Bervai Figyelő, 1992 (27. évfolyam, 1-9. szám)
1992-02-01 / 1. szám
BERVAI FIGYELŐ FEBRUÁR Nem sokat ünnepeltünk... Az új évben, a B. ú. é. k. után, szokásos kérdés egymástól: — Hogyan teltek az ünnepek? Hát hogyan is? Barátai, munkatársai tudják Kürthy Béláról, a Mecman üzletág termelésvezetőjéről, hogy szabad idejében szeret utazni, kirándulni. Azon emberek közé tartozik, akik mozgásban találják meg a nyugalmukat, az aktív pihenés az igazi kikapcsolódás számukra. — A hosszabbra sikerült téli szabadság most hogyan telt el? — Valójában most is utazással, naponta a város és a Berva között. A múlt év utolsó hónapjaiban döntés született az üzletágak létrehozásáról, s ez rengeteg plussz feladatot hozott sokak számára. Reggel is, délután is sok emberrel találkoztam az „ünnepi” járatokon. Szőkébb munkahelyemen pedig még bonyolultabban alakult a helyzet, mert a Pneumatika Gyáregységet ketté kellett választanunk. Egyik fele a Mecman, míg a másik fele a Pneumatika- Hidraulika üzletághoz került. Hát így teltek el napjaim december 20-a után. — Hogyan is van ez a szétválás? — Az üzletágak létrehozásának céljait mindenki ismeri már. Ezen belül a pneumatika-gyártás került olyan helyzetbe, hogy a külső működő tőke bevonása érdekében úgynevezett profil-szelektálást kellett elvégeznünk, így a Mecman hengerek és szelepek kerültek az egyik területhez — hogy a Mecmant kedvezően inspirálhassuk irányunkba —, míg a másik terület kapta a Leibfried, Wabco, Franz-Khal, FE stb. termékeket. Természetesen a gyártmányok szétválasztásával mind az embereket, mind az eszközöket is el kellett osztani. Ez pedig elég nehéz és fájós feladat. Emberi konfliktusokkal, vitákkal jár együtt, kiélezve a volt kollektíván belüli jó kapcsolatokat is. A gépektől, szerszámoktól kezdve az utolsó felmosórongyig, mindenen osztoztunk. — A termelés beindításával így valószínűleg gondok is adódnak? — Nem is kicsik. Nagyon nehezen indul be a rendes termelőmunka. Aki mostanában járt a 35-ös üzemben vagy a 17-es, 19-es épületben, annak valószínűleg a tévében látott Vukovár jut eszébe, csak itt nem lőnek... Szinte mindent, még a falakat is mozgatni kell, hogy kialakíthassuk az új felállást. A gondokhoz hozzájárul még az is, hogy a megrendelések volumene igen alacsony, mindenből csak egy kicsikét kérnek vevőink. Sokféleség, darabszám nélkül. — Milyen a fogadtatása az átszervezésnek? — Gondolom, aki figyel a buszokon, hallhatja a véleményeket. Hát nem a legkedvezőbb. Megszokott helyeket, dolgokat változtat alapjaiban az üzletágak kialakítása, amit nehéz gyorsan elfogadni. Pedig új, magasabb szintű körülményeknek kell megfelelnünk mindannyiunknak, ha a „szorítóban” akarunk maradni. Tovább fokozza a feszültségeket az is, hogy egy jelentős létszámleépítés is előkészítés alatt van. Ez pedig még keményebben érinti az emberek sorsát, így a hangulatukat is. — Véleménye szerint mikor kerülnek a dolgok csendesebb kerékvágásba? — Nehéz kérdés. A jelenlegi feladathoz, úgy az I. negyedév végére. Ezután viszont már kezdhetjük az újabb munkát, a Hevesről visszakerülő Mecman gyártmányok fogadását, amit félévtől mi gyártanánk. Utána pedig reméljük, egy közös vállalat kialakítását szervezhetjük... Szedmák László Kevés volt levenni a csillagot Majd két esztendős reménykedő várakozás után javában zajlik a bervai rendszerváltás. Alakzatokat változtatunk, hogy jobban alkalmazkodjunk a piacgazdaság feltételeihez, fogadóképesebbek legyünk a most többnyire váratlan gazdálkodási változtatásokkal szemben. Falakat bontunk, gépeket, íróasztalokat telepítünk. Újra építkezünk, de előbb le kell bontani a régit Azt a szerkezetet kell megváltoztatnunk, amely a hidegháborús időszak politikájára létesült A nyugatiakat megtéveszteni akaró, vidéki iparpolitikának elkeresztelt akcióban haditermelésre berendezkedett vállalatunkat kell békés célú, de feltétlen hatékony gazdasággá változtatni. Ha élesen elkülönítve nem is került szóba, mi már nagyon régen, sőt hosszú évtizedek óta döntően polgári gyártmányokra rendezkedtünk be. A profilkeresés azonban elsődlegesen a foglalkoztatás biztosítására irányult, azért alakult ki az a gyártmányszerkezet, amelyre a tőkés vállalkozó egyszerűen nem mutatott vevő szándékot. Ezért hát a gyorsan történő átalakulás: a divíziós, az üzletági felállásra szerveződő Finomszerelvénygyár megteremtése. Az intézkedés végrehajtásának költségétől már eleve sokan irtóztak, de attól is nagyobb gond, ha az átszervezett munkahelyek dolgozói nem kapnak mielőbb munkát Már ahol az még nincs. Sokáig bizakodtunk abban, hogy elég lesz a szocializmusnak nevezett társadalom külső jegyeitől megválni. Most már biztos: kevés volt levenni a gyárkapu tetejéről a csillagot, szekrény mögé csúsztatni a Lenin képet, kitakarítani a vitrinekből a piros zászlókat és díszes okleveleket. (Utóbbiakból azért maradt néhány.) A politikai rendszerváltásból olyan gazdasági vetület származott ami szétfeszítette a régi gazdálkodási kereteket. Ezzel együtt a világban sem mennek kívánalmaink szerint a dolgok. A túltermelés jelei bőven mutatkoznak a tartós fogyasztási cikkek piacán. Tőlünk nyugatra sem ismeretlen a csökkentett munkaidő, keletre pedig egy világrendszer dőlt romokba. Ebben a teljes bizonytalanságban főhet a fejünk, hogyan intézzük tovább dolgainkat. Ölbe tett kézzel mégsem várhatunk, a sült galambot elfogyasztottuk, újabbak pedig sehol a láthatáron. Neves közgazdász politikusunk szerint, esetleg 1992-ben elérünk a mélypontra. Azt tartottuk, és alighanem úgy is igaz, a bervai munkás (kétkezi és szellemi) is becsülettel megdolgozott a nálunk negyven évig fenntartott társadalom nem is mindig csak látszólagos eredményeiért. Hagyományt teremtett, arculatot adott ennek a gyárnak, a térség legnagyobb vállalatának, nem törődve azzal, hogy milyen céllal létesítettek számára annak idején munkahelyet. Az utóbbi egy-két évben számos ismerőstől, régi kipróbált bervai „harcostól” váltunk meg kényszerűen, de még kellő tisztelettel, a korengedményes nyugdíjazás szabályai szerint. Az itt maradottak 1991. végéig őrizték mindenhol a múltat, döntően egymást ismerve, erényeket és hibákat megszokva. Egy nagy család, benne kisebb-nagyobb baráti közösségek, kollektívák. Most nagyon sokan kerültek új munkahelyre, de az még a jobbik eset. Fiatalnak számító beosztottak léptek elő vezetővé az üzletágaknál, ahol bizonyítási lehetőséghez juthatnak, az eddigitől jóval nagyobb felelősséggel. Bízvást az új szerkezetben is, előtérbe kerülnek majd a humánus értékek, amelyeket nem nélkülözhet semmilyen gazdaság. Kedvező esetben is nagyon nehéz esztendők várnak ránk, mert sorsunk nem csak önmagunktól függ. A körülöttünk alakuló, formálódó világban kell megtalálni helyét az új Finomszerelvénygyárnak, vagy ha úgy adódik, akkor a részegységeknek. Végtére is, azért volt az elmúlt hetekben az a nagy sürgés-forgás, az átmenet,a reményeink szerinti jövőbe. Ahová jó lenne azért átmenteni a múlt értékeit. Fesztbaum Béla A szakszervezet is átszerverződik A vállalatnál történt szervezeti változtatásokhoz alkalmazkodva viszonylag rövid időn belül szükséges a vszt újjászervezése is. A szakszervezeti tanács tagjai januári megbeszélésükön úgy foglaltak állást, hogy az üzletágak vonatkozásában szakszervezeti bizottságokat kell kialakítani, egyéb területeken viszont más formában kerül majd gyakorlásra az érdekképviselet A nagy létszámmozgás miatt nagy valószínűséggel szükséges részleges választások megtartása bizalmiak, esetleg főbizalmiak tekintetében. Mivel elsődlegesen a közvetlen munkaterületek szintjén indokolt biztosítani a munkavállalói érdekeket, a jövőben nagyobb figyelem irányul majd erre a szakszervezeti munkára. Természetes ugyanakkor, hogy a vállalat szintjén tovább működik majd a vszt., de tagjai létszámában várhatóan az eddigi felére is csökkenhet. A szervezeti feladatok kidolgozása előtt maximálisan 15 személyről beszéltek a főbizalmiak. -figyelő - Az elhagyott... Ismétlődő gyári útjaim során különös szánakozással tekintek azokra a szétszórt munkadarabokra, eszközökre, többnyire még használható, de valamilyen okból elhagyott tárgyakra, amelyek jobb sorsuk helyett az út szélén hevernek. A minap egy targonca robogott el mellettem, a nagy hurcolkodásban anyagot szállított a 35-ös üzemből valahová lefelé. Egy kátyúban megbillent a járgány, nagy csörömpölés a ládákban utazó tárgyak összekoccanásakor, miközben egy alkatrész az útra penderült. A vezető visszanézett, de gondolhatta, „több is veszett Mohácsnál”, egy felfogó elem nem a világ, és szívtelenül tovább hajtott. Néhány lépést követően kézbe vettem a legalább fél kilónyi, félig megmunkált, mintegy 70 milliméter átmérőjű, meglehetősen finom felületű, furattal ellátott fém tárgyat, amit bizony megsajnáltam. — Mit kezdjek veled?! — kezdeményeztem a barátkozást, de nem válaszolt. Hiába nézegettem, forgattam a kezemben, csak szürke, néhol még rozsdafoltos „arcát” mutatta felém az ártatlan, amelyen végiggyöngyözött a sáros hólé nedvessége, mint eltörölt könnycsepp. Körülnéztem. A januári napsugarak már felszárították a 31-es üzem mögötti támfal tetejét, ahol a gázpalackokat tárolják. Oda, feltűnő helyre „ültettem”, hogy hátha valaki közelebbi ismerőse felfigyel rá és megszánja. Távozóban aztán még jól ,megnéztük” egymást. Miközben utam tovább folytattam, arra gondoltam, vajon nem követtem-e el tiltott határátlépést, hiszen egy pnaumatikus alkatrészt helyeztem kompresszoros felségterületre ebben az elkülönült üzletágas világban. Az a szerencsétlen tárgy ugyanis nem tudhatja, hogy itt most már jobbra is, balra is, csak divízió, csak divízió, csak divízió... (fesztbaum) A KOMPRESSZOR ÜZLETÁG Az idei árbevételi terv 1,5 milliárd forint Legutóbbi lapszámunkban bemutattuk a vállalat 1992. január 1-jétől érvényes szervezeti és irányítási rendszerét, most kezdődő sorozatunkban pedig a lehetséges mértékben megismertetjük lapunk olvasóival a főbb gazdálkodási egységeket, területeket. A bemutatás sorrendjénél elsődlegesen az egység létszámát vettük figyelembe, így esett a választás elsőként a kompresszor üzletágra. Az 1960-as évek céltudatos profilkialakításának első számottevő eredménye volt a háztartási hűtőgépkompresszor gyártásának előkészítése és beindítása. A haditermelés forgácsoló üzemét, a 31-es épületet alakították át 1964-ben úgy, hogy az megfeleljen a termék gyártásával szembeni jogos igényeknek. Napjainkig fő termelő területe maradt a kompresszornak a 31-es üzem, ahol a gyártmány szerelését végzik, egészen a kiszállításig. Majd három évtized alatt jelentős fejlődésen ment át a finomszerelvénygyári hűtőkompresszor, aminek egyik bizonyítéka, hogy a nagy gazdasági összeomlások közepette is „talpon tudott maradni.” Változó igények mellett nagyobb piaci igényektől kecsegtetve indult be néhány éve egy kapacitást növelő beruházás, így most mintegy 650 ezer darab gyártására vagyunk képesek évente. Nem mond ennek ellent az sem, hogy ettől magasabb az 1992. évi célkitűzés, természetesen valamennyi realitást és körülményt figyelembe véve. A kompresszor üzletág létszáma 1992. január 31-én 780 fő volt. Az idei árbevételi tervük 1,5 miliárd forint. Az üzletág igazgatója Bogdány János. A műszaki területet Batki Zoltán, a gazdaságit Szántósi Rafael, a termelésit Galovics Béla, a kereskedelmit Cserháti György, a minőségbiztosítás vonalát pedig Boros Sándor vezeti. Előbbieket figyelembe véve a műszaki területen Törcsvári István irányítja a gyártmányfejlesztést, a gyártásfejlesztés élére Pusztai János került a szervezet kialakításakor. Gazdasági téren Őszi Csilla a szóviteli, Nemes Tiborné az üzemgazdasági, Nagy József pedig a munkaügyi iroda vezetője. A közvetlen termeléshez szükséges anyagellátási iroda vezetője Stefán Emil, gyártásvezető Kohári Lajos. Üzemvezetők: Kovács Imre (31-es v.), Ócsai László (G. ü.), Újlaki László (Pétervására). Helyileg az igazgató, a személyügy és a munkaerőgazdálkodás, a gazdasági és számviteli, valamint a kereskedelmi vezetés a régi központi irodaház első emeletén, a volt termelési főosztály helyiségeiben tartózkodik. A 63-as épület emeleti részén (korábban gyártásfejlesztés) kerül kialakításra folyamatosan a műszaki terület, továbbá az anyagellátási iroda, valamint a gazdasági terület jelentős hányada (munkaügy, bér stb.). A termelői rész: a 31-es, a 71-es, a 20-as, a 24-es, a pétervásári üzem, valamint a készáruraktár is a megszokott helyén található. A működéshez közvetlenük kiszolgáló tevékenységek társulnak, mint például szállítás, tmk., szerszámgazdálkodás, számítástechnika, informatika, szervezés, szociálpolitika. A csapágygyártó célgépsoron is csökkenteni kell a költségeket „Maximális költségcsökkentés” A kompresszor üzletág igazgatója, Bogdány János 43 éves, mérnök-közgazdász első és eddig egyetlen munkahelyének 1972- ben választotta a Finomszerelvénygyárat Gyakorló üzemmérnökként kezdett a 31-es üzemben, ahol volt művezető, majd üzemvezető. A munkaügyi főosztályra 1982-ben került, mielőtt 6 hónapos vezetőképző-tanfolyamot végzett az Ip.M. irányítása alatt. Előbb osztályvezető, majd főosztályvezető lett, 1990-ben kinevezték az egyesített munkaügyi- és személyzeti főosztály vezetőjévé. A kompresszor üzletág igazgatójává 1991. szeptember 1-jén nevezte ki a vezérigazgató. Jelenlegi munkakörét pályázat útján nyerte el. Rövidtávú feladatát és célkitűzését a következők szerint fogalmazta meg Bogdány János: — Elsődleges, a maximális költségcsökkentés. Szigorú gazdálkodással, önerős fejlesztésekkel, kereskedelmi partnereinkkel kötött szerződések átdolgozásával kell olyan helyzetet teremteni, hogy a kompresszorgyártás jelentősebb támogatás nélkül két lábra álljon. Előbbiek figyelembe vételével — a piaci tevékenységet erősítve — célunk a lehető legnagyobb mértékű többletgyártás, amivel a 7—800 fős dolgozói létszám részére tartósan munkát és anyagi biztonságot teremthetünk. Ezt olvastuk... Számtalan kutatás bizonyította a világban mindenütt, hogy a sikeres vállalatoknak szinte egyetlen közös titkuk van: ez pedig az emberi források minősége és az a légkör, ami szabadon engedi az emberi alkotókészség kibontakozását. PETERS—WATERMAN: A siker nyomában című könyvükben a vizsgált sikeres vállalatoknál nyolc jellegzetes jegy felismeréséről számolnak be. 1. A cselekvés elsőbbsége. Ezek a vállalatok is elemzésekre támaszkodnak döntéshozatalaikban, mégsem hagyják, hogy ezek az elemzések megbénítsák őket Sok vállalatnál a leginkább bevett eljárási forma a következő: „Láss hozzá, próbáld meg, csináld meg!” 2. Szoros kapcsolat a vevőkkel. Ezek a vállalatok azoktól a vevőktől tanulnak, akiket kiszolgálnak. Jó minőséget, kiszolgálást, megbízhatóságot garantálnak. 3. Önállóság és vállalkozószellem. Az innovatív vállalatok lehetőség szerint minden részlegükben támogatják a jó képességű és újítani tudó tehetségeket Támogatják az ésszerű kockázatvállalást, és kiállnak a próbálkozások mellett. 4. Az emberi tényezőre alapozott termelékenység. A kiváló vállalatok tisztában vannak azzal, hogy az átlagalkalmazottak képezik a minőség és a termelékenység legfőbb forrását. 5. Élő értékrendszerek. Egy szervezet alapvető filozófiája sokkal inkább meghatározza a szervezet sikereit, mint a technológiai vagy a gazdasági erőforrások, a szervezeti struktúra, az innováció vagy az időzítés. 6. Maradj a kaptafánál! Akadnak kivételek, de mégis úgy látszik, hogy a legkiválóbb teljesítményre azok a vállalatok képesek, amelyek nem távolodnak el túlságosan a megszokott tevékenységi területüktől. 7. Egyszerű forma, kis számú központi stáb. A kiváló vállalatok szervezeti formái és rendszerei elegánsan egyszerűek. A központi vezetőség is kis létszámú, egyáltalán nem megy ritkaságszámba, hogy több milliárdos vállalatokat száznál kevesebb ember irányít. 8. Szigorú és engedékeny vezetés. A kiváló vállalatok centralizáltak és egyidejűleg decentralizáltak. (sk) Ringbe léptek Az üzletágak csapatai közötti küzdelem a rendelések beérkezése után a termelés és a minőség vonalán dől el (Fügedi János rajza)