Bervai Figyelő, 1992 (27. évfolyam, 1-9. szám)

1992-02-01 / 1. szám

BERVAI FIGYELŐ FEBRUÁR Nem sokat ünnepeltünk... Az új évben, a B. ú. é. k. után, szokásos kérdés egymástól: — Hogyan teltek az ünnepek? Hát hogyan is? Barátai, munkatársai tudják Kürthy Béláról, a Mecman üzletág termelésvezetőjéről, hogy szabad idejében szeret utazni, kirándulni. Azon emberek közé tartozik, akik mozgásban találják meg a nyugal­mukat, az aktív pihenés az igazi kikapcsolódás számukra. — A hosszabbra sikerült téli szabadság most hogyan telt el? — Valójában most is utazással, naponta a város és a Berva között. A múlt év utolsó hónapjaiban döntés született az üzletágak létre­hozásáról, s ez rengeteg plussz feladatot hozott sokak számára. Reggel is, délután is sok emberrel találkoztam az „ünnepi” járato­kon. Szőkébb munkahelyemen pedig még bonyolultabban alakult a helyzet, mert a Pneumatika Gyáregységet ketté kellett válasz­tanunk. Egyik fele a Mecman, míg a másik fele a Pneumatika- Hidraulika üzletághoz került. Hát így teltek el napjaim december 20-a után. — Hogyan is van ez a szétvá­lás? — Az üzletágak létrehozásának céljait mindenki ismeri már. Ezen belül a pneumatika-gyártás került olyan helyzetbe, hogy a külső mű­ködő tőke bevonása érdekében úgynevezett profil-szelektálást kellett elvégeznünk, így a Mec­man hengerek és szelepek kerül­tek az egyik területhez — hogy a Mecmant kedvezően inspirálhas­suk irányunkba —, míg a másik terület kapta a Leibfried, Wabco, Franz-Khal, FE stb. termékeket. Természetesen a gyártmányok szétválasztásával mind az embere­ket, mind az eszközöket is el kel­lett osztani. Ez pedig elég nehéz és fájós feladat. Emberi konfliktu­sokkal, vitákkal jár együtt, kiélez­ve a volt kollektíván belüli jó kap­csolatokat is. A gépektől, szer­számoktól kezdve az utolsó fel­mosórongyig, mindenen osztoz­tunk. — A termelés beindításával így valószínűleg gondok is adódnak? — Nem is kicsik. Nagyon nehe­zen indul be a rendes termelőmun­ka. Aki mostanában járt a 35-ös üzemben vagy a 17-es, 19-es épü­letben, annak valószínűleg a tévé­ben látott Vukovár jut eszébe, csak itt nem lőnek... Szinte min­dent, még a falakat is mozgatni kell, hogy kialakíthassuk az új fel­állást. A gondokhoz hozzájárul még az is, hogy a megrendelések volumene igen alacsony, minden­ből csak egy kicsikét kérnek ve­vőink. Sokféleség, darabszám nél­kül. — Milyen a fogadtatása az át­szervezésnek? — Gondolom, aki figyel a bu­szokon, hallhatja a véleményeket. Hát nem a legkedvezőbb. Meg­szokott helyeket, dolgokat változ­tat alapjaiban az üzletágak kiala­kítása, amit nehéz gyorsan elfo­gadni. Pedig új, magasabb szintű körülményeknek kell megfelel­nünk mindannyiunknak, ha a „szorítóban” akarunk maradni. Tovább fokozza a feszültségeket az is, hogy egy jelentős létszámle­építés is előkészítés alatt van. Ez pedig még keményebben érinti az emberek sorsát, így a hangulatu­kat is. — Véleménye szerint mikor ke­rülnek a dolgok csendesebb ke­rékvágásba? — Nehéz kérdés. A jelenlegi feladathoz, úgy az I. negyedév vé­gére. Ezután viszont már kezdhet­jük az újabb munkát, a Hevesről visszakerülő Mecman gyártmá­nyok fogadását, amit félévtől mi gyártanánk. Utána pedig remél­jük, egy közös vállalat kialakítását szervezhetjük... Szedmák László Kevés volt levenni a csillagot Majd két esztendős reménykedő várakozás után javában zajlik a ber­­vai rendszerváltás. Alakzatokat vál­toztatunk, hogy jobban alkalmaz­kodjunk a piacgazdaság feltételei­hez, fogadóképesebbek legyünk a most többnyire váratlan gazdálkodá­si változtatásokkal szemben. Falakat bontunk, gépeket, íróasztalokat tele­pítünk. Újra építkezünk, de előbb le kell bontani a régit Azt a szerkeze­tet kell megváltoztatnunk, amely a hidegháborús időszak politikájára létesült A nyugatiakat megtéveszte­ni akaró, vidéki iparpolitikának el­keresztelt akcióban haditermelésre berendezkedett vállalatunkat kell bé­kés célú, de feltétlen hatékony gaz­dasággá változtatni. Ha élesen elkülönítve nem is ke­rült szóba, mi már nagyon régen, sőt hosszú évtizedek óta döntően polgá­ri gyártmányokra rendezkedtünk be. A profilkeresés azonban elsődlege­sen a foglalkoztatás biztosítására irányult, azért alakult ki az a gyárt­mányszerkezet, amelyre a tőkés vál­lalkozó egyszerűen nem mutatott vevő szándékot. Ezért hát a gyorsan történő átalakulás: a divíziós, az üz­letági felállásra szerveződő Finom­­szerelvénygyár megteremtése. Az intézkedés végrehajtásának költsé­gétől már eleve sokan irtóztak, de attól is nagyobb gond, ha az átszer­vezett munkahelyek dolgozói nem kapnak mielőbb munkát Már ahol az még nincs. Sokáig bizakodtunk abban, hogy­ elég lesz a szocializ­musnak nevezett társadalom külső jegyeitől megválni. Most már biz­tos: kevés volt levenni a gyárkapu tetejéről a csillagot, szekrény mögé csúsztatni a Lenin képet, kitakarítani a vitrinekből a piros zászlókat és díszes okleveleket. (Utóbbiakból azért maradt néhány.) A politikai rendszerváltásból olyan gazdasági vetület származott ami szétfeszítette a régi gazdálkodási kereteket. Ezzel együtt a világban sem men­nek kívánalmaink szerint a dolgok. A túltermelés jelei bőven mutatkoz­nak a tartós fogyasztási cikkek pia­cán. Tőlünk nyugatra sem ismeret­len a csökkentett munkaidő, keletre pedig egy világrendszer dőlt romok­ba. Ebben a teljes bizonytalanság­ban főhet a fejünk, hogyan intézzük tovább dolgainkat. Ölbe tett kézzel mégsem várhatunk, a sült galambot elfogyasztottuk, újabbak pedig sehol a láthatáron. Neves közgazdász poli­tikusunk szerint, esetleg 1992-ben elérünk a mélypontra. Azt tartottuk, és alighanem úgy is igaz, a bervai munkás (kétkezi és szellemi) is becsülettel megdolgo­zott a nálunk negyven évig fenntar­tott társadalom nem is mindig csak látszólagos eredményeiért. Hagyományt teremtett, arculatot adott ennek a gyárnak, a térség leg­nagyobb vállalatának, nem törődve azzal, hogy milyen céllal létesítettek számára annak idején munkahelyet. Az utóbbi egy-két évben számos is­merőstől, régi kipróbált bervai „har­costól” váltunk meg kényszerűen, de még kellő tisztelettel, a koren­gedményes nyugdíjazás szabályai szerint. Az itt maradottak 1991. vé­géig őrizték mindenhol a múltat, döntően egymást ismerve, erényeket és hibákat megszokva. Egy nagy család, benne kisebb-nagyobb baráti közösségek, kollektívák. Most na­gyon sokan kerültek új munkahely­re, de az még a jobbik eset. Fiatal­nak számító beosztottak léptek elő vezetővé az üzletágaknál, ahol bizo­nyítási lehetőséghez juthatnak, az eddigitől jóval nagyobb felelős­séggel. Bízvást az új szerkezetben is, el­őtérbe kerülnek majd a humánus ér­tékek, amelyeket nem nélkülözhet semmilyen gazdaság. Kedvező eset­ben is nagyon nehéz esztendők vár­nak ránk, mert sorsunk nem csak önmagunktól függ. A körülöttünk alakuló, formálódó világban kell megtalálni helyét az új Finomszerel­­vénygyárnak, vagy ha úgy adódik, akkor a részegységeknek. Végtére is, azért volt az elmúlt hetekben az a nagy sürgés-forgás, az átmenet,a re­ményeink szerinti jövőbe. Ahová jó lenne azért átmenteni a múlt értéke­it. Fesztbaum Béla A szakszervezet is átszerverződik A vállalatnál történt szervezeti változtatásokhoz alkalmazkodva viszonylag rövid időn belül szük­séges a vszt újjászervezése is. A szakszervezeti tanács tagjai janu­ári megbeszélésükön úgy foglal­tak állást, hogy az üzletágak vo­natkozásában szakszervezeti bi­zottságokat kell kialakítani, egyéb területeken viszont más formában kerül majd gyakorlásra az érdekképviselet A nagy lét­számmozgás miatt nagy valószí­nűséggel szükséges részleges vá­lasztások megtartása bizalmiak, esetleg főbizalmiak tekintetében. Mivel elsődlegesen a közvetlen munkaterületek szintjén indokolt biztosítani a munkavállalói érde­keket, a jövőben nagyobb figye­lem irányul majd erre a szakszer­vezeti munkára. Természetes ugyanakkor, hogy a vállalat szint­jén tovább működik majd a vszt., de tagjai létszámában várhatóan az eddigi felére is csökkenhet. A szervezeti feladatok kidolgozása előtt maximálisan 15 személyről beszéltek a főbizalmiak. -figyelő - Az elhagyott... Ismétlődő gyári útjaim során különös szánakozással tekintek­­ azokra a szétszórt munkadarabok­ra, eszközökre, többnyire még használható, de valamilyen okból elhagyott tárgyakra, amelyek jobb sorsuk helyett az út szélén hever­nek. A minap egy targonca robogott el mellettem, a nagy hurcolkodás­­ban anyagot szállított a 35-ös üzemből valahová lefelé. Egy ká­tyúban megbillent a járgány, nagy csörömpölés a ládákban utazó tár­gyak összekoccanásakor, miköz­ben egy alkatrész az útra pende­­rült. A vezető visszanézett, de gondolhatta, „több is veszett Mo­hácsnál”, egy felfogó elem nem a világ, és szívtelenül tovább haj­tott. Néhány lépést követően kézbe vettem a legalább fél kilónyi, félig megmunkált, mintegy 70 millimé­ter átmérőjű, meglehetősen finom felületű, furattal ellátott fém tár­gyat, amit bizony megsajnáltam. — Mit kezdjek veled?! — kez­deményeztem a barátkozást, de nem válaszolt. Hiába nézegettem, forgattam a kezemben, csak szür­ke, néhol még rozsdafoltos „ar­cát” mutatta felém az ártatlan, amelyen végiggyöngyözött a sá­ros hólé nedvessége, mint eltörölt könnycsepp. Körülnéztem. A januári napsu­garak már felszárították a 31-es üzem mögötti támfal tetejét, ahol a gázpalackokat tárolják. Oda, fel­tűnő helyre „ültettem”, hogy hát­ha valaki közelebbi ismerőse fel­figyel rá és megszánja. Távozó­ban aztán még jól ,megnéztük” egymást. Miközben utam tovább folytat­tam, arra gondoltam, vajon nem követtem-e el tiltott határátlépést, hiszen egy pnaumatikus­ alkatrészt helyeztem kompresszoros felség­­területre ebben az elkülönült üzle­tágas világban. Az a szerencsétlen tárgy ugyanis nem tudhatja, hogy itt most már jobbra is, balra is, csak divízió, csak divízió, csak di­vízió... (fesztbaum) A KOMPRESSZOR ÜZLETÁG Az idei árbevételi terv 1,5 milliárd forint Legutóbbi lapszámunkban bemu­tattuk a vállalat 1992. január 1-jétől érvényes szervezeti és irányítási rendszerét, most kezdődő soroza­tunkban pedig a lehetséges mérték­ben megismertetjük lapunk olvasói­val a főbb gazdálkodási egységeket, területeket. A bemutatás sorrendjé­nél elsődlegesen az egység létszá­mát vettük figyelembe, így esett a választás elsőként a kompresszor üzletágra. Az 1960-as évek céltudatos pro­filkialakításának első számottevő eredménye volt a háztartási hűtő­gépkompresszor gyártásának előké­szítése és beindítása. A haditermelés forgácsoló üzemét, a 31-es épületet alakították át 1964-ben úgy, hogy az megfeleljen a termék gyártásával szembeni jogos igényeknek. Napja­inkig fő termelő területe maradt a kompresszornak a 31-es üzem, ahol a gyártmány szerelését végzik, egé­szen a kiszállításig. Majd három évtized alatt jelentős fejlődésen ment át a finomszerel­­vénygyári hűtőkompresszor, aminek egyik bizonyítéka, hogy a nagy gaz­dasági összeomlások közepette is „talpon tudott maradni.” Változó igények mellett nagyobb piaci igé­nyektől kecsegtetve indult be né­hány éve egy kapacitást növelő be­ruházás, így most mintegy 650 ezer darab gyártására vagyunk képesek évente. Nem mond ennek ellent az sem, hogy ettől magasabb az 1992. évi célkitűzés, természetesen vala­mennyi realitást és körülményt fi­gyelembe véve. A kompresszor üzletág létszáma 1992. január 31-én 780 fő volt. Az idei árbevételi tervük 1,5 miliárd fo­rint. Az üzletág igazgatója Bogdány János. A műszaki területet Batki Zoltán, a gazdaságit Szántósi Rafa­el, a termelésit Galovics Béla, a ke­reskedelmit Cserháti György, a mi­nőségbiztosítás vonalát pedig Boros Sándor vezeti. Előbbieket figyelem­be véve a műszaki területen Törcs­­vári István irányítja a gyártmányfej­lesztést, a gyártásfejlesztés élére Pusztai János került a szervezet ki­alakításakor. Gazdasági téren Őszi Csilla a szó­­viteli, Nemes Ti­borné az üzemgaz­dasági, Nagy József pedig a munka­ügyi iroda vezetője. A közvetlen ter­meléshez szükséges anyagellátási iroda vezetője Stefán Emil, gyártás­­vezető Kohári Lajos. Üzemvezetők: Kovács Imre (31-es v.), Ócsai Lász­ló (G. ü.), Újlaki László (Pétervásá­­ra). Helyileg az igazgató, a szemé­lyügy és a munkaerőgazdálkodás, a gazdasági és számviteli, valamint a kereskedelmi vezetés a régi közpon­ti irodaház első emeletén, a volt ter­melési főosztály helyiségeiben tar­tózkodik. A 63-as épület emeleti ré­szén (korábban gyártásfejlesztés) kerül kialakításra folyamatosan a műszaki terület, továbbá az anyagel­látási iroda, valamint a gazdasági te­rület jelentős hányada (munkaügy, bér stb.). A termelői rész: a 31-es, a 71-es, a 20-as, a 24-es, a pé­terv­ás­ári üzem, valamint a készáruraktár is a megszokott helyén található. A mű­ködéshez közvetlenük kiszolgáló te­vékenységek társulnak, mint például szállítás, tmk., szer­számgazdálkodás, számítástechnika, informatika, szervezés, szociálpoli­tika. A csapágygyártó célgépsoron is csökkenteni kell a költségeket „Maximális költségcsökkentés” A kompresszor üzletág igazga­tója, Bogdány János 43 éves, mér­nök-közgazdász első és eddig egyetlen munkahelyének 1972- ben választotta a Finomszerel­­vénygyárat Gyakorló üzemmér­nökként kezdett a 31-es üzemben, ahol volt művezető, majd üzem­vezető. A munkaügyi főosztályra 1982-ben került, mielőtt 6 hóna­pos vezetőképző-tanfolyamot vég­zett az Ip.M. irányítása alatt. El­őbb osztályvezető, majd főosz­tályvezető lett, 1990-ben kinevez­ték az egyesített munkaügyi- és személyzeti főosztály vezetőjévé. A kompresszor üzletág igazgató­jává 1991. szeptember 1-jén ne­vezte ki a vezérigazgató. Jelenlegi munkakörét pályázat útján nyerte el. Rövidtávú feladatát és célkitű­zését a következők szerint fogal­mazta meg Bogdány János: — Elsődleges, a maximális költségcsökkentés. Szigorú gaz­dálkodással, önerős fejlesztések­kel, kereskedelmi partnereinkkel kötött szerződések átdolgozásával kell olyan helyzetet teremteni, hogy a kompresszorgyártás jelen­tősebb tám­ogatás nélkül két lábra álljon. Előbbiek figyelembe véte­lével — a piaci tevékenységet erősítve — célunk a lehető legna­gyobb mértékű többletgyártás, amivel a 7—800 fős dolgozói lét­szám részére tartósan munkát és anyagi biztonságot teremthetünk. Ezt olvastuk... Számtalan kutatás bizonyította a világban mindenütt, hogy a sikeres vállalatoknak szinte egyetlen közös titkuk van: ez pedig az emberi forrá­sok minősége és az a légkör, ami szabadon engedi az emberi alkotó­­készség kibontakozását. PETERS—WATERMAN: A si­ker nyomában című könyvükben a vizsgált sikeres vállalatoknál nyolc jellegzetes jegy felismeréséről szá­molnak be. 1. A cselekvés elsőbbsége. Ezek a vállalatok is elemzésekre támasz­kodnak döntéshozatalaikban, még­sem hagyják, hogy ezek az elemzé­sek megbénítsák őket Sok vállalat­nál a leginkább bevett eljárási forma a következő: „Láss hozzá, próbáld meg, csináld meg!” 2. Szoros kapcsolat a vevőkkel. Ezek a vállalatok azoktól a vevőktől tanulnak, akiket kiszolgálnak. Jó mi­nőséget, kiszolgálást, megbízhatósá­got garantálnak. 3. Önállóság és vállalkozószel­lem. Az innovatív vállalatok lehető­ség szerint minden részlegükben tá­mogatják a jó képességű és újítani tudó tehetségeket Támogatják az ésszerű kockázatvállalást, és kiáll­nak a próbálkozások mellett. 4. Az emberi tényezőre alapozott termelékenység. A kiváló vállalatok tisztában vannak azzal, hogy az át­lagalkalmazottak képezik a minőség és a termelékenység legfőbb forrá­sát. 5. Élő értékrendszerek. Egy szer­vezet alapvető filozófiája sokkal in­kább meghatározza a szervezet sike­reit, mint a technológiai vagy a gaz­dasági erőforrások, a szervezeti struktúra, az innováció vagy az idő­zítés. 6. Maradj a kaptafánál! Akadnak kivételek, de mégis úgy látszik, hogy a legkiválóbb teljesítményre azok a vállalatok képesek, amelyek nem távolodnak el túlságosan a megszokott tevékenységi területük­től. 7. Egyszerű forma, kis számú központi stáb. A kiváló vállalatok szervezeti formái és rendszerei ele­gánsan egyszerűek. A központi ve­zetőség is kis létszámú, egyáltalán nem megy ritkaságszámba, hogy több milliárdos vállalatokat száznál kevesebb ember irányít. 8. Szigorú és engedékeny vezetés. A kiváló vállalatok centralizáltak és egyidejűleg decentralizáltak. (sk) Ringbe léptek Az üzletágak csapatai közötti küzdelem a rendelések beérkezése után a termelés és a minőség vonalán dől el (Fügedi János rajza)

Next