Beszélő 9. (1984)

1984. február / 9. szám

­n Manapság ez a viszony nagyjából a következőképpen fest: a tudás birtokosai szigorú keretek közé vont intézményekben különülnek el a laikusok, kontárok, di­lettánsok, tudatlanok beavatatlan táborától. Beavatási szertartások hosszú so­rán vezet az út a kultúra felkent papjainak kasztjába. A kaszt folyamatosan fenn­tartja és alkalmanként megerősíti tagjainak kivála­szto_tt_ pozícióját. A birtoká­ban lévő kulturális javakat a kinyilatkoz_tatá,s_ kommunikációs aktusában bocsájtja a beavatatlanok nyája elé, mintegy a szermés_te_tre^ /istenre/ bizva, hogy a plebs képes-e értelemmel felfogni az Igét. S mert eleve feltételezik, hogy a plebs er­re elvileg nem képes, a kommunikáció egyenlőtlen felek között zajlik, s éppen arra szolgál, hogy a laikusok számára érzékelhetővé,m­eggyőzővé és elfogadhatóvá tegye az ebben a viszonyszerkezetben megvalósuló egyenlőtlenséget, a kultúra át­adására szolgáló, évezredes távon bevált európai kommunikációs mód tehát pőre hatalmi viszony, amely arra szolgál, hogy egy embercsoport fensőbbségét elfogad­tassa.­­A keresztes háborúk ideológiája, a jezsuita hittérítőknek az egész Föld­re kiterjedő tevékenysége, a felvilágosodás civilizatórikus küldetéstudata, a protestáns etika stb. mind-mind ezen alapszerkezet sajátosságai szerint működött.­ Semmi csodálnivaló sincs hát abban, hogy a létező szocializmus államai meg­­bízható szövetségesükre leltek ebben a művelődési ideológiában, és iskolarend­szerük sarkkövévé tették. S talán így érthetővé válik az is, miért hajlik a ma­gyar oktatásirányítás inkább a­­tananya­gi reformjára, semmint az iskola­­szeezkeze­­ti reformjára. Az állam szemszögéből nézve az iskola akkor működik jól, ha fenn­tartja és elfogadtatja a vázolt represszív kommunikációs viszonyt, amely éppen az oktatás szerkezetében intézményesült. Ha ez a szerkezet változatlan, akkor az állami oktatáspolitika bizvást megengedheti, magának - s persze a pedagógusok "izgágább" felének - a különféle tananyag-reformocskákat. A represszív kommunikációs viszony színterei az oktatás szerkezetében: 1/ a frontális, előadásszerű, kinyilatkoztatás-jellegű kommunikációs formák eluralkodása az oktatás minden szintjén; 2/ az oktatási szinterek ennek alárendelt szervezése /a "beszélő" katedra és a "hallgató" padok szembenállása/; 3/ az egész oktatási rendszer alávetése a legfőbb beavatási szertartásnak, az egyetemi felvételi vizsgának; 4/ végül a rendszer fölött korlátlan uralmat gyakorló tantervutasítás szent és sérthetetlen voltának dogmája. Úgy vélem, éppen ez utóbbi a legfontosabb id_eolÓ£Íai_ bázis, amelynek se­gítségével az állam igyekszik legitimálni a hatalmát - valljuk be, mindezidáig sikerrel. Ezért megalapozatlannak és elsietettnek tartom azokat a vélekedéseket, amelyek szerint a létező szocializmus semmiféle legitimáló érvényű ideológiai elvvel nem rendelkezik. Kétségtelen, hogy a marxizmus már nem tölti be ezt a funk­ciót. De számomra az is világos, hogy a kulturális javak elosztásának szocialis­ta rendszere, amelynek segítségével az egyének döntő többségét már kora gyermek­korukban sikerül meggyőzni saját term£sze átadta, alacsonyabbrendűségükről, egyik döntő forrása a rendszer stabilitásának. Végül is minden eddigi uralmi forma az­­zal legitimálta magát, hogy a társadalmilag létrehozott egyenlőtlenségeket ter­mészeti egyenlőtlenségekként fogadtatta el. Ennek szocialista megfogalmazása min­denki számára unalomig ismert: az állampolgároknak /a munkásoknak, a tanároknak, a diákoknak stb./ azért kell megelégedniük alapvető jogaik erős korlátozásával, mert mé­g nem eléggé­r­e­tt­ek__ e jogok teljes körű, felelős gyakorlásához, vagyis még nem elég okosak, műveltek, körültekintőek, higgadtak, toleránsak, választé­kosak. Ezt az érvet - kár lenne, ha behúnynánk szemünket e tény előtt - az­­em­berek többsége elfogadja. De még a kisebbség is, amely fölteszi a kérdést: va­jon mi lehet az éretlenség oka? - még a kérdező kisebbség is megelégszik a hiva­talosan sugalmazott válasszal: ennek bizony természeti, öröklésbeli, alkati, te­hetségbeli okai vannak. S azt hiszem, nem lehet elég fontosságot tulajdonítani an­nak, hogy ezt a beletörődő mentalitást az sulykolja bele az állampolgárok többsé­gébe, hogy az iskola valamilyen represszív kommunikációs viszonyban adja át nekik a kultúrát. Ez a tény meghatározó jelentőségű, mert: 68

Next