Beszélő 16. (1986)
1986 / 16. szám
Nem mintha a választás erkölcsileg semleges volna. Meglehet, helyteleníteni fogjuk a döntést, mert az adósság behajtása a hitelező számára nem életkérdés, az adóst viszont tönkreteheti, mert a rendőrkézre adott zsebtolvaj egy szerencsétlen párja, és mert a kiutasított látogatónak jó oka lehetett bejelentkezés nélkül váratlanul betoppanni. De amíg valaki a jogait gyakorolja, addig az erkölcsi rosszallás nem elégséges ok arra, hogy megakadályozzák a cselekvésben vagy megtagadják tőle a követelésének teljesítését. 2# A jogok, mivel a jogalany által _számonkérhető kötelességek, lehetővé teszik, hogy az emberek autonóm szabályként lépjenek föl társadalmi viszonyaikban. Aki a jogait gyakorolja, az nem kér, nagy -szükség esetén - követel s tiltakozik, és nem tartozik hálával, ha megkapja a jussát; nem mások nagylelkűségéből rendelkezik vele, hanem azért, mert az megilleti. A jogok teszik, hogy az emberek független, öntudatos felekként léphetnek kapcsolatba egymással és a társadalomban működő szervezetekkel, így az állam hatóságaival is. Ez persze nem pusztán azon múlik, hogy egyáltalán legyenek jogaik; nyilvánvalóan nem mindegy, hogy mihez_ és kivel_ _szemben van joguk. Az urának mindenben kiszolgáltatott rabszolga is rendelkezhet vagyoni, örökösödési és más magánjogokkal a többi rabszolgával szemben; ettől még nem válik szabad polgárrá. Egyelőre azonban beérhetjük annyival, hogy a személyi függetlenséghez jogok kellenek; hogy milyenekre van okvetlenül szükség, az már a morális jogok szűkebb kérdésköréhez tartozik. Itt azt kell még tisztáznunk, mi a jelentősége a jogalany szempontjából, hogy a jogok megtartását a társadalomnak ki kell kényszerítenie, hogy a jogok kikényszerítendők. Kézenfekvő, ha sérelmemet bíróság elé vihetem, a jóvátétel nem fog attól függeni, hogy erősebb vagyok-e a sérelem okozójánál Pártatlan igazságszolgáltatás esetén a legszerényebb polgár is egyenlő félként áll szemben a legnagyobb hatalmasságokkal; érdekharcuk az érvek vitájává alakul át, és minden érv ugyanannyit nyom a latban, bárki adja elő, bárki mellett szóljon is. Ehhez természetesen megintcsak teljesülnie kell további feltételeknek. Ha a törvény előtt nem minden polgár egyenlő, akkor a jogok kikényszeríthető volta nem bármely két polgár erőkülönbségeit egyenlíti ki; a bíró elfogulatlanul alkalmazhatja a törvényt, és mégis félbe helyezheti az egyik felet a másiknak. Azt sem könnyű elérni, hogy a formális egyenlőség a bírói hatalom tényleges működésében érvényre jusson; kivált, ha az egyik fél maga a hatóság vagy annak embere. De most elegendő annyit leszögeznünk, hogy az emberek csak akkor lehetnek az állam független és egyenrangú polgárai, ha jogaik vannak, a szó imént adott meghatározásának értelmében. 3. Úgy vélem, hogy ez az elemzés jól írja körül a "jogok" szó használatát, mindama helyzetekben, amikor törvényadta jogokról beszélünk. A definíció építőkövei között azonban nem szerepelt olyan utalás,mely szerint a jogokat a törvény mondja ki vagy a vitás tényállásra alkalmazott törvényből kell levezetni, így tehát értelmezésünk megengedi, hogy olyan jogokról is beszéljünk, melyeket nem törvényből merítenek az emberek. De léteznek-e valóban ilyen jogok? Abból, hogy nem lehetetlenek már a szó meghatározásánál fogva, az igenlő válasz még nem következik. Igaz, tudunk példákat idézni, amikor anélkül beszélünk jogokról, hogy törvényre hivatkoznánk vagy hivatkozhatnánk. "Jogom van tudni, hogy mi történik a saját házamban!" - kiáltja a felháborodott családapa."Jogom van a tisztességes bérhez!" - mondja bármely magyar munkás. "A gyermekem az enyém, jogom van megkövetelni, hogy olyan szellemben tanítsák, amit helyesnek tartok" - jelenti ki az öntudatos szülő. De ők talán csak átvitt értelemben használják a "jogom van" kifejezést. Talán csak azt akarják mon