Beszélő, 1990. július-december (1. évfolyam, 26-51. szám)

1990-09-22 / 37. szám

2_________________ 1990. szeptember 22. A TISZTÁK ÉS A „MEGTISZTULTAK" „A szabadok és a fiatalok" címmel érdekes, bár távolról sem elfogulatlan elemzést tett közzé Eörsi János a Beszélő hasábjain arról, hogy miként értékeli az SZDSZ és a Fidesz a kormány első 100 napját. Cikkében szembeállítja egymással a két párt dokumentumait, s következtetése szerint „a szabad demokraták... keményen politizálnak, jó­val keményebben, mint a fiatal ellenzék", amely „nem akar magának konfliktust". Az, hogy a Fidesz politikája konfliktuskerülő volna, meglepő állítás, magam eddig nem talál­koztam ilyen véleménnyel, meglehet, ismertségi köröm túlságosan szűk. Bizonyára ennek tudha­tó be az is, hogy főként olyan nézeteket hallot­tam, melyek szerint az elmúlt 100 napban a par­lamentben egyedül a Fidesz folytatott követke­zetesen ellenzéki politikát - az MSZP passzív volt, az SZDSZ mozgásterét pedig beszűkítette az MDF-fel kötött egyezmény. Feltehetőleg Eörsi is érezte az SZDSZ parlamenti helyzetének ellentmondásait, s ezt kiküszöbölen­dő vette elő a „Bauer-tézist", mely szerint a Fi­desz ideológiailag tisztátalan képlet, s az SZDSZ- szel csak annak antikommunizmusa, de nem li­beralizmusa miatt rokonítható. Bauer nyomán Eörsi azt a következtetést vonja le a két párt kor­mánykritikájának összevetéséből, hogy míg a Fi­desz kritikája parlamenti kritika, addig az SZDSZ bírálata (kemény) politikai bírálat. Túl azon, hogy az „eszmei tisztaság" Eörsi által állított magas mércéjének szerintem egyik párt, így az SZDSZ sem felel meg - s ez nem is baj -, nem értem, hogy a „parlamenti" bírálat vajon miért nem ne­vezhető politikainak. Mi más lehetne a parla­menti bírálat, mint politika? A magyarázatból kiderül, hogy Eörsi valójában másra gondolt, amikor tipológiáját megalkotta. Az a fő kifogása, hogy a Fidesz bírálata csupán politikai síkon mozog, míg az SZDSZ-é ideológiai alapú kritika, amely „világnézetet világnézettel" szegez szembe, ízlés és politikai taktika dolga, hogy egy ellenzéki párt milyen alapról kívánja támadni a kormány 100 napját. Megteheti, hogy a kormánykoalíció világnézetét, egész politikai filozófiáját vonja kétségbe, de választhatja azt is, hogy rámutat mindazokra a pontokra, ahol a kormány még azt sem tartotta be, amit ígért. Az SZDSZ az előbbi - talán látványosabb - megol­dást, a frontális támadás útját választotta, a Fi­desz az utóbbit. A Fidesz azért tartotta az általa választott utat célravezetőbbnek, mert nem akart alkalmat adni a kormánynak arra, hogy tévedéseit és mulasztá­sait áporodott ideológiai szósszal takarja el. A Fidesz abból indult ki, hogy egy ideológiai alap­állás nem okvetlenül fordítható le a gyakorlati politikai cselekvés szintjére. Úgy gondolta, hogy az embereket általában a konkrét kérdésekre adott konkrét válaszok foglalkoztatják, nem ije­dig az ideológiai viták. Ráadásul tény, hogy a mai pluralista rendszerben a kormánykoalíció pártjai „jóval hitelesebben" testesítik meg az an­­tiliberális erőket, mint mi. Ebben a helyzetben a Fidesz úgy ítélte meg, hogy míg az ideológiai bírálat elvezet a gyakorlati problémáktól, rögzíti vagy elmélyíti az ellenzék számára kedvezőtlen polarizált helyzetet, addig a pragmatikusabb po­litikai bírálat szélesebb tömegekhez szólhat, szé­lesebb tömegeket késztethet politikai attitűdjük meg­vá­l­toz­ta­tá­sá­ra. Látnunk kell: a kormánykoalíció pártjai arra ját­szanak, hogy a konkrét kérdésekben való állás­­foglalás helyett a „nyugati civilizáció" és a „ke­reszt által képviselt emberközpontú moralitás" stb. nevében politikai demagógiával árasszák el a társadalmat. Ezzel talán szavazatokat veszíte­nek a lelapzárta értelmiségi nézőközönsége köré­ben, de számíthatunk arra, hogy módszerük más rétegekben nem hatástalan. Abból azonban, hogy a Fidesz jelenleg nem tartja célszerűnek az ideológiai viták eluralkodását, még nem következik, hogy felfogása nem áll szemben a koalíció társadalomképével. Aki kö­vette a parlamenti eseményeket, az láthatta, hogy a Fidesz-frakció többször is határozottan kifejezésre juttatta értékelkötelezettségét (Tria­­non-ügy, Jeszenszky-ügy stb.). Eörsi János terhesnek érzi „a közvélemény sze­mében egyre kompromittálóbb" SZDSZ-MDF- paktumot, és úgy véli, akkor szolgálja az SZDSZ „101. napon megtisztult ellenzékiségét", ha meg­kérdőjelezi a Fidesz „kemény" ellenzéki mivoltát és ideológiai alapállását, úgy állítván be a fiatal demokratákat, mint akik csak arra várnak, hogy megtérhessenek az MDF kebelébe. Nem hiszem, hogy célszerű lenne a liberális ellenzéket „kemé­nyekre" és „puhákra", ideológiailag „elkötele­zettekre" és „opportunista elhajlókra" felosztani. Eörsi fogalmait használva ezen az alapon joggal tehetünk különbséget tiszták és „megtisztultak" között. Nem hiszem, hogy az SZDSZ-nek szük­sége lenne ilyen típusú érvekre. Nincs oka Eörsi Jánosnak arra, hogy a paktum miatt szégyenkez­zék, mert az - hibái ellenére - az ország javát szolgálta, megoldotta a köztársasági elnök kér­dését, és semlegesítette az MDF által veszélyez­tetett nemzeti médiát. Ezek fontos eredmények voltak­­ még akkor is, ha Eörsi szerint az SZDSZ most változtat politi­káján, és „még egy paktumba nem megy bele". Remélem azonban, hogy az SZDSZ ellenzékisége nem áll oly ingatag lábakon, mint ahogy azt Eör­si gondolja, s nem „csak abban az esetben őrizhe­ti meg a 101. napon megtisztult ellenzéki szere­pét, ha a Fidesz kisegíti, és belép az új kormány­­koalícóba". Már csak azért is remélem ezt, mert - Eörsi javaslatával ellentétben - a Fidesznek nem áll szándékában részt venni ebben a kormány­­koalícióban. Fia így lenne, az MDF-fel kötött vol­na választási megállapodást, és nem az SZDSZ- szel. Egyáltalán nem bánja viszont a Fidesz, ha a parlamenti ellenzékben végre együttműködhet korábban tékozló, de ellenzékiségében mára ör­vendetesen „megtisztult" liberális szövetségesé­vel. Bozóki András Nem akarok vitázni, bár tudnék. Csupán egy meg­jegyzés: cikkem az ellenzék parlamenti kivonulása előtt jelent meg. Jeszenszky jó házasságszerzőnek bi­zonyult: megnyerő szózatának hatására a két ellenzéki párt együtt vállalta a politikai (vagy, ha Bozóki ba­rátomnak úgy tetszik: ideológiai) bírálatot, Eörsi János helyet. E két csoport tagjait nem azonos, de igen hasonló ideológiák-célok-érdekek fűzik egység­be - különbségeik másodlagosak. Fentiek megértése a belpolitikai elemi iskola első osztályos tanulóinak sem okozhat nehézséget, csak az ország külügyminiszterének, ki Bossányi Katalin MSZP-képviselő interpellációjára vála­szolva az ellenzéknek hasonló­ azonos véle­­ményt-ideológiát tulajdonított. Keresztény-hazafias és demokratikus értékek vallásával-vállalásaival gyanúsítani a megbukott ateista-internacionalista diktatúra exponenseit és híveit - értelmetlen fogalmazás, sőt politikai hi­ba; ilyen elveket ők csak kb. egy év óta hazud­nak! Az SZDSZ és Fidesz lehet hogy nem az MDF-fel azonos módon értelmezi a keresztény­hazafias és demokratikus elveket, és nem azonos következtetésekre jut konkrét kérdések vizsgála­tánál - múltbeli tevékenységük viszont bizo­nyíték arra, hogy ezen elveknek nem egy évvel ezelőtt jutottak birtokába a damaszkuszi úton. Jeszenszky úr értelmetlen fogalmazásával össze­mosta az ellenzék két totálisan ellentétes szár­nyának véleményét-céljait-ideológiáját (és ezt nem helyesbítette a Napzárta-vitában sem, pedig ezt kellett volna!), ez azonban nem lehet ok arra, hogy az SZDSZ-Fidesz a sértésre kivonulva, az MSZP-vel együtt szövetségben és egységben, egyazon sajtókonferencián követelje - mint együttes céljukat - a magyar kormány külügy­miniszterének lemondását. Az SZDSZ-nek és Fi­desznek a volt állampárthoz sem köze, sem kö­zös célja nem lehet! A külügyminiszter bukjon meg, ha a külügyeket rosszul intézi, de ne azért, mert egy belügyi ideológiai kérdésben rosszul fogalmaz. A volt állampárttal azonos követelés hangoztatása és szövetség bármely okból az SZDSZ-nek és Fidesznek csak szava­zatveszteségeket hozhat. E véleményt olyan em­ber írta, aki ajánlócéduláját és szavazatait a vá­lasztáskor az SZDSZ-re adta (sajnos sikertele­nül), és aki a népszavazásokon először négy igennel és azután egy nemmel szavazott! Szívélyes üdvözlettel: Senyei Róbert VisszaBeszélő TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Szeptember 11-én, kedden végignéztem a Tv­­híradót, Parlamenti naplót és a Napzárta műsort is. Kiábrándító volt számomra Jeszenszky úr sze­replése (különösen a Napzártában, ahol gyenge vitakészsége lepett meg) - de undorító az SZDSZ-Fidesz-MSZP, vagyis az ellenzék egy­ségfrontja . Magyarországon és a magyar parlamentben nincs az ellenzék - ma már nincs! Vannak ellenben: 1. Régi-új (liberális) ellenzék, melybe az SZDSZ-Fidesz tagjai és szimpatizán­sai tartoznak, és 2. Régi kormánypárt - új ellen­zék (kommunisták), melyben az MSZP­­MSZMP-Agrárszövetség-függetlenek foglalnak -----Pij:g»^:Éi|.cS HELYREIGAZÍTÁSOK GYŰJTS, HOGY SEGÍTHESS! A Csontvelő Alapítvány csekkszámlaszáma helyesen: A VB 206 11 547, valamint 6 millió forintnak kell összegyűlnie, és nem 601 milliónak. Múlt heti számunk 31. oldalán a Jud Süss című cikk végéről sajnálatos módon lemaradt a szerző neve. A cikket RAJ TAMÁS írta. Ugyancsak múlt heti számunk 5. oldalán nem Giscard d'Estaing-nel, hanem Alfred Driggerrel (CDU-CSU) találkozott Antall József. A helyes fotó:

Next