Beszélő, 1990. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)

1990-02-17 / 6. szám - BELFÖLD - "Mi épült azóta itt?" - Beszélő beszélgetés Darvas Ivánnal

14 1990. február 17. BELFÖLD M. B.: Tavaly, a háromoldalú tárgyalásokon kivívtuk, hogy a törvény ne tegyen különbséget a pártok és más egyesülések között a tekintetben, hány ember alakíthatja meg. A vélemény­­alkotás jogát nem csorbíthatja a tagság vagy a támogatottság szerény mértéke. Nincs azonban demokrácia akkor, ha tízegynéhány fős szervezetek döntően befolyásolhatják többezres pártok magatartását. Ezért is, és az új kormány stabilitása érdekében is szálltunk síkra olyan választási törvény mellett, amely a támogató aláírások megkövetelésével kiszűri a szűk körben kedvelt pártokat, illetve jelöltjeiket. Az elfogadott választási rendszer igenis megmondja, melyek a jelentős pártok, mégpedig két héten belül: azok, amelyek kiharcolják az országos listán való szereplés jogát.­­ A kopogtatócédulák gyűjtése során viszont visszaélések történnek. M. B.: Ez újabb ok arra, miért nem mentünk el a „nemzeti csúcsra”. Az ilyen tárgyalásnak ugyanis (amelyen vala­mennyi párt egy asztalhoz ül, és minden­ről, azaz semmiről sem társalog), csakis az lehet a fő célja, hogy művi egyetértést teremtsen a széles nyilvánosság előtt, miközben se szeri, se száma a törvény­telenségeknek, a biankó kopogtató­cédulák gyűjtésének, a munkahelyi veze­tők pressziójának annak érdekében, hogy régi káderek képviselőjelöltek lehessenek. Ebbe a játékba, ilyen látszatkonszen­zusba nem mehettünk bele. Több értelme lett volna olyan pártközi megbeszélésnek, amelynek napirendjén kizárólag a vissza­élések megakadályozása, az elkövetőkkel szembeni fellépés szerepelt volna. Ideértve a kuratórium megzabolázását is, hiszen az teljesen törvényellenesen járt el, amikor például napi három percre korlátozta a pártok hirdetési rendjét.­­ Eddig az SZDSZ hangoztatta: a koalíció kérdése a választások után dől el, így addig nyilatkozni sem érdemes róla. Most mégis bejelentettétek: a népszavazás alkalmából kialakult „kiskoalíció” mellett egy SZDSZ — MDF koalíció is elképzelhető. M. B.: A szabad demokraták előre­törnek, a legutóbbi közvélemény-kutatás szerint immár a második legerősebb pártot alkotják. Ez reális esélyt jelent arra, hogy a kormányzásban részt veszünk majd; nem térhettünk ki tehát e sajtót és közönséget egyaránt foglalkoztató kérdés elől. De válaszunk nyitva hagy több esélyt, amely valóban csak az új kormány megalakításakor fog eldőlni. Két dologban kellett határozottan állást foglalnunk: először is megerősítettük, hogy semmiképpen nem lépünk koalíció­ra az állampárt maradványaival és bújtatott szervezeteivel. Másfelől viszont ez az elhatárolódás - ha tetszik, ha nem - leszűkíti mozgásterünket a köthető szövetségeket illetően. Ilyen körülmények között nem biztos, hogy pusztán érzelmi, szimpátia alapon választhatjuk meg majd partnerünket.­­ Mármint abban az esetben, ha a szabad demokraták bekerülnek a kormányba. M. B.: Az egyik lehetőség valóban az, hogy ellenzékben maradunk; befolyásunk várhatóan ekkor is erős lesz, hiszen szerencsére a rendeleti kormányzás kora lejárt, a törvénykezésben pedig minden­képpen aktív szerepet vállalhatunk. Ám, ha igaz, hogy a második legerősebb párt vagyunk, módunk nyílhat arra, hogy a kormányzásban ne csupán szimbolikusan, egy-két tárca birtoklása révén vegyünk részt (az efféle szereplés gondolatával mindig is ellenszenveztünk), hanem olyan súllyal, amely már lehetővé teszi programunk következetes - bár nyilván kompromisszumoktól nem mentes -- Hogyan lett ön független képviselő­­jelölt? Darvas Iván: A Szabad Demokraták Szövetsége megkérdezte, vállalok-e kép­viselőjelöltséget. Azt feleltem, igen, de nem mint az SZDSZ képviselője, hanem mint olyan ember, akit ők ismerni vélnek, és támogatni is hajlandók. Egy-két nappal később felkérést kaptam a Magyarországi Szociáldemokrata Párttól, hozzájárulok-e, hogy ők is támogassanak. Szabad demok­rata barátaim azt mondták, nincs akadá­lya, hogy két párt is támogasson. Ez fog­keresztülvitelét. Ehhez viszont a parlamenti képviselők 50%-át jóval meghaladó támogatást élvező, erős kormányra van szükség (különös tekin­tettel az úgynevezett „független” képvise­lők ingadozásainak veszélyére). Ha ellenben egy ilyen kormányban túlsá­gosan sok párt venne részt, az rontaná a konstruktív megegyezésnek és a felek kiszámítható magatartásának esélyeit. Szerencsés volna tehát, ha a befutott pártok mezőnyéből 2-3-4 jelentős párt emelkedhetne ki kormányzó erőként. Az MDF-fel kötendő koalíció lehetőségét ezért nem szabad kizárnunk. -Antall József és Kulin Ferenc MDF- vezetők más szellemben nyilatkoztak. M. B.: Hozzájuk az úgynevezett jobbközép pártok állnak közel - jelen­tették ki. Hozzánk meg a Fidesz - vála­szoltuk. A különbség csupán az, hogy mi hozzátettük ehhez: a szövetség esetleges megkötésekor mindenekelőtt politikai - nem pedig érzelmi - szempontok jönnek szóba. Ám azt igenis politikai feltételnek tekintjük, hogy - sem az MDF-fel, sem más pártokkal szemben - elvi enged­ményekbe ne menjünk bele. E­­g­­ getlenségemre is garancia. Számomra na­gyon fontos, hogy a szavazópolgárok képviselője legyek. Jóleső érzés volt, hogy két ilyen, egymáshoz csak lazán kötődő párt is belém helyezte a bizalmát, de ha bejutok a parlamentbe, és szavaz­nom kell, csak a saját lelkiismeretemre hagyatkozom. .­­ Nagyon remélem, hogy az új, szabad parlamentben minden képviselő csak a lelkiismeretére hallgat. Csakhogy a De­(Folytatás a 20. oldalon.) „MI ÉPÜLT AZÓTA ITT?” Beszélgetés Darvas Ivánnal Ne mondja a kedves olvasó, hogy a XIII. kerület: Angyalföld. Lakosainak száma mintegy 134 ezer, nem sokkal kevesebb, mint egy megyei jogú városé. A legnagyobb munkáskerület. Van, aki lenézi - mondjuk a Rózsadombról -, van, aki irigyli - vannak szegényebb városnegyedek is -, van, aki szereti, mert itt született, itt él, esetleg itt dolgozik. Darvas Iván az Újlipótváros független képviselőjelöltje. :c±EIn EJ 1 ■ v1

Next