Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-14 / 11. szám - BELFÖLD - Solt Ottília: Válságmenedzselő érdekképviselet - ózdi helyzet
11 1992. március 14. Belföld egy belga cég is, hoztak ide varrodákat, a varrónők 3000-4000 Ft-ot tudnak keresni. A válság enyhítése céljából idetelepített munkaerő-átképző központban bizonyítványt szerzett embereket igyekeznek a városi közmunka keretében foglalkoztatni, hogy mégse legyenek mind azonnal munkanélküliek. (Mint közmunkást adott kölcsön néhány frissen átképzett számítógépes programozót az önkormányzat a városi rendőrkapitányságnak.) Végkielégítetlenség A város önkormányzatának legnagyobb frakciója - 8 fővel - a szabad demokratáké. A szabad demokrata polgármester még az ősszel lemondott. Azt mondja, nem bírt a munka nélkül maradó, a pusztuló városban tengődő emberek szemébe nézni, miközben a jól ismert régi gazdasági vezetők a romok tetején virulnak a csődből kimentett káeftékben, s ő maga tehetetlen. Miután az új polgármester-választáson alulmaradt, lemondott a költségvetési bizottság szabad demokrata elnöke is. A kisgazda alpolgármester és az Ipartestület főtitkárából lett polgármester mindenesetre legalább a kormányhoz remél jó kapcsolatokat, a város jól szervezett gazdasági érdekcsoportjai pedig alighanem jobban szót értenek velük, mint a kérlelhetetlen szabad demokratával. Ilyen helyzetben értesültek arról a február 28-i munkásgyűlésen a kohászati vállalatok munkásai, hogy vállalataik megszűnnek, s a kormány nem fizeti ki a kollektív szerződésben rögzített végkielégítést. 600 millió helyett 236 milliót kapnak, mivel a munkavállalói és munkaadói érdekképviseletek a Munkaerő-piaci Tanácsban nem járultak hozzá, hogy a teljes végkielégítés összegét a Foglalkoztatási Alapból, illetve az ebből „foglalkoztatási szervezet" létrehozására elkülönített 1,7 milliárd forintból fizesse ki a kormány. A Foglalkoztatási Alap az ún. „aktív foglalkoztatáspolitikára", vagyis munkahelyteremtésre és átképzésre szolgáló összeg, a foglalkoztatási szervezet pedig a vállalatfelszámolások nyomán keletkező munkanélküliség levezetésének Nyugaton jól bevált intézménye. Lényege, hogy a megszűnő vállalat tulajdonosa, esetleg kormánytámogatással, meghatározott időre e szervezet állományába veszi át a leépített munkásokat, átképzi, kiközvetíti, közmunkát szervez nekik állandó fizetésért, s ez idő alatt beruházókat keres a válságos térségbe. Nos, a kormány foglalkoztatási szervezet helyett akart volna ebből a pénzből végkielégítést fizetni. A február 28-i gyűlésen a munkások képviselői nem fogadták el a kormány ajánlatát. Egyetlen elbocsátáshoz sem járulnak hozzá - mondták -, ami helyett nincs új munkahely. Március 13-ig kérik a kormány válaszát, akkorra újabb munkásgyűlést hívnak össze. A vasas-szakszervezeti szövetség nyilatkozatot küldött az ipari és a munkaügyi miniszternek március 10-én, kedden követelik: 1. a teljes végkielégítést az e célra létesített 700 milliós intervenciós alapból; 2. a foglalkoztatási szervezet létrehozását; 3. a felszámolás gyorsítását, hogy a munkások végre világosan tudják, mire számíthatnak a jövőben, továbbá a munkástulajdon lehetőségét, 4. széles körű érdekegyeztetést. „Szakszervezetünk nem képes a továbbiakban a borsodi vasasok türelmét kérni, ezért kénytelenek leszünk követeléseinket minden lehetséges eszközzel keményen támogatni. A dolgozók elkeseredett hangulata miatt bekövetkező események politikai és társadalmi következményeiért egyértelműen a kormányzatot terheli a felelősség" - fejezi be a miniszterekhez írt levelet a vasas elnöke. Itt egy völgy, ott egy völgy két kutató közgazdász, Köllő János és Fazekas Károly (ma a munkaerő-piaci bizottság szakértői a munkavállalói oldalon) megnézték, hogyan ment végbe a kohászat felszámolása egy Ózdhoz megszólalásig hasonló francia kisvárosban, Le Creusot-ban. 40 ezer lakos, ugyanaz a hosszú völgy, ugyanúgy terpeszkedett a város közepén a 100 éves gyár, ugyanúgy uralta a teret, a város gazdaságát, az emberek életét. Legfeljebb az volt a különbség, hogy Le Creusot-ban 1000-nél több vállalat működött, nem 26. A tulajdonos 1982-ben döntötte el, hogy megszünteti a vállalatot. A munkások megostromolták a városházát, eltorlaszolták a vasutat. Aztán tárgyalni kezdett a szakszervezet, létrejött a foglalkoztatási szervezet stb. 1987-ben a kohászati gyáróriásnak nyoma sem volt, friss fű zöldellt a helyen, néhány új, tiszta üzemmel pöttyözve, kicsit csökkent a lakosság, ám a munkanélküliségi ráta egész idő alatt nem haladta meg az országos átlagot. Az ózdi kohászat felszámolását 1986- 87-ben határozták el...