Beszélő, 1991. július-szeptember (2. évfolyam, 27-39. szám)
1991-07-20 / 29. szám - KÜLFÖLD - Vajna János: A csúcs és a hegy menedéke
20 1991. július 20. Vajna János A csúcs és a hegy menedéke A német vezető, aki a legtöbbet tette, azért, hogy Gorbacsovot meginvitálják a brit fővárosba, jól tudta, mekkora jelentősége lehet a személyes varázsnak, a frappáns ervnek, a tenni akarás elhitetésének, s ezért néhány nappal a nagy összejövetel előtt, még egyszer szemügyre akarta venni a pártfogoltját. Kijevben volt a találkozón és Kohl öt órán át osztogatta a viselkedési tanácsokat, s közben partnerét fürkészte. „Hát még a karizmája? Ki lehet még állni vele? Avagy már ő is éppoly viharvert, mint óriási birodalma? A bizalmat, amit már rég megvontak tőle a honfitársai, képes-e fölébreszteni - így írja a Die Zeit - a G7-es klub kemény szívű gazdagjaiban?" A szovjet vezető érkezését megelőzte a 60 oldalas átalakítási terve, a hozzá csatolt (és nem kevésbé bőbeszédű) 23 dalas kísérőlevél, illetve az okmányokat kézbesítő és népszerűsítő urak: Primakov és Scserbakov. Nem érkezett azonban meg Javlinszkij, aki az amerikai Allisonnal együtt az új program alapjául szolgáló Harvard forgatókönyvet készítette. Nem jött, mert nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy azonosítja magát Gorbacsov tervezetével. Az irományban nem ismert ugyanis rá a saját elképzeléseire, annál több helyütt fedezte fel a konzervatív, piacellenes Pavlov - a jelenlegi miniszterelnök - úgynevezett „válságelhárítási tervének" lényeges elemeit. Javlinszkij és vele együtt Allison szükségesnek tartották tudatni, hogy csak akkor tartják indokoltnak a nyugati pénzsegélyt, ha azt konkrét projektumokhoz és a piaci gazdaság felé tett lépésekhez kötik. A londoni csúcs elé terjesztett iratok azonban kétséget ébresztenek az iránt, hogy Gorbacsov csakugyan „véget vetett a peresztrojkának, azaz elismeri: kudarcot vallottak a kommunista perspektívát szem előtt tartó reformkísérletek". Lesz-e „stabilizációs alap"? A rossz szájíz ellenére a londoni hetek közzétették a Gorbacsov támogatását tartalmazó politikai nyilatkozatot, s beleegyeztek, hogy a Szovjetunió legyen társult tagja a nemzetközi pénzügyi intézményenek, a valutaalapnak és a Világbanknak, és többféle segítséget helyeztek kilátásba. Közreműködnek a devizaszerző ágazat, az energiaszektor modernizálásában, segítenek az élelmiszer elosztás megszervezésében. Hűvösen fogadták azonban - legalábbis elsőre - a 65 javaslatot, sok egyéb szempont mellett azért is, mert Moszkva még mindig nem közli arany- és devizatartalékainak szintjét. Nem nagyon támogatják a „stabilizációs alapra" vonatkozó elképzelést. Annak idején hozzájárultak 1 milliárd dollárral a lengyel stabilizációs alap létrehozásához, de Moszkva 10-12 milliárd dollárt igényel ahhoz, hogy a rubelt konvertibilissé tegye. Kifejezett elutasítás fogadta a stabilizációs tervet, mert nem megy elég messzire. Ezzel szemben jóindulattal szemlélik a fegyvergyárak „konverziójának", azaz a békés termelés szolgálatába állításának tervét. Gorbacsov a hadiipar 80 százalékát át akarja állítani, és ehhez kéri a Nyugat segítségét. Ebben szívesen közreműködnek, különösen az Egyesült Államok, amelynek az egész kérdéskomplexumhoz való hozzállását igencsak befolyásolja majd, hogy létrejön-e a START-egyezmény, a két szuperhatalom interkontinentális atomrakétának 30 százalékos - tehát az eredetileg elképzeltnél jóval szerényebb - csökkentéséről intézkedő szuperhatalmi megállapodás. A fegyvergyárak konverziója erős jópont lehet, mert az egyik fő érv Moszkva megtámogatása ellen, hogy miért költi költségvetésének még mindig 30 százalékát katonai kiadásokra, Kuba és Afganisztán támogatására. Viszont a huzavona a START körül (ugyanúgy, mint a Javlinszkij-terv felvizezése a Pavlov-tervet) arra mutat, hogy a katonák és funkcionáriusok befolyása jóval nagyobb a Gorbacsovtól láttatottnál. Mellesleg a Javlinszkij-tervet nemcsak a menesztésre érett, de ehelyett inkább megerősített Pavlov és köre (meg az újra és újraróbálkozó Nyina Andrejevák) kritizálják, anem bizonyos európai áramlatok is. A Die Zeit szovjetológusa szerint e terv - „ellentétben az európai gazdasági gondolkodással -, nem a szociális, hanem az amerikai észjárásnak inkább megfelelő tiszta piaci gazdaságból indul ki. Csak a szabadságot és a fogyasztást tekinti közös értéknek. Ebben a gazdasági alkotmányban a szakszervezetek nincsenek említve, a környezeti problémák e szemszögből csak a technikai elmaradottság folyományai, következésképp magántőkével és know-howimporttal leküzdhetőek. A piac megzavarodása nem szerepel a lehetőségek között, az „amerikai álom" misszionáriusai és a kommandógazdaság sérült gyermekei összetalálkoznak az állami szabályozás és beavatkozás elutasításában. Ebből a logikából fakad a posztulátum: a hamari rubelkonvertibilitás bevezetésével és a kereskedelmi korlátok ledöntésével megvonni a levegőt a protekcionizás minden válfajától. De ez egy olyan országban, amelynek újonnan kell felépítenie iparát, közvetlen út a szolgaságba, mert erőtlen a versenyre. Londoni gondolatok, hamburgi aggályok Hogy alakulnának a cserearányok, milyen lenne egy ilyen nyitás mellett a terms of trade? A nagyméretű nyersanyageladások lenyomnák az árakat a világpiacokon, növekedne a kísértés újabb értékes erdők kipusztítására, hogy legyen pénz még több autó és videó importálására. A terv potenciális veszélyei megkönnyítik a konzervatív és hazafias pártütők számára, hogy az ország átalakítását totális kiárusításként diszkreditálják. Ám ezek nem londoni gondolatok. Hamburgi avagy Moszkva aggályok; a Die Zeit kitűnő munkatársa onnan keltette tudósítását. Londonban azt gondolják a Gorbacsov-papírok olvastán, hogy újból beigazolódott: a szovjet elnök a legjobb esetben is csak fél szívvel reformer, aki szóözönnel próbálja elfedni koncepcióinak következetlenségét. Gazdaságpolitikájának elégtelensége és kétértelműsége - ez Londonban az uralkodó vélemény - jelentős mértékben felelőssé teszi a szovjet elnököt azért, hogy az összeg nyugati segélyből - kereken 50 milliárd dollár az utóbbi három, négy évben - mindössze a jelenlegi rendszer hiányosságainak konzerválására futotta. „Nem tartja nagy becsben a magángazdálkodást, annál többre tartja a tervgazdaságot és a kollektivizmust" - állapítja meg az egyik japán miniszter. Elterjedt vélemény szerint Gorbacsov átdolgozott tervezetet ismertet majd az elgondolásaira kíváncsi Csütörtökön, amikor az olvasó a kezébe kapja ezt az újságot; nem lesz már titok, hogy Gorbacsov megállta-e a helyét a londoni érettségi vizsgán. De az már kedden este, amikor ez a cikk készül, sem kétséges, hogy igen sok függ attól, milyen a szovjet vezető fellépése a vizsgáztatók magas színe előtt Külföld teljes