Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-14 / 11. szám - BELFÖLD - Solt Ottília: Válságmenedzselő érdekképviselet - ózdi helyzet

11 1992. március 14. Belföld egy belga cég is, hoztak ide varrodákat, a varrónők 3000-4000 Ft-ot tudnak keresni. A válság enyhítése céljából idetelepített munkaerő-átképző központban bizo­nyítványt szerzett embereket igyekeznek a városi közmunka keretében foglalkoz­tatni, hogy mégse legyenek mind azonnal munkanélküliek. (Mint közmunkást adott kölcsön néhány frissen átképzett számítógépes programozót az önkor­mányzat a városi rendőrkapitányságnak.) Végkielégítetlenség A város önkormányzatának legna­gyobb frakciója - 8 fővel - a szabad de­mokratáké. A szabad demokrata polgár­­mester még az ősszel lemondott. Azt mondja, nem bírt a munka nélkül mara­dó, a pusztuló városban tengődő embe­rek szemébe nézni, miközben a jól ismert régi gazdasági vezetők a romok tetején virulnak a csődből kimentett káeftékben, s ő maga tehetetlen. Miután az új polgár­mester-választáson alulmaradt, lemon­dott a költségvetési bizottság szabad de­mokrata elnöke is. A kisgazda alpolgár­mester és az Ipartestület főtitkárából lett polgármester mindenesetre legalább a kormányhoz remél jó kapcsolatokat, a vá­ros jól szervezett gazdasági érdekcsoport­jai pedig alighanem jobban szót értenek velük, mint a kérlelhetetlen szabad de­mokratával. Ilyen helyzetben értesültek arról a feb­ruár 28-i munkásgyűlésen a kohászati vállalatok munkásai, hogy vállalataik megszűnnek, s a kormány nem fizeti ki a kollektív szerződésben rögzített végkielé­gítést. 600 millió helyett 236 milliót kap­nak, mivel a munkavállalói és munka­adói érdekképviseletek a Munkaerő-piaci Tanácsban nem járultak hozzá, hogy a teljes végkielégítés összegét a Foglalkoz­tatási Alapból, illetve az ebből „foglalkoz­tatási szervezet" létrehozására elkülöní­tett 1,7 milliárd forintból fizesse ki a kor­mány. A Foglalkoztatási Alap az ún. „ak­tív foglalkoztatáspolitikára", vagyis mun­kahelyteremtésre és átképzésre szolgáló összeg, a foglalkoztatási szervezet pedig a vállalatfelszámolások nyomán keletke­ző munkanélküliség levezetésének Nyu­gaton jól bevált intézménye. Lényege, hogy a megszűnő vállalat tulajdonosa, esetleg kormánytámogatással, meghatá­rozott időre e szervezet állományába ve­szi át a leépített munkásokat, átképzi, ki­közvetíti, közmunkát szervez nekik állan­dó fizetésért, s ez idő alatt beruházókat keres a válságos térségbe. Nos, a kor­mány foglalkoztatási szervezet helyett akart volna ebből a pénzből végkielégí­tést fizetni. A február 28-i gyűlésen a munkások képviselői nem fogadták el a kormány ajánlatát. Egyetlen elbocsátáshoz sem já­rulnak hozzá - mondták -, ami helyett nincs új munkahely. Március 13-ig kérik a kormány válaszát, akkorra újabb mun­kásgyűlést hívnak össze. A vasas-szak­szervezeti szövetség nyilatkozatot küldött az ipari és a munkaügyi miniszternek már­cius 10-én, kedden­ követelik: 1. a teljes vég­­kielégítést az e célra létesített 700 milliós in­tervenciós alapból; 2. a foglalkoztatási szer­vezet létrehozását; 3. a felszámolás gyorsí­tását, hogy a munkások végre világosan tudják, mire számíthatnak a jövőben, to­vábbá a munkástulajdon lehetőségét, 4. széles körű érdekegyeztetést. „Szakszervezetünk nem képes a továb­biakban a borsodi vasasok türelmét kérni, ezért kénytelenek leszünk követelésein­ket minden lehetséges eszközzel kemé­nyen támogatni. A dolgozók elkeseredett hangulata miatt bekövetkező események politikai és társadalmi következményei­ért egyértelműen a kormányzatot terheli a felelősség" - fejezi be a miniszterekhez írt levelet a vasas elnöke. Itt egy völgy, ott egy völgy két kutató közgazdász, Köllő János és Fazekas Károly (ma a munkaerő-piaci bi­zottság szakértői a munkavállalói olda­lon) megnézték, hogyan ment végbe a ko­hászat felszámolása egy Ózdhoz megszó­lalásig hasonló francia kisvárosban, Le Creusot-ban. 40 ezer lakos, ugyanaz a hosszú völgy, ugyanúgy terpeszkedett a város közepén a 100 éves gyár, ugyanúgy uralta a teret, a város gazdaságát, az em­berek életét. Legfeljebb az volt a különb­ség, hogy Le Creusot-ban 1000-nél több vállalat működött, nem 26. A tulajdonos 1982-ben döntötte el, hogy megszünteti a vállalatot. A munkások megostromolták a városházát, eltorlaszolták a vasutat. Az­tán tárgyalni kezdett a szakszervezet, lét­rejött a foglalkoztatási szervezet stb. 1987-ben a kohászati gyáróriásnak nyo­ma sem volt, friss fű zöldellt a helyen, néhány új, tiszta üzemmel pöttyözve, ki­csit csökkent a lakosság, ám a munkanél­küliségi ráta egész idő alatt nem haladta meg az országos átlagot. Az ózdi kohászat felszámolását 1986- 87-ben határozták el...

Next