Beszélő, 1991. július-szeptember (2. évfolyam, 27-39. szám)

1991-07-13 / 28. szám - BELFÖLD - Krokovay Zsolt: Az alkotmány zsarnoksága

14 1991. július 13. Belföld rendszer felé. Persze vitakérdés, hogy ezen a körön belül az elnök jogosítványai bővít­­hetők-e, hogy mit jelentenek azok a bizo­nyos kinevezési jogosítványok, amelyekhez ugye a lemondás, elfogadása vagy el nem fogadása is társul. És idetartozik a leglénye­gesebb vitakérdés: hogyan értsük azt, hogy a köztársasági elnök a hadsereg főparancs­noka. Az alkotmány ezt egy mondattal ren­dezi, de ez nem megnyugtató, mindenkép­pen részletesen szabályozni kell, ha nem az alkotmányban, akkor a köztársasági elnök jogállásáról szóló, szintén kétharmados tör­vényben. Azokban az országokban, ahol hasonló súlyú a köztársasági elnök, mint nálunk, például az NSZK-ban vagy Olasz­országban formálisan a köztársasági elnök a hadsereg főparancsnoka. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valóban ő felügyeli a had­ügyeket, és tesz meg különböző intézkedé­seket. Azt nem látom, hogy a jelenlegi intéz­ményrendszerben, a jelenlegi feltételekkel, a jelenleg rendelkezésére álló információk bir­tokában hogyan tudná a köztársasági elnök a főparancsnoki jogkört ténylegesen gyako­rolni. Ma sehogyan sem tudja. Ahhoz, hogy a jogköre tartalommal töltődjék meg, ahhoz önálló apparátusra van szüksége. További kérdés, mit jelent a hadsereg fő­parancsnoki jogköre, milyen jogosítványo­kat jelent a kinevezésen kívül a hadsereg irányítása, vezénylése szempontjából, és ho­gyan viszonyulnak ezek a jogosítványok a honvédelmi miniszter jogköréhez. Azt mon­dom, általában nem jó, ha egy ilyen szerve­zetet két centrumból irányítanak. El kell dön­teni, hogy mi legyen, de két centrumból irá­nyítani egy ilyen szervezetet­­ nem lehet. Beszélő: A modern alkotmányok ismer­nek olyan új jogokat, mint például az egészséges környezethez való jog. Á. J.: Itt megint két tévedés lehetőségével kell számolnunk. Az egyik lehetőség az, hogy túlságosan általánosan, deklaratívan fogalmazunk meg valamit a környezetvéde­lemmel kapcsolatban, és aztán ennek a ki­töltése a jogszabályokban úgy történik, ahogy az aktuális kormánytöbbség éppen kívánja. A másik véglet, hogy nagyon szigo­rúan és pontosan fogalmazunk meg alkotá­­nyos téziseket, és utána a kormányzat, ille­tőleg a parlament a permanens alkotmány­­sértés állapotába kerül, hiszen a maga által fölállított normákat sem tudja megvalósí­tani. Beszélő: Egy új alkotmány elfogadásá­hoz széles körű parlamenti konszenzusra van szükség. Érdemes-e a jelenlegi politi­kai helyzetben egy új alkotmány létreho­zásával kísérletezni? Á. J.: Azt hiszem, ebben a ciklusban nem lesz új alkotmány, egyrészt konszenzusnak semmi jele, másrészt a kormány munkájá­nak sincsen a homlokterében egy új alkot­mány kodifikációjának az előkészítése. A közjogi intézmények kisebb-nagyobb mó­dosítása, amely esetleg az alkotmányt is érintheti, várható, de egyre inkább a gazda­sági intézményrendszer kialakítása, módo­sítása, s még inkább a működtetése felé irá­nyul a kormány figyelme, és a tényleges gyakorlati kormányzati intézkedések, gaz­dasági intézkedések felé. Ezek, minél in­kább közelednek a választások, annál sür­getőbbek lesznek. De ne kövessük el azt a hibát, amit a legutóbbi alkotmánymódosítá­sok idején elkövettünk, tehát a tárgyalások során, majd pedig az SZDSZ és az MDF megállapodása után, hogy nagyon gyorsan, részben előkészítetlenül módosítottuk az al­kotmányt. Ezért az előkészítő munkákat akár kormányzati szinten, akár a pártok kö­zötti politikai egyeztetés formájában vagy a pártok saját szakértői körében már most el kellene végezni, bízva abban, hogy a követ­kező választások után olyan szerencsés konstelláció alakul ki, amely lehetővé teszi a szakmailag, politikailag már előkészített al­kotmánykoncepció normaszöveggé formá­lását. Beszélő­: Minél részletezőbb egy alkot­mány, annál valószínűbb, hogy viszonylag hamar elavul. Jefferson még úgy gondolta, hogy harminc-negyven év múlva új alkot­mányra lesz szükség - s a vékony amerikai alkotmány mégis túlélte a kétszázadik évét. A. J.: Az amerikai hivatkozások mindig egy kicsit felemásak, hiszen a precedens­jog révén az egész jogrendszer más, mint az európai kontinentális jogrendszer. Nem hi­szem, hogy ma kétszáz évre érvényes alkot­mányt tudunk csinálni akár itt, akár más európai országban. Ha elfogadjuk azt, hogy az alkotmány nemcsak alapelveket rögzít, hanem nagyon sok esetben pontosan meg­határoz alapvető kérdéseket, akkor valóban megeshet, hogy viszonylag hamar módosí­tani kell. Az NSZK-ban előfordult, hogy egy évben hatszor hozzányúltak az alkotmány­hoz. Mégis a részletesebb alkotmány nem zárja ki, hogy jó néhány évig, jó néhány tíz évig érvényben maradjon; néhány pontosí­tásra sor kerülhet, ez azonban magát a konstrukciót, a szabályozás elveit, az intéz­ményrendszer alapjait nem érinti. Ma még az alapintézményekhez is folyamatosan hozzá kell nyúlnunk, hozzá kell nyúlnunk az Állami Számvevőszékhez, hozzá kell nyúlni az ügyészséghez, az Alkotmánybíró­sághoz, a Nemzeti Bankhoz, a köztársasági elnöki intézményhez, a választójogi rend­szerhez. A következő három év, a szakmai és a politikai erőfeszítés, ezeknek az intéz­ményeknek az új politikai rendszer keretein belüli működtetése során szerzett tapasz­talatok megfelelő alapot adnak ahhoz, hogy végleges szabályozásra törekedjünk, egy olyan szabályozásra, amit nem kell fél év múlva, egy év múlva vagy két év múlva alapelemeiben módosítani. Lehet, hogy ez naiv optimizmus, de én egyelőre így gondo­lom. Az interjút Kőszeg Ferenc készítette Az alkotmány zsarnoksága Honnan veszi a bátorságot e néhány ember, hogy ellene szegüljön a nép ál­tal választott képviselők többségi aka­ratának, holott azoknak köszönhetik tisztjüket? A kérdés nem itt hangzott el, Magyarországon, a juss visszaszer­zése körüli indulatos összecsapások so­rán, hanem Amerikában, a Kilenc zsar­nok című könyv bevezetőjében. A szer­ző az Egyesült Államok Legfelsőbb Bí­róságát ostorozza, de hát valójában az alkotmányossággal van baja. Azzal, hogy miért fogadja el a jelen társada­lma a múlt diktatúráját Hogy miért korlátozza önmagát a nép, bizonyos dolgokat megtiltva, bizonyos dolgokat megnehezítve és szabályokhoz kötve. Az alkotmány célja a demokratikus kor­mányzat jogszabályainak, rendelkezéseinek és eljárásainak bizonyos határok közé szorí­tása. Az Alkotmánybíróság feladata a határ­­átlépések megállapítása és érvénytelenítése. Nem egyszerűen arra hivatott, hogy elfo­gadja az alkotmány - mint a nagy kormány­párt kis felelősségérzetet tanúsító frakcióve­zetője nyilatkozta -egyik lehetséges értelme­zését (mivelhogy az nem számtanpélda, amit csak egyféleképpen lehet értelmez­nünk). Csakis az az alkotmány törvényes értelmezése, amit az alkotmány bírósága szögez le, minden más értelmezés, támogas­sák akár tömegek, nulla, semmis, érvényte­len. Sok esetben az alkotmány törvényes ér­telmezése egyben a kifogástalanul helyes értelmezés is, de ez nincs mindig így. Min­denesetre egy jogállamban a főbírák egy­mással vitatkozó, egymás érveit továbbgon­doló indoklásai nagyban hozzájárulnak az alkotmányos elvek teljesebb megértéséhez. Más kérdés, hogy tudnunk kell, hol vég­ződik az értelmezés és hol kezdődik a bíró­uralom. Hogy mikor beszélhetünk valóban joghézagról, s mikor dönthetjük el mégis a felmerült kérdéseket, noha a látszat az, hogy „hallgat" az írás. Ha az alkotmány semmiben sem fosztja meg a többséget a döntés jogától, és semmiben sem kény­szeríti rá a törvényhozásra a maga eljárá­sait, akkor a törvények esetleg hisztérikus gyorsasággal és elképesztően szélsőséges következményekkel születnek, tele durván igazságtalan, súlyosan jogsértő többségi rendelkezésekkel. Akkor létrejön az, amit

Next