Beszélő 22. (1987)

1987 / 22. szám

Néhány szó a találkozó hivatalos résztvevőiről. Az­ érdemi vi­tába a Béketanács és a KISZ­ funkcionáriusai meg sem próbáltak bekap­csolódni, minden szereplésük szomorúan defenzív volt. Annál aktívab­bak voltak - főként Barabás Miklós, a Béketanács főtitkára -, amikor­­arról volt szó, hogy eljárásrendi okvetetlenkedéssel megakadályozzák közös­ állásfoglalások születését. Igen tanulságos, h­ogy mennyire fontosak a - valódi vagy kitalált - procedurális szabályok a hivata­losság képviselői számára, mihelyt olyan nyilvános eseménnyel kerül­nek­­szembe, amelyet nem tartanak kézben. Barabás "mint a tanácsko­zás teljesjogú résztvevője" kikérte magának, hogy az elnöklő Mary Kaidor az ő megkérdezése nélkül /tehát antidemokratikus módon, elnöki szerep­körével visszaélve/ ismertetett egy Kádár Jánosnak címzett levelet, mely a Magyarországon fogva tartott lelkiismereti fegyverelutasítók szabadonbocsájtását követeli /a levelet a jelenlévők számottevő ré­sze aláírta/. Ugyanígy a saját demokratikus jogaira hivatkozva tilta­kozott Barabás az ellen, hogy a N­etwork javasolta nyilatkozatot mint a tanácskozás zárónyilatkozatát fogadják el a résztvevők - abba azon­ban bele kellett törődnie, hogy az előcsarnokban ki-ki­ /demokratikus jogaival élve/ aláírja. x x x .Uj és újjásedt szamizdat lapok ; 1987 októberében új "független politikai és kulturális folyóirat" jelent meg Magyar Zsidó címmel.• Az­ új lap az első olyan szamizdati ki­advány, amely egy körülhatárolt csoport nevében kíván szólni. "Kötő­désünk kettős: magyarok vagyunk és zsidók!"­- írja a beköszöntő vezér­cikk. A kettős kötődés hangsúlyozásával a szerkesztőség jelentős, ám feledésbe merülő kulturális hagyományt vall a magáénak. Azét a zsi­­­dóságét, amely elutasította mind az asszimiláció, mind a magyarsággal való szakítás útját, zsidóságát azonban nem pusztán vagy nem is első­sorban vallási kötöttségnek tekintette. Sokan vitatják, hogy e hagyo­mánynak, amely múlt­ század liberalizmusában gyökeredzik, de amelynek olyan hirdetői voltak e században is, mint Konlós Aladár Ararat című folyóirata, "van-e létjogosultsága Auschwitz, a magyar "zsidóság többsé­gének fizikai megsemmisítése után. . A kérdéssel kapcsolatos szenvedé­lyesen ellentmondó vélemények nyilvánvalóan vitákat kavarnak a lap kö­rül is. E vitáknak azonban máig egyetlen következménye, hogy a példá­nyok néhány hét alatt mind egy szálig elfogytak. Reméljük, hogy né­hány szám után módunk lesz folyóirattársuk tüzetes értékelésére. Ehelyt csak granulálhatunk a munkatársaknak, a Demokrata szerzőgárdájából is­merős Stark Szilárdnak, a Salon csoportot képviselő Gadó Györgynek, és a két újoncnak, Erzsók Istvánnak és Hahner Annának, valamint a szerkesztőnek, az igazság kiposolásához mindig makacsul ragaszkodó Vizsolyi-Wahrsager Dávidnak. Lapjuk cikkei és szerkesztése igazi új­ságírói teljesítmény, kiváló nyomdai kivitele pedig új korszakot ígér a magyar szamizdat történetében. A rendőri üldözések ellenére megjelent az Égtájak között 15. száma. A lapszám, amely a Kényszerleszállás címet viseli, már július­ban a megjelenés küszöbén állott, ekkor azonban a rendőrség elkobozta a már elkészült példányokat, s a szerkesztőknek minden munkát elölről kellett kezdeniük. A Kényszerleszállás Konrád György esszéjét közli m Jg-SZge­tek a posztkommunista demokráciáról/', valamint Kiszely Károly írását a szolgálatmegtagadók helyzetéről világszerte és nálunk, Magyar­­országon. Ez utóbbi cikkhez kapcsolódik a jelentés a szolgálatmegtaga­dó Keszthelyi Zsoltról. A két és fél év börtönre ítélt Keszthelyi a márianosztrai börtönben tölti büntetését, köztörvényes bűnözőkkel együtt, akik között­ lelki és testi épsége, sőt az élete is veszélyben

Next