Beszélő, 1991. július-szeptember (2. évfolyam, 27-39. szám)
1991-07-06 / 27. szám
2 1991. július 6. Török Monika: Hogyan lehet másképp iskolát csinálni? (BESZÉLŐ, 1991. 25. szám) Kedves Török Monika! Megdöbbenéssel olvastam a Beszélő 1991. június 22-i számában írott cikkét. Meglepetésem oka az, hogy szinte egyetlen megállapítása sem igaz. Vegyük sorba állításait. Okleveléből nem derül ki, hogy mit végzett? Figyelmesebben kellett volna elolvasnia a következő sorokat: „Ez az oklevél a 7/1987. (VI. 29.) MM számú rendelet 7. § (5) bekezdésében előírt újságírói szakképzettség megszerzéséhez szükséges ismeretek elsajátítását tanúsítja." Az említett rendelet a felsőoktatási intézmények saját hatáskörébe utalja, hogy milyen diploma utáni képzést szervezhetnek. Itt jelzem, hogy az esztergomi újságíró-tanfolyam nem a MÚOSZ nyugdíjazott oktatási igazgatójának „magánakciója" volt, hanem a Főiskolai Tanács 1989. márciusi ülésén határozta el, miután 1985 óta a főiskolán speciális kollégium keretében már folytattak újságíróképzést. Továbbá: a tandíj nem hétezer, hanem ötezer forint volt. Miután többen nem tartottak igényt szállásra és étkezésre, ötezer forintban állapítottuk meg a félévi tandíjat. Szó sem volt arról, hogy a tandíj magában foglalja a tankönyvek árát is. Kezdetben - megértve a hallgatók anyagi gondjait - magunkra vállaltuk a MUOSZ oktatási igazgatóság 15-20 forintos tankönyveinek térítésmentes folyósítását, a későbbi drága tankönyvek esetében azonban ezt már nem tehettük. A tantárgyakkal kapcsolatban említi, hogy „igen csekélyke óraszámmal" belekóstoltak különféle tárgyakba. Nincs itt lehetőségem kifejteni képzési koncepciónkat, sűrítve azonban jelzem, hogy a modern tömegkommunikáció struktúrájához igyekeztünk igazítani a képzés folyamatát. Az esztergomi képzést távoktatásként kezeltük, amiből értelemszerűen következett a plenáris foglalkozások óraszámának optimális tervezése. Egyébként így is a tanfolyam óraszáma kettőszáz órán felül volt, s aki valamit is ért a felnőttoktatáshoz, az tudja, hogy dolgozó emberek képzési óraszámát nem lehet a csillagos égig emelni. Elnagyolt az a véleménye is, hogy nyelvművelés-stilisztikából „megtanulhattuk egyeztetni az alanyt az állítmánnyal". Javasolom, hogy mielőtt véleményt mondana hasonló tárgyban, tekintse át a dolgozatok eredményeit. A Híradó egyik szerkesztőjének állítólagos kijelentését a „kézi vezérlésről" összefüggéstelenül idézi. Jelen voltam ezen a konzultáción. Úgy látom, nem értette meg a lényeget. A tömegkommunikációs ismeretek előadójának a toleranciára vonatkozó kiejtését is rosszul hallotta. Javasolom, sürgősen forduljon orvoshoz, vizsgáltassa meg a hallását. Érthetetlen tájékozatlanságról tanúskodik a harmadik csoport összetételéről tett kijelentése. Nem „rejtélyes" szempontok, hanem a homogenitásra való törekvés volt a rendező elve a csoportnévsor összeállításának. És még azt sem tudja, hogy a harmadik csoportban Rozgonyi István tanította a gyakorlati újságírást? Hogy lehet ilyen tájékozatlanul cikkezni ország-világ előtt? Kétszer is leírta, hogy a tanfolyam vezetője a MÚOSZ oktatási igazgatóság igazgatója volt. Itt is tévedett. A MÚOSZ oktatási igazgatóság továbbképzési igazgatója volt, s ez azért lényeges, mert a jogosan és sokat bírált újságíróképzéshez semmi köze nem volt. Idézi tőle, hogy „többet nem indul ilyen képzés", mármint a volt MÚOSZ-képzésre utalva. Azt írja ezzel kapcsolatban, hogy „kiderült, ez egyszerűen nem igaz". Tudnia kellene, hogy a legutolsó MÚOSZ-közgyűlés után szinte egyértelmű volt a hagyományos MÚOSZ-újságíróképzés megszüntetése és ennek a feladatnak a felsőoktatásra való átruházása. Az elmúlt év tavaszán a MÚOSZ oktatási igazgatósága ismét meghirdette a szokásos tanfolyamot, külsősöknek harmincezer, szerkesztőségből delegáltaknak hatezer forintért. Esztergomba pedig augusztus 20-ig lehetett jelentkezni. Semmi akadálya nem volt, hogy a MÚOSZ-iskolát válasszák harmincezerért. Ezzel kapcsolatos kijelentése is sajnos durva csúsztatás. Nincs abban semmi különös, hogy hallgatóink egy része év közben jött rá, mivel jár az újságírói hivatás. Ezek félévkor el is távoztak. Egy másik része a társaságnak úgy gondolta, hogy minimális erőfeszítéssel és tízezer forint ellenében újságírói diplomához jut. Nagy csalódás érte őket. Ön, kedves Török Monika, melyik kategóriába tartozik? Végezetül: a cikkére én legfeljebb egy elégségest adtam volna. Furcsa helyzetet produkált. Török Monika az esztergomi újságíró-tanfolyam első csoportjának hallgatója, a cikk szerzője. De ki az interjúalany? Soraiból kitűnik, hogy az illető egy magát megnevezni nem kívánó hallgatónk, aki azért nem fedi fel a nevét, mert „fél a tanfolyamvezető bosszújától". Mondhatnám „deus ex machina", micsoda hazug megoldás! Megígérhetem, hogy irományát mint az etikátlan újságírás mintapéldányát oktatni fogom. Felelőtlen, dezinformáló, hitelrontó firkálásáért azonban a törvény előtt felelnie kell. Budapest, 1991. június 24. Csiky Sándor Párhuzamos kapcsolatok Interjú Szokai Imrével a Külügyminisztérium helyettes államtitkárával (BESZÉLŐ, 1991. 26. szám) Kedves Szerkesztők, nagy meglepetéssel olvastam a Szokai Imrével készített interjúban azt a nóvumot, hogy a szovjet csapatkivonás az egykori, magányosan kormányozó párt kezdeményezésének, valamint a jelenlegi hatalom afféle bátorságának volt a közös eredménye. Továbbá, hogy a helyettes államtitkár egykori (Szűrös M.) és mai (Antall J.) kenyéradó gazdáját illeti a köszönet, amiért a csapatkivonás hivatalosan felvetődött, illetve amiért egyértelműen megfogalmazódott. Örülök, hogy ezt is megértem, eleddig ugyanis valahogy arra emlékeztem - s ezzel nem állok egyedül -, hogy még 1989-ben is iszonyú botrányokat váltott ki egyes ellenzéki pártok és szervezetek határozott követelése a szovjet megszállók kivonásával kapcsolatban. Még elevenen él emlékezetemben, hogy az 1989-es Nagy Imre-gyászünnepségek megszervezésével kapcsolatos „ellenzéki" előtárgyalásokon a jelenlegi kormánypárt nem egy vezéregyénisége hogyan intette óvatosságra azokat, akik a témát szóba akarták hozni. S azt is nehéz feledni, hogy az MDF - és az ő prófétái, így a BZSBT - miként kiabált kígyót-békát Király Béla, illetve Orbán Viktor „meggondolatlan kijelentései" hallatán. Szokai Imre helyettes államtitkár könnyed megállapítása egyébként (,,A csapatkivonás ténylegesen akkor vált realitássá, amikor Antall József 1990 júniusában egyértelműen megfogalmazta annak igényét a szovjetek előtt.") iskolapéldája az újólag hatalomra kerültek „mától kezdve minden másként volt" mentalitásának. Nem szükséges az Ellenzéki Kerekasztal a témát taglaló éles vitáiig visszamenni - ahol az MDF-ről olykor azt sem lehetett tudni, hogy Pozsgaynak drukkol-e, vagy kinek. Elég, ha az 1990. március 10-én Moszkvában aláírt magyar-szovjet megállapodásra gondolunk, hogy Szokai úr kijelentéseit kedélyes tévedésen kapjuk. A szóban forgó megállapodás már ekkor egyértelműen leszögezte, hogy a csapatkivonásoknak 1991. június 30-ig be kell fejeződniük. A kivonulás ráadásul még ugyanabban a hónapban, 12-én meg is kezdődött. A jelenlegi kormányt pedig Antall úrral az élen - csak mintegy két hónappal később, május 23-án iktatták be. Tartsay János REvízió 1997. VisszaBeszélő LaJ L| w L_ L■ Heti helyreigazításaink 26. számunkban többszörösen megsértettük a szerzői jogokat, hogy enyhén fejezzük ki magunkat. Először is itt van Deszkás Erik nevű szerzőnk. Az ő nevét cikke alá (Gazsó után) kivételesen odaírtuk ugyan (figyelmes olvasóink észrevehetik, hogy már ez is nagy szó, mert ezt az apróságot rendre elfelejtjük), ám a tartalomjegyzékbe a cikk dme mellé másik jeles szerzőnk, Bretter Zoltán neve került. A lapkészítés utolsó rohamában a tördelőt már feltételes reflexei vezették: ha tanügy, akkor Bretter. A szerző tehát Deszkás Erik, s mindkettőjükől elnézést kérünk. (Talán egyikük sem perel be.) A Solt Ottilia tudósítását illusztráló fényképek mellé viszont tévedésből került a szerző neve. A fotókat igazából a polgármester adta kölcsön, különböző személyek művei. Solt Ottilia ugyan csinált fényképeket, ám ezeket nem sikerült időre előhívni. Hát az e heti ennyi... A szerk. Május 4-i számunkban, Le a maszkokkal! címmel interjút közöltünk a nagyváradi televízió két vezetőjével. Ugyanakkor közöltük egy olyan pártdokumentumnak a fénymásolatát is, melyen - mások mellett - néhány besúgónak a neve is szerepelt. A dokumentumhoz fűzött magyarázatunkból sajnos kimaradt, hogy csak azok tartoztak a Securitate informátorai közé, akiknek nevét az interjúalanyok egykori belügyes forrása külön megjelölte. Az érintettektől ezúton kérünk elnézést. 9 O' Vn Hil DIÁKOK FIGYELEM! Rikkancsokat keres a BESZÉLŐ! Minden eladott példány után 8 FORINT JUTALÉK! Jelentkezés: Bp. Vill., Déri Miksa u. 10. fszt. 8. REVÍZIÓ 2011.