Bérmunkás, 1924. július-december (2. évfolyam, 283-308. szám)

1924-07-05 / 283. szám

MERÉNYLETTERV HORTHY ELLEN. •— A “Bérmunkás” budapesti tudósítójától. •— BUDAPEST, május 31.—A budapesti büntetőtörvényszék 26-án tárgyalta Sztá­ron Sándor vasesztergályos ügyét és “fel­ségsértési szándékért” hat évi fegyházra ítélte. Sztáron ugyanis merényletet akart elkövetni Horthy ellen, de ezt leleplezték és így került bámulatos gyorsasággal — az igazságszolgáltatás fóruma elé.­­ Az, amit az őt kihallgató egyének előtt mondott, s ahogy ott viselkedett, jóleső érzéssel és re­ménységgel tölti el az embert, hogy vannak még klasszikus hősök . . . Én itt kiemelem a fontosabb részleteket és az amerikai munkástársak biztosan él­vezettel fogják olvasni azt a dialógust, a­mely a bírói székben ülő egyének és Sztá­ron között lepergett. “Bűnösnek lelkiismeretem előtt — kezd­te vallomását Sztáron — nem érzem ma­gam és szövetségről szó sem volt, tervemet nem közöltem senkivel, őszintén kijelen­tem, hogy ha kiszabadulok, minden körül­mények között agyonlövöm Horthyt. Ezért jöttem haza Leobenból. Ez mindenre el­szánt akaratom.” Elnök: A rendőrség előtt azt is vallotta, hogy Horthy a kurzus, tehát elpusztítja őt, mert ő bűnösebb, mint Bethlen, akihez könnyebben hozzáférne. De ön nem Beth­lennel, hanem Horthyval akart végezni, mert ön szerint: “a munkásságot csak így lehet kiemelni baromi sorsából.” Sztáron: Somogyi és Bacsó rettenetes meggyilkolása, a sok gyalázatos atrocitás és kilengés, a munkásság borzalmas baromi sorsa fellázítottak és fel akartam áldozni életemet, hogy a munkásságot baromi sor­sából megváltsam. — Budapesten a Hungá­ria malomban kaptam alkalmazást, mint napszámos. S amikor megtudtam, hogy az olasz-magyar foot­ball mérkőzésen Horthy megjelenik, összevesztem a főnökömmel, hogy a kilépésre ürügyem legyen s ott le­hessek, hogy végre végezhessek vele. A klubház mögül leselkedtem, de Horthy nem jött el."Néhány nap múlva arról értesültem, hogy a Nemzeti Színházba készül. Lesbe­álltam s a színház előtt találkoztam Tamás­sal, akivel együtt voltam vörös katona, de később Horthy környezetével összekötte­tésbe került. Neki elmondtam szándéko­mat. Azt felelte: Ha egy évvel ezelőtt mondod ezt nekem, azonnal agyonlőttelek volna. Az elnök: Ön a rendőrségen azt vallotta, hogy nem kommunista, mert a diktatúrá­nak ellensége, akár jobb-, akár baloldalról is jön az. Sztáron: Ezt én nem így mondtam! A kihallgató rendőrkapitány igyekezett min­dent a számba adni. Bár én nem ismerem az anarchizmus lényegét, mégis anarchista vagyok, de nem olyan, mint amilyennek az engem kihallgató rendőrkapitány engem képzel. Loebenben találkoztam az ottani magyarokkal. Kis város ez, egy kávéház­ban jöttünk össze megtárgyalni a napi ese­ményeket. Az elnök­­ön Garbaitól Bécsben, aki az­iránt érdeklődött, hogy volt-e ön vörös ka­tona, valami ajánló levelet kért? Sztáron: Ez nem így van. Az elnök: De ön ezt vallotta. Sztáron: Még sincsen így! Mikor engem letartóztattak, úgy megbilincseltek és úgy gyötörtek, hogy nem törődtem azzal, mit írnak a jegyzőkönyvbe. Az elnök: ön sokat tárgyalt Schlesinger­­rel és Zelenkával. Sztáron: Természetes, hiszen magyarok vagyunk, noha sokat szenvedtünk. Az elnök: És tárgyaltak arról is, hogy Horthy elleni merénylettel zavart csinál­nak. Kinek az eszméje volt ez? Sztáron: Csakis az enyém! A rendőrsé­gen mindenáron ki akarták sütni, hogy egy anarchista társaság áll a hátam mögött. Az elnök: ön nem őszinte. Sztáron: Nekem nem érdekem, hogy a dologban hazudjam, mert akár bevallom, akár tagadom, a büntetésem ugyanaz lesz. (Folytatás a 6-ik oldalon.) Entered as second-class matter March 11, 1922, at the post office at Chicago, 111., under the Act of March 3, 1879. No. 283. szám. — Ára 5 cent. HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Chicägo, 111., Saturday, July 5, 1924. EMELKEDIK Á MUNKANÉLKÜLISÉG. Bányákból, malmokból, vasúti műhelyek­ből és gyárakból ezrével bocsájtják el a munkásokat. DETROIT, Mich.—Az autó­város mun­kásai nyugtalankodnak a munkanélküliség és annak következménye miatt. A munká­soknak a munkanélküliség nemcsak a je­lenben jelent nélkülözést, hanem a jövő­ben is, mert a tulajdonosok ilyen alkalmak­kor állítatják be a gyorsabb termelő gépe­ket és javítják a termelési módszert, ame­lyek jelentékenyen apasztják a munkások számát és szaporítják a munkakeresőkét még abban az esetben is, ha a munka ismét megindul. Henry Ford Highland Park-i telepe a je­lenben csak öt napot van üzemben heten­ként, a rendesnél kevesebb shifttel. Ford állandósítani akarja az ötnapos munka­hetet hat napi munkateljesítménynyel és öt napi fizetéssel. A Wall St. Journal detroiti irodája szerint ebben az esetben a Ford profitja eléri a harminc millió dollárt éven­­te. A munkások pedig még fárasztóbb ro­botot redukált fizetés mellett fognak vé­gezni. A termelési eszközök tökéletesítése apasztja a munkások számát és növeli a termelést és profitot, ami Fordnak és köve­tőinek mindig a szemük előtt lebeg. A Briggs Body Co. telepén új anyagkeze­­lő gépet állítottak be, mely kiküszöbölt 100 embert és az eddigi szállító eszközt. Ahol eddig 28 ajtó simítót alkalmaztak, most egyre sincs szükség. A fém­ anyag finiselő osztályban a tökéletesített gépek szintén alaposan redukálták a munkások számát. Az utóbbi osztályban ma többet termelnek hét és fél óra alatt, mint a múltban 8 és 9 óra napi munkaidőn át. A béreket pedig leszállították minden osztályban, úgy, hogy ahol a múltban 85­ centet fizettek óránként, ma 75 cent, ahol 75-öt, ott 70 és így tovább, le 40 cent órabérig. A Briggs Body Co. Ford szülemény és minden tekintetben a Ford mintájára van berendezve. A jelentések szerint Ford a szerszám­vágó gépeket is úgy rendezte be, hogy azok automatikusan dolgoznak, ami által kikü­szöbölik a képzett szerszámkészítőket. Ford azonban nem az egyedüli, aki mun­­kamegtakarító gépeket állít be. A General Motors Co., melynek Chevrolet autói jelen­tős versenytársai a Ford Sedanoknak, szin­tén új anyag­szállító és más automatikus gépeket állított be a Flint, Mich., telepén. A munkálatok a General Electric Co. mér­nökeinek irányítása mellett folynak. A Packard és más vállalatok szintén tö­kéletesítik modeljeiket, gépeiket és terme­lési rendszerüket. Ezek azok a tényezők az autóipar fejlő­désében, melyek felidézik a kérdést az au­tó­munkások között, hogy “mi lesz a jelen­legi munkanélküliség után?” A hírek szerint július 4-ike után Ford teljesen lezárja a hatalmas telepeit. Az I. W. W. csoportjai Detroitban nem nézik tétlenül a fejleményeket. E hatalmas városban mindössze 50,000 szervezett mun­kás van és az I. W. W. tagjai minden ere­jüket latba vetik, hogy megszervezzék a szervezetleneket és Detroit az I. W. W. mappáján legyen. A szervezetlen textil-munkások a nyomor előtt. CHARLOTTE, N. C.—­A Charlotte, N. C.-i textil-munkások (mely város a déli ál­lamok szövőiparának a központja), gyűlést tartottak és határozatot fogadtak el, amit a charlottei lapok révén jutattak a néphez. A kiadvány részleteiben a következőkép szól: “Szolgáljon figyelmeztetésül, hogy a Ca­rolina állami textil­munkások a közeli hó­napokban valószínűleg kényszerítve lesz­nek drasztikus eszközökhöz nyúlni. Infor­­(Folytatás a 6-ik oldalon.) A FORRADALMI HALADÁST SIETTETI A TETT! A munkásosztály forradalmi előrehaladás­ának útját állni nem lehet, mert a fejlődés törvényszerűsége is viszi előre a felszabadítás felé. Ezen az úton lendíti előre a munkásosztályt a­­ tett! Cselekedni kell!! A SZÖVŐIPAR ÓRIÁSI VÁLSÁG ELŐTT ÁLL A szövőgyárak tulajdonosai szerte ez egész világon kíméletlen versenyt folytatnak a nemlétező piacokért. Az ipari feudalizmus bevezetésével és a munkabérek levágá­­sa által remélnek a fölösleges ipartermékektől megszabadulni. Az amerikai szövőgyári munkásoknak, ha azt akarják, hogy állandóan dolgoz­hassanak, el kell készülniök egy oly nagy­méretű bérlevágásra, ami lehetővé teszi majd a szövőiparok urainak, hogy áruikat még az európai olcsó munkaerővel előállí­tott termékeknél is olcsóbban árusíthassák. A szövőiparban szerte az egész világon óriási arányokat öltött a munkanélküliség, ami biztos jele annak, hogy az iparilag fej­lett országok a piacok megszerzése utáni versenyben mindannyian erős küzdelem­mel állnak szemben egymással, amelyben Európa szövőipari munkásai az amerikai szövők bérét fogják letörni, az amerikaiak pedig viszont a mezekét. Az Egyesült Államok kereskedelemügyi osztályához érkezett jelentések szerint An­gol-, Francia-, Olaszország, Csehszlovákia, Hollandia, Németország és minden más számottevőbb európai ország szövőipara, az általuk fizetett alacsony munkabérek alapján igyekeznek fölös termékeikkel az amerikai gyártmányt a világpiacról kiszo­­­rítani. Ha ez sikerül az európai szövő­vá­­rosoknak, — ami, mint majd alant látni fogjuk, biztosra vehető, h úgy az amerikai szövőipari munkások életszínvonala rövi­desen koldus-életszínvonalra fog sü­lyedni. “Azt a nagyméretű pangást, ami a szö­vőiparban jelenleg van, az utóbbi időben nagy mértékben fokozza az a nagymennyi­ségű behozatal, amit az angolországi szövő­gyárakból importálnak, mondja a “Wall Street Journal”. Ha az angol szövőipari cikkek importá­lása oly mértékben fog folyni az év még hátralevő részében is mint eddig, folyt, úgy az év végéig több mint 240.000.000 négyzet­méter angol gyártmányú szövet fog az or­szágba érkezni.” A Wall Street Journal mindjárt rá is mu­tat e nagyméretű behozatal következmé­nyére, amennyiben kimutatja például, hogy a Fair River-i szövőgyárak, melyeknek ren­des üzemben tartásához heti 250,000 végre van szükségük, az elmúlt héten csak 15,000 véget kaptak, s megjegyzi, hogy hosszú évek óta nem volt ehhez hasonló alacsony rendelésük. Ez azonban a helyzet általá­ban az egész New England-ban, a szövő­ipar főfészkében. Walsh, Massachusetts-i szenátor nem­régiben kérdőre vonta Wilbur, tengerészeti minisztert, hogy miért rendelte a múlt nyá­ron a tengerészek részére szükséges fél­millió méternyi szövetet egy angolországi cégtől, amikor ugyanolyan szövetet ameri­kai gyárosoktól is beszerezhetett volna? Wilbur erre megmagyarázta a szenátornak, hogy az angol gyárosnak csak 27 centet fi­zetett az állam a szövetért méterenként, míg ugyanazon minőségű szövetért az Amoskeag Mig. Co., amerikai cég pedig 64 és 2 tized centet akart számítani. A bostoni Central Labor union az ügyből kifolyólag tiltakozott is Wilbur ezen eljá­rása ellen, amikor mint a feliratban meg­jegyzi, “New England szövőgyári munka­­(Folytatás a 6-ik oldalon.) A LEGÚJABB GAZTETT. San Pedro városban megtámadták az I. W. W. helyiséget és összerombolták azt. Még a gyermekeket sem kímélték az alávaló támadók. SAN PEDRO, Calif.—Mialatt San Pedro város rendőrsége “semlegesen” viselkedett, mintegy 150 főből álló tömeg megtámadta az Industrial Workers of the World szerve­zet itteni helyiségét. A támadók leforráz­tak egy kilenc éves leánygyermeket, Lena Milest, majd annyira összevertek 30 em­bert, hogy azokat a kórházakba kellett szállítani, azután 20 I. W. W.-istát nagy automobil truckra raktak, kihajtottak ve­lük a vidékre, ahol a ruházatot letépve róluk, megverték, majd szurokba és tollba mártva magukra hagyták őket. Mindez a rendőrség tudtával és bele­egyezésével történt. A támadó csőcselék között vagy húszan a tengerészek ruháit viselték. Mindannyian állig fel voltak fegy­verkezve. Az I. W. W. helyiséget­­teljesen összerombolták, a bútort az utcára hordták és ott elégették. A támadásra okul azt a mesét találták ki, hogy az I. W. W. tagjai fel akarják rob­bantani a halottas házat, amelyben a Mis­sissippi hajón történt robbanás áldozatait helyezték el. Úgy látszik, hogy ezen otrom­ba rágalmat csupán ezen támadás igazolá­sára találták ki. Az erős szervezet. Egészen természetes, hogy a támadásra más adott okot. Ez az ok igen nyilvánvaló. San Pedro város kikötőjében az I. W. W.­­hoz tartozó Marine Transport Workers In­dustrial Union erős szervezetet alakított, amely igen nagy szálka a san pedroi kapi­talisták szemében. Ennek a szervezetnek a megtörése a cél, a többi koholmány olyan otromba és ostoba, hogy nem érdemes fi­gyelembe venni. Mintegy két hónappal ezelőtt a rendőr­ség tartott razziát a most szétrombolt he­lyiségben. Ugyanakkor a razziát egy 200 főből álló álarcos banda nézte végig. A rendőrfőnök akkor kijelentette, hogy a rendőrség “semleges” lesz a “polgárok” (ezzel a névvel az álarcos csőcseléket ér­tette) és az I. W. W. harcában. Ez egyenes felszólítás volt a mai támadásra. A beavatottak szerint a támadás mögött Jake Hammond, az épületfát szállító hajó­raj tulajdonosa áll. Jake Hammond nem tudja elviselni, hogy a hajóin szervezett munkásság dolgozzon, akikkel nem bánha­­tik úgy, mint azelőtt szokott bánni a mun­kásaival. A sajtó természetesen az “amerikaniz­mus” megnyilvánulásának tekinti az alá­való támadást. A gaztettet követő napon a helyi lapokban az Associated Press jelen­tése alapján a következő hírecske jelent meg: Bosszút álltak a tengerészek. Miután az I. W. W. azzal fenyegető­zött, hogy felrobbantja a halottashá­zat, amelyben a Mississippi hadihajón történt robbanás 48 áldozata feküdt, a tengerészek megtámadták a radiká­lisok helyiségét, összerombolták azt és most a tengerészekből és a rendőrség­ből összeválogatott fegyveres csapat őrzi az épületet. A támadók botokat használtak a tá­madás alatt. Betörték az összes abla­kokat, leszaggatták az ajtókat, kiker­gették az állítólagos I. W. W. tagokat, kihordták a bútorokat az utcára, ahol örömtüzet raktak belőle. A tengerészek ismétlő fegyverek­kel és a rendes fegyvereikkel voltak ellátva. Egy fiúra és kisleányra ráön­­tötték a forró kávét s azok égési sebe­ket szenvedtek. Az egyik ember, aki ellenállást tanúsított, fejsérülést szen­vedett. A támadásra állítólag az adott okot, hogy a radikálisok becsmérőleg nyilat­koztak a robbanás áldozatairól. Ebből a jelentésből tisztán meg lehet állapítani, hogy a sajtó mennyire a Jake Hammond és társai kezében van. Azonban az I. W. W. a támadás dacára is megtartja a kikötőben a hatalmát. MUNKÁSTÁRSAK! Akarjátok-e a BÉRMUNKÁST? Akarjátok-e minden héten az asztaloto­kon látni? Akarjátok-e hat oldalas gazdag tartal­mat olvasni? Vészterhesen komoly kérdések ezek. Feleljetek! A felelet csak tettekben nyilvánulhat meg. CSELEKEDJETEK!

Next