Beszélő, 1990. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)
1990-05-05 / 17. szám - KÖRNYEZET - Molnár Géza: A Tisza-völgy természeti adottságai és a vízlépcsők
28 1990. május 5. KÖRNYEZET vezetett. Ezt az úgynevezett másodlagos szikesedést gyorsította, hogy a belvízcsatornákat is felhasználták öntözésre. E tevékenység káros hatásainak felismerése után ki kellett alakítani az öntözőcsatornák rendszerét is. Ennek érdekében megkezdődött a Tisza csatornázása, azaz a tiszai vízlépcsők építése. A folyóra eredetileg 5 vízlépcsőt terveztek Ezek közül a tiszalöki és a kiskörei már megépült. A csongrádi vízlépcsőnél pedig - bár a mű építésének tényét az illetékesek tagadják - jelenleg folynak a hullámtér rendezésével kapcsolatos munkálatok A záhonyi és a vásárosnaményi vízlépcsők egyelőre csak távlati tervek A vízlépcsők építése a jelenleg alkalmazott folyószabályozásnak szerves része, lehetővé teszi a felmerült problémák megoldását, ugyanakkor újabb súlyos károkat eredményez. Ezeket a károkat a széles közvélemény a nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban már megismerhette. A jelenlegi vízgazdálkodás tehát a társadalom újabb és újabb erőfeszítését igényli ahhoz, hogy az általa felvetett újabb és újabb gondokat meg lehessen oldani. Csakhogy ezek a megoldások egyre inkább meghaladják a gazdaság teljesítőképességét. Épp itt az ideje tehát, hogy az újabb vízlépcsők építése helyett ismét átgondoljuk a folyószabályozás lehetséges módszereit, és az Alföld természeti viszonyainak megfelelő módszert dolgozzunk ki. Nemcsak az Alföld növény- és állatvilágának léte függ ettől, hanem a jövőnk is. Molnár Géza Tiszatarján térképe a XVIII. századból A térképen jól láthatók az egykori ártéri gazdálkodás és az alulról töltés nyomai. A Tiszatarján és a Bán erdeje közti magaspartot két fok, a község melletti névtelen fok és az Örvény tó foka vágja át. Ez utóbbi biztosította az Örvény tavon keresztül a Nagy és Kis Tökös Tó vízellátását és a víz bevezetését is. A medencébe felülről vizet hozó Sebesér Tiszakürt határában szakad ki a Tiszából, a kiszakadás helyét azonban nem „fokinak, hanemátcsapó’-nak nevezi a térképalkotó. A község melletti Nagy Tavon keresztül töltődött fel a Nagy Akól Ere, amely egyszerre szolgálta az akólban tartott jószág őrzését és vízellátását. Az ér külső partját mesterségesen megmagasították, hogy a jószág se átugrani, se felkapaszkodni ne tudjon. ,C~ TiteorWro: ■5 Jl*mn .u