Beszélő, 1991. július-szeptember (2. évfolyam, 27-39. szám)
1991-07-13 / 28. szám - BELFÖLD - Krokovay Zsolt: Az alkotmány zsarnoksága
14 1991. július 13. Belföld rendszer felé. Persze vitakérdés, hogy ezen a körön belül az elnök jogosítványai bővíthetők-e, hogy mit jelentenek azok a bizonyos kinevezési jogosítványok, amelyekhez ugye a lemondás, elfogadása vagy el nem fogadása is társul. És idetartozik a leglényegesebb vitakérdés: hogyan értsük azt, hogy a köztársasági elnök a hadsereg főparancsnoka. Az alkotmány ezt egy mondattal rendezi, de ez nem megnyugtató, mindenképpen részletesen szabályozni kell, ha nem az alkotmányban, akkor a köztársasági elnök jogállásáról szóló, szintén kétharmados törvényben. Azokban az országokban, ahol hasonló súlyú a köztársasági elnök, mint nálunk, például az NSZK-ban vagy Olaszországban formálisan a köztársasági elnök a hadsereg főparancsnoka. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valóban ő felügyeli a hadügyeket, és tesz meg különböző intézkedéseket. Azt nem látom, hogy a jelenlegi intézményrendszerben, a jelenlegi feltételekkel, a jelenleg rendelkezésére álló információk birtokában hogyan tudná a köztársasági elnök a főparancsnoki jogkört ténylegesen gyakorolni. Ma sehogyan sem tudja. Ahhoz, hogy a jogköre tartalommal töltődjék meg, ahhoz önálló apparátusra van szüksége. További kérdés, mit jelent a hadsereg főparancsnoki jogköre, milyen jogosítványokat jelent a kinevezésen kívül a hadsereg irányítása, vezénylése szempontjából, és hogyan viszonyulnak ezek a jogosítványok a honvédelmi miniszter jogköréhez. Azt mondom, általában nem jó, ha egy ilyen szervezetet két centrumból irányítanak. El kell dönteni, hogy mi legyen, de két centrumból irányítani egy ilyen szervezetet nem lehet. Beszélő: A modern alkotmányok ismernek olyan új jogokat, mint például az egészséges környezethez való jog. Á. J.: Itt megint két tévedés lehetőségével kell számolnunk. Az egyik lehetőség az, hogy túlságosan általánosan, deklaratívan fogalmazunk meg valamit a környezetvédelemmel kapcsolatban, és aztán ennek a kitöltése a jogszabályokban úgy történik, ahogy az aktuális kormánytöbbség éppen kívánja. A másik véglet, hogy nagyon szigorúan és pontosan fogalmazunk meg alkotányos téziseket, és utána a kormányzat, illetőleg a parlament a permanens alkotmánysértés állapotába kerül, hiszen a maga által fölállított normákat sem tudja megvalósítani. Beszélő: Egy új alkotmány elfogadásához széles körű parlamenti konszenzusra van szükség. Érdemes-e a jelenlegi politikai helyzetben egy új alkotmány létrehozásával kísérletezni? Á. J.: Azt hiszem, ebben a ciklusban nem lesz új alkotmány, egyrészt konszenzusnak semmi jele, másrészt a kormány munkájának sincsen a homlokterében egy új alkotmány kodifikációjának az előkészítése. A közjogi intézmények kisebb-nagyobb módosítása, amely esetleg az alkotmányt is érintheti, várható, de egyre inkább a gazdasági intézményrendszer kialakítása, módosítása, s még inkább a működtetése felé irányul a kormány figyelme, és a tényleges gyakorlati kormányzati intézkedések, gazdasági intézkedések felé. Ezek, minél inkább közelednek a választások, annál sürgetőbbek lesznek. De ne kövessük el azt a hibát, amit a legutóbbi alkotmánymódosítások idején elkövettünk, tehát a tárgyalások során, majd pedig az SZDSZ és az MDF megállapodása után, hogy nagyon gyorsan, részben előkészítetlenül módosítottuk az alkotmányt. Ezért az előkészítő munkákat akár kormányzati szinten, akár a pártok közötti politikai egyeztetés formájában vagy a pártok saját szakértői körében már most el kellene végezni, bízva abban, hogy a következő választások után olyan szerencsés konstelláció alakul ki, amely lehetővé teszi a szakmailag, politikailag már előkészített alkotmánykoncepció normaszöveggé formálását. Beszélő: Minél részletezőbb egy alkotmány, annál valószínűbb, hogy viszonylag hamar elavul. Jefferson még úgy gondolta, hogy harminc-negyven év múlva új alkotmányra lesz szükség - s a vékony amerikai alkotmány mégis túlélte a kétszázadik évét. A. J.: Az amerikai hivatkozások mindig egy kicsit felemásak, hiszen a precedensjog révén az egész jogrendszer más, mint az európai kontinentális jogrendszer. Nem hiszem, hogy ma kétszáz évre érvényes alkotmányt tudunk csinálni akár itt, akár más európai országban. Ha elfogadjuk azt, hogy az alkotmány nemcsak alapelveket rögzít, hanem nagyon sok esetben pontosan meghatároz alapvető kérdéseket, akkor valóban megeshet, hogy viszonylag hamar módosítani kell. Az NSZK-ban előfordult, hogy egy évben hatszor hozzányúltak az alkotmányhoz. Mégis a részletesebb alkotmány nem zárja ki, hogy jó néhány évig, jó néhány tíz évig érvényben maradjon; néhány pontosításra sor kerülhet, ez azonban magát a konstrukciót, a szabályozás elveit, az intézményrendszer alapjait nem érinti. Ma még az alapintézményekhez is folyamatosan hozzá kell nyúlnunk, hozzá kell nyúlnunk az Állami Számvevőszékhez, hozzá kell nyúlni az ügyészséghez, az Alkotmánybírósághoz, a Nemzeti Bankhoz, a köztársasági elnöki intézményhez, a választójogi rendszerhez. A következő három év, a szakmai és a politikai erőfeszítés, ezeknek az intézményeknek az új politikai rendszer keretein belüli működtetése során szerzett tapasztalatok megfelelő alapot adnak ahhoz, hogy végleges szabályozásra törekedjünk, egy olyan szabályozásra, amit nem kell fél év múlva, egy év múlva vagy két év múlva alapelemeiben módosítani. Lehet, hogy ez naiv optimizmus, de én egyelőre így gondolom. Az interjút Kőszeg Ferenc készítette Az alkotmány zsarnoksága Honnan veszi a bátorságot e néhány ember, hogy ellene szegüljön a nép által választott képviselők többségi akaratának, holott azoknak köszönhetik tisztjüket? A kérdés nem itt hangzott el, Magyarországon, a juss visszaszerzése körüli indulatos összecsapások során, hanem Amerikában, a Kilenc zsarnok című könyv bevezetőjében. A szerző az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságát ostorozza, de hát valójában az alkotmányossággal van baja. Azzal, hogy miért fogadja el a jelen társadalma a múlt diktatúráját Hogy miért korlátozza önmagát a nép, bizonyos dolgokat megtiltva, bizonyos dolgokat megnehezítve és szabályokhoz kötve. Az alkotmány célja a demokratikus kormányzat jogszabályainak, rendelkezéseinek és eljárásainak bizonyos határok közé szorítása. Az Alkotmánybíróság feladata a határátlépések megállapítása és érvénytelenítése. Nem egyszerűen arra hivatott, hogy elfogadja az alkotmány - mint a nagy kormánypárt kis felelősségérzetet tanúsító frakcióvezetője nyilatkozta -egyik lehetséges értelmezését (mivelhogy az nem számtanpélda, amit csak egyféleképpen lehet értelmeznünk). Csakis az az alkotmány törvényes értelmezése, amit az alkotmány bírósága szögez le, minden más értelmezés, támogassák akár tömegek, nulla, semmis, érvénytelen. Sok esetben az alkotmány törvényes értelmezése egyben a kifogástalanul helyes értelmezés is, de ez nincs mindig így. Mindenesetre egy jogállamban a főbírák egymással vitatkozó, egymás érveit továbbgondoló indoklásai nagyban hozzájárulnak az alkotmányos elvek teljesebb megértéséhez. Más kérdés, hogy tudnunk kell, hol végződik az értelmezés és hol kezdődik a bíróuralom. Hogy mikor beszélhetünk valóban joghézagról, s mikor dönthetjük el mégis a felmerült kérdéseket, noha a látszat az, hogy „hallgat" az írás. Ha az alkotmány semmiben sem fosztja meg a többséget a döntés jogától, és semmiben sem kényszeríti rá a törvényhozásra a maga eljárásait, akkor a törvények esetleg hisztérikus gyorsasággal és elképesztően szélsőséges következményekkel születnek, tele durván igazságtalan, súlyosan jogsértő többségi rendelkezésekkel. Akkor létrejön az, amit