: előre váltva 50 cent, a pénztárnál 70 cent. A tiszta haszon a politikai foglyok támogatására lesz fordítva. Jó zenéről, ízletes ételekről és hű­sítő italokról gondoskodott a rendező­ség. AZ I. W. W. ÚJÉVI SZELLEME. AZ I. W. W. MEG FOGJA TISZTÍTANI A FÖLDET A PARAZITÁKTÓL. A KANADAI INDIÁNOK NEM AKARNAK SZTRÁJKTÖRŐK LENNI. VANCOUVER, B. C.—A kanadai indiánok ma ismét, mint a múltban szép példáját mutatják az összetartás­nak. Egyetlen egy indián rakodó­mun­kás sem lett sztrájktörővé a most fo­lyó rakodómunkás sztrájkban. Az in­dián benszülettek a british columbiai rakodómunkás unionnak. Már ötven évvel ezelőtt sztrájkba léptek az itteni indián rakodó­munkások jobb munka­­feltételekért és sztrájkjukat meg is nyerték. Egy indián sztrájkoló rakodómun­kás a következőket írja a folyamat­ban levő sztrájkról: “A civilizáció sok mindenre megta­nított bennünket. Mielőtt nem ismer­tem az angol nyelvet nem tudtam ká­romkodni sem, de ma hogy beszélek angolul ezt is megtanultam a tökéle­tességig; a leggyászosabb dolog azon­ban amire a civilizáció megtanította az indiánokat az, hogy hogyan legye­nek sztrájktörők, bár eddig még ebben a kerületben nem fordult elő, hogy indián munkás sztrájktörő munkát végzett volna. “Túl esik az én szellemi felfogáso­mon az, hogy meg tudnám érteni, mi­szerint azok, a fehér emberek, akik magasabb fokú műveltséggel és civili­zációval dicsekszenek az indiánok fe­lett, hogy tudnak olyan alacsonyra sülyedni, hogy sztrájktörőkké legye­nek és olyan munkát végezzenek, ame­lyet az indián munkások utálnak. Kár, hogy az angol nyelvtudásom nem elég tökéletes, hogy kellően tudnám jelle­mezni a sztrájktörőt. Értenének csak a sztrájktörők az indián nyelven, ak­kor bizonyára megtanulnák, hogy mi az indiánok felfogása a sztrájktörők felől.” A NÉGER MUNKÁS NEM LEHET UNION TAG MÉG AFRIKÁBAN SEM. I. F. T. U.—A South African Min­ers’ Union elnöke, formális proklamá­­ciót bocsájtott ki, hogy a bányász un­ionnak benszülött kafferek nem lehet­nek tagjai. Eddig ugyanis az a hír volt elterjedve, hogy a feketék egy­forma jogokat élveznek a dél-afrikai szakszervezetekben az európai mun­kásokkal, most azonban minden két­séget kizárólag bebizonyosodott, hogy a túlnyomó többségben levő négerek ott is, mint a legtöbb amerikai szak­­szervezetből, ki vannak zárva a szer­vezkedés jogából. INDUSTRIAL PIONEER. Megjelent az “Industrial Pioneer”' 1924 január 1-ső száma, nagyon gaz­dag tartalommal. A következő tar­talomjegyzék igazolja az I. W. W. havi folyóiratának tartalmasságát: “1924 Is Beginning”; “Vision Of New Day In California”; “California Holds The Key”; “The Potteries of England”; Economic Background of K. K. K.”; “Wonders of Modern Science”; “The Widow”, vers; “Other People’s Kids”; “What Might Have Been”; “Scandinavia’s Labor Move­ment”; “New Light on Civil War”; “A Sentimental Theory of Value”; “Paternalistic Health Hints”; “Poli­tical Situation In Italy”; “Tired Ra­dicals”; “Somebody’s Boy,” vers; “Workers’ Press”; “Greatest I. W. W. Convention”; “Wall St. Wolves and the Wobs”; “Why This Unemploy­ment?” A fentebb felsorolt cikkeket gazdag illusztrációk élénkítik és a magazin gyönyörű művészies címlapja is rend­kívül emeli értékét. Az angolul értő munkástársak a magazin beszerzését el ne mulasszák, mert elejétől végig értékes, tanulságos olvasmány. Az Industrial Pioneer havi folyóirat elő­fizethető lapunk utján is. Egész évre 2 dollár. FELHÍVÁS! Az Egyetemes Végrehajtó Tanács 1925 január elsejét tűzte ki végleges határidőül, ameddig a kintlevő bond­­nyugták tulajdonosait kártalanítani fogja azon veszteségükért, amely az elmenekült I. W. W. vádlottak bond­­jainak végrehajtása következtében érte őket. Ezen határozatnak nem az a célja, hogy kikerüljük a jogos kártérítést, hanem éppen ellenkezőleg, azt akar­juk ezzel elérni, hogy ezen kötelessé­günket minél előbb végrehajtsuk és megszabadítsuk a szervezetet a reá­­háramló nagy tehertől. Mindazok, akiknek birtokában van­nak az I. W. W. által hivatalosan kibo­csátott bond-nyugták a szervezetnek átadott értékpapírokért, Liberty bon­­dokért, stb.-ért, felkéretnek, hogy ezen nyugtákat még 1925 január 1-je előtt az I. W. W. Egyetemes Végre­hajtó Tanácsának beküldjék, hogy a Tanács tájékozva legyen arról, hogy milyen nagyok még ebbeli kötelezett­ségei és azokat lehetőleg a fentebbi határidőig kiegyenlíteni szándékozik. Robert Russell, az Egyetemes Végrehajtó Tanács elnöke. AZ I. W. W. GARY BIRODALMÁBAN. Nagyon látogatott népgyűlés volt vasárnap, december 23-án Gary, Indá­­ban, amelyen H. G. Clark és Adolfo Garcia munkástársak voltak az elő­adók. Dacára a szakadó esőnek, több mint százan jöttek össze, hogy meg­hallgassák az előadóinkat, akik az ipari szervezkedés szükségességéről tartottak előadást. Clark munkástárs angolul ismertet­te az acélmunkások harcait az acél­­mágnások ellen az utóbbi néhány év­ben és amelyek a helytelen szervezke­dés folytán elbuktak. Ismertette az Egy Nagy Szervezet szükségességét, amely az egyedüli fegyver, amivel a munkások képesek harcaikat győze­lemre vinni az acélbárók egy nagy szervezetével szemben. Majd Garcia munkástárs spanyol nyelvű tartalmas beszédjével egy óra hosszáig lekötötte a hallgatóság fi­gyelmét. A népgyűlés után, üzleti gyűlést tartottunk és megalakítottuk a Fém- és Gépipari Munkások 440-es Ipari­szervezetének helyi csoportját 50 tag­gal. Következő üzleti gyűlésünket de­cember 30-án, vasárnap délután fog­juk tartani. Nagy kilátásaink vannak arra, hogy rövid időn belül Chicago környékén levő acél­poklok bérrabszolg­áit meg­szervezzük az I. W. W.-ba. A jelenben két szervezőnk dolgozik Gary, Indiana Harbor, East Chicago, Hammond és környékén, a harmadikat is munkába állítjuk még a hét folya­mán. Tudósító. SZAPORODIK A GYÁRI BALESETEK SZÁMA. OLYMPIA, Wash.—Az ipari bal­esetek száma Washington államban 34 százalékkal szaporodtak november ha­vában, a múlt év ugyanezen időszaká­hoz viszonyítva, mondja az állami munkaügyi hivatal kimutatása. A novemberi balesetek száma 4 százalékkal túlszárnyalták az előző ok­tóber hónapban történt balesetek szá­mát. 33 halálos és 3,446 könnyebb-súlyo­­sabb sérülés történt az államban a fent említett időszakban. A 33 halálos baleset a deszka­iparban történt. Az év 11 hónapjában összesen 32,­ 002 baleset történt Washington ál­lamban, míg a múlt év ugyanezen idő­szakában 26,591 balesetet jelentettek. A balesetek száma 21 percenttel emel­kedett. A FÉMIPAR MUNKÁSAI. A huszadik század legfontosabb iparává fejlődött ki a fémipar. Nem­csak a gépipari fejlődés folyománya­képpen, hanem már a kézműipari ter­melés ezerféle eszközeinél fogvást. A fémáruk használhatósága annyira túl­súlyba került, hogy rövidesen az em­beri munka és termelés alapvető ipa­rává fejlődött. Természetsen ez a nagy ipari haladás, a fémipari rokon­iparok nagy lendületével kapcsolódik össze, különösen a bányászat­i fém- és szénbányászat fejlődésével. A mai modern ipari termelés idején nemcsak a gépek és egyéb fémáruk készülnek a hatalmas acéltelepeken és gyárakban, hanem az út és hídépítés is elképzelhetetlen nélküle, sőt mi több a modern felhőkarcolók óriási acélpillérekből és gerendákból állít­tatnak össze, olyan erősen, hogy da­colni képesek a legborzasztóbb föld­­rengéssel­el. A legutóbbi japáni föld­rengés bebizonyította az acélszerke­zetű épületek nagy fölényét, de enél­­kül is nyilvánvaló, hogy a termelés iránya szükségképpen a fémipar foly­tonos nagyobb fejlődése felé halad. Ki ne tudná például azt a tényt, hogy az automobil ipar gyermekkorát éli csupán s a fejlődés beláthatatlan terei állanak nyitva előtte. S igy áll a fém­ipar sok újkori termékének gyártása. A termelés formája iparilag egységes alakot és irányzatot nyert a mai kapi­talista rendszerben. Határozottan ki­tűzött célja a mai termelési rend­szernek a haszonra való dolgoztatás. Minél több hasznot hajtani a munkál­tató osztálynak, a részvényeseknek, akik kényelmes jólétben dőzsölve, azt sem tudják, hogy hol van az a bánya, acéltelep, vagy automobil-gyár, ame­lyik olyan busás osztalékot juttat ne­kik. Pedig milyen testet és lelket ölő rabmunkával sajtolják ki a profitot a munkásság testéből! A munkásosz­tálynak örökös rabságban van része, mert a kapitalista osztály iparilag­­ megszervezte nagy gazdasági erejét, minélfogva parancsol a politikai vezé­reknek is és ipari hatalmát arra hasz­nálja fel, hogy a munkásosztályt min­dig hű és alázatos szolgaságban tart­sa. A kapitalista osztály egységes ipa­ri hatalmával szemben a munkásosz­tály ezerfelé szétaprózottan a min­denféle szakegyletekben tehetetlenül áll. Nehéz küzdelem után vetette meg a lábát a fémiparban az Industrial Workers of the World, röviden az I. W. W., vagyis annak 440-es számú Fém- és Gépipari Szervezete. Az I. W. W. Egy Nagy Szervezetbe tömöríti a munkásosztályt, amint neve is mondja — a Világ Ipari Munkásait! A 440-es ipari szervezet abból a célból alakult, hogy az egész fémipar összes munká­sait egyetlen egy óriási ipari szerve­zetbe tömörítse, az Egy Nagy Szer­vezet kebelében. A hatalmasan egységes szervezet az Egy Nagy Szervezet óriási erőt kép­viselő formáján kívül, még az a szi­lárd meggyőződés is összeforraszt, miszerint egynek a sérelme az összes­ség sérelmét jelenti. Vagyis egy mind­ért és mind egyért! Az I. W. W. 440-es Fém- és Gépipari Szervezeté­ben szervezkedve, a fémipar összes munkásai egységes frontot alkotnak a kapitalista osztály egységes frontjá­val szemben. Fémipari munkások! Lakatosok, gé­pészek, öntők, segítőmunkások, vagy bármilyen munkát végeztek is a kapi­talista osztály eltartására a fém- és gépipar füstös poklaiban, csatlakoz­zatok hozzánk. Álljatok be az I. W. W. 440-es számú Fém- és Gépipari szervezetébe., Munkástársak, olvassátok a “Bér­munkás” hetilapot, az I. W. W. hiva­talos magyar ajkú lapját, amelyből bővebben megismeritek gazdasági és társadalmi helyzeteteket. Minden le­velet küldjétek az alábbi címre: “Bér­munkás”, 1001 W. Madison St., Chi­cago, 111. OROSZORSZÁG GAZDASÁGI HELYZETE JAVUL. Szakközlönyök és Krassin, orosz népbiztos, jelentéseiből azt látjuk, hogy az óriási birodalom gazdasági és szociális helyzete gyors léptekkel ha­lad a konszolidáció felé. Ne essünk tévedésbe, az orosz szovjetköztársaság szociális helyzete bár javult, az orosz munkások és parasztok helyzete az eddiginél nem különbözik. Azonban éppen a ma európaszerte virágzó fe­hér terrorra való tekintettel megelé­gedéssel vehetjük tudomásul, hogy a nagy köztársaság nem dől romba, nem kell, hogy lakossága a legvadabb gyilok­reakciónak legyen martaléka. Kétségen felül áll, hogy a forradalmi európai és amerikai munkásságnak inkább érdeke, hogy a szovjetköztár­saság megmaradjon, mint az, hogy összeomoljon és helyét egy ilyen re­akció váltsa fel, amelyhez foghatót a világ — amióta fenáll — nem látott. Néhány érdekes adatot a hozzánk ért közleményekből veszünk ki. November utolsó hetében 109,000 méter mázsa rozsot hajóztak el a Fe­kete-tengeri kikötőkből jobbára An­golországba. Összehasonlításképpen közölhetjük, hogy az amerikai Egye­sült Államokból ezen a héten csak 31,000 métermázsát hajóztak el Euró­pába (a múlt év megfelelő hetének mennyisége 109,000 métermázsa volt). Meglepők és fölöttébb tiszteletre­­méltóak az orosz könyvtermelés ada­tai. A könyvkiadó vállalatok Orosz­országban állami kezelés alatt vannak, legalább a nagyobbik részükben. Az állami központ 1923 első felében ki­adott összesen 960 művet. Az 1922. év egész tartama alatt csak 1,002-őt. 1923 januárjától június végéig ki­adtak 273 tankönyvet, 231 szépiro­dalmi munkát, 156 szociálökonómiai munkát, 94 népszerű tudományos mű­vet, tudományos könyvet, 57 ifjúsági iratot, 31 művészettörténeti leírást és 42 egyéb irodalmi munkát. A könyveket a mi fogalmaink sze­rint óriási példányszámban nyomják. Nagy, tudományos művekből azonnal 25,000—200,000 példányt vetnek a piacra. Tankönyveket félmillió­számra készít a hatvan nyomdai nagy­üzem. Az eladás, illetve a szétosztás szellemes és egészen újszerű módon történik. Minden fontosabb személy­szállító vonathoz egy könyves­kocsi is van csatolva. E kocsikban 20,000 kilo­gramm súlyú könyv fér el és a kocsi most már egy előre megállapított program szerint fut végig az előírt vonalon és a különféle városokban felállított könyvelosztó üzemek raktá­rát frissíti fel. Az orosz lakosság valóságos könyv­éhség,­­ jobban mondva olvasási és tanulási lázban él, amit abból is lát­hatunk, hogy a piacra kerülő óriási könyvmasszák igen gyors idő alatt fogynak el, noha a könyvek ára ép­pen nem olcsó. Az orosz könyvipar nemcsak a könyvtermelés hatalmas arányai, de a könyvek művészi kiállí­tása dolgában is magas fokon áll. Már az 1922-iki florenci nemzetközi kiállí­táson is feltűntek az orosz könyvek külső minőségük dolgában. A háború előtt Németország volt a könyvtermelés igazi hazája. Könyve­ket ma is gyártanak Németországban főként a felkapott reklámirók, haza­fias csömörliteránsok és kótyagos tá­bornokok üres emlékirataira van papír és festék, de például a híres Brock­­haus-féle általános lexk­ont tíz év óta nem képes a híres német könyvipar elkészíteni. Egyszerűen azért, mivel azok, akiknek erre a munkára szük­ségük lehetne, örülnek, ha a drága és rossz kenyerüket megszerezhetik. A reakciósok szerint azonban Oroszor­szág rablók és gyilkosok világa, vi­szont Németország kulturország! A “BÉRMUNKÁS” MEGBÍZOTTJA. VISI ISTVÁN munkástárs ezidő­­szerint Pittsburgh és környékén vé­gez szervezői munkát a Bérmunkás megbízásából. Visi munkástárs min­den tekintetben képviseli a Bérmun­kás lapunkat. Kérjük munkástársain­kat legyenek mindenfelé Visi munkás­társ segítségére nehéz munkájában. NYUGTÁZÁS. A Munkás Bs. és Önképző Szervezet 34-ik osztálya, East Chicago, Inc., no­vember 24-én tartott mulatságának eredményéből 76 dollár felülfizetést küldött a Bérmunkás részére, amit ez­úton is köszönettel nyugtázunk.

Next