Beszélő, 1991. július-szeptember (2. évfolyam, 27-39. szám)

1991-07-20 / 29. szám - KÜLFÖLD - Vajna János: A csúcs és a hegy menedéke

20 1991. július 20. Vajna János A csúcs és a hegy menedéke A német vezető, aki a legtöbbet tette, azért, hogy Gorbacsovot meginvitálják a brit fővárosba, jól tudta, mekkora jelentősé­ge lehet a személyes varázsnak, a frappáns ervnek, a tenni akarás elhitetésének, s ezért néhány nappal a nagy összejövetel előtt, még egyszer szemügyre akarta venni a pártfogoltját. Kijevben volt a találkozón és Kohl öt órán át osztogatta a viselkedési ta­nácsokat, s közben partnerét fürkészte. „Hát még a karizmája? Ki lehet még állni vele? Avagy már ő is éppoly viharvert, mint óriási birodalma? A bizalmat, amit már rég megvontak tőle a honfitársai, ké­pes-e fölébreszteni - így írja a Die Zeit - a G7-es klub kemény szívű gazdagjaiban?" A szovjet vezető érkezését megelőzte a 60 oldalas átalakítási terve, a hozzá csatolt (és nem kevésbé bőbeszédű) 23 d­alas kísé­rőlevél, illetve az okmányokat kézbesítő és népszerűsítő urak: Primakov és Scserba­­kov. Nem érkezett azonban meg Javlinsz­­kij, aki az amerikai Allisonnal együtt az új program alapjául szolgáló Harvard forga­tókönyvet készítette. Nem jött, mert nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy azono­sítja magát Gorbacsov tervezetével. Az iro­mányban nem ismert ugyanis rá a saját el­képzeléseire, annál több helyütt fedezte fel a konzervatív, piacellenes Pavlov - a jelen­legi miniszterelnök - úgynevezett „válsá­gelhárítási tervének" lényeges elemeit. Jav­­linszkij és vele együtt Allison szükségesnek tartották tudatni, hogy csak akkor tartják indokoltnak a nyugati pénzsegélyt, ha azt konkrét projektumokhoz és a piaci gazda­ság felé tett lépésekhez kötik. A londoni csúcs elé terjesztett iratok azonban kétséget ébresztenek az iránt, hogy Gorbacsov csak­ugyan „véget vetett a peresztrojkának, azaz elismeri: kudarcot vallottak a kommunista perspektívát szem előtt tartó reformkísérle­tek". Lesz-e „stabilizációs alap"? A rossz szájíz ellenére a londoni hetek közzétették a Gorbacsov támogatását tar­talmazó politikai nyilatkozatot, s bele­egyeztek, hogy a Szovjetunió legyen társult tagja a nemzetközi pénzügyi intézménye­­­­nek, a valutaalapnak és a Világbanknak, és többféle segítséget helyeztek kilátásba. Közreműködnek a devizaszerző ágazat, az energiaszektor modernizálásában, segíte­nek az élelmiszer elosztás megszervezésé­ben. Hűvösen fogadták azonban - leg­alábbis elsőre - a 65 javaslatot, sok egyéb szempont mellett azért is, mert Moszkva még mindig nem közli arany- és devizatar­talékainak szintjét. Nem nagyon támogat­ják a „stabilizációs alapra" vonatkozó el­képzelést. Annak idején hozzájárultak 1 milliárd dollárral a lengyel stabilizációs alap létrehozásához, de Moszkva 10-12 milliárd dollárt igényel ahhoz, hogy a ru­belt konvertibilissé tegye. Kifejezett elutasí­tás fogadta a stabilizációs tervet, mert nem megy elég messzire. Ezzel szemben jóindu­lattal szemlélik a fegyvergyárak „konverzi­ójának", azaz a békés termelés szolgálatába állításának tervét. Gorbacsov a hadiipar 80 százalékát át akarja állítani, és ehhez kéri a Nyugat segítségét. Ebben szívesen közreműködnek, különö­sen az Egyesült Államok, amelynek az egész kérdéskomplexumhoz való hozzállá­­sát igencsak befolyásolja majd, hogy létre­jön-e a START-egyezmény, a két szuperha­talom interkontinentális atomrakétának 30 százalékos - tehát az eredetileg elképzelt­­nél jóval szerényebb - csökkentéséről intéz­kedő szuperhatalmi megállapodás. A fegy­vergyárak konverziója erős jópont lehet, mert az egyik fő érv Moszkva megtámoga­­tása ellen, hogy miért költi költségvetésé­nek még mindig 30 százalékát katonai ki­adásokra, Kuba és Afganisztán támogatá­sára. Viszont a huzavona a START körül (ugyanúgy, mint a Javlinszkij-terv felvize­zése a Pavlov-tervet) arra mutat, hogy a katonák és funkcionáriusok befolyása jóval nagyobb a Gorbacsovtól láttatottnál. Mellesleg a Javlinszkij-tervet nemcsak a menesztésre érett, de ehelyett inkább meg­erősített Pavlov és köre (meg az újra és újra­róbálkozó Nyina Andrejevák) kritizálják, anem bizonyos európai áramlatok is. A Die Zeit szovjetológusa szerint e terv - „el­lentétben az európai gazdasági gondolko­dással -, nem a szociális, hanem az ameri­kai észjárásnak inkább megfelelő tiszta pia­ci gazdaságból indul ki. Csak a szabad­ságot és a fogyasztást tekinti közös érték­nek. Ebben a gazdasági alkotmányban a szakszervezetek nincsenek említve, a kör­nyezeti problémák e szemszögből csak a technikai elmaradottság folyományai, kö­vetkezésképp magántőkével és know-how­­importtal leküzdhetőek. A piac megzava­rodása nem szerepel a lehetőségek között, az „amerikai álom" misszionáriusai és a kommandógazdaság sérült gyermekei összetalálkoznak az állami szabályozás és beavatkozás elutasításában. Ebből a logiká­ból fakad a posztulátum: a hamari rubel­­konvertibilitás bevezetésével és a kereske­delmi korlátok ledöntésével megvonni a le­vegőt a protekcionizás minden válfajától. De ez egy olyan országban, amelynek újon­nan kell felépítenie iparát, közvetlen út a szolgaságba, mert erőtlen a versenyre. Londoni gondolatok, hamburgi aggályok Hogy alakulnának a cserearányok, mi­lyen lenne egy ilyen nyitás mellett a terms of trade? A nagyméretű nyersanyageladá­sok lenyomnák az árakat a világpiacokon, növekedne a kísértés újabb értékes erdők kipusztítására, hogy legyen pénz még több autó és videó importálására. A terv poten­ciális veszélyei megkönnyítik a konzerva­tív és hazafias pártütők számára, hogy az ország átalakítását totális kiárusításként diszkreditálják. Ám ezek nem londoni gondolatok. Ham­burgi avagy Moszkva aggályok; a Die Zeit kitűnő munkatársa onnan keltette tudósí­tását. Londonban azt gondolják a Gorba­­csov-papírok olvastán, hogy újból beigazo­lódott: a szovjet elnök a legjobb esetben is csak fél szívvel reformer, aki szóözönnel próbálja elfedni koncepcióinak következet­lenségét. Gazdaságpolitikájának elégtelen­sége és kétértelműsége - ez Londonban az uralkodó vélemény - jelentős mértékben felelőssé teszi a szovjet elnököt azért, hogy az összeg nyugati segélyből - kereken 50 milliárd dollár az utóbbi három, négy év­ben - mindössze a jelenlegi rendszer hiá­nyosságainak konzerválására futotta. „Nem tartja nagy becsben a magángazdál­kodást, annál többre tartja a tervgazdasá­got és a kollektivizmust" - állapítja meg az egyik japán miniszter. Elterjedt vélemény szerint Gorbacsov átdolgozott tervezetet is­mertet majd az elgondolásaira kíváncsi Csütörtökön, amikor az olvasó a kezébe kapja ezt az újságot; nem lesz már titok, hogy Gorbacsov megállta-e a helyét a londoni érettségi vizsgán. De az már kedden este, amikor ez a cikk készül, sem kétséges, hogy igen sok függ attól, milyen a szovjet vezető fellépése a vizsgáztatók magas színe előtt Külföld telj­es

Next