Beszélő, 1991. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)
1991-04-13 / 15. szám - ÖNKORMÁNYZAT - Aczél Gábor: Mekkora legyen Budapest?
Önkormányzat 23 1991. április 13. Mekkora legyen Budapest? Még olyan rendkívül összetett és bonyolult organizmus esetében is, mint amilyen egy kétmilliós nagyváros, kell hogy legyen egy alapvető fejlesztési stratéga, amelyre a számos részkoncepció felfűződik. Ez a vezérfonal jelöli ki ezt az irányt, amerre a városnak az elkövetkező években, évtizedekben haladnia kell. Ez a legfontosabb alapkoncepció lehetne véleményem szerint Budapest szerepének bizonyos mértékű átértékelése, ha úgy tetszik, szerepének rehabilitációja. Ez a szerepmódosulás abból a felismerésből fakad, hogy a Kelet-Európában zajló politikai-gazdasági folyamatok nem hagyhatják érintetlenül a magyar fővárost sem. Közismert tény, hogy Budapest legfőbb problémái abból a történelmi örökségből adódnak, amelynek lényege a főváros túlzott súlya az országon belül. Ez a regionális központ szerepkör a művészet, a tudomány, a politika, a gazdaság, az idegenforgalom nemzetközi intézményeire gyakorolt jelentős vonzerőt kell hogy jelentsen. Ennek fogadására pedig a magyar fővárost tudatos fejlesztéssel alkalmassá kell tenni. De vajon kell-e, szabad-e fejleszteni Budapestet, és közben továbbra is elhanyagolni az ország kevésbé fejlett térségeit? Véleményem szerint a kérdésre adandó választ, sőt magát a kérdést is át kell értékelni a XXI. század küszöbén. Világos, hogy a korábbi központi elosztáson alapuló - gazdasági rendszerben a főváros számára „juttatott" fejlesztés az ország többi részétől vonta el a forrásokat. A körülöttünk kialakuló új politikai-gazdasági környezetben azonban már nem ez a primitív érdekellentét fog működni, hanem ellenkezőleg, közös érdekké válik Budapest európai metropolisszá, regionális központtá való fejlesztése. Mellesleg nem szükségszerű, hogy a vázolt fejlesztés a város növekedésével járjon együtt. Megfelelően irányított várospolitika mellett a tercier szektor megerősödése együtt járhat - együtt kell, hogy járjon - számos budapesti iparterület átalakulásával, a környezetkárosító üzemek kitelepülésével. Azt is látnunk kell, hogy egész Európa egy integráltabb, nemzetközivé váló társadalom létrejötte felé halad, ahol fokozatosan megszűnik az országhatárok jelentősége, de ezzel párhuzamosan megnő a jelentős vonzással bíró metropolisok szerepe. Volt már ehhez hasonló a történelemben, akár az ókori, akár a reneszánsz városállamokra is gondolhatunk. Ilyen értelemben Magyarország gazdagságát is az fogja meghatározni, hogy ebben az európai metropolishálózatban Budapest milyen pozíciót tud elfoglalni. A geopolitikai adottságok mindenképpen azt sugallják, hogy a magyar főváros betöltheti Kelet-Nyugat kapujának szerepét. Ennek a talán kissé utópisztikusnak tűnő folyamatnak az első jelei máris nap mint nap jelentkeznek Budapesten. A közelmúlt és a jelen tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a gazdasági élet liberalizálódásával, a privatizációval és a külföldi tőke megjelenésével összefüggésben jelentősen megnőtt az irodai, kereskedelmi és idegenforgalmi célú beruházások iránti igény, és mindez főként presztízsokokból a Belvárosba törekszik, tovább súlyosbítva annak már ma is nehezen viselhető zsúfoltságát. A történelmi Belváros tehermentesítése érdekében - és ezen akár „építészeti tehermentesítést" is érthetünk - szükség van egy olyan terület kijelölésére, ahol lehetőséget biztosíthatunk a felmerülő igények kielégítésére. Ez a terület lehetne Dél-Budapest térsége, azon belül is kiemelten a Csepel-sziget északi, ma még be nem épített része. A korábbi - ma is érvényes - városrendezési tervek a Csepel-sziget északi területét a Mahart-kikötő fejlesztésére, illetve Pest felőli oldalán regionális szennyvíztisztító telep és annak védőövezete számára tartják fenn. Az elmúlt hónapokban készült vizsgálatok, tanulmányok, tervpályázatok egyértelműen igazolják, hogy ez a terület sokkal kedvezőbb adottságokkal rendelkezik annál, mint hogy ilyen alacsony intenzitással hasznosítsuk. Ez az elképzelés lehetőséget nyújthat a történelmi Belváros rehabilitációjának meggyorsítására, és kedvező fejlődést indíthat meg a mai központ és a Csepel-sziget között fekvő területeken is. A koncepció megvalósításáról természetesen csak akkor lehet szó, ha a Mahart nem bővíti a kikötőt, és a szennyvíztisztító telep részére sikerül más helyet kijelölni, vagy ha a központi szennyvíztisztítást decentralizált műszaki megoldás helyettesíti. Ezeket a kérdéseket a készülőfélben lévő kerületi általános rendezési terveknek kell megválaszolniuk. A javasolt üzleti, adminisztratív központ például igen intenzív közlekedési kapcsolatokat igényel a Csepel-sziget és a Duna mindkét partja között, amit a Hungária körútnak a Csepel-szigetre való bevezetése és a Galváni út vonalában épülő Duna-híd tudna a legkedvezőbben biztosítani. Az új útvonal a budaörsi repülőtér magasságában csatlakozna az autópályák bevezető szakaszához, így a Budaörsi út belső szakaszát is tehermentesíteni tudná. Elképzelhető, hogy ebben az elrendezésben is szükség van a Lágymányosi-hídra és a Hamzsabégi út kiépítésére, de nem a Hungária körút folytatásaként, hanem belső forgalmi útként. Mint ilyen, a főúthálózathoz kapcsolhatná a csatlakozó városi területeket, és tehermentesíthetné a Belváros úthálózatát és hídjait. Végül néhány szó az új - „második" - városközpont építészeti arculatáról. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a világ nagyvárosai nem tudnak toronyházak nélkül funkcionálni, ezeket az „élet" - úgy tűnik - mindenhol kikényszerítette. Éppen ezért célszerűbbnek tartanám, ha elébe mennénk a felmerülő igényeknek, és tudatos megfontolással biztosítanánk lehetőségeket ott, ahol az elfogadható, mintsem hogy a totális tiltás körülményei között a törvényszerű „kivételek" majdnem éppen ott bukkanjanak fel, ahol az a legkevésbé sem kívánatos. A dél-budapesti térségben egy Defense jellegű (Párizs híres-hírhedt modern negyede - a szerk.) építkezési formát elfogadhatónak érzek, a magasházak itt nem rombolnák a városképet, ellenkezőleg, új látványosságot jelenthetnének. Az új „City" mint alternatív lehetőség növeli a századfordulós Belváros karakterőrző felújításának esélyeit. Aczél Gábor Budapest főépítésze City a szigetcsúcson?