Bérmunkás, 1924. július-december (2. évfolyam, 283-308. szám)
1924-07-05 / 283. szám
MERÉNYLETTERV HORTHY ELLEN. •— A “Bérmunkás” budapesti tudósítójától. •— BUDAPEST, május 31.—A budapesti büntetőtörvényszék 26-án tárgyalta Sztáron Sándor vasesztergályos ügyét és “felségsértési szándékért” hat évi fegyházra ítélte. Sztáron ugyanis merényletet akart elkövetni Horthy ellen, de ezt leleplezték és így került bámulatos gyorsasággal — az igazságszolgáltatás fóruma elé. Az, amit az őt kihallgató egyének előtt mondott, s ahogy ott viselkedett, jóleső érzéssel és reménységgel tölti el az embert, hogy vannak még klasszikus hősök . . . Én itt kiemelem a fontosabb részleteket és az amerikai munkástársak biztosan élvezettel fogják olvasni azt a dialógust, amely a bírói székben ülő egyének és Sztáron között lepergett. “Bűnösnek lelkiismeretem előtt — kezdte vallomását Sztáron — nem érzem magam és szövetségről szó sem volt, tervemet nem közöltem senkivel, őszintén kijelentem, hogy ha kiszabadulok, minden körülmények között agyonlövöm Horthyt. Ezért jöttem haza Leobenból. Ez mindenre elszánt akaratom.” Elnök: A rendőrség előtt azt is vallotta, hogy Horthy a kurzus, tehát elpusztítja őt, mert ő bűnösebb, mint Bethlen, akihez könnyebben hozzáférne. De ön nem Bethlennel, hanem Horthyval akart végezni, mert ön szerint: “a munkásságot csak így lehet kiemelni baromi sorsából.” Sztáron: Somogyi és Bacsó rettenetes meggyilkolása, a sok gyalázatos atrocitás és kilengés, a munkásság borzalmas baromi sorsa fellázítottak és fel akartam áldozni életemet, hogy a munkásságot baromi sorsából megváltsam. — Budapesten a Hungária malomban kaptam alkalmazást, mint napszámos. S amikor megtudtam, hogy az olasz-magyar football mérkőzésen Horthy megjelenik, összevesztem a főnökömmel, hogy a kilépésre ürügyem legyen s ott lehessek, hogy végre végezhessek vele. A klubház mögül leselkedtem, de Horthy nem jött el."Néhány nap múlva arról értesültem, hogy a Nemzeti Színházba készül. Lesbeálltam s a színház előtt találkoztam Tamással, akivel együtt voltam vörös katona, de később Horthy környezetével összeköttetésbe került. Neki elmondtam szándékomat. Azt felelte: Ha egy évvel ezelőtt mondod ezt nekem, azonnal agyonlőttelek volna. Az elnök: Ön a rendőrségen azt vallotta, hogy nem kommunista, mert a diktatúrának ellensége, akár jobb-, akár baloldalról is jön az. Sztáron: Ezt én nem így mondtam! A kihallgató rendőrkapitány igyekezett mindent a számba adni. Bár én nem ismerem az anarchizmus lényegét, mégis anarchista vagyok, de nem olyan, mint amilyennek az engem kihallgató rendőrkapitány engem képzel. Loebenben találkoztam az ottani magyarokkal. Kis város ez, egy kávéházban jöttünk össze megtárgyalni a napi eseményeket. Az elnökön Garbaitól Bécsben, aki aziránt érdeklődött, hogy volt-e ön vörös katona, valami ajánló levelet kért? Sztáron: Ez nem így van. Az elnök: De ön ezt vallotta. Sztáron: Még sincsen így! Mikor engem letartóztattak, úgy megbilincseltek és úgy gyötörtek, hogy nem törődtem azzal, mit írnak a jegyzőkönyvbe. Az elnök: ön sokat tárgyalt Schlesingerrel és Zelenkával. Sztáron: Természetes, hiszen magyarok vagyunk, noha sokat szenvedtünk. Az elnök: És tárgyaltak arról is, hogy Horthy elleni merénylettel zavart csinálnak. Kinek az eszméje volt ez? Sztáron: Csakis az enyém! A rendőrségen mindenáron ki akarták sütni, hogy egy anarchista társaság áll a hátam mögött. Az elnök: ön nem őszinte. Sztáron: Nekem nem érdekem, hogy a dologban hazudjam, mert akár bevallom, akár tagadom, a büntetésem ugyanaz lesz. (Folytatás a 6-ik oldalon.) Entered as second-class matter March 11, 1922, at the post office at Chicago, 111., under the Act of March 3, 1879. No. 283. szám. — Ára 5 cent. HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Chicägo, 111., Saturday, July 5, 1924. EMELKEDIK Á MUNKANÉLKÜLISÉG. Bányákból, malmokból, vasúti műhelyekből és gyárakból ezrével bocsájtják el a munkásokat. DETROIT, Mich.—Az autóváros munkásai nyugtalankodnak a munkanélküliség és annak következménye miatt. A munkásoknak a munkanélküliség nemcsak a jelenben jelent nélkülözést, hanem a jövőben is, mert a tulajdonosok ilyen alkalmakkor állítatják be a gyorsabb termelő gépeket és javítják a termelési módszert, amelyek jelentékenyen apasztják a munkások számát és szaporítják a munkakeresőkét még abban az esetben is, ha a munka ismét megindul. Henry Ford Highland Park-i telepe a jelenben csak öt napot van üzemben hetenként, a rendesnél kevesebb shifttel. Ford állandósítani akarja az ötnapos munkahetet hat napi munkateljesítménynyel és öt napi fizetéssel. A Wall St. Journal detroiti irodája szerint ebben az esetben a Ford profitja eléri a harminc millió dollárt évente. A munkások pedig még fárasztóbb robotot redukált fizetés mellett fognak végezni. A termelési eszközök tökéletesítése apasztja a munkások számát és növeli a termelést és profitot, ami Fordnak és követőinek mindig a szemük előtt lebeg. A Briggs Body Co. telepén új anyagkezelő gépet állítottak be, mely kiküszöbölt 100 embert és az eddigi szállító eszközt. Ahol eddig 28 ajtó simítót alkalmaztak, most egyre sincs szükség. A fém anyag finiselő osztályban a tökéletesített gépek szintén alaposan redukálták a munkások számát. Az utóbbi osztályban ma többet termelnek hét és fél óra alatt, mint a múltban 8 és 9 óra napi munkaidőn át. A béreket pedig leszállították minden osztályban, úgy, hogy ahol a múltban 85 centet fizettek óránként, ma 75 cent, ahol 75-öt, ott 70 és így tovább, le 40 cent órabérig. A Briggs Body Co. Ford szülemény és minden tekintetben a Ford mintájára van berendezve. A jelentések szerint Ford a szerszámvágó gépeket is úgy rendezte be, hogy azok automatikusan dolgoznak, ami által kiküszöbölik a képzett szerszámkészítőket. Ford azonban nem az egyedüli, aki munkamegtakarító gépeket állít be. A General Motors Co., melynek Chevrolet autói jelentős versenytársai a Ford Sedanoknak, szintén új anyagszállító és más automatikus gépeket állított be a Flint, Mich., telepén. A munkálatok a General Electric Co. mérnökeinek irányítása mellett folynak. A Packard és más vállalatok szintén tökéletesítik modeljeiket, gépeiket és termelési rendszerüket. Ezek azok a tényezők az autóipar fejlődésében, melyek felidézik a kérdést az autómunkások között, hogy “mi lesz a jelenlegi munkanélküliség után?” A hírek szerint július 4-ike után Ford teljesen lezárja a hatalmas telepeit. Az I. W. W. csoportjai Detroitban nem nézik tétlenül a fejleményeket. E hatalmas városban mindössze 50,000 szervezett munkás van és az I. W. W. tagjai minden erejüket latba vetik, hogy megszervezzék a szervezetleneket és Detroit az I. W. W. mappáján legyen. A szervezetlen textil-munkások a nyomor előtt. CHARLOTTE, N. C.—A Charlotte, N. C.-i textil-munkások (mely város a déli államok szövőiparának a központja), gyűlést tartottak és határozatot fogadtak el, amit a charlottei lapok révén jutattak a néphez. A kiadvány részleteiben a következőkép szól: “Szolgáljon figyelmeztetésül, hogy a Carolina állami textilmunkások a közeli hónapokban valószínűleg kényszerítve lesznek drasztikus eszközökhöz nyúlni. Infor(Folytatás a 6-ik oldalon.) A FORRADALMI HALADÁST SIETTETI A TETT! A munkásosztály forradalmi előrehaladásának útját állni nem lehet, mert a fejlődés törvényszerűsége is viszi előre a felszabadítás felé. Ezen az úton lendíti előre a munkásosztályt a tett! Cselekedni kell!! A SZÖVŐIPAR ÓRIÁSI VÁLSÁG ELŐTT ÁLL A szövőgyárak tulajdonosai szerte ez egész világon kíméletlen versenyt folytatnak a nemlétező piacokért. Az ipari feudalizmus bevezetésével és a munkabérek levágása által remélnek a fölösleges ipartermékektől megszabadulni. Az amerikai szövőgyári munkásoknak, ha azt akarják, hogy állandóan dolgozhassanak, el kell készülniök egy oly nagyméretű bérlevágásra, ami lehetővé teszi majd a szövőiparok urainak, hogy áruikat még az európai olcsó munkaerővel előállított termékeknél is olcsóbban árusíthassák. A szövőiparban szerte az egész világon óriási arányokat öltött a munkanélküliség, ami biztos jele annak, hogy az iparilag fejlett országok a piacok megszerzése utáni versenyben mindannyian erős küzdelemmel állnak szemben egymással, amelyben Európa szövőipari munkásai az amerikai szövők bérét fogják letörni, az amerikaiak pedig viszont a mezekét. Az Egyesült Államok kereskedelemügyi osztályához érkezett jelentések szerint Angol-, Francia-, Olaszország, Csehszlovákia, Hollandia, Németország és minden más számottevőbb európai ország szövőipara, az általuk fizetett alacsony munkabérek alapján igyekeznek fölös termékeikkel az amerikai gyártmányt a világpiacról kiszorítani. Ha ez sikerül az európai szövővárosoknak, — ami, mint majd alant látni fogjuk, biztosra vehető, h úgy az amerikai szövőipari munkások életszínvonala rövidesen koldus-életszínvonalra fog sülyedni. “Azt a nagyméretű pangást, ami a szövőiparban jelenleg van, az utóbbi időben nagy mértékben fokozza az a nagymennyiségű behozatal, amit az angolországi szövőgyárakból importálnak, mondja a “Wall Street Journal”. Ha az angol szövőipari cikkek importálása oly mértékben fog folyni az év még hátralevő részében is mint eddig, folyt, úgy az év végéig több mint 240.000.000 négyzetméter angol gyártmányú szövet fog az országba érkezni.” A Wall Street Journal mindjárt rá is mutat e nagyméretű behozatal következményére, amennyiben kimutatja például, hogy a Fair River-i szövőgyárak, melyeknek rendes üzemben tartásához heti 250,000 végre van szükségük, az elmúlt héten csak 15,000 véget kaptak, s megjegyzi, hogy hosszú évek óta nem volt ehhez hasonló alacsony rendelésük. Ez azonban a helyzet általában az egész New England-ban, a szövőipar főfészkében. Walsh, Massachusetts-i szenátor nemrégiben kérdőre vonta Wilbur, tengerészeti minisztert, hogy miért rendelte a múlt nyáron a tengerészek részére szükséges félmillió méternyi szövetet egy angolországi cégtől, amikor ugyanolyan szövetet amerikai gyárosoktól is beszerezhetett volna? Wilbur erre megmagyarázta a szenátornak, hogy az angol gyárosnak csak 27 centet fizetett az állam a szövetért méterenként, míg ugyanazon minőségű szövetért az Amoskeag Mig. Co., amerikai cég pedig 64 és 2 tized centet akart számítani. A bostoni Central Labor union az ügyből kifolyólag tiltakozott is Wilbur ezen eljárása ellen, amikor mint a feliratban megjegyzi, “New England szövőgyári munka(Folytatás a 6-ik oldalon.) A LEGÚJABB GAZTETT. San Pedro városban megtámadták az I. W. W. helyiséget és összerombolták azt. Még a gyermekeket sem kímélték az alávaló támadók. SAN PEDRO, Calif.—Mialatt San Pedro város rendőrsége “semlegesen” viselkedett, mintegy 150 főből álló tömeg megtámadta az Industrial Workers of the World szervezet itteni helyiségét. A támadók leforráztak egy kilenc éves leánygyermeket, Lena Milest, majd annyira összevertek 30 embert, hogy azokat a kórházakba kellett szállítani, azután 20 I. W. W.-istát nagy automobil truckra raktak, kihajtottak velük a vidékre, ahol a ruházatot letépve róluk, megverték, majd szurokba és tollba mártva magukra hagyták őket. Mindez a rendőrség tudtával és beleegyezésével történt. A támadó csőcselék között vagy húszan a tengerészek ruháit viselték. Mindannyian állig fel voltak fegyverkezve. Az I. W. W. helyiségetteljesen összerombolták, a bútort az utcára hordták és ott elégették. A támadásra okul azt a mesét találták ki, hogy az I. W. W. tagjai fel akarják robbantani a halottas házat, amelyben a Mississippi hajón történt robbanás áldozatait helyezték el. Úgy látszik, hogy ezen otromba rágalmat csupán ezen támadás igazolására találták ki. Az erős szervezet. Egészen természetes, hogy a támadásra más adott okot. Ez az ok igen nyilvánvaló. San Pedro város kikötőjében az I. W. W.hoz tartozó Marine Transport Workers Industrial Union erős szervezetet alakított, amely igen nagy szálka a san pedroi kapitalisták szemében. Ennek a szervezetnek a megtörése a cél, a többi koholmány olyan otromba és ostoba, hogy nem érdemes figyelembe venni. Mintegy két hónappal ezelőtt a rendőrség tartott razziát a most szétrombolt helyiségben. Ugyanakkor a razziát egy 200 főből álló álarcos banda nézte végig. A rendőrfőnök akkor kijelentette, hogy a rendőrség “semleges” lesz a “polgárok” (ezzel a névvel az álarcos csőcseléket értette) és az I. W. W. harcában. Ez egyenes felszólítás volt a mai támadásra. A beavatottak szerint a támadás mögött Jake Hammond, az épületfát szállító hajóraj tulajdonosa áll. Jake Hammond nem tudja elviselni, hogy a hajóin szervezett munkásság dolgozzon, akikkel nem bánhatik úgy, mint azelőtt szokott bánni a munkásaival. A sajtó természetesen az “amerikanizmus” megnyilvánulásának tekinti az alávaló támadást. A gaztettet követő napon a helyi lapokban az Associated Press jelentése alapján a következő hírecske jelent meg: Bosszút álltak a tengerészek. Miután az I. W. W. azzal fenyegetőzött, hogy felrobbantja a halottasházat, amelyben a Mississippi hadihajón történt robbanás 48 áldozata feküdt, a tengerészek megtámadták a radikálisok helyiségét, összerombolták azt és most a tengerészekből és a rendőrségből összeválogatott fegyveres csapat őrzi az épületet. A támadók botokat használtak a támadás alatt. Betörték az összes ablakokat, leszaggatták az ajtókat, kikergették az állítólagos I. W. W. tagokat, kihordták a bútorokat az utcára, ahol örömtüzet raktak belőle. A tengerészek ismétlő fegyverekkel és a rendes fegyvereikkel voltak ellátva. Egy fiúra és kisleányra ráöntötték a forró kávét s azok égési sebeket szenvedtek. Az egyik ember, aki ellenállást tanúsított, fejsérülést szenvedett. A támadásra állítólag az adott okot, hogy a radikálisok becsmérőleg nyilatkoztak a robbanás áldozatairól. Ebből a jelentésből tisztán meg lehet állapítani, hogy a sajtó mennyire a Jake Hammond és társai kezében van. Azonban az I. W. W. a támadás dacára is megtartja a kikötőben a hatalmát. MUNKÁSTÁRSAK! Akarjátok-e a BÉRMUNKÁST? Akarjátok-e minden héten az asztalotokon látni? Akarjátok-e hat oldalas gazdag tartalmat olvasni? Vészterhesen komoly kérdések ezek. Feleljetek! A felelet csak tettekben nyilvánulhat meg. CSELEKEDJETEK!