Beszélő, 1991. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)

1991-04-13 / 15. szám - ÖNKORMÁNYZAT - Aczél Gábor: Mekkora legyen Budapest?

Önkormányzat 23 1991. április 13. Mekkora legyen Budapest? Még olyan rendkívül összetett és bonyolult organizmus esetében is, mint amilyen egy kétmilliós nagyváros, kell hogy legyen egy alapvető fejlesztési stratéga, amelyre a szá­mos részkoncepció felfűződik. Ez a vezérfonal jelöli ki ezt az irányt, amerre a városnak az elkövetkező években, évtizedekben haladnia kell. Ez a legfontosabb alapkoncepció lehetne véleményem szerint Budapest szerepének bi­zonyos mértékű átértékelése, ha úgy tetszik, szerepének rehabilitációja. Ez a szerepmódosulás abból a felismerés­ből fakad, hogy a Kelet-Európában zajló po­litikai-gazdasági folyamatok nem hagyhat­ják érintetlenül a magyar fővárost sem. Közismert tény, hogy Budapest legfőbb problémái abból a történelmi örökségből adódnak, amelynek lényege a főváros túl­zott súlya az országon belül. Ez a regionális központ szerepkör a művészet, a tudomány, a politika, a gazdaság, az idegen­­forgalom nemzetközi intézményeire gyako­rolt jelentős vonzerőt kell hogy jelentsen. En­nek fogadására pedig a magyar fővárost tuda­tos fejlesztéssel alkalmassá kell tenni. De va­jon kell-e, szabad-e fejleszteni Budapestet, és közben továbbra is elhanyagolni az or­szág kevésbé fejlett térségeit? Véleményem szerint a kérdésre adandó választ, sőt magát a kérdést is át kell értékelni a XXI. század küszöbén. Világos, hogy a korábbi­­ köz­ponti elosztáson alapuló - gazdasági rend­szerben a főváros számára „juttatott" fej­lesztés az ország többi részétől vonta el a forrásokat. A körülöttünk kialakuló új poli­tikai-gazdasági környezetben azonban már nem ez a primitív érdekellentét fog működ­ni, hanem ellenkezőleg, közös érdekké válik Budapest európai metropolisszá, regionális központtá való fejlesztése. Mellesleg nem szükségszerű, hogy a vá­zolt fejlesztés a város növekedésével járjon együtt. Megfelelően irányított várospolitika mellett a tercier szektor megerősödése együtt járhat - együtt kell, hogy járjon - szá­mos budapesti iparterület átalakulásával, a környezetkárosító üzemek kitelepülésével. Azt is látnunk kell, hogy egész Európa egy integráltabb, nemzetközivé váló társa­dalom létrejötte felé halad, ahol fokozatosan megszűnik az országhatárok jelentősége, de ezzel párhuzamosan megnő a jelentős von­zással bíró metropolisok szerepe. Volt már ehhez hasonló a történelemben, akár az ókori, akár a reneszánsz városállamokra is gondolhatunk. Ilyen értelemben Magyaror­szág gazdagságát is az fogja meghatározni, hogy ebben az európai metropolishálózat­ban Budapest milyen pozíciót tud elfoglal­ni. A geopolitikai adottságok mindenkép­pen azt sugallják, hogy a magyar főváros betöltheti Kelet-Nyugat kapujának szerepét. Ennek a talán kissé utópisztikusnak tűnő folyamatnak az első jelei máris nap mint nap jelentkeznek Budapesten. A közelmúlt és a jelen tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a gazdasági élet liberalizálódásával, a priva­tizációval és a külföldi tőke megjelenésével összefüggésben jelentősen megnőtt az iro­dai, kereskedelmi és idegenforgalmi célú beruházások iránti igény, és mindez főként presztízsokokból a Belvárosba törekszik, to­vább súlyosbítva annak már ma is nehezen viselhető zsúfoltságát. A történelmi Belváros tehermentesítése érdekében - és ezen akár „építészeti teher­mentesítést" is érthetünk - szükség van egy olyan terület kijelölésére, ahol lehetőséget biztosíthatunk a felmerülő igények kielégí­tésére. Ez a terület lehetne Dél-Budapest tér­­sége, azon belül is kiemelten a Csepel-sziget északi, ma még be nem épített része. A korábbi - ma is érvényes - városrende­zési tervek a Csepel-sziget északi területét a Mahart-kikötő fejlesztésére, illetve Pest fe­lőli oldalán regionális szennyvíztisztító te­lep és annak védőövezete számára tartják fenn. Az elmúlt hónapokban készült vizsgá­latok, tanulmányok, tervpályázatok egyér­telműen igazolják, hogy ez a terület sokkal kedvezőbb adottságokkal rendelkezik an­nál, mint hogy ilyen alacsony intenzitással hasznosítsuk. Ez az elképzelés lehetőséget nyújthat a történelmi Belváros rehabilitáció­jának meggyorsítására, és kedvező fejlődést indíthat meg a mai központ és a Csepel-szi­get között fekvő területeken is. A koncepció megvalósításáról termé­szetesen csak akkor lehet szó, ha a Mahart nem bővíti a kikötőt, és a szennyvíztisztító telep részére sikerül más helyet kijelölni, vagy ha a központi szennyvíztisztítást de­centralizált műszaki megoldás helyettesíti. Ezeket a kérdéseket a készülőfélben lévő ke­rületi általános rendezési terveknek kell megválaszolniuk. A javasolt üzleti, adminisztratív központ például igen intenzív közlekedési kapcsola­tokat igényel a Csepel-sziget és a Duna mindkét partja között, amit a Hungária kör­útnak a Csepel-szigetre való bevezetése és a Gal­­váni út vonalában épülő Duna-híd tudna a legkedvezőbben biztosítani. Az új útvonal a budaörsi repülőtér magasságában csatla­kozna az autópályák bevezető szakaszához, így a Budaörsi út belső szakaszát is teher­mentesíteni tudná. Elképzelhető, hogy ebben az elrendezés­ben is szükség van a Lágymányosi-hídra és a Hamzsabégi út kiépítésére, de nem a Hungária körút folytatásaként, hanem belső forgalmi útként. Mint ilyen, a főúthálózat­hoz kapcsolhatná a csatlakozó városi terüle­teket, és tehermentesíthetné a Belváros út­­­­hálózatát és hídjait. Végül néhány szó az új - „második" - városközpont építészeti ar­culatáról. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a világ nagyvárosai nem tudnak to­ronyházak nélkül funkcionálni, ezeket az „élet" - úgy tűnik - mindenhol kikényszerí­tette. Éppen ezért célszerűbbnek tartanám, ha elébe mennénk a felmerülő igényeknek, és tudatos megfontolással biztosítanánk le­hetőségeket ott, ahol az elfogadható, mint­sem hogy a totális tiltás körülményei között a törvényszerű „kivételek" majdnem éppen ott bukkanjanak fel, ahol az a legkevésbé sem kívánatos. A dél-budapesti térségben egy Defense jellegű (Párizs híres-hírhedt modern negye­de - a szerk.) építkezési formát elfogadható­nak érzek, a magasházak itt nem rombolnák a városképet, ellenkezőleg, új látványossá­got jelenthetnének. Az új „City" mint alternatív lehetőség nö­veli a századfordulós Belváros karakterőrző felújításának esélyeit. Aczél Gábor Budapest főépítésze City a szigetcsúcson?

Next