Beszélő, 1990. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-03 / 8. szám - BESZÉLŐ - Szabó Miklós: Improvizáció - A NATO-tag Magyarországról
5 1990. március 3. Szabó Miklós Az USA is a Varsói Paktum tagja lesz? IMPROVIZÁCIÓ A NATO-TAG MAGYARORSZÁGRÓL 1990. február 20-án lényeges külpolitikai bejelentést hallhatott az ország. Ezen a napon a Politikatudományi Társaság ankétot rendezett „újrakezdődik-e az európai történelem” címen. A téma külpolitikai volt, nem társadalom- vagy kultúrfilozófiai. A három felkért előadó: Horn Gyula külügyminiszter, Jeszenszky Géza egyetemi oktató és Szabó Miklós kutató a pillanatnyilag legnagyobb három politikai párt: az MSZP, az MDF, illetve az SZDSZ külpolitikai prognózisát és programját fejtették ki, lényegében Európára korlátozva, tehát arról beszélve, ami külpolitikailag közvetlenül meghatározza az ország helyzetét. „Egyéni” teljesítmény Horn Gyula fejtegetése szenzációs elemet tartalmazott, amely azóta foglalkoztatja a külpolitikával foglalkozó magyar és nemzetközi sajtót. Mintegy bejelentette, hogy néhány éven belül hazánk tagja lesz a NATO politikai szervezeteinek. - Pontosan értsük: nem a katonai szervezetnek, hanem a NATO-Tanácsnak. - A megvalósítás hogyanjáról a húsz percre limitált előadásban a miniszter nem is szólhatott. Azt fejtette ki a továbbiakban, hogy ez annak a folyamatnak a része lesz, amelynek során a két katonai-politikai tömbből egységes európai biztonsági rendszer alakul ki. A magyar NATOTanács-tagság és a létrejött összeurópai biztonsági rendszer között eltelő idő fejleményei nem kerültek szóba. A fejtegetés lendülete éreztette, hogy hazánk - mint az utóbbi időben több más külpolitikai dologban is - NATO-tagságával úttörő szerepet fog játszani sajátos, „egyéni” teljesítménnyel a későbbi biztonsági rendszer kialakításában. Arról, hogy hogyan fog történni ennek a biztonsági rendszernek a kialakulása, konkrétan nem esett szó. Annyi volt érzékelhető, hogy ez a rendszer Horn Gyula szerint nem valami nemzetközi értekezleten, hanem bilaterális kapcsolatok alakulásának végső fejleményeként jönne létre. Nem derült ki világosan a miniszter fejtegetéséből, hogy a NATO-tag Magyarország kilépjen-e a Varsói Szerződésből, esetleg ez a szerződés egyoldalúan megszűnjön-e, miközben a NATO fennmarad, vagy netán hazánk úgy legyen tagja a nyugati katonai-politikai tömbnek, hogy egyidejűleg a Varsói Szerződésnek is tagja marad. Sejthetően mégis ez utóbbi lehetőségre gondolt. Más összefüggésben ugyanis arról beszélt, hogy Magyarország a szovjet csapatok távozásával gyakorlatilag megszűnik közreműködni a Varsói Paktumban mint katonai szervezetben. A szovjet blokknak - mondta Horn - egyoldalúan politikai szervezetté kell átalakulnia, de meg kell fosztani attól, hogy politikai döntéshozó szerve, a Politikai Tanácsadó Testület továbbra is kötelező döntéseket hozhasson, hogy esetleges dokumentumaiban foglalt általános politikai irányelvei a tagországokra kötelezőek legyenek, és korlátozzák azok külpolitikai szuverenitását. A miniszter természetesen ezt így nem mondta, de az elképzelés a keleti katonai paktum névlegessé válását, elsorvadásának kezdetét jelenti. A brezsnyevi „erőegyensúly” A másik két előadó előre elkészített szövegekkel jelent meg az ankéton. A magyar kormány fantasztikus külpolitikai bejelentését nem sejthették előre, szövegeik nem ebbe a koncepcióba illeszkedtek. Sem az MDF-et képviselő Jeszenszky Géza, sem e sorok írója nem kísérelte meg, hogy eredeti szövegét félretéve improvizálva reagáljon a miniszter által mondottakra. Jeszenszky fejtegetése a NATO-tagságtól eltekintve lényegében azonos vágányon haladt Horn elképzeléseivel. E sorok írója azt fejtette ki, hogy a német egység kérdését nem a nagyhatalmak tűzték napirendre tárgyalóasztalnál, ezért kifejlődése nem a nemzetközi konferencia, illetve csúcsdiplomácia szabályai szerint halad. Ezt a törekvést Németországban valódi, az utcán lezajló népforradalom tűzte napirendre. A Német Demokratikus Köztársaság népének jelentős része, érzékelhető többsége az utcán követelte a német egységet. Ez természetesen felveti az egyesített Németország nemzetközi helyzetét. Kézenfekvő az egyesült Németország semleges státusa. Ez azonban a nemzetközi katonai erőviszonyokat gyökeresen megváltoztatja a Szovjetunió javára. Németország kiválásával nem tartható fenn tovább a ■—»rn LJza^ci BESZÉLŐ A Politikai Tanácskozó Testület másfél évvel ezelőtt (Reuter/MTI)