Beszélő 16. (1986)
1986 / 16. szám
VANNAK-E EMBERI JOGAINK? A Helsinki utáni évtized emberi jogi mozgalmai olyan nyilvános magatartást honosítottak meg Kelet-Európa szovjet rendszerű országaiban, amelynek ezen a tájon alig volt hagyománya. Nyíltan vállalják, hogy tevékenységük, sőt, mára puszta létük is, hatályos igazgatási és büntető jogszabályokba ütközik. Mondhatnánk, éppen az a céljuk, hogy erre a konfliktusra felhívják a közfigyelmet. Mert érvelésük szerint olyasvalamit tesznek, amit megcselekedni minden ember legalapvetőbb joga. Ha mégis akad törvény, amely üldözi, akkor a törvényt kell megváltoztatni. De milyen alapon szegezzük szembe a kodifikált joggal az emberi jogokat? Milyen alapon jelentjük ki,hogy vannak emberi jogaink, noha a törvényhozás nem védi kielégítően, az államizgatás nem tartja tiszteletben, az igazságszolgáltatás nem juttatja érvényre őket? Milyen alapon állítjuk, hogy e jogok erősebb parancsokat tartalmaznak a hatályos jog előírásainál, hogy érvényteleníthetik az utóbbiakat, ha konfliktusba kerülnek velük? Tanulmányom, amelynek második fejezetét közlöm a Beszélőben, ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Az egész munkát külön füzetként szeretném közreadni. A Beszélő-közlésből elhagytam a szakirodalmi utalásokat. Jogok,_morá. i_s_ jogok, ember i__j£gok Amikor azt mondjuk, hogy X-nek joga van valamihez - például tetszése szerint elkölteni a pénzét, megcsodálni egy köztéri látványosságot, vagy vonatra szállni -, ezzel olykor csak annyit kivágunk állítani, hogy az a valami nem tilos, nincs olyan szabály, amelyet X megszegne, amikor vásárol, beáll a bámészkodók közé vagy felszáll a vonatra. Nem gondoljuk, hogy megsértené az így felfogott jogokat, ha élelmesebb vevők már mindent öszszevásároltak, amire emberünk foga fájt, ha akkora tömeg verődött össze, hogy ő már nem fér a látvány közelébe, vagy ha a vasúti szerelvény anynyira zsúfolt, hogy neki már nincs módja felfurakodni. Máskor ennél erősebb értelemben beszélünk jogokról. Tegyük fel például, hogy X foglalót fizetett egy ritka árura vagy nézőtéri jegyet váltott vagy a közönséges szakaszjegy mellé helyjegyet is vett. Ez esetben nemcsak ahhoz van joga, hogy vásároljon, bámészkodjon, utazzék - ha időben érkezik. Az eladó köteles félretenni a számára a lefoglalt árut; a rendezők kötelesek olyan helyre vezetni őt, ahonnan látja az attrakciót; a kalauz köteles szabaddá tenni foglalt helyét, ha valaki odatelepednék. Akinek ilyen, erősebb értelemben van joga valamihez, annak hozzá kell jutnia ahhoz a dologhoz, függetlenül a többiek jóindulatától, belátásaitól, erkölcsi helyeslésétől vagy a körülmények szerencsés összjátékától. Alább mindig ebben a szigorúbb értelemben használom a "jogok" kifejezést. A jogok tehát nekem, a jogalanynak megengednek valamit, más személyekre pedig kötele£s£ge_k£t_r£na_kj_ vagy arra kötelezik őket, hogy ne bánjanak velem a jogaimmal ellentétes módon /például ne alkalmazzanak velem szemben önkényes erőszakot/, illetve ne avatkozzanak be a jogain gyakorlásába /ne akadályozzanak a hitéletben, a munkavállalásban/, vagy arra, hogy adják meg nekem, amire igazoltan igényt tartok /az elvégzett munka díját az előzetes megállapodás szerint, rendben fizessék ki/. A jogaim által kötelezett személyek köre lehet szűkebb vagy tágabb: egy ember, néhány ember, esetleg az összes többi ember. Tartozhatnak közéjük természetes személyek és jogi személyek /magánszervezetek, hatóságok/. Ugyanaz a jog általában többféle kötelezettséggel is párosul, s a