Beszélő, 1990. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-03 / 8. szám - BESZÉLŐ - Szabó Miklós: Improvizáció - A NATO-tag Magyarországról

5 1990. március 3. Szabó Miklós Az USA is a Varsói Paktum tagja lesz? IMPROVIZÁCIÓ­­ A NATO-TAG MAGYARORSZÁGRÓL 1990. február 20-án lényeges külpolitikai bejelentést hallhatott az ország. Ezen a napon a Politikatudományi Társaság ankétot ren­dezett „újrakezdődik-e az európai történelem” címen. A téma kül­politikai volt, nem társadalom- vagy kultúrfilozófiai. A három felkért előadó: Horn Gyula külügyminiszter, Jeszenszky Géza egyetemi ok­tató és Szabó Miklós kutató a pillanatnyilag legnagyobb három po­litikai párt: az MSZP, az MDF, illetve az SZDSZ külpolitikai prog­nózisát és programját fejtették ki, lényegében Európára korlátozva, tehát arról beszélve, ami külpolitikailag közvetlenül meghatározza az ország helyzetét. „Egyéni” teljesítmény Horn Gyula fejtegetése szenzációs elemet tartalmazott, amely azóta foglalkoztatja a külpolitikával foglalkozó magyar és nem­zetközi sajtót. Mintegy bejelentette, hogy néhány éven belül hazánk tagja lesz a NATO politikai szervezeteinek. - Pontosan értsük: nem a katonai szerve­zetnek, hanem a NATO-Tanácsnak. - A megvalósítás hogyanjáról a húsz percre limitált előadásban a miniszter nem is szólhatott. Azt fejtette ki a továbbiakban, hogy ez annak a folyamatnak a része lesz, amelynek során a két katonai-politikai tömbből egységes európai biztonsági rendszer alakul ki. A magyar NATO­­Tanács-tagság és a létrejött összeurópai biztonsági rendszer között eltelő idő fejleményei nem kerültek szóba. A fejte­getés lendülete éreztette, hogy hazánk - mint az utóbbi időben több más kül­politikai dologban is - NATO-tagságával úttörő szerepet fog játszani sajátos, „egyéni” teljesítménnyel a későbbi biz­tonsági rendszer kialakításában. Arról, hogy hogyan fog történni ennek a bizton­sági rendszernek a kialakulása, konkrétan nem esett szó. Annyi volt érzékelhető, hogy ez a rendszer Horn Gyula szerint nem valami nemzetközi értekezleten, ha­nem bilaterális kapcsolatok alakulásának végső fejleményeként jönne létre. Nem derült ki világosan a miniszter fejtegetéséből, hogy a NATO-tag Ma­gyarország kilépjen-e a Varsói Szerző­désből, esetleg ez a szerződés egyol­dalúan megszűnjön-e, miközben a NATO fennmarad, vagy netán hazánk úgy le­gyen tagja a nyugati katonai-politikai tömbnek, hogy egyidejűleg a Varsói Szerződésnek is tagja marad. Sejthetően mégis ez utóbbi lehetőségre gondolt. Más összefüggésben ugyanis arról beszélt, hogy Magyarország a szovjet csapatok távozásával gyakorlatilag megszűnik köz­reműködni a Varsói Paktumban mint ka­tonai szervezetben. A szovjet blokknak - mondta Horn - egyoldalúan politikai szervezetté kell átalakulnia, de meg kell fosztani attól, hogy politikai döntéshozó szerve, a Politikai Tanácsadó Testület továbbra is kötelező döntéseket hozhas­son, hogy esetleges dokumentumaiban foglalt általános politikai irányelvei a tagországokra kötelezőek legyenek, és korlátozzák azok külpolitikai szuvereni­tását. A miniszter természetesen ezt így nem mondta, de az elképzelés a keleti katonai paktum névlegessé válását, el­sorvadásának kezdetét jelenti. A brezsnyevi „erőegyen­súly” A másik két előadó előre elkészített szövegekkel jelent meg az ankéton. A magyar kormány fantasztikus külpolitikai bejelentését nem sejthették előre, szö­vegeik nem ebbe a koncepcióba illesz­kedtek. Sem az MDF-et képviselő Jeszenszky Géza, sem e sorok írója nem kísérelte meg, hogy eredeti szövegét félretéve improvizálva reagáljon a mi­niszter által mondottakra. Jeszenszky fej­tegetése a NATO-tagságtól eltekintve lé­nyegében azonos vágányon haladt Horn elképzeléseivel. E sorok írója azt fejtette ki, hogy a német egység kérdését nem a nagyhatal­mak tűzték napirendre tárgyalóasztalnál, ezért kifejlődése nem a nemzetközi kon­ferencia, illetve csúcsdiplomácia szabá­lyai szerint halad. Ezt a törekvést Né­metországban valódi, az utcán lezajló népforradalom tűzte napirendre. A Német Demokratikus Köztársaság népének je­lentős része, érzékelhető többsége az utcán követelte a német egységet. Ez ter­mészetesen felveti az egyesített Német­ország nemzetközi helyzetét. Kézenfekvő az egyesült Németország semleges stá­tusa. Ez azonban a nemzetközi­ katonai erőviszonyokat gyökeresen megváltoztat­ja a Szovjetunió javára. Németország ki­válásával nem tartható fenn tovább a ■—»rn LJ­­za^ci BESZÉLŐ­ A Politikai Tanácskozó Testület másfél évvel ezelőtt (Reuter/MTI)

Next